Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-05 / 245. szám

14. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ arcáról, s az öreges ráncok, amelyek a kínálkozó gyönyör előérzetében elsimultak onnan, újból jelentkeztek. — Aki igy vétkezik, — állapította meg magában bus objektivitással, — az nem szeret s még csak nem is vágyakozik. Áldozatul dobja oda s nem ajándékul adja a férfinak vi­szonzásul várt öröm, reményében a testét. Törékeny egészsége és hanyatló kora ellenére még nemrég elég sze­relmes kalandot élt át a hires iró, s tudta, hogyan viselkedik a nő, aki szerelemből vagy legalább meleg vággyal borul a férfi karjaiba. A meztelen művésznő, a legszebb élő szobor, már megint ott ült a köl­tő ölében, — a legpazarabb ajándék, amit öreg ember kaphat, — s ez most nein melegséget, hanem téli fagyot érzett, s mondhatatlan szo­morúság vett rajta erőt. Ez órában királyok irigyelhették őt, s ő oly boldogtalan volt hogy az utolsó kol­dus is megsajnálhatta. Sírva fakadt. Megtörténik ez öre­gekkel, de ;hát könnyek akkor'se igen fakasztanak Szerelmet, ha fia­tal szemből folynak, s még kevésb­­bé, ha öreg s ráncos arcon csordul­nak végig! ... A művésznő hálás akart lenni a költővel szemben, aki őt naggyá tet­te. Szerette volna szerelemmel sze­retni őt, vagy legalább elhitetni ve­le, hogy szereti. Ez a nehéz vállal­kozás nem sikerülhetett neki, — még újonc volt a szerelem színpadán s nem tudott szavahihető módon ha­zudni. A vak, — tudniillik a szerel­mes — is nyomban rájött, hogy mily ügyetlenül játszik ... Hogy sírni lát­ta a nagy embert, még jobban ki­esett a szerepéből. — Mi az, drága Mester? — kér­dezte résztvevőn. Öh, nem volt e kérdésben szikrája se a szerelemnek, csak rokonszen­ves szánalom. nyilatkozott meg ben­ne, — pedig a férfi, bármily öreg, várja-vár ja azt a csodát, agt az; ez­redik esetet, hogjt 'szerelemmel 'vi­szonozzák a szenvedelmét vagy leg­alább az ölelés vágyával borulnak a keblére ... Végigtekintett a pompás testen, amely nem remegett a sze­relem éhségétől s a vágy szomjától, de mint makulátlan hideg márvány fehérlett a költőnek ez örökké em­lékezetes délutánján, s igy szólt (már nem is tegezte): —• Kedves művésznő, köszönöm a hajlandóságát. E kinos-keserves szép óra emlékét megőrzőm. Talán nem sokáig... mert most tudtam meg, milyen nagyon öreg vagyok... Az ajánlkozását kénytelen vagyok visz­­szautasitani. Nem a bibliai József erkölcsösségével, óh én nem vagyok annyira erkölcsös, hanem férfiúi méltóságérzetből. Kis barátnőm, ma­ga ajándékot ígért nekem, szépet­­nagyot, királyságotérőt, s amint itt áll előttem, oly szépen, fehéren és hidegen, mint Vénusz legszebb szob­ra, elárulta, hogy ajándékot nem, csak alamizsnát képes adni. Pusz­tán a testét kínálta föl nekem, s hozzá semmit a leikéből. Alamizsnát nem fogadok el. S hozzátette, szinte szigorúan: — Öltözzön fel! A művésznő e percben úgy nézett rá, mintha a lánya vagy az unokája lenne, hálásan, szeretettel. A költő e tekintetről leolvasta, hogy a lány a visszautasítást nem találta sértő­nek s hogy nem haragszik, amiért a nagy ajándékot (ő annak szánta), amelyet hozott, megvetették. Gyor­san, s most már nem minden szé­­gyenlősség nélkül, szedte magára ruháit. Kézfogással váltak el, s egyik se mondta: sajnálom. P’edig a lány saj­nálta, hogy nem tehette boldoggá öreg barátját, s ez súlyosan szenve­dett, amért nem tudott fiatalabb len­ni, vagy a szerelemnek kisértékü szurrogátumával, a fölkínált könyör­­adománnyal megelégedni. Ez volt Morvay Endrének utolsó szerelmi kalandja ... S a költő nem irt Hámor Lilinek ezentúl szerepe­ket. Emlékezzünk régiekről Miletics Szvetozár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselöházban VI. Az eddig közölt részek tartal­ma: 1876. júliusában tartóztatták . le Miletics Szvetozár! noviszadi lakásán. Az összeülő képviselő­háztól kérik kiadatását. Tisza Kál­mán miniszterelnök azt kívánja, hogy a kormány eljárását is he­lyeseljék. A vitában Simonyi Er­nő és Polit Mihály szólaltak fel. A mentelmi bizottság kiadatást java­sol s helyesli a kormány eljárását. Horánszky Nándor előadó után Simonfay János a kisebbségi vé­leményt indokolja meg a bizott­ság javaslata ellenében. Ezután Polit Mihály szólal meg s nagy­szabású beszéde első , részében Miletics Szvetozár politikai sze­replésével foglalkozik s vázolja Magyarország viszonyát Szerbiá­val és Törökországgal. Ezután igy folytatta: Magyarországon nagyon furcsa . fogal­mak vannak a neutrálitásról. Igaza van a miniszterelnök urnák:. .a neutrális állam­nak, mint olyannak nem szabad támo­gatni egyik vagy másik hadviselő felet, de hogy a magánegyénnek sem volna szabad, az nem létezik sehol a világon. Mert' ha ez állna, a kormány elnyomná az egyéni szabadságot, eltilthatná a ki­vándorlást, eltilthatná az öngyilkossá­got, mert nem tudom, mi köze Van ah­hoz a miniszterelnök urnák, ha valaki a törökök által agyon akarja magát lövet­ni. A történelemből tudjuk, hogy mi köte­lessége van a neutrális államnak. Az amerikai szabadságharc alatt Francia­­országból csaknem šeregesen mentek Amerikába, a görög függetlenségi harcba is igen sokán mentek egész Európából. Most is van Szerbiában a, Mac-Iver lé­giója. van olasz légió, '.annak németek Hamburgból, Aachenből és senki nem vonja kétségbe az illető ál'am neutrali­­'fását Tehát ami az egész világon • sza­bad, az Magyarországon nem volna bad. Utoljára az ,állami hatalom te.iet, amit akar, tehát alattvalóinak eltilthat valamit, ezt nem tagadóm, de amit én nem engedhetek meg, az az, hogy ily miniszteri rendeletet visszahatólag le­hessen alkalmazni azokra is, kik ezen rendeletet nem is tudták. Miletics Szve­tozár elfogatása nem történt felségáru­lás, vagy nem tudom én milyen más ok­ból, melyből Joanovics elfogatása. tör­tént. Ez csakis a szerb kölcsön és a szán­dékolt szerb önkéntesek miatt történt Szerbiában. En abban, hogy egy rende­let visszahatólag alkalmaztatik egy kép­viselőre: vexációt, nagy zaklatást látok, mert Miletics Szvetozár a miniszteri a;en­­deletet, mikor elfogatása történt, nem is tudhatta, A miniszteri rendelet a Buda­pesti Közlönyben július 4-én jelent meg, Miletics elfogatása pedig július 4 és 5-e közötti éjjel történt, neki tehát tudomá­sa sem lehetett arról, hogy az tilos cse­lekvőm/, ami egész Európában szabad cselekvőm-. A miniszterelnök ur az első ülésen azt mondta, hogy- ez az,ügy, amint az más­kép nem is lehetett, a maga törvényes útja és módja szerint törvényes közegek által vitetett és nem is vitethetik más­kép. Bocsánatot kérek, ezen ügy nem ment a maga rendjén. A miniszterelnök ur a mentelmi bizottságban beismerte, azt, hogy ő táviratot intézett az újvidéki fő­ispánhoz. Én bátor vagyok azt a tényt konstatálni, hogy az újvidéki ügyészség s az újvidéki királyi törvényszék nem voltf biróilag megkeresve Miletics- Szve­tozár ellogatá.sára, egyszerűen miniszte­ri távirat utján, történt az. (Mozgás.) En t. Ház hallgatok. De a consenuentia bor­zasztó: ha egy képvise’ő szabadsága egy miniszteri távirattól függ. (Mozgás.) A mentelmi bízót.súg nem acceptálta a bíróságnak azt a nézetét, hogy a mentel­mi jog a szünetelés a lat«, nem é-vém-es. de azt mindenesetre nem rosszalta. Nem rosszalía az:, hogy a bíróság vajami fe­lett bíráskodott, ami áz ő hatáskörébe nem tartóim . Én "’t gehgaclem, vannak eretek: v ,, . várhat ;•/: .országgyűlés összejövetelére. He ' c : i csak egyetlen egy esetben történik, ami 1 dőn az illető tetten, in flagranti éretik, például az természetes, hogy aki valaki­re lő, azt el kell- fogatni, mert még van azon veszély, hogy másra is lőhet. így ha valaki in flagranti lázit, akkor nem fognak várni, mig az országgyűlés-ösz­­szejön,- hanem fogságba-vetik az-illetőt, De mindez Mileticsnél nem forog fenn, hiszen Miletics ágyban volt, aludt, mi­kor elfogatásá eszközöltetett. (PJénk de­rültség.) Már bocsánatot Térék, hogy bűntényt in flagranti lehessen elkövetni, akkor, amikor valaki alszik: azt én nem foghatom fel. (Derültség.) Ha valaki lá­zit és ez bünkisórletet képez in flagranti, akkor a kormánynak számos mást esz­köze van elhárítani a veszélyt, praévéh­­tive eljárni, akkor nem szükséges, hogy egy képviselőnek a mentelmi jogát meg­sértse. A mentelmi bizottság még egy elvet állított fel, amit én egész kiterjedésében el nein fogadhatok. És ez azon elv, hogy a mentelmi bizottság, az országgyűlés a maga hatáskörében néni vizsgálhatja meg az esetet, nem indíthat vizsgálatot, nem az ő köréhez tartozik felvilágosítást kérni. Én nem tudom, ha a mentelmi bi­zottság könnyen felvilágosítást nyerhet a felett, hogy Miletics Szvetozár, mint az egyik tanú mondja, bizonyos vendég­lőben volt és ha lehet konstatálni, hogy nem volt, sőt a tanú sem volt 'Belgrád­iján, akkor én nem tudom, hogy e fontos kérdésben a mentelmi bizottság mért nem tartotta! szükségesnek felvilágosítást kér­ni. Hogy Rankovics terv szerint tanús­kodott, az minden sorból kitűnik. De a zaklatás már pbban van, ahogy a tanuk tanúskodtak. Azt lehet mondani, lehet­séges, hogy ez zaklatás, de ez a zakla­— !■ mi in illír' Milyenek legy A világháborút férfiak csinálták. Nem lévén választójogunk, nem szólhattunk bele a világ sorsának intézésébe. A szo­morú következményekből azonban egy­formán kijutott mindnyájunknak. Senki sem láthatja valami rózsásnak helyze­tét az Ur 1926-ik esztendejének lomb­­hullásos őszén, de.legszomorubban azért mégis, a leányok néznek az eljövendő tél elé. A férfiak, mbg az asszonyok legfeljebb ;.azoji. töprengenek, bo^y jr.it csináljanak, mi lesz. velük. Ez a problé­ma, a leányokat is. a. maga teljes egészé­ben '.sújtja'"' de" nekik ezéregy göncijük közepette még arra a kérdésre is felele­tet kell keresni, hogy milyenek is le­gyünk ebben a szeptemberben kezdődő írj szezonban. Kéreni, ne mosolyogjanak, ez nagyon komoly gond, meri ebben a mostani za­varos, bolondos világban kígyó sem cseréli olyan sűrűn bőrét és Divat Őfel­sége sem hangoztat gyakrabban paran­csokat, mint ahányszor a helyzet ma­gaslatán álló szegény leányoknak stílu­sukon változtatni kell. Bezzeg másképp volt ez a méltán dicséri régi jó időkben, amikor pár száz, évig élhettek nyugod­tan a leánygenerációk, mert hiszen egészen pontosan, tudták milyennek kell lenniök, közelebbi, távolabbi kör­nyezetük mit kivan (ölük. Ha kedvesek, szerények, szorgalmasak voltak, vagy szelíd mosolyukkal legalább is elhitették az emberiséggel, hogy ilyenek, akkor, a közvélemény meg volt velük elégedve. A szelíden mosolygó bájos tudatlan­ság azonban a múlt .század végén el­vesztette évszázados, ve"v"mit. ‘ ked­ves Hamupipőkét a szivükbe 1 tv. -z­­rakettal űzte ki a barna-pirosra sült ar­cú, karcsú, jókedvű, sportoló leány. Ez az uj típus azonban ' vár nem 'volt egyeduralkodó. Tr.r.rlö, műveltség ért küzdő és tudományára mókán .­­leánysereg is önérzetesen hivatkozott arra, hogy ők az igazi »modern« leá­nyok. Büszkén hirdették, hogy ők nem degesznek meg divatos ruhaformáknak sporthoz való alkalmazásával,- annak ki­­küzdésével, bogy garde des dames nél­kül is végigraohessenck . đć:i tizenkettő­kor az uccun. Az' ő programjuk némileg a világrend megváltoztatására irányult. Nem akar fak belenyugodni abba., hogy a leányok ezentúl is e: ah ez él : ék díszei maradjanak. Harcos, munkás ka-’ t: Rákként kívántak résztvenni a kultúra, a' civilizáció előmozdításában. Leuyeifcs s l'eniét azért nem u olt -a harcos feminis­ta. - a sportoló, általánoson -r» öveit felsőbb ieif y !cö , i-reut vAger'eárofriV-’v"! •«;■1-iU’Cm" J’H; • C‘--rUeít ' cn egvések p'fl;, át-. v. '■ riotin';. sőt df ;­­górtak js és legszebb reményekkel várták tás nagyon kívánatos. Miért? — mert Miléfics SzvétozSf igen veszélyes em­ber. Én az dijamra'nézve nem az dgitá­­torr, haí: :n r. koesokátórt tartom ve­szélyesnek. Ivii*e.tics • soha nem. volt és ; nem-• lesz konspK-k; v Délmagyarorszá­­gon nincs egyetlen ember, tiki forrada- i lornra . ■ ak gondolna is, hi-I szén i. : Be k ott lenn a ■ legjobban ismerjük a polgárháború- bor­zai bisz oü egész nemzedékek jó­it :, 'Ital és kinek jvolna azon gondolata, hogy ott.forradal-Poliíikai szempontból, ha van állam, i melyük; eilen.« derülni, barátokat j szerezni keik a,: bizonyosan Mágyaror­­j szag. Éri néni hiszem, hogy Magyaror- I szagnak érdekében állhat magát Török­­! országgal identifikálni, én, mint Magyar- I ország állampolgára ünnepélyesen óvást emelnék' az ellen, hogy hatóm olyan szö­­; vetsé-1"csőkre szorul, mint amilyenek a I basibozuk és cserkészek. fűn alig hiszem, hogy . lehetne nép, ' amely magát a világtörténelem előre­haladó kerekének. elébe vethesse. .Đe ha j volna ilyén nép, azon veszélynek-tenné ki magái, hogy a világtörténet, kerekei őt összezúzzák, űrré,»* — ez bizonyos, — kulhríeladatát a Balkán szigeten egy [nép kedvéért nem fogja abban hagyni. Ko.Iiíikai ka ■ dl hatalmi kérdése­iket .csinálni eszi. a 1, képesek, .akik ha- i talfnasok. A kozépn’Iamok, a kisebb tlem­­[ zetek a körülményekkel . tranzitnak. [ Bevégeztem beszédemet. Nem fogadha­tom el á mentelmi bizottság jelentését. Kérem a Házat, méltóztassék • Mile tics i Szvetozárnak a Házihoz intézett ^érvé­nye értelmében határozni. ................... I. mek a lányok? a távoli jövőnek azt a korszakát, ami­kor minden szép és jó lesz, mert min­den no dolgozni fog, megkeresi kenyerét. A női munkát azonban sajnos, hem a lassú fejlődés hozta magával, hanem az a szomorú tény, hogy a férfiak eke, ka­lapács, meg toll helyett Valamennyien kardot fogtak kezükbe.- Valakinek • azon­ban dolgozni is kellett és ezért akkor, amikor a férfiak körében az uniformis . igazán általános .viseletié vált, j. nők világában divatba jött a munka,' ko­molyság, baj, gond közepeit.is. biztosan megállni - . ' J' A békekötés’ után ééyszerre, váratla­nul beütött a konjunktúra.' A még vér­ié! gőzölgő, hönnyáztatta földön a gyors meggazdagodás,- csillogó jólét járta bo­szorkány-táncát a jazz iiilsiketitő , hang­jaira. A dolgozó, a szerény és..szorgal­ma leány pedig csodálkozva tapasztal­ta, hogy rá a megváltozott viszonyok közi ■nincs szükség. Uj, másfajta nők jöttek diva.ba, a konjunktúra lovagok szivének királynője: u démon. A démon . - J . rt: .’z de annál nagyobb bundát :. izjlézony, akár- i csak á kígyóé, ajka egyszer bíborvörös, I máskor a illának valamilyen exotikus árnyalatában pompázik, nagyszerűen tánca! és VAálib lö-e'kvése, hegy kábító : őfitő külsejéhez méltó.titokzatos és izgató lelket ám. un a szürke kis nyámpmgámh’.akik sokat nyertek a -' * a aa • ,a -írnak és nemcsak hó­ddá femáe a tuck, hanem nagyszerű ; éá,d.:iavést:i:c': is képzelték magukat. És mert a rák áltáléiban jó színésznők és fa háború után a .mo ütés n cg.ogyatko­­‘t. iti'ab"' . harsáért nemesnek nem ra -líccsi'rcdett versengés folyt. ! háii' .neri y ez a szelíd barna, vagy a.zentiTer.aáiis széke leányzó, aki ruha, egy - a, ,m -s: ; kezet árán m isdstí - ka i c'. ,-an démon lenni, «ki mögött szégyenkezve vonulhattak vlsz­­s~a a démonok mitholó'gia: ősei. Leányok, és gyermekeik sorsát szivü­kön v-•-1áő marták pedig látva a. démo­nok nagys-orű "aáalait.ng'- érezték. ez jöy! ■ 1 ■ . ■ . \ ':—«n tetszik, a. "1 a i,;va — "ö. i .-elmek kell hát ■ ágy-1 iién hev/ilt.- Be azutá:n, ó, borzalom, a krííci-! Eltűntek az m-tók és a • ... lm,., ,, : t-n-r: ' m M ••■’••a;, mint .':á' ' " -.1 "t’ZO-‘ak­­.... . ,,r ..a y,■,-kedést, id le ab ■ b tmiáosan k U­­- - -:pv ! i'vető húa’iagyó ka-Jd . ,..a-: - .•■ tg ve r'pg’vfóti.-.’tom, O, V' . , , I­­,.. 1 \' 'V -\ f'it/'n ;‘ rr ~<U cti^ji mmcrosok. • rlani;!a;Uuú enyhén ' . 1 bšž.feptem Ben 5. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents