Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-07 / 247. szám

1920. szeptember 7. BÁCSMEGYEI NAPLÓ o. oldal NHPRŰL HRPRF)-----■■----­Briand és Chamberlain A Népszövetség most folyamatban lévő ülésszakának programja úgy van összeállítva, mintha valami reinhardti rendezői talentum gondoskodna a genfi színjáték hatásának gazdaságos elosz­tásáról és művészi fokozásáról. Előbb a tanulmányi bizottság ülésezik, majd a népszövetségi tanács, azután következik a plenáris ülés és végül jön a clou: Né­metország felvétele a népek Szövetsé­gébe. A nemzetek, szövetségének házában az érdeklődők nagy tömege nyüzsög. A palota üvegtermében két térítővel ta­kart patkóalaku asztal körül foglalnak helyet a tanács tagjai. Az asztalfőn sir Drummond főtitkár ül, jobbra tőle Bri­and, balra Chamberlain. A francia és az angol külügyminiszter, a világpolitiká­nak ez a két primadonnája áll az érdek­lődés tűzvonalában. Minden szem felé­jük fordul, akik a drámában a főszere­pet játsszák. Aristide Briand mélyen besüppedve ül karosszékében. Egyik kezével az asztalra támaszkodva, egykedvű arccal hallgatja a referátumokat anélkül, hogy a figyelem legcsekélyebb jele mutat­koznék vonásain, ö hires arról, hogy ha akár aktákat olvas át, akár jelenté­seket hallgat meg, könnyedén átsiklik a sok aprólékos részleten, de az esze résen van, hogy a fontos momentumo­kat appercipiálja. Amióta Poincaré meg­szabadította a miniszterelnökség terhé­től, minden gondolatát a népek és nem­zetek sakkjátékára, a külpolitikára összpontosíthatja. Mint egykori ügyvéd, minden hájjal meg van kenve, de az idők folyamán filozóffá nemesült és ha a politikai játékban esztétikai örömet talál is, nem vesződik apró diplomáciai intrikákkal, hanem az emberi megértés gondolatát kultiválja. Egész életpályája egy nagy akadályverseny. Gyakran el­bukott, de mindannyiszor hamarosan talpraállott és a kis vidéki fiskálisból sok viszontagságon át Franciaország egyik legnagyobb államférfia lett a hosz­­szu évek során. Austen Chamberlain karrierje már sokkal simább fis egyensulyozottabb. Apja, Joe Chamberlain óriási vagyont ha­gyott hátra és a politikai pályán való érvényesülés is örökségként szállott Austenre, aki valóban fiatalon lett az alsóház tagja és miniszter. Mig azon­ban apja temperamentumos, szenvedé­lyes, szinte brutális volt, mint parla­menti szónok, addig Austen Chamber­lain maga a megtestesült önuralom és korrektség. Monokliját a szemébe nyomva, tartja, amikor odafigyel, hogy a helyzetről áttekintést nyerjen. Csak akkor ejti le monokliját, ha a titkára aktákat tesz eléje: ekkor fekete pápa­szemet vesz föl és elmélyed az iratok­ban. Chamberlain átolvas mirden sort, nem úgy mint Briand, aki isteni nyuga­lommal néz el az elébe rakott akták fölött. Briand az intiutiv gall szellem, Chamberlain az angolszász alaposság klasszikus képviselője. '• A fölösleges alvás Egy Parisban élő orvos, Harris dr. azt a nem csekély feladatot tűzte maga elé, hogy az emberiséget leszoktassa az al­vásról. Harris dr. meg van rólia győ­ződve, hogy teljesen fölösleges az élet egyharmadát alvásra fordítani és azon dolgozik, hogy az ember életberendez­­kedését az alvás szükségességének ki­küszöbölésével vagy legalább is tetemes csökkentésével tökéletesitse. Evégből egy vegyiszert ál it ott elő, amelynek ál­lítólag az a tulajdonsága, hogy az em­beri szervezetből a fáradtságnak a napi munka áltat felgyülemlett fiziológiai ter­mékeit eltávolítja. Harris dr. ugyanis azon a véleményen van, hogy a fáradt­ságot bizonyos mérges anyagok idézik elő, amelyek narkotizáló hatásuknál fogva az alvást szükségessé teszik. Ezek a mérges anyagok aztán az alvás alatt automatikusan kiválnak a szerve­zetből. Ha tehát sikerül ezeket a mérges anyagokat mesterséges szerrel leküzde­ni, akkor az alvás nemcsak fölöslegessé, hanem egyenesen érthetetlenné válik Harris dr. már be is mutatta csodasze­rét a francia Akadémia természetiül dományi osztályának, azonban az illeté­kes tudósok nagy szkepszissel nyilatkoz­nak ia találmányról, úgy vélik, hogy ez a kísérlet sem lesz különb, mint azé a Prib nevű amerikai fizikusé, aki két évvel ezelőtt elektromos gépet konstruált az álmosság legyőzésére. Prib annak idején diadalmasan hirdette, hogy akit ő az apparátusával megvillanyoz, az négy napig a legkisebb fáradtságot sem érzi és ezaíatf szünet nélkül dolgozhat. Azóta azonban semmi hir arról, hogy az emberek a földkerekség bármely pontján is leszoktak volna az alvásról Ugyíátszik, Harris dr. találmánya is olyan, hogy afelől nyugodtan — átha­tunk. A spanyol király Primo di Rivera pártjára állt A direktórium leverte a tüzértisztek lázadását — A forrongó tisz­teket elbocsátották a hadsereg kötelékéből — A lázadás átterjedt a haditengerészetre is — Az elégedetlenek Alfonz király ellen fordulnak — Más hírek szerint a király lemondásra kényszeríti a spanyol diktátort — Ellentmondó hírek a spanyol forradalomról A spanyolok kiürítik Tangert és Marokkót Spanyolországban teljesen zava­ros a helyzet. A már régen húzódó súlyos ellentétek szombaton nyílt forradalomban robbantak ki, a ka­tonai lázadás lefolyásáról és követ­kezményeiről azonban teljesen el­lentmondó jelentések érkeznek. Madridi jelentések szerint Alfonz király, aki a forrongás hírére sürgő­sen visszatért a fővárosba, Primo di Rivera mellé állt és elbocsátotta a hadseregből a lázadó tiszteket. Ez­zel szemben párisi jelentések arról számolnak be, hogy a király elejtette Primo di Riverút és már ki is jelölte utódát. Bizonyos, hogy a spanyol forra­dalom következményeiről még nem lehet beszélni, mert a katonai láza­dás még tovább terjed és egyelőre kiszámíthatatlan, hogy miképpen fog végződni. Hogy a helyzet Spanyol­­országban nagyon súlyos, azt leg­jobban a direktóriumnak az a dön­tése bizonyltja, amelyben a kormány elhatározta, hogy Spanyolország kiüríti Tangert és Marokkót. Mivel a spanyol érdekeltségeket Afrikában Olaszország akarja átvenni, előre­látható, hogy ez a kérdés még sú­lyos nemzetközi bonyodalmakra fog vezetni. A király támogatásával a direktórium leverte a katonai lázadást Madridból jelentik: A Primo di Rivera és a tüzértisztek között már hetek óta húzódó konfliktus szombaton több tar­tományban burkolt lázadásban robbant ki. Több helyőrség tisztikara megtagad­ta a direktórium parancsainak teljesíté­sét és nem állított ki őrségeket. A forradalom csak lokális jellegű és épolyan gyorsan, mint keletke­zett, el is múlt. A direkórium tagjai szombat óta állandó permanenciában vannak és szombat dél­előtt minisztertanácsot tartottak, ame­lyen nagyfontosságu külpolitikai határo­zatokon kívül elhatározták, hogy a lázadó tisztek további tevékeny­ségének feltétlenül véget vetnek. Egyes helyőrségek már péntek délután forrongtak és amikor Primo di Rivera megkapta az első jelentéseket a forron­gásokról Barcelonából, azonnal távirati­lag Madridba hívta a királyt. Alfonz ki­rály vasárnap délután már meg is érke­zett Madridba és azonnal tanácskozni kezdett Primo di Riverával. A megbeszé­lés egész este hat óráig tartott és utána .hivatalos jelentést adtak ki, amely sze­rint a király ismételten teljes bizalmá­ról biztosította Primo dl Riverát és felhatalmazta, hogy a forradalmi je­lenségeket csirájukban fojtsa el. Ki­áltványt adtak ki, amelyben felszó­lították a lázadókat, hogy tegyék le a fegyvert és az uniformist és hagy ják el a kaszárnyákat, mert a ki­rály elbocsátotta őket a hadsereg kötelékéből. A király hozzájárulásá­val kihirdették az ostromállapotot egész Spanyolországban és azon­nali szolgálattételre rendelték be a tartalékot. A tüzérség valamennyi tisztjét elbocsátották és helyükre tartalékosokat hivtak be. Amikor vasárnap este nyilvánosságra került, hogy Alfonz király mégis Primo di Rivera oldalára állt, az andalaziai és katalóniai helyőrség tisztjei letették a fegyvert és elhagyták a kaszárnyákat. Több tartományból még nem érkezett hir arról, hogy a lázadó tisztek eleget tettek-e a király parancsának és Madrid­ban még tartanak meglepetésektől, ami­ért csapatokat indítottak útba egyes vi déki helyőrségekbe. Nem lehetetlen, hogy a csapatok zöme végül mégis a király ellen fog állást foglalni a diktatúra támoga­tása miatt. Ezt a feltevést látszik megerősíteni az a körülmény, hogy a lázadás a haditengerészetre is át­terjedt és a Cadizban állomásozó hajók tiszti kara megtagadta az engedelmességet. Alfonz király már kijelölte Primo di Rivera utódát ? Párisból jelentik: A Petit Párisién madridi jelentés alapján azt a hirt közli, hogy Alfonz király elejtette Primo di Rl­­verát, A Chicago Tribune madridi jelentése is megállapítja, hogy Primo di Rivera le­mondása elkerülhetetlen. Ma a diktátor nem mond le önként, akkor a király fog­ja elávolituni és Primo di Rivera helyébe Magaz tá­bornokot, a vatikáni spanyol köve­tet nevezi ki. A király reméli, hogy Magaz és Beren­­guer tábornok, a király kabinetirodájá­­jának uj főnöke képes lesz a katonai párt és a kormány közt békét teremteni. Alfonz király, ha elégedetlen is a tüzér­­tisztek lázadása miatt, ezt az alkalmat mégis fel akarja használni arra, hogy Primo di Riverától megszabaduljon. Ma­gaz tábornok vasárnap már Madridba érkezett és várja a király rendelkezéseit. Prino di Rivera a helyzet u a Párisból jelentik: Azok az utasok, akik Madridból Párisba érkeztek, többek közt egy szenátor is, azt hozzák hírül, hogy a forradalom legalább egyelőre véget ért. Primo di Rivera maradt a helyzet ura. A spanyol érdekeltségeket Olaszorsz g veszi át Afrikában Londonból jelentik: A Daily Mail tan­geri tudósítója azt a szenzációs ese­ményt közli, hogy a spanyol hatóságok Tanger és Ma­rokkó egy részét kiürítik. A jelentés szerint a spanyol kormány utasította a Marokkóban harcoló hadse­reg főparancsnokságát, hogy a hadműveleteket azonnal szüntes­se be és tegye meg az intézkedési két a csapatok behajózására. A Daily Telegraph értesülése szerint Marokkó teljes kiürítése küszöbön áll. A spanyol kormány hir szerint azért szán­ta rá magát erre a lépésre, mert Marok­kóban megbízható benszülött csapatok segítségével akarja helyreállítani a ren­det. — A szombati madridi minisztertanács is úgy döntött — Írja a Daily Telegraph — hogy északafrikai érdekeltségeit feladja és lehetőség van arra is, hogy ha Spa­nyolország nem kapja meg a tangeri zó­nát, Marokkót teljesen kiüríti. Ilyen ér­telmű kijelentéseket tett a spanyol kül­ügyminiszter is. A londoni sajtó megál­lapítja, hogy Marokkó döntő fordulat előtt áll és. hogy a spanyol érdekeltségeket Olaszor­szág fogja átvenni. Erre mutat az a körülmény is, hogy a spanyol külügyminiszter, mielőtt meg­jelent volna a minisztertanácson, hosz­­szasart tárgyalt a madridi olasz követtel. A benszi l ütik elfog­­a t \k Tetu uit Párisi jelentés szerint Fezből olyan hí­rek érkeztek, hogy az egész marokkói front megingott. A berber-csapatok áttörték a spanyol vonalat és elfoglalták Tetuánt. Primo di Rivera a nép képviseleti rendszer visz szaillitásái ígéri Madridból jelentik: Primo di Ri­vera manifesztumot bocsátott ki, a' melyben utal eddigi politikai sikerei­re, azonban kijelenti egyben, hogy elérkezett az idő a népképvise­leti rendszer visszaállítására. Erről a kérdésről azért kell komo­lyan tárgyalni — mondja a mani­­fesztum — hogy a királynak, ha a jelenlegi kormány visszalép, meg le­gyen az uj forrása, amelyből az or­szág vezetéséhez szükséges ténye zőket meritse. Ver cn é- F a c’ro -,z g és O nrzorsz g közt a J- - szabaduló maró -.kői -orz .. Londonból jelentik: Spanyolom­­szágnak Marokkóból való \ issza nulása nagy nyugtalanságot kelt risban, Londonban és Rómában, mer. a felszabaduló zónáért erős ver­sengés fog megindulni Francia - ország és Olaszország között. Ezzel újra felidéződik az 190:) óta kísértő marokkói probléma. Franciaország mindent el fog követni. hegv megszerezze ma ga számára Marokkót, de cr Anglia sohasem mehet i:eL Németország igényeit ki n--;a a a békeszerződés, de heh ette < T ország lép fel, mint igénylő.

Next

/
Thumbnails
Contents