Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-05 / 245. szám
> 1926. szeptember 5.____________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal A legfrissebb párisi szenzáció: egy szerelmi dráma, amelynek főhőse egy pincsikutya Kulisszák előtt és kulisszák mögött Páris, augusztus hó. Azelőtt, a régi madártávlatos időkben én is beugrottam az ilyen hangzatos ujságcimeknek: «... a véres gyilkosság izgalomban tartja egész Párisi.« Vagy: «... x 'hangversenye a francia főváros eseménye volt.« Avagy amikor Florence Mills, a néger primadonna harisnyakötőt és szeretőt váltott, a lapok egyhangúlag úgy fejezték ki magukat, hogy: »egész Páris erről beszél.« Nem. Parisnak eszeágában sincs izgulni. Az emberek itt lótnak-futnak, veszekednek és másnap ismét élőiről kezdik. A »szenzációkat« az újságok csinálják és néhány elkeseredett kávéházi főpincér, akik ilyen fordulattal akarják elterelni a számláról a vendég figyelmét. Ezek a kedves nyári kacsák aztán mire haza érnek borjúvá dagadnak és ebből a daganatból az összes ellátatlan vidéki lappk véres lukulluszi lakomát csanpak. Párisban csak tudomásul veszik az eseményeket. A benszülöttet legfeljebb csak azzal lehet kihozni a sodrából, ha egy uj színészről ezt hiresztelik alattomban: «A kiváló művésznek Tuniszban és Szuboticán óriási sikerei voltak.« Mert a párisinak egzotikum és szerzett érdemek kellenek, csak úgy, akár a szuboticai moziíátógatónak. # A legkiadósabb színházi siker egy népies tárgyú vígjátéké, a »Mon Curé chez les rishez«-é, amelyet a Theater Sarah Bernhard játszik estéről estére telt házak mellett. A darab egyhuzamban hatszázötven előadást ért meg, de még ma is egy héttel kell előre jegyeztetni, ha jó helyet akar az ember. Ez a darab, a melynek egy vidéki papocska a hőse, erősen emlékeztet a boldogult Gárdonyi Géza felejthetétíén Göre Gáborjára. Miivitások és fölsülések, csak éppen hogy pikánsabb és párisibb ■jelenetekkel -Itiiszerezve. Bocacció szerelmes káplánja az ágy alatt, de telt házak mellett. * A színészek súgó nélkül játszanak. Nem i's csuda. Az ötvenedik előadásnál már kívülről tudja mindenki a szerepét. 650 előadás! Mit csinálnak ezalatt a színház többi művészei, akik a nagy sikertől másíélévig nem jutnak szóhoz? * A jegyszedőnők ebben a színházban a legszemtelenebbek. Pedig ezt a fogas kérdést nehéz lenne eldönteni, mert sehol a világon ilyen agresszív és trenírozott borravaló vadászok nincsenek, mint Párisban. A múltkor este az egyik olyan lármát csapott, hogy félbe kellett szakítani miatta az előadást. Ezeken a jegyszedő sárkányokon egyáltalán nem érzik meg az irodalmi levegő. Zk A másik nagy és művészi siker Párisban -a »Prisonniere« Gourdet Budapesten betiltott háromfelvonásos komédiája. A Theater Femina most adja háromszázudszor. A kis elegáns nézőtéren úgynevezett válogatott publikum gyűlt össze. Azért válogatott, mert Párisban a Feminának vannak a legméregdrágább helyárai, a mi érthetővé teszi, hogy miért megy luxusszámba megnézni a Prisonnieret. Ak k frivolitást várnak ettől a darabtól, nagyon csalódnak. Csupa finom szenzáció és szenzációsan finom játék. Csak az oroszok tudnak még valami ehhez ghat ót produkálni, amit a Champs : lyse művészei nyújtanak itt, a legbruurosabb tornamutatványokat néző elegein. Kosztolányi Dezső azt irta erről a darabról, hogy rossz és unalmas. De Koszt lányi nem látta a Femina együttesét, aely ebből a holt témából véres, fáj•.'mas, .'idércuyomásos életet varázsolt színpadra. Mi is a Prisonniere meséje? "gy leány, akinek egy asszonnyal van viszonya, családi kényszer folytán férjhez megy. A férje szereti, de az asszony még menyasszony korában kijelenti, hogy nem akar az övé lenni. A férfi lázasan nyomoz, mert azt hiszi, hogy egy másik férfit szeret a menyasszonya. Gyanakszik egy régi barátjára, akit felhív a lakására. Drámai jelenetek között megtudja, hogy a menyasszonyának a szeretője — egy asszony. A következő felvonásban a férj a dolgozószobájában beszélget a feleségével, aki sírva kéri, hogy mentse meg és ő megígéri, hogy hű, jó asszonya lesz. A házasság első éve igy telik el, de az asszony még mindig nem engedte közel magához az urát. A harmadik felvonásban megje'enik a férj régi szeretője, aki a szerelmes ■leVeleit jött visszakérni. A férjben feltámad a férfi, reszketve öleli át a nőt és boldogan dadogja. »Milyen szép. is ilyen asszonyt szeretni, mint te vagy« és megcsókolja. Az asszony távozóban még ennyit mond: »Várlak.« Alig ment el, jön a feleség és izgatottan elmeséli, hogy ismét találkozott azzal a »másikkal«, aki meghívta délutánra. A férj dühösen ordít): «és ehnégysz?« «Nem, nem megyek!« feleli ijedten a fiatal asszony és a férj dühösen kirohan. A következő percben a szolga behoz egy Csokor virágot. »Az a nő« küldte. Az asszonyban feltámadnak a régi emlékek, ismét úrrá lesz rajta a beteges vágy és elmegy a randevúra. Két perc múlva visszajön a férj. »Hoil a feleségem?« Üvölti és a szolga igy felel: »»Elment«. A férfi most már tudja, hogy minden elveszett. Veszi kabátját és ő is elmegy a Nőhöz, akit Első közlemény Sokat irtak az utóbbi hetekben a napilapok Gajda tábornokról. Többek között megemlékeztek az ő szibériai szerepléséről is és arról a rettenetes vérfürdőről, amelynek a színhelye Krasznojarsk városa volt, a fehérek uralma alatt. Ebben az időben magam is ott voltam Krasznojarskban, az ottani hadifogoly táborban s igy, mint szemtanú, teljesen hitelesen mondhatom el az ott történt eseményeket. ... 1919 julius 30-a volt. Éjjel 2 óra. Hirtelen erős puskaropogás zavarta meg a tábor csendjét. Felriadtunk. De a tüzelés csakhamar megszűnt és mi nyugodtan tovább aludtunk, mert azt hittük, hogy bizonyára csak őreink lövöldeznek unalmukban a levegőbe. Ez megszokott s jóformán mindennapi dolog volt. Hajnali 3 óra után a lövöldözés megismétlődött. Mindig hevesebben és hevesebben tüzeltek. Újra felriadtunk és kezdtünk tanakodni, vájjon mi történhetett. Tulkomoly eseményekre azonban még mindig nem gondoltunk, úgyhogy valósággal ékelődtünk egymással a puskák ropogása felett.' Egyik szobatársam tréfásan azt jegyezte meg, hogy talán a vörösek érkeztek meg nyugatról és azok ütöttek rajta a tábor őrségén, a másik nevetve mondta, hogy talán a hadifoglyok szöknek tömegesen és ezekre lövöldöznek az oroszok. Én magam se vettem tultragikusan a lövöldözést, úgyhogy tréfásan oda is szóltam a szomszédomnak, Katona Gyula tart. .tüzérhadnagynak: »Úgy látszik, éjjeli gyakorlatot tartanak az oroszok«. »Igen, éjjeli gyakorlatot — válaszolta ő, szintén nevetve — de éles töltényekkel és viszonossággal!« E pillanatban egy eltévedt, fáradt lövedék másodemeleti ablakunk bádog púrv kányzatába csapódott. Mos. inni' láttuk, hogy a dolognak fele se tréfa. Kiugráltunk az ágyból és szaladtunk az ablakokhoz, hogy megál'apitsuk, hogy tulajdonképpen mi is történt. Ekkor már hajnalodott s igy másodmár egy éve nem ölelt és nem csókolt. Ezzel végződik a darab. A nézőtéren halálos csend ült. Még a szokásos ilégyzugást is meg lehetett volna hallani, ha egy ilyen előkelő színházba egyáltalán beengednének legyet. A Theater Femina' kulisszái mögött ta álkoztam Monsieur Reyel, egy tehetséges, fiatal bohózatiróval, aki most átevezett a »komoly« vizekre és drámát ir. Az eredeti fiatalember témája is nagyon eredeti. így adta elő ő maga. — Kérem, a mai házassági drámák kivétel nélkül a szeretőn alapulnak. X ur nőül veszi Ipszilon kisasszonyt, mire jön Z ur a lihegő szerelemmel és kész a bonyodalom. A végén X revolvert ránt, vagy újabban a modern tragédiáknál nem is rántja ki, hanem ott a helyszínen áldását adja rájuk. Az én darabom azonban más megoldást kíván, mert a főhőse egy selymesszörii pincsikutya. Miért ne? A kutyák ma nagy szerepet játszanak az asszonyok életében. Lát ön az autókorzón egyetlen csecsemőt is az anyja keblén? Nem. Csak ölebek és más ebek ti nak a bőrpárnás ülésen úrnőik rpellett. Páris és a nagyvárosok eltérítették a kutyát ősi hivatásától, az ugatástól. A mai városi kutya már egészen leszokott erről. Az Ő egzisztenciájukat a nőknek köszönhezlbarátot. Darabom hősnőjét egy kis öltik. Helyettesítik & már-már kivesző háeb tartja hatalmában. — De uram, hisz ez egy vígjáték! — szóltam közbe. Az ifjú titán fölényesen nézett végig. — Ez dráma! — mondta szakértelemmel — h'sz a végén meghal a kutya! ... emeleti ablakunkból egészen jól áttekinthettük az egész Vojenni Gorodokat — a hadi városkát — amelynek egyré- Szében a hadifogolytábor volt elhelyezve, közvetlen közelében pedig — csak egy deszkapalánkkal elválasztva — egy orosz gyalogezred. Kinézve az ablakon, szokatlan kép tárult szemeink elé. Az egész Vojenni Gorodokban nagy lótás-fulás volt. A fogolytábor kapuja tárva-nyitva. Az őrségnek hült helye. Fegyveres és fegyvertelen orosz katonák futkosnak ki és be a táborba, ahova jajveszéklő orosz nők menekültek csecsemőikkel a karjaikon és siró-rivó gyermekekkel, hogy ott, ami oltalmunk alatt találjanak menedéket. Kissé távolabb tőlünk, rendezetlen csoportokban orosz katonák futottak, a város irányából előnyomuló .-rajvonalaktól üldözve. A tüzelés mindig élénkebb és élénkebb lesz. A fegyverek ropagásába most már a géppuskák kattogása is belevegyük Majd megszólaltak az ágyuk is. De csak rövid időre, hogy egy-két srapnell leadása után újra lehallgassanak. így tartott ez reggel félnyolcig. Félnyolc után a tűz lassan szűnni kezdett. Reggel 8 órakor már újra csend volt a táborban. A menekülő oroszokról, akik a hadifogolytábort valósággal elözönlötték, csak most tudtuk meg, hogy tulajdonképpen mi is történt. A szomszédságunkban elhelyezett orosz ezred nem akart a íron.ra menni, felláj zadt és elhatározta, hogy elteszi a tisztj jeit láb alól. A legénység a tiszti kaszi- I nó elé vonult, .ahol éppen tiszti mulatság í volt. Azonban már akkor érkeztek oda. I amikor a tisztek mind haza mentek, j Csak egy zászlós — egy praporcsik — I tartózkodott még ott, valószinüleg a ka! szinó gondnoka, aki ott is lakott és épen le cktidni készült. Erre rázörgeitek és , követelték tőle. hagy ajtót nyisson ne■ kik. Andikor követelésüket a praporcsik nem teljesítette, nekiestek az ajtónak és jszi" 1 '.eszegetni kezdték. Erre ":■;' li.'.tse lő 'ako'n a prapö esik. úgy 1 auogy volt, félig levetkőzve, kiugrott és menekülni próbált. Persze észrevették és utána lőttek. A golyó talált és az orosz zászlós halva rogyott össze. Hulláját még mi is ott találtuk a kaszinó előtt, amikor a lázadás leverése után oda mentünk. Amig ez történt, az ezred másik része megrohanta a Vojenni Gorödok fegyver- és lőszerraktárát, azt feltörte és az ott talált fegyvert és lőszert kocsikra rakva, egy közeli erdőbe húzódott, hogy itt gyülekezve, megkezdhesse innen támadását. Ez alatt a városparancsnokság, amely telefon utján értesült a történtekről, a városban elrendelte a riadót. Az egész helyőrség a lázadás leverésére sietett, Reggel 8 órára a lázadás le volt verve' s most kezdődött az istenítélet, amely•él rémesebb látványban ez életben még nem volt részem. Először a szerte heverő sebesültekkel végeztek. Ezeket ott, nyomban a helyszínen, agyonlőtték. Ezután azokra került a sor, akiket időközben nehéz sebükkel a mi hadifogoly-kórházunkba szállottak. Aki járni tudott, azt kizavarták és a kórház előtt agyonlőtték, aki nem tudott a saját lábán menni, azt hordágyra tették, a kórházból kivitték és mindjárt ott, a fal tövében végeztek vele. Úgy puffantották le, mint egy kutyát. S mindez ott történt, a mi szemünk előtt! Ez alatt az idő alatt megalakult a vésztörvényszék, amely közvetlenül a fogolytábor kerítése mellett, az egyik épületben végezte az elfogott lázadók kihallgatását. Innen vezették ki az embereket, ingre és alsónadrágra levetkőztetve az oroSz templom előtti térre, ahol őket előbb kettesével, majd négyesével agyonlőtték. A halálraítéltek alsó ruhá-; ra levetkőzve, körülvéve erős kordonnal,' alig 8—10 lépésről nézték végig társaik kivégzését, mindaddig, amig reájuk nem került a sor. Az egyik elitéit, amikor a vesztőhelyre vezették, futni próbált. Egy lovas vágtázott azonnal utána és kardjával agyonkaszabolta. Ugyanekkor egy orosz tisztet Is agyonlőttek, mert az volt ellene a vád, hogy ő is részese a lázadásnak. Csak másnap tudták meg, hogy alaptalanul vádolták és ártatlanul végezték ki. Holttestét kiásták és diszes temetést rendeztek neki. Amint az orosz lapok néhány nap múlva közölték, 874 orosz katonát lőttek agyon e lázadásból kifolyólag 1919 augusztus elsején és másodikén Krasznojarszkban. S mi, akarva-nemakarya, szemtanúi voltunk ennek a szomorú eseménynek. Természetesen az orosz katonák lázadásának mi, hadifoglyok is megittuk a levét. Mert hát ki más lett volna mindennek oka, mint mi. Akármilyen uralom is volt Oroszországban, mi mindig ellenforradalmárok voltunk. Legalább is annak tartottak bennünket. Amikor a fehérek voltak a hatalmon, azzal vádoltak bennünket, hogy vörösek vagyunk, amikor pedig vörös -uralom volt, azt mondták ránk, hogy fehérek vagyunk,; még akkor is, ha teljesen semlegesen viselkedtünk. így volt most is. Bűnbakot kerestek s ránkfogták, hogy az orosz ezredet mi lázitottuk fel. Ezért az orosz katonák kivégzésével párhuzamosan még julius 30-lkán délután nálunk, a hadifogolytáborban is, megindult a vizsgálat. Délután négy órakor Gajda emberei behatoltak a hadifogoly táborba és ott az Összes épületeket megszállták. Mindjárt az első nap nálunk is megkezdődött a vérengzés. Az egyik földbarak közelében, ahol hadifogoly legénység lakott egy magyar zászlóssal, egy orosz lázadót találták. akin osztrák-magyar köpeny volt és* aki a földbarak mellett elhúzódó árokban bujkált. Ez az orosz katona, mielőtt még a csehek elfogták volna, pisztolyával agyonlőtte magát. A cseh légió parancsnoka erre a földbarak ban elhelyezett hadifoglyokat sorakoztatta és felszólította őket, hogy jelentkezzék az, aki. köpenyét adta oda orosz katonának. Senki sem jelentkezett. Erre tiz perc időt adott. Amikor ezután sem jelentkezett senki, a légió I parancsnoka három hadifoglyot: Sze! kér Károly zászlóst. Zsedér Károly ti■ zé :est és Saj Jenő gyalogost a sorból I kiválasztotta és agyonlövette őket. Ott Tamás István Visszaemlékezés a krasznojarski vérfürdőre Irta: Grob Imre f ■
