Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-07 / 247. szám

4, old BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. szeptember 7. Büntető feljelentést tesz vádlói ellen a szentai agrárszövet­kezet volt igazgatója Megindultak a békéltető tárgyalások a Zajennicában egy már jogerőre emelkedett házhely­­kiosztási ügyben kiadott agrárhatósági végzés végrehajtását. Később a lemon­dott igazgatósági tagok újból elfogadták megválasztásukat és most vádlókként lépnek fel. A meghurcolt volt igazgató társaival együtt nyugodtan várja a birói vizsgálat lefolytatását és a felmentő íté­let után rágalmazói ellen büntetőfeljelen­tést tesz. A zajednicában egyébként is megin­dultak a békéltető tárgyalások és bár meg van a remény, hogy a szembenálló tagok között sikerül a békét létrehozni, eddig még kevés pozitív eredményt ér­tek el. Szentáról jelentik: A szentai agrár­­zajednicában — mint a Bácsmegyei Napló már közölte — hónapok óta elkeseredett harc folyt a régi és az uj vezetőség kö­zött. A vádaskodások miatt a régi veze­tőség néhány tagja lemondott, a többieket pedig a pár hét előtt megtartott rendkí­vüli közgyűlés felfüggesztette. A meg­indított vizsgálat során a vizsgálattal megbízott Glavin Marin noviszadi igaz­gató és dr. Hadzsi Koszta jogtanácsos a vádak túlnyom* részét alaptalan túl­zásoknak találta. Russwurm Oszkár, a zajednica volt ügyvezető igazgatója az ellene felhozott vádakra vonatkozólag a Bácsmegyei Napló szentai munkatársa előtt kijelen­tette, hogy a zajednicának csak huszon­öt és nem száznegyven hold föld van birtokában, az épületanyagot mindeddig még nem kapta meg a zajednica, mert az agrárreformminiszter nem bocsájtotta rendelkezésére a hitelezett anyagokat. Az elnökség tagjai csak fontos ügyben utaztak az évek óta jóváhagyott napidi­jak felszámítása mellett és az elnök sok­szor saját zsebéből fedezte az útiköltsé­get. A zajednica nem áll a tönk szélén — mint a gyűléseken hangoztatták. Az egyesület négyszáz tagja tizenöt millió dinárt kitevő vagyonával felel a zajed­nica minimális tartozásaiért. Kijelentette még Russwurm igazgató, hogy a pénztárkönyvbe minden kiadás szabályszerűen be van vezetve és nyug­tával igazolva. Szerinte »háztulajdonos« nem kaphatott házat. Nikolics Stojmen volt elnök a gyűlésen nem rántott revol­vert, csak éles szóváltásba elegyedett íPrastelo Bogdánnal. Dupman Jován szen­tai agrárzajednica-felügyelőbizottsági elnöknek fölösleges az összes zajedni.cát felülvizsgáltatni, m.ert a zajednicának törvényes központjuk van és ennek jog­körébe tartózik a felügyelet. Russwurm Oszkárt nem függesztette fel a gyűlés, hanem maga adta be lemon­dását, mert azt remélte, hogy a zajed­nicában elhatalmasodott gyűlöletet és egyenetlenkedéseket sikerül evvel is csökkenteni. Minden munkájáért felelős­séget vállal, de eddig nemcsak, hogy nem adtak alkalmat neki a védekezésre, hanem azt minden módon megakadályoz­ták. A korábban lemondott igazgatók le­mondásukkal akarták megakadályozni Súlyos vasút! szerencsétlenség Amerikában Egy kirándiilóvoiat a folyóba zuhant, tizenöt ember meghalt, ötven megsebesült Newyorkból jelentik: Colorado ál­lamban Salida környékén vasárnap borzalmas vasúti szerencsétlenség történt. Saltlek-Cyti és Denver kö­zött egy túlzsúfolt kirándulövonat ki­­sikíoít és a folyóba zuhant. A vonat mozdonya és két. személy­­kocsija, valamint az egyik hálóko­csi kiugrott a sínekből és magával rántva a többi kocsit, egész vonat a mozdonnyal együtt az Ar­­kanzasz folyóba zuhant. A vasúti szerencsétlenségnek eddig tizenöt halottja és ötven sebesültje van, akik közül huszonöt embernek az I állapota rendkívül súlyos. A Végi párt nagy A tömeg behatolt a belü ?yminisztériumba Budapestről jelentik: Néhány nap­pal ezelőtt a kormánynak tudomásá­ra jutott, hogy a Vági-párt nagysza­bású tüntetésre készül a miniszter­­elnökség, belügyminisztérium, igaz­ságügyminisztérium és népjóléti mi­nisztérium előtt. A kormány meg­tudta azt is, hogy hétfőre vagy kedd­re tervezik a tüntető felvonulást és követeiül fogják, hogy a miniszterek fogadják a Vági-párt küldöttségét. Minden intézkedés megtörtént azért, hogy az említett minisztériumok előtt rendőri készültség vonuljon lel és akadályozza meg a tüntetést. . Óriási feltűnést keltett hétfőn dél­előtt Budapesten, hogy a miniszté­riumok kapuit rendőrtisztek és rend­őrőrszemek szállták meg. Különösen nagy feltűnést keltett a rendőrség fel­vonulása a Markó-uccába, ahol az igazságiigyminisztérium. épületét tel­jesen körülvette a rendőrség. A Mar­­kó-uccai reáliskola udvarán is na­gyobb rendőrosztag helyezkedett el. Az erős rendőri készültség felvonu­lása miatt különböző hírek terjedtek cl Budapesten, igy arról beszéltek, hogy Nádossy Imrét, mások pedig, hogy Rákossi Mátyást akarják ki­­szabaditani a Markó-uccai fogházból. Ezeknek a híreknek azonban nem volt semmiféle alapjuk. Közben a Vági-párt legnagyobb csapata a belügyminisztérium elé vonult, ahol bebocsáttatást kért. Fél egy felé kisebb csoportokban kezd­tek szállingózni a Vági-párt hivei és amikor körülbelül kétszáz főnyi tö­meg összegyűlt, egy jól öltözött ur a belügyminisztérium portásához fordult és arra való hivatkozással, hogy nyugalmazott miniszteri osz­tálytanácsos, közölte vele, hogy kül­döttséget akar vezetni Diószeghy János osztálytanácsos elé. A portás kijelentette, hogy ilyen nagy kül­döttséget nem engedhet be a minisz­térium épületébe. Amíg a küldöttség vezetője a portással beszélt, a tömeg hirtelen betört a belügyminisztérium kapuján, magával sodorva a kapu­ban álló portást. Egy másik csoport ugyanígy behatolt a belügyminiszté­rium épületébe a másik bejáratnál. A belügyminisztériumból azonnal se­gítséget kértek telefonon az első ke­rületi rendőrkapitányságtól, ahonnan teherautókon nagyszámú rendőrle­génység érkezett, amely kiürítette a belügyminisztérium épületét és ki­szorította az uccára a tüntetőket, akik közül ötvenöt embert előállítot­tak, közük a küldöttség vezetőjét, Molnár Árpád nyugalmazott földmi­­velésügyi miniszteri osztálytaná­csost. Az előállítottak a rendőrségen el­mondották, hogy memorandumot akartak átadni a belügyminisztérium-BEM Apai örökség Irta : Her vág Fringes — Most el fogom mondani neked, pajtás, hogy mi történt velem ma reg­gel. Hallgass végig és ne mondd, hogy képzelődöm. Ez nem képzelődés, én nem is látok benne semmi csodaszerüt, inkább megerősítését valaminek, amit már régen gyanítottam. Ma reggel lát­tam az apámat. Nem is őt, csak a két szemét, ia meggyötört mártirhomlokát, azt a megfejthetetlen szelid-ibus tekin­tetet, amely életében annyiszor szoron­gatta össze szivemet és amelyet nem biro'k elfelejteni Elhallgatott egy pillanatra. Nézett ma­ga elé, aztán összébb gombolta a ka­bátját, mintha fázott volna és kezével az előtte álló konyakospohár felé nyult. Én láttam felindulását és gyengéden elhúz­tam előle a poharat. Rám nézett és el­mosolyodott. — Ha gondolod^. . — megfogta a ke­zemet és baráti melegséggel megsimo­gatta. — Kedves vagy, hogy vigyázol rám, ámbár azt hiszem, se nem használ, se nem árt a pálinka. Már ami ezt a dol­got illeti, amit most mesélek. Én is mosolyogtam és visszafogtam a poharat. De nem nyúlj hozzá. — Emlékszel — folytatta — pár hét­tel ezelőtt egyszer azt kérdezted, hogy mi van velem? Elkerülöm a társaság­­tokat és hiába kerestek a megszokott helyeimen is. Hazudtam valamit, hogy fogorvoshoz járok, vagy mit tudom én... Ne haragudjál, öregem, hazugság volt. Sokkal komolyabb az ügy. Most majd elmondom. Elnézett a levegőbe és szippantott egyet a cigarettájából. — Sohasem beszéltem neked az apámról. Mit is mondhattam volna az jólétéről? Magam sem igen .ismertem, j Sőt, isten bűnömül ne vegye, azt hi- I szem, talán az anyám sem. Ámbár hi­­j szén az asszonyoknak nagyon mélyre néző szemük van - s a feleségek és anyák sok mindent tudnak vagy meg­éreznek, amikről azt hisszük, hogy hét pecséttel vannak elrejtve előlük. Csendesen bólintottam, hogy igy van, valóban igy. — Meglehet — mondta vállat vonva — mégis ha ma visszagondolok, az az érzésem, hogy köztünk, testvéreim és anyánk közt valahogy társtalanut élt az apám. Nem tudnám megmondani, mi­re alapítom ezt az érzést, én csak azt láttam, hogy tövis koszoruzza homlokát és meleg, barna szemeit — amelyek né­ha úgy néztek rám, mintha azt mond­ták volna, majd megismered fiam te is az életet — egyre borongósabban fel­­hőzte be a melankólia. Milyen ismerét­jén bánat vagy csalódás lakott e hom­lok mögött? Talán nagyratörő álmok s az élet a hétköznapi robot igájába fog­ta? Talán valami más? Megszokott mozdulattal nyult újra a pohár után, de aztán észrevette magát és rám nézett. Mosolyogva intettem: csak igyál! — Két szenvedélye volt az apámnak: — mondta egy naw kortyintás után — a könyvek és a zene. Csak ha olvasott, vagy ha Beethovent zongorázott neki az anyám, olyankor láttam megbékiilm arcát. Karosszékében hátradőlve boldog derűvel, hallgatagon szívta szivarját. Hallgatagon. Kevósbeszédü, zárkózott lé­lek volt. Én kíváncsian, szorongó gyer­meki szívvel figyeltem néha percekig. Ilyenkor oda jött az anyám, megsitno­­g.atott és gyakran mondta, hogy hasonlí­tok az apámhoz. Nevettem rajta. Ha a tükörbe néztem és láttam sima homloko­mat, üde arcomat, nem tudtam felfedez­ni semmi hasonlóságot. De meglehet, ta­lán ahhoz a másik arohoz hasonlítottam, amelyről Beethoven zenéje simította el a redőket... Megint elhallgatott. Nézte maga előtt az üres poharat és eltolta magáéi. — Nem untatlak már sokáig ezzel a történettel, hisz látod, semmi ténybeli dolgot nem tudok mondani. Csak arra emlékszem, hogy amint múltak az idők, mind többször láttam felém fordulni az apám e Ikinzott homlokát — engem külö­nösen szeretett — s mind többször érez­tem, hogy rajtam pihenteti szomorú, fá­radt szemeit. Ilyenkor mindig sirni sze­rettem volna. Lassan egészen elborí­totta a lelkét, szemét a melankólia. Buskomor lett és negyvenötéves korá­ban meghalt. Barátom mélyet sóhajtott. — Évek múltak et — folytatta csen­des hangon —• már-már megkövesedett bennem apám emléke s most egyszerre különös dolgok történnek. Ha reggelen­ként a tükör elé állok, hogy megkös­sön Diószeghy miniszteri tanácsos­nak, akit fel akartak világosítani ar­ról, hogy a Vági-párt hivei nagyon sokan vannak és ezért kérni akarták, hogy engedjék meg a Vági-párt meg­alakítását. A tüntetés eszméje Weisz­­hausz Aladártól, a Vági-párt titkárá­tól ered, akit szintén őrizetbe vettek. Valamennyi előállított ellen megin­dult a kihágási eljárás. A különös tüntetés résztvevői kö­zül senkit sem tartóztattak le, de a Vági-párt hivei azt panaszolják, hogy kihallgatásukkor megverték őket. uZszniiiílio dináros kölcsönt akar felvenni Szubotica város Októberben kezdik megf a tárgya­lásikat az ajánlattevő angol pénz­csoporttal Szubotica város tanácsához — mint * Bácsmegyei Napló már megírta — köl­­csönajánlíat érkezett egy londoni pénz­csoporttól A pénzosoport a kölcsönt harminc-ötven évi törlesztésre adná a városnak nyolc százalékos kamattal és kedvező fizetési feltételek mellett. A városi tanács közölte a pénzcso­­porttat, hogy hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, mire a pénzosoport meg­küldte a részletes feltételéket a városi ta­nácsnak. Evetovics Mátyás dr. helyettes polgármester a kölcsön 'feltételeiről szóló iratokat sokszorosította és tanufmányo-. zás végett kiosztotta a tanácsnokok közt. Az ajánlottevő cégnek adandó vá­laszt a legközelebbi tanácsülésen fogják megállapítani. A városi tanács a kölcsön ügyében minden felvilágosítást megtagad, annyit azonban sikerült megtudni, hogy a ta­nácsnokok csaknem kivétel nélkül he­lyeslik egy nagyobb összegű kölcsön' fejvételét és némi változtatásokkal haj-: landók elfogadni az angol pénzcsoport ajánlatát. Hir szerint százmillió dináros kölcsön­ről van szó, amely összeget kizárólag kulturális és városfejlesztési célokra fordítanák. Elsősorban kiépítenék a vízvezetéket és az utakat. Azonkívül tisztviselőlakásokat és bérházakat épí­tenének. Erre a célra a Szegedi-uti üres. telkeket szemelték ki, ahol villaszerű épületeken kívül hatalmas bérházakat is emelnének. Az érdemleges kölcsöntárgyalásokat, ha valami akadály közbe nem jön, októ­berben kezdik meg. sem a nyakkendőmet, mind gyakrabban előfordul, hogy megáitok és vizsgálom az arcomat. Egyszer a szájam vonalá­ban fedezem föl, hogy szakasztott az apámé, máskor a hangom ritmusa döb­bent meg ezzel a kísérteties hasonlatos­sággal. És amint múltak .az évek — hi­szen tudod, hogy engem is többféle baj ért — mindig többször és többször kap­tam rajta magamat, hogy az apám arc­képét nézegetem és utána a tükör előtt vizsgálom az arcomat. Sürgető vágy kerget, hogy kimenjek a sírjához és el­lenállhatatlanul, leküzdhetettenül ragad meg néha a kényszer: hallgatni. Beetho­ven transzcendentális, tulvilági muzsiká­ját s ha nem mentem közétek és ha hiába kerestetek mindenfelé, messzi kül­városi uccákon kóboroltam, vagy a Gel­lérthegyen mászkáltam, vagy a temető­ben ődöngtem apám sírja körül. Egy kis szünetet tartott, miközben "é­­gigsimitott homlokán. — Tudom, hogy ez kóros állapot, de a legborzasztóbb most következik. Ma reggel — mondta és keményen az ajká­ba harapott — ma reggel, amikor a tü­körbe néztem, a tükörből az apám sze­me nézett vissza rám. Ne mondd, hogy ez képzelődés, borús tekintetet, amit rám hagyott örökségül. Ne haragudj, kérlek hogy fárasztottalak, azért hívtalak ide telefonon, mert el kellett végre monda­nom, nem bírom tovább! Feje fáradtan a kezébe hanyatlott és én részvéttel néztem szemébe, amelyben már ott villogott a még rettenesebb örökség: a melankólia.

Next

/
Thumbnails
Contents