Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-05 / 245. szám

1926. szeptember 5. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. szólva borús. Ehhez pedig nem stílusos a démoni külső, aminek anyagi előfelté­teleit különben is nehéz volna előterem­teni. A démonság kiment a divatból, mint a tavalyi bunda, sőt úgy látszik, még molyrágás nyomai is fedezhetők fel rajta. Most pedig jó volna tudni, ki lesz, milyen lesz a démon utóda? Ezen törik most a fejüket a leányok, mert a divat után menni könnyű, ehhez igazán min­denki ért. De divatba hozni egy újat, először foglalni el az árván maradt trónt, ez olyan csábitó feladat, amire még a démonok királynője is örömmel vállalkoznék. Benedek Rózsi Arnauták között Arnauta... Szinte megborzad az em­ber a szó hallatára. Sok bűntény és vér fűződik ehhez a névhez. Nem csoda, ha félnek az arnautáktól. Az arnauták hazája Délszerbia kopár hegyei, barlangok, kicsiny hegyi kuny­hók, vagy erdőben felállított sátrak. A Rigómező-Kosovopolje körül is sokan laknak, de ezek már civilizáltabbak. Nem csodálják meg a vasutat és repülőgépet, de nincs is vajmi nagy bizalmuk hozzá. Nem ülnének fel rá a világért sem. A hegyi arnauta még kevésbé vau elragad­tatva a technika csodáitól, ö csak a kecskékre vigyáz és a szilvafákra. No és az asszonyra is. Az asszonyt nagyon szereti az arnauta, de kételkedik benne és ezért, ha vadászni megy, bezárja. Az arflauta asszonyok forróvérüek és az arnauták mindenesetre nagyon jól isme­rik őket... * Egy évvel ezelőtt jártam Délszerbiá­­ban. Gyönyörű vidék, festői tájakkal. A Sar-planina tetejét örökké hó borítja, mig lenn a völgyben érik a cseresznye és apró gyerekek fürdenek a Vardarban. Köröskörül mindenütt hegyek. Az egyik kopár, csupa szikla, a másik tele feny­vessel és olajfával. Leginkább itt tanyáz­nak az arnauták. Szálas, erős, napbarni­­totta emberek, szúrós szemekkel. Mind­egyiknél van néhány ezüst-, vagy nikkel­­markolatu élesre fent kés. A puskát rop­pant szeretik. Jobban, mint gyermekü­ket. Nem lopnak. A tolvaj arnauta többé nem mehet vissza családjához, a »zadru­­gába«. A zadruga feje a család legöre­gebb tagja és ennek szava parancs a család minden tagja előtt. Emberismerők és jószivüek az arnau­ták, de bosszúállók. Ha megsértik őket, ölnek. A legtöbb vér szerelem miatt fo­lyik náluk. Virul köztük a lovagias eljá­rás és ha két szerelmes férfi összevész, kést rántanak és nyomban megvereksze­nek. Az egyik ott marad. Úgy kezelik a kis albán késeket, mint az olasz a tőrt. * Vezető kíséretében elmentem egy ar­nauta családhoz. Összesen hárman vol­tak egy alacsony kis kunyhóban. Primi­tiv berendezésű két <kis szoba, mellette konyha, amely egyúttal kecske-ól is. A vezetőm néhány szót mondott az arnau­­tának valami különös dialektussal. Az arnauta rám kiáltott, valószínűleg azért, hogy lépjek be, majd hatalmas bal ke­zét vállamra helyezte és jobb kezét fe­lém nyújtotta. Felszisszentem. Vezetőm, aki a háború alatt magyar hadifogoly volt, elmondta, hogy mit kell ilyenkor cselekedni. Kivettem revol­veremet és zsebkésemet és iránta való teljes bizalmam jeléül átadtam az arnau­­tának. ö átvette tőlem, zsebrevágta és újból férfiasán megszorította kezem. Fájt, de tűrtem. Rövid idő alatt elfo­­fogyasztottuk a három üveg bort, amit én hoztam. Közben elkészült az ünnepi lakoma is. Fatányérokat tettek az asz­talra és föltálalták annak arnauta rend­je és módja szerint a menüt. Kecske hús­leves, kecske paprikás, kecske sült nyers paradicsommal. Arnauta barátomnak na­gyon Ízlett. Késő délután volt, amikor elmentem. Vezetőm, aki tolmácsom is volt, búcsúzni kezdett. Az arnauta ne­hezen egyezett bele a válásba. Bucsuzáskor visszaadta a kést, majd elővette a revolverem és nézegetni kezd­te. Láttam, hogy fáj a foga a kis fegy­verre. Nagynehezen visszaadta, de én nem fogadtam el. Másnap vettem száz darab tölténj't Szkoplyéban és elküld­tem neki. As arnauta — Juzuf Mehicsnek hív­ják — nagyon megörült a revolvernek. Rögtön az ágyba tette, a párna alá, az­után felém fordult, jobb kezével mellére ütött és azt mondta: * — Besza... Ez az arnauták esküje. Ezzel azt mon­dotta, hogy sohasem fog elfelejteni és megesküdött a Beszára, hogy mindig meg fog védeni. Azután elkísért faluja határáig, amelyben két tagú családjával lakik és még egyszer melegen elbúcsú­zott. # Nehezen váltam el tőle. Civilizálatlan, de talpig ember. Nem haragudott rám, hogy magyarul beszéltem. A kopai he­gyek fia szereti hazáját és megbecsül mindenkit, aki őt becsüli. És nem sovén. Drága jó emberek ezek az arnauták... Dr. Szántó Mihios TERE-FERE Szabad-e verni a gyermeket? Ezt a kérdést mi már régóta elintéztük, a mi iskoláinkban egyáltalán nem szerepel a testi fenyíték. Annak idején a boldog emlékezetű Tóth Béla egyik előharcosa volt a felfogásnak, hogy az iskolában nincs heiye sem a pofonnak, isem a nádi­pálcának. Ma már nem is hallunk »tan­­betyár«-okról. De a német nevelők még mindig ko­molyan vitatkoznak. Tudós pedagógu­sok fö'lteszik teknősbéka keretes pápa­szemüket, vizsgálgatják erkölcsi, lélek­tani okokból, vájjon mennyiben enged­hető meg az iskolás fiuk és leányok ar­­culütése, a fülüknek, vagy hajuknak megcibálása, sőt a virgács is. Mindez pedig a botrányos Liitzow-eset után tör­ténik, aki beteg szadista szenvedélyét elégítette ki a gyermekek verése által. A német közvélemény nem foglal ál­lást a verés ellen. Csak egy tanártestü­let jelentette be határozott tiltakozását. Az újságokban annál inkább tiltakoz­nak a volt tanítványok. Egy nő, Benske Ilona ezt írja: — Ne verjük a gyermekeket. Én negyven év múltán is rettegve gondolok egykori tanítómra Kutschkera, akitől mindnyájan úgy féltünk, mint az ör­dögtől. Egy másak nő igy vélekedik: — Semmi sem könnyebb, mint verni a gyereket, de a verés alkalmazása ép ezért a legnehezebb. Ehhez nem keli sem nevelés, sem töprengés. Azt hi­szem, leginkább azért elítélendő, mert az erősebb veri a gyengét. Hány ütleget érdemelnének a fellőttek, ha valamilyen erősebb lény büntetné minden bűnüket. Németországban nemrégiben történt az ailábbi eset, egy leányiskolában. A tanítónő a padok között sétálván észre­vette, hogy egyiik leány nem figyel, mi­re hatalmasan nyakon ütötte őt. A leány feje előre esett még pedig oly sizeren­­csétlenül, hogy egy tü hegye befuródott szemébe s a leány minden orvosi segít­ség ellenére meghalt. És a német pedagógusok arról vitat­koznak, hogy verjók-e a gyermekeiket s nádipálcát használjanak-e a testi fényi tékhez, vagy pedig nyirfa-vesszőt, som­fa-botot. ellenben nem az, hanem likőr-készlet. Az éjjeliszekrény a könyvesszekrényben van elhelyezve, hogy ne lássák, a köny­vesszekrényben viszont nincsenek köny­vek, csak a könyvek hátának utánzata,, mint a színpadon. Hói vannak a lámpák? A modern ter­vező ügyessége abban áll, hogy a fény­forrást teljesen el tudja rejteni. Könnyű tervezni egy szobát, hogy a lámpát a mennyezetre akasztjuk. Itt semmiféle lámpa nem látszik. Lenn azonban, a fa­lak mentén van vagy busz köpőláda, mellette kapcsod. Ezek a fényforrások. A köpőládák ezeregyéjszakái, rejtelmes fényt sugároznak a futurista hálószo­bára ...-fc Rettenetes Jóslatok. A jövőre vonat­kozólag nem valami kecsegtető jósla­­okkal kedveskednek a próféták. Az egyik próféta — egy amerikai meteorológus — Browne ur, azt jöven­döli, hogy az 1927 év méginkább esős lesz, aztán a napfoltok hiánya miatt uj jégkorszak köszönt a sokat szenve­dett földgolyóra, a Spitzbergákat hajó­val nem is lehet majd megközelítenünk, a jegesmedvék pedig szépen lesétálnak Labradorig. A másik két jós sem biztat bennün­ket. Walter Wynn tiszteletes ur és R. A. Neaum, kik a léletkani tudományok­kal és spiritizmussal foglalkoznak, be­jelentik, hogy az egész emberiség irtó' zatos forrongásoknak lesz tanúja, me­lyek 1928-ban kezdődnek és 1936-ban végződnek. A tiszteletes ur röpiratot irt erről, melynek cime: »Az utóbbi és az elkö­vetkező háború.« Ebben kifejti, hogy az emberiség e korszakban a nemzetközi harcok végére érkezik, utána pedig »Krisztus megalakítja a világon az országát.« Pont 1928 szeptember 15-ikén indul meg a világforrongás. Wynn ur nem be­szél hasból. Adatait a Cheops-pirainis szolgáltatja, az emberiség történetének ez a pontos naptára. Neaum kapitány, aki pontos méréseket végzett a pirami­son, megállapította, hogy a piramis alapja 365 rőf, vagyis pontosan megfe­­felel a napévnek, a törtje pedig még a szökőéveket is jelzi. Minden év egy hü­velyknek felel meg a nagy lépcsőig. Ežen a titokzatos építményen szemlél­hetjük az emberiség történelmét. — Innen olvashattuk le, hogy 1914- ben kitör a világháború s 1936-ban, mi­kor majd a királyok sírjához érkezünk, megszűnik az emberiség torzsalkodása. De addig káosz uralkodik mindenütt. A jóslat hatása alatt tizenöt spiritisz­ta elhatározta, hogy elutazik Egyiptom­ba s a királyok sírjában spiritiszta ülést tart, hogy a jövendő homályos pontjaira vonatkozólag a médiumok ál­tal fölvilágositást kapjon. Futurista hálószoba. Ma már nincsen divat sem, csak különködés. csak mo dernkedés, a rendszertelenség lett a szabály. A szédületes haladás versenyé­ben a hatásvadászat máról-holnapra uj fogásokat eszel ki. íme most Párisban kiállítottak egy futurista hálószobát, mely mindössze negyvenkilencezer frankba kerülj. Amig ezt a számot leírtuk, az ára nyi Ván duplájára emelkedett. Ebben a hálószobában minden ame­rikai növényekből készült, melyek az egyenlítői erdőkben termettek. A tölgy­fa és diófa múlt századbeli embereknek való. Legfőbb ékessége egy hatamlas kerek ágy. Ki fekszik ma már négyszögletes ágyba? Végre a négy dimenziós tér korában élünk, az eukíidesi nvoszolya nem divatos, nyugtalan idegrendszerünk megköveteli, hogy minden irányba mo­zoghassunk az ágyban. Lepedő egyáltalán nincs. Ez a mozi­­kisértetek a kelléke. Egy csomó vánkos van az ágy közepén, pár állatbőr, ez elegendő. Aki beléje fekszik, kényére­­kedvére helyezkedhet!,k el, hogy a nap ne bántsa szemét. Oldalt egy imazsámolyszerü bútor­darab, de nem imazsámoly, hanem a rá­­dió-ál'omás. Ott pedig egy olyan bútor, mely a régi éjjeliszekrényre emlékeztet, Lenin hangyái. Raffaele Calzini élénk, szemléletes képet fest a mai Moszkva életéről. A Vörös-piacon, Moszkva legnagyobb terén van Lenin vörös ravatala, hol a népbiztos bebalzsamozva nyugszik, mint egy Fáraó. A népszónokok, hogy Lenin közelében legyenek, az ő sírján elhelyezett szószékekről beszélnek a néphez. Egyik oldalon áll Rikoff, Jaroszlav­­szki, Uglanoíí népbiztos, a másikon Finn-Fui-Sian, az első kínai néphadse­reg tábornoka. A tér telistele van gyermekekkel, si­­hederekkel, if jakkal. Hozzájuk beszél­nek. Tudvalevő, hogy a kommunista ál­lamban nem mindenki lehet egyszerre kommunista, ehhez lépcsőfokokon kell j elérkezni. A kisgyermekeket »Lenin hangyái«-nak nevezik, a nagyobbacs­kák utászok, az ifjak elüharcosok, az­tán jelöltek lesznek belőlük és végül kommunisták. Harmincezer utász áll Moszkva verőfényben ragyogó terén s Rikoff elnök igy szól hozzájuk: — Ti utászok legyetek egészségesek és erősek s váltsátok valóra Ilics test­vérünk végrendeletét. Készek vagy­tok rá? — Készek. De ezek a gyermekek itt csak látvá­nyosságok, mintegy színpadi statisz­ták, mert a mellékuccákon és túl a vá­roson vad bandákban kóborolnak az elhagyott gyermekek, kik lopnak, ra­bolnak, a zsiványok fegyelme szerint élnek egymás között. És nem tehetnek semmit se ellenük, minthogy kommu­nistáknak vallják magukat. Viszont a régi polgárság gyermekeit, kik külföldi egyetemre iratkoztak be, egymásután elfogdossák a lakásaikon, az uccákon, teherautókra rakják őket, internálják, mint a reakció fertőző bak­tériumait. * Érdemes-e autogrammot gyűjteni? Egy bécsi újságíró áttanulmányozta egy autogrammkereskedő katalógusát, melyben a legnagyobb nevek szerepel­nek s arra az eredményre jutott, hogy az autogrammok, még a leghíresebbekéi is oly olcsók, hogy nem Igen érdemes gyűjteni őket. Ez a kor a lángelmék kezeirását nem fizeti meg kellőleg. Akár élnek, akár már meghaltak. A bölcselők, tudósok kezeirása alig jön számba. Legjobban megfizetik az államférfiak autogrammját, különösen azokét, akik a világháborúban is sze­repeltek, irántuk sok gyűjtő érdeklő­dik, különösen az amerikaiak. Legdrágább autogramm ma Bürger Leonórájának kézirata, melynek ára nincs is föltüntetve, a kereskedő fenn­tartja magának a jogot, hogy szemé­lyesen tárgyaljon vevőjével. Utána kö­vetkezik Beethoven, ki egy zongora­szonátájának utolsó tételével szerepel, mely alá a nagy zeneszerző odairta a nevét is. Ez háromezer svájci frankba kerül. Schumann már olcsóbb, ötvenöt frank. Brahms négyszáz és Berlioz ti­zenöt. A költők közül legdrágább Schiller ezernyolcszáz frank, Goethe ellenben csak ötszáz és D’Annunzio — szegény! — mindössze harminc frank. Számos uralkodó és politikus is kap­ható. Bismarck százhúsz frankért, Je­nő herceg kilencven frankért, Garibaldi bárminőt frankért, Ábrahám Lincoln ötszázötven frankért, Mária Terézia egy levele húsz frank, Metterniché het­ven, Napóleoné hetvenöt, Millerandé el­lenben csak hat. Érdekes összeállításra ad alkalmat az, hogy a Napkirály egy kéziratát két­száz frankra becsülik, Vilmos császár egy rövid levelét pedig százhatvan frankra. . A színészek még olcsóbbak. Sarah Bernhardt négyoldalas levele tiz frank, Patti pár sora húsz frank és ugyan­ennyibe kerül Elssler Fannynak, a Sas­fiók hires barátnőjének egy kézírása is. Az irók közül Balzac érte el a legna­gyobb árat, aki kétszáz frankért kap­ható. Tolsztoj egy oldal kézírása — megdöbbentő! — csak tizenkét frank és Mark Twainé nyolc. A pápák kezeirása is elég jutányos. Vil ik Clement autogrammját huszonöt frankért kínálják, XIII-ik Leóét har­minchat frankért. Igazán nem érdemes autogrammot gyűjteni, sem az olvasóknak, sem az íróknak. Az utóbbiak leghelyesebben teszik, ha géppel írnak. JUGOSLAVIA ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Bácsmes yei főtelepei: NOVISAD Petra Zrinjskog ul. 36 Telefon 55 SUEOT’CA SOMBOR Kr. Aleksandra ul.7 Telefon 216 Te'efon 330 »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents