Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-09 / 279. szám

1926. október 9. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 5. oldal. HOPRŰL HFIPRF) A charleston bírálata A charleston meghódította az öt vi­lágrészt, mindenütt táncolják estétől— hajnalig. Nem árt neki, ha megbírálják. Tudományos művészi szempontból szen­tel a charlestonnak és az ujahb néger táncoknak egy nagy tanulmányt Andre Levinson, aki szembe állítja a régi, eu­rópai táncokkal. Szerinte a legnemesebb táncnál, a bal­­lettnél a testmozdulat és a zenei ritmus között az összhang állandó, de hallga­tólagos. A tánc a kísérőzene ritmusának mintegy látható kivetülése, a tánc min­den üteme egy zenei ütemnek felel meg, de ezt az egybevágást csak a szem ve­szi észre. Ezzel ellentétben minden ősi és barbár tánc — az orosz is. a néger is — a ritmus közvetlen kifejezésére tö­rekszik. A vadak és általában a népek táncánál a táncos kikopogja a ritmust, ő is valóságos hangszer. Mindez legélénkebben nyilvánul meg a néger rag time-ben, mely mint a ne­ve is mutatja az ütemet rongyokká, cafatokká tépi és a mozgást is ehhez idomítja. Ép ezért — az újságjánál fog­va — igen hat az európaiakra. Nálunk a ritmusérzék a zenei műveltségből fa­kadó adomány, mig a négereknél olyan ősi, majdnem élettani jelenség, mint ne­mi hisztériájuk és rendkívül nagy vidám­ságuk. A ritmus magában véve még nem művészet, lüktetése csak arra szolgál, hogy a melódiát tovább vigye s a tán­cosnak alkalmat adjon plasztikus átala-' kulásokra. Tartalom nélkül, csak motor, mely a levegőben berreg. A charlestonnál egy ellipszis alakú mozdulatot teszünk a befelé görbített s összeértetett térdekkel, de ezeket a csonka mozdulatokat követik a kereszt­­lépések, mikor egyik lábunkat mindig a másik elé rakjuk. Ezt a táncos csak úgy végezheti el, hogy karjai lóbálóznak és tomRora kidülled. A meggörbült hátge­rinc és a lógó karok a négylábú állato­kat idézik eszünkbe s azt, hogy az em­ber csakugyan szomorú állat, aki le­mond a függőleges vonal hősi szépségé­ről és a hanyatlásban, a pusztulásban tetszeleg. azonban most egy fölöttébb érdekes ta­nulmányában arról számol be a L'lndus­­tria dei liquori cimü folyóiratban, hogy a pálinka is az alkimisták fölfedezése. Vájjon mióta ismerik a szeszt és mióta főzik? Számos adatból értesülünk, hogy a görögök és egyiptomiak már rendel­keztek bizonyos szeszfőző készülékek­kel. de hogy ismerték volna az alkoholt a inai formájában, az semmiből sem vi­­láglik ki. Tiberius császár korában Dios­­coridus Cilicius egy »ambic« nevű ké­szüléket használt a gyógyfüvek lepár­lására, ebből az ambicbó! »ul-ambić« lett az arab alkimisták nyelvén, innen, szár­mazik a mai lombik szavunk. A középkori alkimisták már emlegetik az alkoholt is, melyet ök fedeztek föl. Maga az alkohol arab szó: az »al« az arab névelő és a »fco/ipi« nyelvükön fi­nom anyagot jelent. Paracelsus a XV-ik században és ké­sőbb a XVIlI-dik századbeli vegyészek általánosan élnek az alkohol szóval, mellyel a bort és egyéb anyagok sze­szét jelölik. Az aoua ardens (égő viz) az aqua vitae (az élet vize) az aqua vitis (a venyige vize) három neve a mai pá­linkának, miruhogy a pálinka gyúlékony és akkoriban gyógyításra használták. Ezt a nevet a Xll-dik században Arnal­­ilo da ViUanova, egy barcellonai doktor adta neki. A pálinka fölfedezése kétségtelenül az alkimisták nevéhez fűződik, elsősorban az olaszokéhoz; a hires firenzei Taddeo Alderotti, ki Bolognában tanított és egy orvosiskolát alapított 1303-ban, elsőül hagyta hátra a pálinka készítésének a receptjét. Később a velenceiek a recept alapján főzték a pálinkát, virágzó ke­reskedelmet üetek vele. Az alkohol tör­ténetéről szóló első teljes tanulmány szintén olasztól származik Giovanni Michele Savonarola irta, aki 1462-ben halt meg. All a döntő harc a kantom vörös csapatok és a sanghai-i hadsereg között Éhínség pusztít az ostrom alatt álló Vu-Csang városában Londonból jelentik: A kantoni vö-! rös csapatok és Sun-Csuan-Fang sanghaii főkormányzó hadserege kö­zött a Po-Yang tó környékén döntő ütközet van folyamatban, amelyről a Daily Mail azt írja, hogy a kantoni polgárháború legvéresebb ütközete, amelyhez hasonló még nem fordult elő a kínai polgárháború kitörése óta. A lap jelentése szerint már az ütközet első napján tízezer fölé emelkedett a halottak szá­ma. Az ütközet kimeneteléről a lapok ellentétes jelentéseket közölnek. A Times tudósítása szerint a harcban a kantoni csapatok megsemmisültek és rendetlen visszavonulásban van­nak, ezzel szemben azonban a Chi­cago Trjbune azt jelenti, hogy az üt­közet a kantoni vörös csapatok győ­zelmével végződött. Vu-Csang ostroma még mindig tart és a városban az éhínség már elviselhetetlen. Az élelmiszer kiosztásoknál a leg­vadabb jelenetek játszódnak le. A nyomorgó lakosság csütörtökön megtámadott egy élelmiszerüzletet, azt kifosztotta és az élelmiszereket szétosztotta az éhezők között. Az üzlet előtt olyan óriási tolongás volt, hogy száznál több asszonyt és gye­reket agyontapostak az éhező és élelemért viaskodó emberek. Gyorgyevics főispánt nevezik ki Szubotfca város polgármesterévé A belügyminiszter a helyi radikális pártszervezet kivánsitga szerint oldja meg a kérdést Vadászó 't siralma Nimród francia hívei váltig sopánkod­nak, hogy szép szenvedélyük milyen költséges mostanában. A vadászati en­gedély egyre drágább, de ez még po­­tomság a többi mellékes kiadásokhoz képest; egy jó puska több ezer frank, a töltények legalább ötszörié annyiba kerülnek, mint a háború előtt, egy jó kopóért annyit fizetnek, mint 1914-ben egy borjúért. Ha pedig már meg van a puska, töl­tény, fölszerelés, vadászeb, az előrelátó vadásznak gondoskodnia kell a — pré­dájáról is. mely szintén nincs ingyen. Szóval rajtuk köszörülik most a tol­lúkat a humoristák. Az egyik a Petit Journal-ban ezt a vadásztörténetet mond­ja el: Egy vadászbarátom múltkor egy pusz­taságon ment át, melyen egy tébolyda van. A kapunál künn álldogáltak azok a csöndes őrültek, akik szabadon járhat­­nak-kelhetnek. Nyájasan elbeszélgettek a barátom­mal: — Vadász bácsi, de szép puskád van. — Van annak, ki* meg nem issza. — Mibe került? — Kétezer frankba. — Hát a két kutyád? — Háromezer frankba. — Szóval az már ötezer. Most pedig mutasd, mi van a táskádban. — Itt van ni: egy szalonka. — Akkor szaladj, de gyorsan. — Miért? — Mert ha meglát a doktor, azonnal behoz ide. Sokkal kisebb bolondok lak­nak nálunk. Alkimisták fedezték föl a pálinkát A művelődéstörténet föl jegyezte, hogy a kénesöt azok az alkimisták fedezték fel kotyvasztásuk és pepecselésük köz­ben, akik mesterséges aranyat akar-Beogradból jelentik: Gyorgyevics Dragoszláv szuboticai főispán pén­teken ismét Beogradban tartózko­dott, ahol a délelőtt folyamán dr. Radonics Jován képviselővel felke­reste Makszimovics Bózsó belügy­minisztert, akivel a szuboticai pol­gármesterválság kérdéséről tárgyal­tak. Dr. Radonics Jován közölte Mak­szimovics belügyminiszterrel, hogy ő is támogatja a szuboticai radiká-Novivrbászról jelentik: Péntek délelőtt borzalmas esemény játszódott le Ga­­ramszeghy Dezső vrbászi könyvkeres­kedő házában. A könyvkereskedőnek egy huszonhárom éves fia van. Garamszeghy Sándor, aki körülbelül fél évvel ezelőtt áttért a hicsérdis­­ta-életmódra és fanatikus híve lett Bicsérdy tanainak. A gyenge ideg­zetű fiatalemberen három hónappal ezelőtt az elmebaj tünetei mutat­koztak. bútorokat és poharakat .tőrt es zúzott össze, miért is beszállították a szombori közkórházba, ahonnan azonban megszö­kött. A szerencsétlen fiatalember egy alkalommal felmászott a csantaviri temp­lom tornyának a tetejére, ahonnan ér­telmetlen dolgokat kiáltott le a járóke­lőknek, Vrbászun pedig egy u!balommal meztelenül nuw ki a városi parkba j lis pártszervezetben a polgármester- i jelölés tekintetében létrejött meg­egyezést és kérte a belügyminisztert, hogy a pártszervezet kívánságához mérten oldja meg az ügyet. Makszimovics Bózsó belügymi­niszter megígérte, hogy a pártszer­vezet kívánságához hiven jár a pol­gármester-kérdésben. Ezek után biz­tosra vehető, hogy Gyorgyevics Dragoszláv főispán lesz Szubotica 1 város polgármestere. bibliával a kezében. Eddig azonban Ga­­ramszegihy Sándor nem mutatkozott közveszélyesnek. Péntek délelőtt a szerencsétlen fiatal­ember rohamot kapott, amely -végzetes következményekkel Járt. Garamszeghy könyvkereskedő gyengeelméjű fiával há­zának udvarán dolgozott. A fiú hirtelen felkapta az udvaron heve­rő nagv kalapácsot, amellyel saját fejét kezdte ütni. Az apjit erre nyugodtan rászólt a fiúra:- Mii csinálsz Sándor? kérdezte ijedten. A fin válasz helyett a kalapács éles végével rettenetes ütést mért apja homlokára, aki elszédült. Az elme­beteg fiú erre mintegy husz-huszon­­öt ütést inért apja fejére, akii tel­­iüSfM dlwritott a vet. es eszmélet- „ Egy elmebeteg bicsérdista fiatalember gyilkos merényletet követett el Vrbaszon az édesapja ellen Kalapáccsal szétroncsolta apja fejét és másokat is meg­támadott — Az elmebeteg merénylő önmagát is súlyosan * megsebesítette lenül esett össze az udvaron. Ugyanekkor haladt el Garamszeghyék háza előtt StetZenbach János vrbászi di­vatárukereskedő, aki látva a történteket, beszaladt az udvarra, hogy Garamszeghy könyvkereskedő segítségére legyen. Az elmebeteg fiatalember erre ne­kirohant Stentzenbachnak is, aki azonban kikapta kezéből a kalapá­csot és önvédelemből egy felkapott íég'adarabbal többször fejbevágta a dühöngő fiatalembert. Ekkor érkezett a helyszínre Sztankovics Boskó rendőrörvezető, aki Hudaszka András segítségével bekísérte Gairam­­szeghy Sándort a rendőrségre. A rendőri fogdában a még mindig dühöngő fiatalember a falból egy téglát emelt ki és azzal tíz-tizenöt ütéssel betörte a koponyáját és véresen esett össze. Dr. Popovics köz­ségi orvos kötözte be a szerencsétlen fiatalember sebeit, akit beszállítottak a noviszadi kórházba. A súlyosan megsebesült Garamszeghy Dezsőt a Hetzel-féle szanatóriumban még a délelőtt folyamán megoperálták, állapota azonban olyan súlyos, hogy az orvosok nem bíznak felgyógyulásá­ban. Személy leírás a hamis százdinárosolcról A N rodna Banka tájékoztatja a kö­zönséget, hogy miről ismerheti jel a hamis százdinárost A Narodna Banka igazgatósága hiva­talos hirdetményt adott ki a vrsaci pénz­hamisítással kapcsolatban és közli azo­kat az ismertetőjeleket, amelyek alapján a hamisítványokat meg lehet (különböz­tetni a valódi százdinárostól. Megálla­pítja, hogy a vrsaci pénzhamisítók a régi kiadású (kék) százdináros bankje­gyet próbálták utánozni, de a hamisít­vány rosszul sikerült és ebből is csak jelentéktelen mennyiséget hozhattak for­galomba. A kis hamis főleg a következő jelek alapján különböztethető meg a va> lódi bankjegytől. A hamis bankjegy papirosa közönséges sima papír, mig a valódi bankjegy pa­pírja recés. A rajzok a hamisítványon hibásak és elmázoltak, a színek egye­netlenek és nagyrészt túlságosan vilá­gosaik, mig a valódi bankjegyen sötétek. A viznyomás a hamisítványon igen dur­va, alaktalan és egyszerű foltnak lát­szik, mig az igazi százdináros vizjegye szabályos és tiszta. A tanoncok felszabadiihaíók tanonciskolái végbizonyítvány nélkül is A köz kaiásüsjyi miniszter re,” delete A szuboticai Ipartestület nemrégen felterjesztésben kérte a közoktatásügyi minisztérium felhatalmazását, hogy azo­kat a tanoncokat, akik munkaadójukkal kötött szerződésük alapján kitöltötték tanoncidejiiket, de különböző okokból nem kaptak tanonciskolái végbizonyít­ványt, a mesterek felszabadíthassák. A tanonciskola igazgatósága ugyanis hi­vatkozva egy miniszteri rendetetre, nem járult hozzá azoknak a tanoncoknak fel­szabadításához, akik nem fejezték be tanulmányaikat a tanonciskolában. Több esetben a szerződés alapján felszaba­dult tanoncnak még két évig iskolába kel­lett járni, hogy a tanonciskola igazgató­sága hozzájáruljon a tauonc felszabadí­tásához. Pénteken délután érkezett le az Ipar­­testülethez a közoktatásügyi miniszté­rium rendeiete. amely megengedi a ta­nonciskolák igazgatóinak, hogy az is­kolai tanulmányok teljes befejezése előtt is járuljanak hozzá a tanonc fefszabadi­­tásához. A rendelet az egész Vajdaság­ra érvényes. A rendelet értelmében mintegy kétszáz uj kereskedő- és ipa­­rostanonc fog Szuboticán felszabadulni és munkakönyvét kapni. Az érdekeltek az Ipartestületbea Vukovics Géza titkárnál nyerbeöielc btwsel* jeiyüágosál^iK

Next

/
Thumbnails
Contents