Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-07 / 247. szám

6. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ „____________________!926 szeptember 7. CIRKUSZ-----BE----­Anekdoták 70-ik születésnapomra Kedvencem, Bernhard Shaw hetvene­dik születésnapja alkalmából még min­dig felbukkannak a külföldi lapokban hol itt, hol ott anekdoták és »kis történetek a nagy író életéből,« amelyek szerzői kivétel nélkül a kitűnő Q. B. S. tisztelői­nek nevezik magukat. Ha Shaw annyi ideig született, mint amennyi idő óta hetvenedik születésnapját ünnepük, ak­kor nem sok öröme telhetett benne ked­ves mamájának. Mindenesetre több azonban, mint amennyi Shawnak, a róla összegyűjtött emlékezésekben. Ezek a derűs históriák ugyanis nem éppen a leghizelgőbb színben tüntetik fel az ir drámaírót; nem tudom, miért, de a tisz­telőknek szenvedélyük humor ürügye alatt válogatott becstelenségeket varrni az ünnepelt nyakába, mihelyt az — mint Shaw — olyan komoly ember, hogy pa­radoxonokkal fejük tetejére állítja ol­vasóit, azért, hogy igy helyes képet nyerjenek a fejetetején álló világról. Hogy mást ne mondjak, egyik barátja azt irta meg róla, hogy nem szeret mos­dani. (Mintha bizony volna valaki, aki szeret.) Mark Twainről, aki szintén egyike volt a legkomolyabb embereknek, azt az anekdotát olvastam annakidején, hogy Kaliforniában lelőtt egy tenoristát, mert a magas cé-t hamisan ejtette ki, azonkívül mert tartozott annak öt dol­lárral és azt remélte, hogy ha meghal, elfelejti és nem kell többé megadni. Ha jól emlékszem, Mark Twainnak is szü­letésnapja volt, amikor pályájának ezt az epizódját felelevenítették. Humoris­táknál veszedelmes dolog a születés­nap. Már most reszketek, amikor arra gondolok, hogy leszek egyszer én is hetven esztendős és miket fognak írni akkor tisztelőim rólam. El sem tudom képzelni. Különben el tudom képfelni. És hadd egye a fene tisztelőimet, én már most elírom előlük életem összes derűs epizódjait. Tehát; 1. Dió és a negyedik parancsolat A nagy magyar humorista fiatalkorá­ban feltűnően kedvelte a szerencsejáté­kokat és ha a kártyaszenvedély elfog­ta, olyankor nem ismert sem istent, sem embert. Amikor egyszer édesanyja megtagadta tőle a forinthuszat, amit azért kért kölcsön, hogy elmehessen al­sózni — (ez egyike volt ama idők leg­előkelőbb kártyajátékainak) — annyira megfeledkezett magáról, hogy többször egymásután tettleg bántalmazta az ősz matrónát, akit ezzel kapcsolatban ko­ponyarepedéssel szállítottak a Rókusba. Az esetről Dió szeretett viccelgetni s egy ízben, amikor egy fiatal hölgy azt kérdezte tőle, hogy apjára hasonílit-e, cinikusan felelte: — Nem, inkább anyámra szoktam ütni! 2. Dió megblicceli Tamarát A nagy magyar humorista megismer­kedett egyszer egy feltűnően szép orosz táncosnővel, akit Tamarának hívtak. Ez az eset Palicson történt — (amely egyi­ke volt ama idők legelőkelőbb fürdő­helyeinek —) Tamara kisasszony meg­hívta villájába Diót, aki egészen reggelig nála maradt. Amikor hajnalban távozott a villából, a táncosnő még aludt. A ki­tűnő iró egy pillanatig arra gondolt, hogy felkölti és átadja neki a megbeszélt háromszáz dinárt, de aztán meggondolta a dolgot és igy szólt magában: T— Az alvó orosz lányt felébresztem nem tanácsos. És örömében, hogy sikerült neki egy közmondást megint kificamítani, a há­romszáz dinárt megtartotta magának. 3. Dió és a zsebio'vai A nagy magyar humorista a villanyo­son egyszer egy gyanús külsejű egyén mellé ült. Már Radonovác felé döcögött vele a kocsi, amikor érezte, hogy szom- i szádja meglöki. Dió nyomban tisztában j volt a helyzettel. Nem szólt semmit, csak j mosolygott. — Ha te úgy, én is úgy — gondolta metsző gúnnyal, amit bátran lehet zseb­metsző gúnynak is nevezni. Minthogy belenyúlt szomszédja mel­lényzsebébe és visszalopta onnan drága kronométerét, amelyet észrevétlenül be­­lecsusztatott saját zsebébe. Dió — (aki egyike volt ama idők legelőkelőbb ga­vallérjainak) — nem csinált botrányt, A beogradi Jedinsztvo hétfői mérkő­zése szebb sportot nyújtott, mint a va­sárnapi játék, a meccs végén azonban olyan sajnálatos események játszódtak le, amelyek éppen nem vetnek kedvező fényt a szuboticai viszonyokra és veszé­lyeztetik az ország fővárosával eddig fentartott barátságos sportérintkezésün­ket. A Bácska vasárnapi csapatánál lénye­gesen erősebb együttest állított ki, bár Marcikics I. sérülése miatt nem vehetett részt a mérkőzésen, Kuluncsics I. a cen­ter posztján nagy támadó lendületet adott a csapatnak, amely az első félidő­ben hatalmas iramot diktálva, végig fö­lényben két góllal terhelte meg ellen­fele kapuját. A második félidőben a Bácska telje­sen visszaesett és a félidő nagyobb ré­szében védekezésre szorult. Gyér táma­dásai nem voltak egészségesek és ami­kor a kiegyenlítés után a beogradi csa­pat állandóan tovább támadott, a hangu­lat a pályán és a .tribünön végsőkig ki­éleződött. A Bácska szívós, energikus védekezése megakadályozta a beogradia­­kat a győzelem megszerzésében és ami­kor a játék befejezéséi jelezte a biró, Kuluncsics II., a Bácska középfede­zete magárói megfeledkezve, meg­ütötte a Jedinsztvo egyik játékosát. Az inzultált játékos összeesett, társai pedig Novi'Szadról jelentik: Érdekes ügyet tárgyalt hétfőn a noviszadi felebbviteü bíróság. Kovacsevics Nikolá, volt kom­munista képviselőt, Mihajlovics Andrást, Jablonszki Sándort, Mirkoviics Szávót és Vies Mihályt 1919 junius tizedikén letartóztatottak az államforma erőszakos őket, hogy kommunista üzelmeket foly­tatnak és külföldi, főleg a magyaror­szági kommunistákkal érintkezést tar­tanak fenn és azoktól utasítást kaptak fegyverek beszerzésére. A vád szerint a letartóztattak az áiillamfoirma erőszakos megváltoztatására törekedtek. Karakase­­vics és dr. SztaMos Lábúd akkori novi­­szadi rendőrkapitányok házkutatást tar­tottak a vádlottaknál és a bírósághoz beterjesztettek egy levelet, mélyet az oszijaki kommunistaszervezet irt a novi­­szadi szervezethez és amely utasítja a noviszadi pártszervezetet, hogy Vrdni­­ken az állami bányában kíséreljék meg a bányamunkásság boteevizálását. A házkutatásról nem vettek fel jegyző­könyvet és igy a jelentésből r.em is de­rült ki, hogy az oszijeki levelet kinél ta­lálták. A noviszadi törvényszék 1919 novem­ber 6-án tárgyalta Kovacsevics és társai bűnügyét és Kovacsevics Niikoiát és négy társát hat-hat évi börtönre ítélte. A bűnügy többi vádlottját a törvényszék felmentette. a nov'szaat felebbviteü bíróság 1920 junius 30-án tárgyalta a vádlottak fe­­lebbezése folytán a bűnügyet és Kova­csevics Nikolát és társait is lelmentette, mert a vádat nem látta bebizonyL tottnak. hanem otthon nagy élvezettel beszélte el kalandját és kitünően mulatott azon, hogy a zsebtolvaj hogy’ meg lesz lepet­­ve, amikor majd nem találja zsákmá­nyát. Szórakozottan belenyúlt közben a zsebébe és kivett onnan két órát. Ugylátszik mégsem volt zsebtolvaj a szomszédja dió Kuluncsics IL-re rohantak és ütle­gelni kezdték. Szörnyű tumultus keletkezett ezután. A játéktér közepén a játékosok és a berohant közönség között kínos jelenetek játszódtak le és csak a rendőrség közbelépése akadályozta meg, hogy komolyabb szerencsét­lenség nem történt. A tömeget a rendőrség szétoszlatta és a közönség kezdte elhagyni a pályát, amikor a tribün előtt újabb verekedés kezdődött. Egy fiatalember sértő kifejezést használt a nézők csoportjával szem­ben, akik erre rátámadtak és bo­tokkal ütlegelni kezdték. Ennek a verekedésnek is a rendőrség vetett véget és a verekedés résztvevőjét Francsi­­kovics Iván volt városi tisztvise­lőt előállították a rendőrségre, kihallgatása után elbocsájtották, de az eljárást megindították ellene. A botrányosan végződöft mérkőzésen egyébként az első félidőben a Bácska, a másodikban a Jedinsztvo volt a jobb. A Bácska mindkét gólját Kuluncsics I. lőtte, a Jedinsztvo góljait pedig. Atanac­­kovics balszélső és Bandies jobbössze­kötő lőtték. A szuboticai csapat legjobbjai Kulun­csics I., Slezák, Szárcsevics és Polyá­­kovics II. voltak. A noviszadi semmitőszék 1922 január 30-án felsőfokon tárgyalta a kommu­­nistapert és megsemmisítette a felebb­­viteli bíróság ítéletét, utasította a má­sodfokú bíróságot, hogy az ügyben uj ítéletet hozzon és egészítse ki a bizonyí­tást arra vonatkozólag, hogy az oszi­jeki levél hogyan került a bűnügy ira­taihoz. Közben Kovacsevics Nikolát a vidöv­­dani merényiét miatt a kragujevaci tör­vényszék négy és fél évi börtönre Ítélte, A noviszadi felebbviteü bíróság már ismételten ki akarta tűzni a hat év óta húzódó bűnügyben az újabb tárgyalást, de a pozsarevaci fegyház nem akarta Kovacsevicset büntetésének kitöltése előtt Noviszadra szállítani. Kovacsevics azóta kiszabadult és igy a tábla hétfőre tűzte ki a fő tárgyalási, amely dr. Gyur­­gyev Boskó táblai tanácselnök tanácsa eiöít folyt le. A közvádat dr. Nikolics Richard íőátamügyész helyettes, a vé­delmet dr. Milutinovics Arzén és dr. Müller Sándor látta el. A vádlottak kö­zül csak Vies Mihály és Jablonszki Sán­dor jelentek meg, míg a többi vádlott tartózkodási helye ismeretlen. Vies és Jab'onszki kihallgatásuk al­kalmával tagadták a terhűkre rótt bűn­cselekményt. Dr. Nikolics főügyész he­lyettes vád és védbeszéde és a védőbe-, szedek elhangzása után. a bíróság rövid tanácskozás után kihirdette ítéletét, a mely szerint a vádlottakat újból felmen­tette. Dr. Niko ics főügyész helyettes az az ítéletet tudomásul vette, úgyhogy a felebbviteü bíróság Ítélete jogerőre emel­kedett Olcsó telivérek 1500—7000 dinárért keltek el árverésen dr. Dungyerszki Gedeon telivérlovai Dr. Dungyerszki Gedeon noviszadi nagybirtokos, akinek versenyistállója számos értékes győzelmet aratott, kise­lejtezte versenyállományát és közel har­minc teli- és félvér lovat vasárnap nyil­vános árverésen eladásra bocsájtott. Délelőtt 10 órára volt az árverés ki­tűzve és azon csak néhány katonatiszt és kevé^jzárriu polgári érdeklődő vett részt. Prodanovics Lázár, dr. Dungyerszki jószágigazgatója és Melecki, a csébi mé­nes trénere vezették az árverést. A lo­vakat bevitték a versenypálya elkerí­tett részébe, ahol a futamok előtt a lova­kat a nyergelés után járatni szokták. Elsőnek egy névtelen egyéves kancát hoztak eladásra. Apja »Azután«, anyja »Fine Mouche« volt, 3500 dinár a kikiál­tási ár. — Azon alul is adják? — volt az első kérdés. — Igen — felelte Prodanovics és már­is elhangzott az első ajánlat: 2000 dinár. Egy p^asztgazda ejtette ki, láthatólag félve, 2100 dinár, licitálja túl Popovics Ráda alezredes, a petrovaradini tüzérséf parancsnoka. Végül is az alezredes vette meg 2300 dinárért. — Hihetetlen olcsó — hangzót* fel mindenünnen és sokan gratulálnak a jó vételhez. Az alezredes megelégedetten' mosolyog és máris licitál a másik lóra, egy ugyancsak névtelen egyéves kancá­ra, amelynek kikiáltási ára 3500 dinár volt, de amelyet egyezer dináros első kí­nálat után, száz-száz dináros ugrások-! kai 2200 dinárra hajtottak fel és ezen az áron Gamberger Viktor százados vette meg. A harmadik névtelen kancát,­­Azután és Csoboly ivadékát Brkics Mi­­lorád alezredes, versenyistállótulajdonos 2600 dinárért vett meg. Ezután egy tíz­éves angol importált kanca: Lady Boby került sorra. 7000 dináros kikiáltási áron, de a pompás tenyészállat 1900 dinárért került Hadzsics Tósa szrbobráni birto­kos tulajdonába. Majd az árverezésre került legjobb ló, a 12 éves angol te­­nyészkancára Elatél-re, 7000 dinár volt a kikiáltási ár és nagyvontatva 3000 di­nár kezdéssel 100—100 dináros licitálás­sal felhajtották 6500 dinárra. Ezen az áron vette meg Popovics Ráda tüzéral­ezredes. Ugyancsak ez az alezredes vet­te meg a 8000 dináros kikiáltási árral szerepelt Elaté II.-t 5900 dinárért. A há­roméves Drágát szintén Popovics alez-; redes vette meg 5100 dinárért, noha a ló 14 futamban versenyzett és több dijat nyert. Kláris /., egy ötéves telivér 3700 dinárért jutott Hadzsics Tósa birtokába. Nevenka 5200 dinárért lett Hadzsics Tósáé, mig a hároméves Sirocse licitá­lás nélkül a 7000 dináros kikiáltási áron került Brkics alezredeshez. / Gerber Nándor 1500 dinárért vette meg a Lola nevű telivért. A nagyszerű Azutánra nem érkezett elfogadható ajánlat és a tenyészmén visszakerült eddigi istállójába. Szellőért 3200, dinárt fizettek, mig két arabs ko­­esilóért, amelyek a bábolnai ménesből, kerültek Dungyerszkihez, nem tettek elfogadható ajánlatot. A licitáló kedv, miután az árverésen csak alig néhányan vettek részt, foly­ton jobban és jobban lelohadt, úgy hogy se Vük, se Cséb, se Tangó, se Fanyboj nem .akadt vevőre. A futaki uradalom egyik jelen volt -intézője két pár kocsi lovat hozott Ív eladásra, de azokért a lovakért; ame­lyekért az uradalom tavaly 36.000 dinárt fizetett, ma csak 10—12.000 dinárt kí­náltak és' igy azok sem cseréltek gz­­dát. Az árverezésen résztvettek egybe­hangzóan megállapították, hogy a va­sárnapi árverésnél olsóbbán még a mai erősen visszahanyatlott lóáraknál se vásároltak lovakat, A sok clárvárezett ló körűbe'ül •"'■■■ veneze/ dinárért .kelt el. Dungyers Gyokó, a lovaregylet elnöke, pan san jegyezte meg, hogy tavaly ■ s szlovákországból vásárolt egy éves fj­edért annyit fizetett, mint umenny' ~ , vasárnap valamennyi ló elkeli Rendőri beavatkozással végződött a beogradi Jedinsztvo hétfői vendégjátéka Botrányos verekedés után egy embert előállítottak a rendőrségre Bácska—Jedinsztvo 2:2 (2:0) Hat évi fogházra szóló Ítélet után jogerős felmentés Kovacsevics volt kommunista képviselő és társainak bűnügye a noviszadi felebbviteü bíróság előtt f

Next

/
Thumbnails
Contents