Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-09 / 279. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T926 október 9. Betörő patikus Három évi fegyházra Ítélték betörés és csalás miatt Noviszadról jelentik: A növi szedi fe­­lebbviteli bíróság pénteken tárgyalta Balog Jakab gyógyszerész bűnügyét. Balogot a noviszadi törvényszék ezévi április 20-án háromévi {egyházra Ítélte külömböző szélhámosságok miatt. Balog Jakab nevét majdnem vala­mennyi bácskai rendőrség ismeri és fényképét számos külföldi rendőrség al­bumában is meg lehet találni. Először a zsabljai járásbíróság ítélte el 1909-ben lopásért. 1910-ben két ízben állt a zsabljai járásbíróság előtt. Mindannyi­szor lopásért ítélték el. 1913-ban csa­lásért két évi börtönt kapott. Később külföldi börtönökben ült néhány évet, majd 1918 végén ismét a Vajdaságba tette át működési területét. 1918-ban Temerinben Kovács Péternek öt vagon fát adott el, amelyre 1500 korona elő­leget vett fel, de sem az előleget nem adta vissza, sem fát nem szállított. 1919-ben Noviszadon, a Komlós és Szé­kely-cégnek 500 mázsa tengerit adott el és erre előlegképpen 3000 koronát vett fel, de sem a tengerit nem szállí­totta, sem az előleg visszaadására nem volt hajlandó, 1919 májusában. Temerin­ben a bosznabródi Danica-gyár képvi­selőjének adta ki magát és Bernhardt Flóriánnak öt hordó benzint adott el, a melyre ezer korona, előleget vett fel. 1919 júliusában Csurogon Forró Ádám­­nak 20 hordó benzint adott el, amelyre ezerhétszáz korona előleget vett fel. 1919 julius 30-ikán Perleszen Ciavanszki Szteván gyógyszerésznél, mint szénke­reskedő mutatkozott be, tőle és Kuner Katicától 1500—1500 koronát csalt ki. A noviszadi törvényszék mindezekért 1922 november 9-ikén négyévi és ki­­'íeTTtV?ávS-oö'rtÖiVré ítetAj arütiyiutk le­töltésére beszállították a sziremszki-mit- j rovicai fegvházba, ahonnan, miután büntetésének egy részét elengedték, j 1925 február 10-ikén kiszabadult. Ez­után Bácska-Gradistjén Ruszka Milicá­­val és Petrovics Lénával elhitette, hogy férjeiket, akik a noviszadi ügyészség vizsgálati foglyai, ki tudja szabadítani. Ezen a címen a két asszonytól pénzt csalt ki, vonatra ült velük, hogy Beo­­gradban a miniszter elé vezeti őket, de Tiz csepp tinta Irta: Kilián Z ltá ! Az öreg kezelő visszajött ismét a szobába. Défcány ur haragosan nézett ezért rá és haragosan biggyesztette rosszul festett kis száját Zsófika is, aki Dékány ur menyasszonya volt. — Nyomorult salabakter! — sziszeg­te Zsófika és gyűlölettel ütötte le az Írógépen , a spáciumot. Dékány ur felsóhajtott: milyen külö­nös, az előbb még nem volt itt ez a sa­vanyú hivatalszag. Illatos volt a szoba «s az a nagy tintapecsét sem látszott. A szerelem még itt volt az előbb, a behaj­tási osztály kiadójában, a II. 25 alatt. Az öreg kizavarta. A kezelő nem foglalkozott szerelem­mel. A fizetési felhívásokat vezette ki és meglendítette a tintásüvegét. A se­kély tinta azonban nem fogta be a tollat! — Dékány ur, a tinta! — mondta fel­háborodva a kezelő — vagy ezt is be­zárjam, míg egy percre kimegyek?! Dékány ur önérzettel pattant fel: — Kikérem magamnak! Engem ne gyanusitgasson! — Jó, jó! — bólogatott a kezelő — de a tinta hiányzik az üvegből! — Mi köze a maga tintájához Lacii­nak? — sivitott a kezelő felé Zsófika. — Lađ egyetemi hallgató, tudja! És a ma­ga főnöke lesz egyszer! Akkor ki fog­ja dobni magát! — Az lehet! — forgatta a tintásüve­get a világosság felé a kezelő. — Ebből az üvegből azonban kétségtelenül hiány­zik a fele. A száján pedig itt van a friss öntés nyoma. Dékány ur felkacagott keserűen: — Szóval, azt mondja Galamb ur, hogy loptam! Noviszadon, a pályaudvaron eltűnt és megszökött. Másnap >etört Lázics Zsi­­ka házába, azonban tvtenérték és be­szállították a noviszadi ügyészség fog­házába. Újabb bűncselekményeiért há­rom évi börtönre Ítéltél. Balog megfelebbezte a noviszadi tör­vényszék ítéletét, amellyel a noviszadi felebbviteli bíróság dr. Gyurgyev Bos­­kó tanácsa pénteken foglalkozott és a büntetést helybenhagyta. A patikus semmiségi panaszt jelentett be. Magyar miniszter román szalonkocsiban Rakovszky Ivánt szombaton szállítják Budapestre A magyar belügyminiszter nyilatkozata Magyaror­szág és az utódállamok viszonyáról Kolozsvárról jelentik: Rakovszky Iván magyar belügyminiszter, aki a napokban ajánlotta föl lemondását Bethlen miniszterelnöknek, szombaton elhagyja Kolozsvárt és visszatér Budapestre. A magyar belügyminiszter már tel­jesen a gyógyulás utján van és az orvosok szerint hazautazásának semmi sem áll útjába. A román kormány külön szalon^ kocsit bocsát Rakovszky ren­delkezésére. akinek a szalonkocsiban betégágyat állítanak föl, hogy kényelmesen te­hesse meg az utat Budapestig. A magyar belügyminiszter pénte­ken fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt nyilatkozott Magyarország és a szomszédállamok közti közeledés­ről. — Magyarország és a szomszéd­államok viszonyának jövendőbeli alakulása — mondotta Rakovszky — valamennyi állam érdekeképpen nem egyéb, mint a kölcsönös megér­tés és együttműködés útja. Az any­­nyira óhajtott kölcsönös megér­tés jelei már mutatkoznak és innen már csak egy lépés kell az együtt­működéshez. Ennek a lépésnek a megtételéhez mindkét fél részéről egy kis bátorság szükséges és ha ez a bátorság csakugyan jelentkezik, úgy Kelet- és Középeurópa népeire szebb jövő következik. Újabb nemzetközi konferencia előtt Ok'.óber végén ül össze a nemzetközi Tanger-konferencia Magyfoniosságu külpo'itikai tanácskozások Madridban a király részvételével Párisból jelentik: Október végén ül össze a nemzetközi Tanger-kon­­ferencia, amely azonban a Petit Pá­risién értesülése szerint formájára nem lesz olyan, a hogy Spanyolország és különö­sen Olaszország kívánta és nem lesz az algesirasi cia megismétlése, hanem csak az ér­dekelt hatalmak eszmecseréje. A konferencia egyetlen Célja, Hogy a régi fa nyeri szerződés néhány rendelkezését Spanyolország ja­vára módosítsák. Ezenkívül a nagyhatalmak súlyt he­lyeznek arra is, hogy Spanyolország alkalmat találjon igényeinek körvo­nalazására. Madridi jelentés szerint a királyi család San Sebastianból csütörtökön visszaérkezett Madridba és ugyan­­jkor a spanyol fővárosba érkezett né# de-Leon párisi spanyol nagykövet, Spanyolország első nép­­szövetségi delegátusa. A római spa­nyol nagykövet már egy nappal előbb érkezett Madridba, de a spa­nyol diplomáciai testület más tag­jait is hazahívta Primo de Rivera, aki maga is pénteken érkezett visz­sza vidéki agitációs útjáról. Ugyan­csak visszaérkezett szabadságáról Janguaz külügyminiszter is. Madridban nagyfontosságu kül­politikai tanácskozások kezdőd­nek a király elnöklésével Spanyolországnak a Népszövetség­gel való viszonyáról, Tanger kérdé­séről és általában a marokkói pro­blémáról. A Newyork Herald biaritzi jelen­tése szerint Primo de Rivera és Al­fonz király között megegyezés jött létre a spanyol belpolitika kérdései­ben. A megegyezés értelmében Primo de Rivera beleegyezett abba, hogy a nemzetgyűlést ki­rályi dekrétummal összehívják és az elitéit tüzértisztek kegyelem­ben részesüljenek. Visszatérhet-e Németországba Vilmos excsászár? A porasz állam és a Hohenzollerek kozott létrejött megegyezés ho­mályos pontjai Berlinből jelentik: Az Acht Uhr Blatt jelentése szerint a porosz állam és a Hohenzollerek között a volt császári ház birtokaira nézve létre­jött megegyezés tizenhét szaka­szos törvényből áll, amelynek hete­dik paragrafusa a következőképpen hangzik: — Az állam a volt uralkodónak, II. Vilmos porosz királynak és nejének esetleges kívánságára Homburg kas­télyt a környező parkkal életfogytig­lani tartózkodási helyül rendelkezésre bocsájtja. Ezzel a hirrel kapcsolatban jól­informált német körökben kijelentik, hogy ez a törvény még nem vonja maga után Vilmos ex-császárnak azt a jogát, hogy Németországba visszatérhessen. A porosz kormány és a Hohenzollerek között vagyon­jogi tárgyalások folynak, azonban sem a porosz kormány, sem a tar­­tománygyülés nem adhat beutazási engedélyt az ex-császárnak. A tör­vény homályos pontját csak úgy le­het érteni, abban az esetben, ha a volt császár visszatér Németország­ba, életfogytiglani tartózkodási he­lyül megkapja a homburgi kastélyt. Galamb ur szelíden nézett a fiatalok­ra, de azért határozott volt: — Dúlkány ur, ön távollétemben át­­öntötte saját üvegjébe a tintám felét! Most felugrott Dékány ur és ezt kiál­totta kétszer: — Önérzetem nem engedi! Galamb ur levette a madzagkantárt a következő aktáról és ezt mondta: — Hagyjuk az önérzetet, Dékány ur, mert az a jólellátottak fényűzése. Mi­nek az önnek?! Önnek tinta kellett, nem önérzet!. — És ha? — kérdezte pirosán Zstjfi­­ka, érezvén, hogy menteni kell a szoron­gatott Dékány urat. —- Érdemes lár­mázni azért a tiz csepp tintáért?! — Kinek hogy. Nekem például igen. Az a tinta az én verejtékemből való. A tulajdonom. — Ezt tudják: a tulajdonom! De he­lyet csinálni a fiataloknak, azt nem tudnak! Laci két éve nem tud megnő­sülni, mert nem lehet kezelő! — Most azonban a tintámról van szó — vélte Galamb ur. — Ne járjanak moziba és elsején ne hagyják a félfize­tésüket a kávéházban, akkor megnősül­het Dékány ur, ámbár arra nagyon is ráér még! — Mi köze hozzá? Tgenis megnősül! Akkor nősül, amikor mi a'-ariuk! — De nem az én tintámból! — Fütyülünk a maga tintájára! — toporzékolt Zsófika. — Laci, öntsd visz­­sza neki! Szívtelen pióca, fuj! Moziba ne, színházba ne, egy szegény nő üljön otthon és nézze a falat! Mások Párisba járnak... — Azok nem dijnokok — hadonászott tiltaikozóan Galamb bácsi. • Zsófika azonban már ott volt előtte: •— Igenis, dijnofcoik, ha akarja tudni! A Geiszer Lujza is a postatakar éktói! És a házban két lány is van a Dénzügy­­ből, akik Olaszországiban vannak! És nem irtgyli tőlük senki! Ehhez minden­kinek joga van! — Az én koromban... — A maga korában volt aranykoro­na, volt állás, akkor a fiatalság nem volt elnyomva! — Az nem igaz. — Nem igaz? Hát ki hencegett, hogy egy forintból Cigánnyal mulatott?! — Nem kel! mulatni... — Nem! Nem kell mulatni, nem kell enni, nem kell lakni... És nem kell nyug­díjba menni, ez a legfőbb! A fiataloknak nem kell helyet csinálni! — Maguk elpazarolnák a Krisztus köntösit is! — Maga meg azt is a koporsójába vinné, a feje alá! Galamb ur vállat vont: , — Engem arra tanított az édes­anyám, hogy aki kapar, annak van. A tinta az enyém és én senkinek tintát nem adok. Kesztölci jött be. az altiszt» aki háziúr Kispesten és aki altiszti ereje tudatában a méltóságosokat is könnyedén kezeli Neki könnyű, a marka magyar hagyo­mányok alapján görbülhet. _ A méltóságos ur hivatja Galamb urat! Galamb ur ugrott, repült. Dékány ur is ugrott, Zsófika is re­pült. A nagy tintapecsét ismét nem látszott és édesre vált a hivatalszag. A behajtási osztály kiadójában ismét megjelent a szerelem. Ez volt az egyetlen fél, me­lyet nem küldöztek Dékány ur és Bok­rossy kisasszony sem a referenshez, sem az iktatóba^ sem Poncius dr. tanácsos úrhoz, sem Pilátus dr. Öméltóságáihoz. Pedig szám nélkül jött be ez a fél és hozzá messze tizenkét óra előtt. Mind-, járt megtalálták az ügyét. Galamb ur régen elvégezte már azt a dolgot Öméltóságánál. Nem ment be a II 25-be mégsem. Arra gondolt, hogy Dékány uréknál is sok a gyerek, Bok­­rossy kisiasszonyéknál is csak egy a szoba, legyenek magukban egy kicsikét. Majd veszekednek később úgyis eleget. Inkább ellődörgött hát Galamb ur a kollégáknál és bement ,a Drágíts főigaz­gató ur kezelőjéhez, alkiből árad a vicc egész nap. Zsófika kisasszony valahogy megérez­te ezt. Némi hála szövődött benne Ga­lamb ur iránt és megkérdezte egyszer csak Dékány urat: — Lacim, aranyam, visszaöntsem? — Mit? — Az öregnek a tintát? Dékány ur kifeszitette mellét. Önér­zettel, fiatalosan. És ezt mondta: — Fenét. Hetedike van és nincs egy vasam se! Töltsd fel neki szinültig víz­zel! Valamit fog azért; az államnak mindegy, a fél meg erőltesse meg egy kicsit a szemét! Miért szüntették meg az iirodaátalányt természetben! Galamb ur látta a vízesést rögtön, a mint bejött. Nem szólt. Kettőkor azon­ban ott maradt, üvegje felét egy tarta­léküvegbe öntötte és Dékány ur üvegje tartalmát beleöntötte a masáéba. Dé­kány ur üvegjébe a tartaléküveg folya­dékja került. Ezentúl pedig elzárta Galamb ur min­dig a tintáját. Rendbe jöttek a társada­lom nagy kérdései a II. 25-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents