Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-10 / 280. szám
ÍQ'ZÖ. október 10. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. Képek a Páneurópa kongresszusról A gazdasági, politikai horizont félelmetes égiháborujáJtn.n a sötét óriási Künstlerhaus-terern felvillanó csillárjai alatt zsúfolódó intellektuel-koponyák olyanok, mint villám elől templomba menekültek izgatott, sőt ekzaltált tömege. Ez is miniszter mutatják, az is miniszer, ez belga, ez német, persze többnyire »ausser Dienst«, szolgálaton kivüli. Aztán egyéb diplomaták, részben szintén a D. »ausser Dienst« — de akad bőven aktív notabilitás is, még a ném> Reichstag elnöke is jelen van, a szociáldemokrata Paul Loebe. Még pedig ez utóbbi nagyon is aktivan; ha egyik-másik laikus résztvevő kitörő temperar mentumában antidiplomatikus kiszólásra ragadtatná magát, ő simítja el a diferenciákat, tompítja le az éleket, szóval ő fokozza le illedelmes diplomata és pacifista szürkére a rikító és vées színeket. Szükség is van az ilyen higgadt fejre, hiszen például az egyik szónok, Kurt Müller, a pacifista miliőben a demokrácia, a kiváló embereket kirotáló és a középszerűséget tenyésztő demokrácia ellen tart vádbeszédet. Feltűnő sokan vannak a hölgydelegátusok, köztük a kényes asszonyt témák szakértője, a hires Karin Machaelis Dániából. A hölgyek rendkívül temperamentumosok. Az egyik hölgy a páneurópai eszme mel'etti szenvedelmes hitettevésben liheg, elfúl, úgyhogy nem is bírja folytatni . . . Viharos atmoszféra. # Páneurópa a testvériség európai nagy forradalma — mondja Condenhove Kalergi gróf, a mozgalom megindítója és elnöke. »Mint minden forradalom hadüzenet és egyúttal békeszózat. Hadüzenet az egyén és népek túlságos önzése ellen, mely elárulja Európát kicsinyes céljaiért. Békeszózat a jóakarata emberekhez és népekhez, tjeik megelégelték az örökös testvérgyilkos háborúkat és , politikai. .Intőkig,; melyekért európai i parasztok, munkások, polgárok vérével kell fizetni! A német-francia^belga a céltröszt megalakulásával megtörtént az első lépés Páneurópa felé, jelentette ki Paul , Lödbe. Bár sokak szerint as internacio- j nális tőke mozdulatainak ilyen glnrifi- j kálása szocialista szájból nagyon furcsán hangzik, de úgy tetszik mégis a j lényegeset mondta meg a kongresszus- í ról. A Künstlerhausban csak ideológia j és érzelmi visszfénye lobban fel annak j a heves folyamatnak, mely egészen | máshol, a finánctőke, az ipari termelés j és a munkásság szervezkedésének te- J rületén játszódik le. Nem is a Koncert- I hausból irányítják ezt a folyamatot és ! nem is olyan egyszerűen, vértelenül és elegánsan, mint ahogy a kongresszus delegátusainak jogi és erkölcsi leszögezéseiben történik. * Condenhore Kalergi, a páneurópai i mozgalom apostola. Külsejére keskeny- i vállu, szép fiatalember, a pubertás minden jellegével. Arcát az a bécsi, úri ! dekadansz mintázta ki, amely egy lé- j lekbe szomszédokul helyezi el például a Paul Kammerer-i zseniális, uj tudományt teremtő érzékenységet és a szakadék szélén járó, splines élni nem tudást. Ami nem azt jelenti, hogy Condenhove kvalitások, vág yjelentöség tekintetében Kammererrel összemérhető érték. Bizonyos, hogy geneologiaiilag rendkívül érdekes ember példány. Mint ahogy a bécsiek mondják, egész Páneurópa, sőt Pánázsia. A londenhove grófok belga nemesek, a Kalergik ősrégi’ görög családból származnak, őseik a középkorban Kréta hercegei voltak. Ennek a londenhove—Kalergi Richárd grófnak az apja diplomatái szolgálatban volt Tokióban, ahonnan japáni asszonyt hozott hza feleségül. És az ilyen nemzetközi vérkeverődés ne sugalmazná az internacionális leszerelést, békét, népek testvériségét — és ami legfontosabb a vámuniót és a trösztöket? A Páneurópai Unió proklamációpak egyik pontja kimondja, hogy az Unió összhangban akar működni testvér szervezetével, a Pánamerikai Unióval. A szkeptikus megfigyelőnek a benyomása, hogy Páneurópa, a hus-vér Páneurópa a tönkrement és kiuzsorázott Európa védekező és támadó hadirendbe állása a polipkaru amerikai tőke ellen. * A résztvevők névsora eredetileg még fényesebb volt, mint a valóban megjelenteké. Kimentették magukat: Masarik, A csehországi Teplitz-fürdőn egy kiválóan előkelő öregur karöltve sé! tál egy nálánál sokkal fiatalabbak I Mégis bizonyos tekintetben ez utóbbi I teszi a gyámoltalanabbnak benyo! mását, mert nagy mértékben lévén I süket, aggodadlmasan s fürkészőn j kénytelen figyelni a társa ajkaira, I míg ez a könnyebb megérthetés vé! gett a legtöbbször papirszeletekre ir- I ja rövid pregnáns válaszait. Ilyenkor I gyöngéden kivonja karját a nagyothallóéból, de a cédula megírása után újból összekarol vele. Németországnak, s talán egész Európának, két legkiválóbb művésze került itt együvé: Beethoven és Goethe. Rég vágytak találkozni, s mikor a Faust költője 1812 iulius 15-én a hires sósfürdőbe érkezett s a Goldenes Schili-bcw megszállott, a Fidelio szerzője sietett ott bemutatkozni neki. Ettől a naptól fogva mindig együtt látták őket a promenádokon (ahogy akkoriban a sétautakat nevezték), s a közönség érdeklődéssel figyelt a nagy költőre, aki először fordult meg Teplicen. és szeretettel köszöntötte a nagy muzsikust, aki törzsvendége volt a hires Badestadl-nak. K<jt ilyen szellem egyedülségben se uu'itkozhatjk. ha pedig e-szoiéket ■cseréiket egymással, okvetetleniif jól elszórakozik, bár a Beethoven-nel való társalkodás máskülönben nem tartozott a könnyen legyőzhető nehézségek közé. Két-három nap alatt mégis elkészültek a legtöbb esztétikai témával, személyesebb kérdésekre térhettek át s intim vonatkozásokat js érintetitek. — Szeretnék már az ön korában lenni, kedves Goethe, — sóhajtott föl Beethoven. A költő. — Nem látok semmi előnyöset benne. A zenész. — Óh igen. Önt most is úgy szeretik a nők, mint amikor fiatal volt, s ön e szerencsét kedvére élvezheti anélkül, hogy a szive érdekelve volna benne vagy szenvedhetne tőle. Goethe. — Gondolja. Mester? Beethoven. — Nincs igy? Goethe. — Még nem vagyok abban a korban, amelyben a szerelemmel föl lehet hagyni. Csak hatvanhárom esztendős vagyok. Beethoven. — Én talán sohase leszek ennyi. Goethe. — Hamarjában semmi esetre. Hány éves tulajdonképpen? | Beethoven. — Tulajdonképpen j negyvenkettő, de néha azt hiszem, hogy öregebb vagyok önnél. S épp azért, mert ily koravénnek érzem magam, nem bízok abban, hogy sokáig élek. Goethe. — Az ön korában én se i hittem, hogy megöregszek. De a sors nem kiméit meg ettől a kellemetlenségtől. Beethoven. — Óh, ne panaszkodjon. Kinek van még olyan szép élete és olyan vidám öregsége? A kis Bettina bevallotta nekem, hogy szerelmes önbe. Goethe. — Ami nem akadályozta meg abban, hogy férjhezmenjen a derék Arnimhoz. Beethoven. — Mit csinált volna szegényke? ön el nem vehette. Goethe. — Helyes-e, nem-e, arról vitatkozzanak a kánoniogászok, de egyszerre csak egy felesége lehet az embernek. I a csehszlovák köztársaság elnöke, dr. Renner, az osztrák köztársaság első koncellárja. Aa európai Egyesült-Államok nagygyűlésén nem volt jelen például Szovjetoroszország delegátusa, hanem az emigráns Kerenszki mondott rövid referátumot. A szónoki listán dr. Korosec neve is elő volt jegyzve, ő. képviselte volna az S. H. S. pacifista erőit, de ő sem jelenhetett meg az ülé-Beethoven. — S nekem egy sincs! ... An ön életéből sohase hiányoztak az asszonyok. Goethe. — Néha sokan is voltak, de én sohase sokalltam őket. Beethoven. — Mért nem volt nekem is ilyen szerencsém? Goethe. — Talán az a szerencséje... Egyébaránt még lehet. Es ist noch nicht aller Ta se Abend. Beelhoven. — Kezdem föladni a reményt. A szándékom mindig az volt, hogy tűzhelyet alapitok, mert rajongok az intim családi életért. De hát a nő. akit időnkint szerettem, nem viszonozta eléggé az érzelmeimet. Már két kosarat kaptam és háromszor csalódtam. Goethe. — Ez nem is oly sok. Az emberi természet spk ily fiaszkót tud kiállni. Beethoven. — Ha van, ami megvigasztalja az embert. Goethe. — A muzsika! Beethoven. — Az nem elegendő. Önt se elégíthette ki a költészet, ha csalódott a szerelmében. Goethe. — Sőt igen. Az Isten megengedte, hogy rímekben fejezhessem ki, amit seznvedek. ön is költő. a. hangok nagy poétája és a szenvedéseit lemuzsikálhatja a bánatos szivéről. » Beethoven. — Az én helyzetem egészen más. mint az öné. Én még alig dicsekedhetek csy biztos vonzalommal s ezzel szemben tengercsalódással. míg ön. a nagy hóditó, sokkal több szivet ejtett meg. semhogy egy kis vereség nagyon lehangolhatná. Ismerjük a viselt dolgait, nagy Goethe! Goethe. — Túlzás! Jobb vagyok a híremnél, mint ahogy feledhetetlen barátom, Schiller mondatja Stuart Máriával... Voltam már asszonyügy miatt az öngyilkossághoz is közel. Beethoven. — Efféle kétségbeesést én is éreztem nem egyszer... Malőröm az, hogy bennem a művész sokkal különb a férfinál, s a nők a művészt kedvelik bennem s nem a férfit. Goethe. — Ez alighanem nálam is igy van. Beethoven. — Óh, ne mondja! ön mint férfi is nagyon kiváló. Daliás, jószemü s ami fő, jól hall.#.mig én, hiszen ön tudja ... Ezek a papirosszeletek bizonyítják. Goethe. — Nem ez a főok. amért házassági karriert nem csinálhatott. Tán inkább az, hogy ön csupa grófnőkkel érintkezik, akik nem szoktak művészekhez menni feleségül, ök szeretik a genie-ket. de grófokhoz mennek férjhez ... Lássa, én egy egészen egyszerű teremtést vettem nőül, s a ió Christiane megelégszik azzal a csekélységgel, hogy a feleségem, — semmi egyebet nem kíván tőlem. Beethoven. — Értem, ön elszórakozik társasága nóbel hölgyeivel, szerelmeskedik is velük, otthon pedig megvan az úri kényelme, amelyről az asszony gondoskodik. Goethe. — Nemcsak otthonról és kényelemről van itten szó. Van egy más tekintet. A kiváló elme, s talán nem szerénytelenség, ha magamat is ilyennek tartom, és nem udvarias túlzás, ha önt annak minősítem, a kiváló elme mindig mesalliance-t csinál. Melyik asszony méltó hozzá? Weimárban megismerkedtem Staelné asszonnyal, aki egyike a legkitűnőbb hölgyeknek. Kérdés, hogy méltó volna-e ő hozzánk, s hogy valamelyikünk, ön vagy én, boldogok lettünk volna-e vele? Olyan szellemeknek, mint mi ketten vagyunk, talán nincs is igazi házasság, s egészen bizonyos, hogy annak az intézményét nem nekünk találták föl. mert egyenrangú és értékű házasfél számunkra nem létezik. Rebus sic stantibus hát jobb. ugy-e ha élettársunkkul nem keresünk u. n. előkelő hölgyet, aki csak valamicskével áll közelebb az intellektualitásunkhoz, mint a Christiane-féle egyszerű nők, s amellett nagylelkűen »leereszkedik« hozzánk, hanem »fölemelünk« magunkhoz egy olyat, aki alattunk állónak tekinti magát s örökké hálás lesz azért, hogy oltár előtt esküdtünk meg vele. Beethoven. — önnek valószínűleg igaza van, mert régen tudom, hogy Johann Wolfgang von Goethe-nek minden szava: szinbölcsesség. De hát mit csináljak, ha a bolond sorsom csupa grófnőkkel és hercegkisaszszonyokkal hozott össze? Goethe. — Enyelegjen velük, feleségül pedig vegyen egy asszonyt, aki jól tud főzni. Beethoven. — Krisztina asszony főz önnek? Goethe. — Isten mentsen! Ki tudja, mit főzne? Szakácsnét tart. Beethoven. — S nekem azt a tanácsot adja, hogy szakácsnét vegyek el? Goethe. — Félreértett, nagy Mester. Azt akartam mondani, hogy tüchtig asszonyt vegyen maga mellé, aki szükség esetében az ebédjét is meg tudja csinálni. Ha nem tarthatnék cselédszemélyzetet, én is a Christiane kotyvalékját enném. Beethoven. — Mondom, hogy ön boldog ember. Az előxelő dámákkal szerelmes játékot üz, házi használatra feleséget is szerződtetett és szakácsnét tart. Ez aztán az élet! Embarras de richesses! Nálam a szerelmesdi játék nem megy könynyen. mert a szögletes modorom akadályoz benne. S különben is, mire a vallomásomra az imádott hölgy a válaszát fölirja, az alatt az én hevületem is csökken, hát még az övé! Óh. kedves Goethe, ha nem lennék süket! Goethe. — Akkor? Beethoven. — Jobban szeretnének az asszonyok. Goethe. — Édes fiam, a hercegnők és a komtesszek akkor is a muzsikust szeretnék önben, s a boldogító szerelmüket olyan férfiakra pazarolnák, akik társadalmilag sokkal magasabban állanak, mint ön, de zért nem méltók, hogy a cipőjét befűzzék. Beethoven. — Bevallom, hogy ezt a szerénytelenséget gyakran én is elgondoltam... De engedje meg, hogy visszatérjek oda, ahonnan kiindultam. Önt köztudomásúlag nagyon előkelő hölgyek is megajándékozták a szerelmükkel. Goethe. — Igen, olyik viszonozta az enyémet. Beethoven. — Látja! Ezek a szerelmek mégis csak a férfinak szóltak, s nem a poétának. Goethe. — Téved. Sem* a férfinak, sem a poétának. Beethoven. — ? Goethe. — A miniszternek, az excellenciás urnák, a titkos tanácsosnak ... Én magam egyetlen velencei epigrammomat többre becsülöm mint a hivatalomat, de a nők szeretik a látszatokat és a címeket. Az a szokásuk, hogy festik magukat, szintén innen ered. Bennem is a látszatot, a külső mázt, a facadefestést, a rangomat s a címeimet nézték, s az »Excellenz«-et jobban szeretik mint a költőt vagy a férfit. Beethoven. — Ne mondja! A költőért rajongnak. Nemcsak Bettinától, sokaktól hallottam, hogy a nagv Goethe a bájos verseivel s a poétikus lényével babonázta meg őket. Goethe. — A jó nők tévednek. Nem ismerik sem az életet, se magukat. se engem. Ha gimnáziumi sckeij. György Mátyás rr Ok ketten Irta: Baedeker
