Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-08 / 248. szám
4. old BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1Q26. szeptember 8. HRPRÖL NRPRR —ia— „Legyen neki olyan könnyű a föld, mint övéinek a bánat“ Ezúttal egyik párisi temetőről lesz szó: a párisi kutyatemetőről. Párisban ugyanis nem úgy bánnak a kutyával, mint mifelénk. Párisban becsülete van a kutyának. Annyira megbecsülik, hogy még Pascal, a jó öreg filozófus is igy nyilatkozott egy alkalommal: »Minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem — a kutyámat.« És ezeket a szavakat nem csak a szivükbe vésték az emberek, hanem kőbe vésve is olvasható: a Clichy-hid sarokkövén. Erre van ugyanis a párisi kutyatemető. Itt pihenik örök álmukat kutyák, macskák, madarak, majmok, lovak, sőt oroszlánok is. A mosolygós öreg temetőőr, aki sepri, tisztogatja az ösvényeket és rendben tartja á sírokat, azt állítja, hogy rftajdnem húszezer állat van itt eltemetve. A temető közepében emlékmű áll: a Barry nevű kutya kőszobra, amelynek gyermek ül a hátán. Az emlékmű talapzatán olvasható, hogy a hős Barry-t, aki a svájci havasokban negyven embernek mentette meg az életét, a negyvenegyedik ember ütötte agyon. A temető nemzetközi. Van sok más nyelvű felírás is, mint francia. A legszebb emlékművek egyikén, amely két gyönyörű kutyát ábrázol, orosz főhercegi korona látható. A legérdekesebb a dologban az, hogy ebben az állattemetőben sehol sem találhatók olyan szürke sablonos felírások, amilyenekkel az emberi temetők el vannak árasztva. A felírásokból igazi szeretet, hála és fájdalom árad ki. Közönséges halandók kutyáin és macskáin kívül kiváló személyiségek hű állatbarátai is nyugosznak itt. Itt van például eltemetve a hires költő: SulyPrund home és két színésznő: Rejane meg Cleo de Mérőddé kutyája. A költő kutyája gazdája halála fölött érzett bánatában puszíi*lif4' Itt-ott ódivatú ru hába “öltözött öreg aászöny, -v^gy-csjr nos masamődmny látható, amint egyegy szál virágot helyez valamelyik i !bb%tre szenderült buksi sírkövére, Gyerekeket is látni itt, akik a madarakkal versenyt csicseregnek és fel akarják 'vidítani az álmukban megzavart halottakat. Egyedül való temető —- oly egyedül való, mint minden Párisban. Temető, csak őszinte hol minden temetésnél könny foly... A válóper hazáin Az utóbbi időben feltűnően sok angolországi és amerikai házaspár fordult a francia bíróságokhoz házasságának fölbontásáért. Párisban különösen sok az ilyen válópör és a párisi ügyvédek alkalmasint sokat keresnek rajta, mert nemcsak újsághirdetésekkel, hanem még a villamosokon és másutt elhelyezett plakátokkal is igyekeznek reklámot csinálni^ ügyességüknek és elhalászni egymás elől a fontsterlinges és a dolláros klienseket. Az angolok és amerikaiak azért viszik át válópörüket Franciaországba, mert ott,nem juthatnak nyilvánosságra azok a családi botrányok, amelyek a válópörökre ökot adtak. Angolországban és Amerikában ugyanis nem tiltja meg a törvény — mint 1881 óta Franciaországban — hogy szabadon közöljék a válópörökről szóló tudósítást, az összes pikáns epizódokkal együtt. Az angol és amerikai válópörös házastársak számára még azért is kedvezőbb a válópör megindítása Franciaországban, mert ott gyorsan végeznek az ilyen pörökkel a bíróságok és az elválás okát sem mérlegelik olyan szigorúan, mint az angolországiak és az amerikaiak. Elég, ha a házaspár aránylag rövid ideig tartózkodik Franciaországban, már elfogadják pőréikét a francia bíróságok, tlyenmódon párisi kirándulásukat használhatják föl arra, hogy összekötve a kellemest a hasznossal, elintéztessék válópörüket gyorsan és diszkréten. A francia bírák nem követelnek súlyos okokat az elválás alapjául, mert elég súlyos oknak fogadják magát azt a szándékot is, hogy a házastársak el akarnak válni egymástól, minthogy tűrhetetlen számukra az együttélés. A többi közt azért választottak el egymástól egy amerikai házaspárt, mert az asszony vérig bosszantotta férjét azzal a szenvedélyével, hogy bolondja a macskának és az egész lakást telerakta velük. Egy londoni kereskedő valósággal néhány perc alatt intézte el Párisban a válópörét. A tárgyaláson megkérdezte tőle a biró: — Miért akar elválni feleségétől? — Meggyülöltem. — Miért? — Megtudtam, hogy háromszor ivott egy házimulatságon , egy tengerésztiszt borospoharából. A biró mosolygott és — kimondotta a válást. Uraim! Gyerünk Párisba! (-) Gazdasági együttműködés készül Anglia, Franciaország és Németország között Nemzetközi gazdasági tárgyalások indulnak meg Genfben Géniből jelentik: Vandervelde, a belga delegáció vezetője a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy Brüszszelben ismét felvetették a nemzetközi vaskartellről folytatandó tárgyalások eszméjét és Németország, Anglia, Franciaország, Belgium és Luxenburg közt hamarosan ideiglenes megállapodás jön létre a vaskartelre nézve. Az angol delegáció tagjai tájékoztatták a sajtót, hogy ennél sokkal messzebbmenő tervekről van szó. Genfben Anglia, Németország és Franciaország gazdasági érdekképviseletei és alapiparának képviselői közt nagyfontosságu tárgyalásokat folytatnak. Szó lesz azoknak az alapiparoknak együttműködéséről, amelyek más iparok anyagául szolgálnak, tehát nemcsak a bánya- és nehéziparról, hanem a vegyiipar között is a legmesszebbmenő együttműködést készítik elő. Máris messzemenő tanácskozások történtek ebben a kérdésben. Nem bizonyos még, hogy ezek a gazdasági tárgyalások Genfben be is fejeződnek, de abból, amit Vám dervelde a vaskartellre vonatkozó tárgyalásokról mondott, arra következtetnek, hogy Genf az a hely, amit ezeknek a tárgyalásoknak a lefolytatására kiszemeltek. Beavatott körök szerint még ezen a héten megkezdődnek a tárgyalások Chamberlain, Briand, Loucheur és Stresemann között a tervezett gazdasági kapcsolatok felvételéről, a minek beláthatatlan politikai hatásuk lesz, tekintve, hogy a gazdasági együttműködés megvalósítása a Népszövetség egyik legfontosabb feladata. Többezer szerb, magyar és olasz munkást aka nak kiuíasilaei Párisból Mellon pihen és nem érdeklik a francia adósságok — Emelkednek a húsárak Parisban — Valentinét élve temették el a francia mozik Mellon, az Egyesült-Államok pénzügyi államtitkára elutazott Párisból és ezzel ismét egy reménykedésük dőlt dugába a drágasági hullám karjai között vergődő franciáknak. Mig Mellon Párisban volt, egymásután Írták a jól értesült és még jobban értesült lapok, hogy Mellon megegyezett Poincaréval, jön a pénz . . . Lesz szőlő és lágy kenyér. Az amerikai pénzügyek nagyhatalmú intézője magas, szikár férfi, már őszülő és kopaszodó fejjel. A legelegánsabb párisi hotelben, a Claridge-ben szállt meg. Bőkezűen és., gavaliérosan élt. A franciák főzték Mellont, ezer módon kedveskedtek neki és. ezúttal félre tették a nagy nemzeti önérzetet, amely állandóan azt hirdette, hogy »nem szabad szfibaállani az amerikaiakkal!« A nagy és hires párisi szalonok ajtajai bezárultak az angolok és az amerikaiak előtt, de Mellonnak — akár a keleti mesék varázslójának — még el sem kell rebegni a bűvös igét, hogy »Szezám nyílj meg!« máris kitárultak előtte. A boulevardok plakáttengerében ezen a héten a pincérek és a lengyel emigránsok vezetnek, akiknek éleshangu szózatai előtt támad a legtöbb csődület és forgalmi akadály. A pincérek plakátjának ez a cime: A BORRAVALÓ HALÁLA! »A borravaló a kulturvilág szégyene. Nem pincér az, aki elfogadja a borravalót. önérzetes pincér a cehhbe számolja bele a maga tiz százalékát!« A lengyel emigránsok Pilsudszki ellen mehhydörögnek. — Pilsudszki fehér terrorja a középkor borzalmait zúdította a szerencsétlen lengyel nemzetre ■— írják. — Hatezer politikai fogoly sínylődik a börtönökben és 137 embert végeztek ki bírói ítélet nélkül. A plakát igy végződik: »Mit szólsz ehhez, ó forradalom dicső gyermeke, Franciaország?« A forradalom dicső gyermeke azonban nem szól semmit. Azt is halkan mondja. A párisi szegénynegyedben, de a polgárság között is nagy az elkeseredés, mert a csarnokban nem tesznek eleget a kormány rendeletének. A takarékos' sági rendszabályok során többek közt elrendelték, hogy a vásárcsarnok nagybani eladói ezentúl kicsiben is tartoznak kiszolgálni a fogyasztó közönséget. A rendelet — bár a polgári lapok élesen kikeltek ellene — nagy örömet keltett a közönség körében, amely igy lényegesen olcsóbban juthat az élelmicikkekhez, Az öröm azonban korainak bizonyult, mert a vásárcsarnok angrossistái ellenszegültek a rendeletnek és nem szolgálták ki a közönséget. Emiatt több helyen összetűzésre került a sor. A csarnok déli szárnyán levő husárusokat egy délelőtt megrohanta a tömeg, a mészárost elkergették a polc mögül és a közönség sajátkezüleg szolgálta ki önmagát. Sok helyütt rendőri beavatkozásra került a sor és a huscsarnok, a rend helyreállítása után, a földön heverő véres borjukkal és feldúlt állványokkal olyan volt, mint egy elhagyott csatatér. A borjúhús ára — úgy látszik bosszúból — tizenkét frankról tizenhat frankra emelkedett. A helyzetre jellemző, hogy az előkelő francia lapok az első oldalon, a vezércikk helyén most az élelmiszerek árjegyzékét közük. ¥ A külföldi munkásokat, akik Párisban nehéz és verejtékes munkával keresik a kenyerüket, komoly veszedelem fenyegeti. A francia kormány, amely régóta rossz szemmel nézi az idegen munkások térhódítását, nemrég bizalmas körrendeletben értesítette a nagyobb gyárüzemeket, hogy külföldi munkásaikat bocsássák el, mert elsősorban a francia munkanélkülieknek akarnak kenyeret adni. A felszólításnak azonban nem sok foganatja támadt, mert a külföldi munkás sokkal jobb munkaerő a franciánál és a munkaadók szívesebben is alkalmazzák a kényelmes és szórakozásokhoz szokott franciánál. A francia kormány, miután látta, hogy a felszólításnak nem mutatkozott meg a kívánt eredménye, most egy drákói rendelettel ki akarja utasítani az itt tartózkodó külföldi munkásokat. Elsősorban az ipari alkalmazottakra kerül a sor. Ezek között hatezer magyar, ötezer olasz, háromezer német, szerb és más nemzetiségű munkás kereste meg Párisban a kenyerét és ha a kormány, amelynek szándékát csak növeli és erősiti a francia polgári lapok uszító kórusa, keresztül viszi a tervét, úgy sokezer szegény hontalan munkás lesz ismét földönfutóvá. A párisi francia munkások egyébként megható jelét adták szolidaritásuknak és együttes akciót indítottak a Idutasitás »szégyenteljes és barbár« rendszere ellen, amely — mint kiadványukban Írják — »egyáltalán nem méltó a forradalmi köztársaság hagyományaihoz«. » ★ Rodolpho Valentinó halála hirére a párisi mozik is gyászt öltöttek és kirukkoltak összes Valentino-filmeikkel. Az egvik nagy mozi, amely most adja a »Fekete Sos«-t — az amerikai üzleti szellemet is megszégyenítő szemérmetlenséggel — előjátékul egy filmriportot hirdet, amely állítólag a nagy mozistar temetéséről készült. A masamódok és kokottok természetesen dőlnek, sőt bedőlnek. Csak az a furcsa az egészben, hogy szegény Valentino — abban az időben, amikor ez a film készült, még azt se tudta, hogy beteg lesz, nem hogy meghalt volna. Tamás István Vérbosszú a földosztás miatt Tárgyalás a becskereki törvényszéken Becskerekről jeelntik: A becskereki törvényszék kedden Ítélkezett Danikov Dusán és Tulinszki Zsiva becskereki lakosok bűnügyében, akik súlyos ítesti sértéssel voltak vádolva. A vád szerint Dari ikov és Tulinszki 1924 május^ 30-ikán a becskereki Korona-kávéházban Radosav István dr. ügyvédei és Boroszlován Milán dr. orvost súlyosan megsebesítették. Ugyancsak vádolva volt Danikov Dusán azzal, hogy 1925 október 22-ikén egy kocsmában, amikor záróra után még mulatott, az őt figyelmeztető rendőröket megsértette és goromba üzeneteket küldött a rendőrkapitányoknak. Danikov Dusán vádlott kijelentette, hogy annyira ittas állapotban volt, hogy, nem emlékszik semmire. Arra a vádra nézve, hogy felmetszette felesége hasát, előadta, hogy valami miatt civakodott a feleségével, amikor éppen vacsoránál ült és kés volt a kezében. Dühében az asztalra csapta a kést, amely az asszony testéhez repült és ilyen módon keletkezett a sérülés. A másodrendű vádlott is ittasságával védekezett. A vádlottak után Radosav Jován dr. sértettet hallgatták ki tanúként. Elmondta, hogy a lázáréból földkérdés miatt Danikov és társai esküdt ellenségei voltak, ö ebben a földügyben a német földigénylőket képviselte és a földkérdés miatt Danikov és társai ót formálisan halálra Ítélték. Egy alkalommal nagy kődarabot röpítettek lakásába, de az célt tévesztett. A kritikus estén nagyobb társasággal a Korona-kávéházba mentek, de alig üllek asztaluknál fél óráig, amikor Danikov a másodrendű vádlottal és bátyjával, aki most katona, bejöttek, a szomszédságukban lévő asztalnál letelepedtek és kötekedni kezdtek velük, majd amikor csendre intették őket, szódás- és sörösüvegekkel támadták meg társaságát, öl magát nyolc helyen megsebesítették, ugyanekkor sebesült meg dr. Borován orvos és dr. Petrovics neje, akit egy üveg ért a fején. Kijeién tette Radoscv dr., hogy a támadók nem voltak részegek. A biróság ezután még több tanút hall-' gatott ki, majd a perbeszédek után meghozta ítéletét, amely szerint Danikov Dusánt bűnösnek mondotta ki két súlyos lestisértés bűntettében és ezért két évi börtönre, a másodrendű vádlottat, Tulinszki Zsivát nyolc havi börtönre ítélte,