Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-26 / 266. szám

1926. szeptember 26 19. oldal BÁÖ MEGYEI NAPLÓ Gemütlichkeit Egy kék füzet került a kezembe teg­nap: Ludwig Richternek fametszet-gyűj­teménye. Es miközben a jámbor, joviá­lis füzetet lapozgatom, teljesen elfeled­keztem arról, hogy müvészii alkotásokat szemlélek, melyek sok tekintetben kí­vánni valót hagynak maguk után. A bidermeiernek voltak különb tehetségei, a német grafikának meg épen nem ki­magasló egyénisége Ludwig Richter, mégis ez a közel százesztendős met­­szetgyiijtemény elvitt, magával ragadott mint Corot a Louvieban vagy Bernini a Villa Borgheseben. Ez a gyerekes, ki­csinyes, német grafikus, akinek soha nagyobb lendülete vagy akarása nem volt elvezetett az ő nyájas világába és eMenmondás nélkül követtem őt. Milyen csend, milyen mosolygós nyá­jasság mindenütt! Csupa derűs, jámbor arc, scupa áhitatos angyal, életöröm. Gyerekek. Galambok. Kutyák. Koszo­rúk. Kis kacsák. Szelíd verebek. Virá­gok. őzikéik. Angyalok. Szivárványok. Valami ódon, kuglófszáju, pézsma-il­­la'.u meseországba érkeztem. Tavasz van. Rügyek a fákon, pacsirták a levé­ben pufók, mamlasz gyerekek bámulják a magvető parasztot, az égen gólyák, fecskék és felhők között virgonc, muzsi­káló angyalkák, az egyik kalitkát visz a fején, a másik virágot szór a földre, a harmadik furulyát fu lelkes, dagadt orcákkal. Azután megjön az első meleg nap, macskák jelennek meg a háztetőn, a padlásablakban fiatal pár csókolódzik, a szabó cégéren csintalan madarak ta­nyáznak, krákogós öreg ur hajol ki az elsőemeleti ablakból, boltos sváb föveg a fején és hosszuszáru pipa a szájában és a cingár szabómester finvásan po­rol egy prémes kabátot a földszinten. A szomszédban, a Kádáréknál a fiatal asszony csesemőjét mutogatja a nagy­mamának, a ház előtt csigát pörget egy gyerek, a kutnál két kacsa és egy duz­­zadtkeblü hajadon fakannával, hátul pe-! dSg tornyok, nyúlánk, ónémet templom- i tornyok. És azután tovább és tovább megyek, mint vándorló molnárlegény Schubert dalaiban. Az idő már az aranyló nyárba hajlik, szénásszekér dö­cög az utón, pásztor tilinkózik a hegyol­dalon, »május, éneklő gyerekek, csilin­gelő bárányok, a szőke Gretchen mar­garéta leveleket számol egy bokor, tövé­ben: szeret, nem szeret, szeret, nem szeret!... Pünkösd van, napfény, ha­­rangzugás, pulykapecsenyés áhítat hin­tázik a levegőben, keresztelös menet kanyarog a júniusi lombek alatt, a cop­­fos prefektus és az ott biztosan a pati­­kárius avval a széles kalappal. A va­dász a ringó búza között találkozik kedvesével(házasság lesz a dologból, ez már bizonyos) a mosolygós pofáju tacs-1 kók mohón lefetyelik a vizet, melynek partján nefelejtskoszorut kötnek a kis­lányok. Aztán két ifjú vándorútra kél, az egyik érzelgősen lengeti kalapját, há­tul vár üldögél a meredek fokon, a völgyben kis folyó két csónakkal és amott egy füstölgős kéményü vendég­­fogadó. És milyen vidám az aratás, a tánc, a búcsú, a szüret, a disznóölés! Ünnepek ezek. lelkes, lobogós, gondta­lan ünnepek, melyeket aranyrámába foglal a derűs polgári emlékezet. Majd jön az ősz, szobába szorul a család, duzzadt gyümölcsök, gyönyörű must, a faggyugyertya fénye vidáman vilá­git, alma sül a kályhán és édes, békés, andalító illat úszik a szobában. A házi­asszony hrampampulit főz a vendégek­nek, a varjuorru tanító cikornvás fel­­köszöntöt mond, kint nyirkos, náthás, őszi éjjel, az apa a spinétnél ül és a gyerekek énekelnek mint kerekfejü er­dei madárkák- És máris itt van a tél, szánkó, hóember, vidám, vastag gye­rekek hógolyózzák egymást, bent a szo­bában a nagymama mesél, a macska a gomolyaggal játszik, a cserépkályhában pajkosan pattog a tűz. Végül oedig eljön a karácsony, a szent este. a városháza elé kürtösök és Jézus-arcu gyerekek gyűlnek, bent kivilágított ablakokkal ünnepel a város és a kis kar a város­háztornyon hirdeti, harsogja, hogy di­csőség a magasban és békesség a föl­dön. Mikor összecsapom a füzetet, csodál­kozva gondolok vissza, hogy milyen messze, milyen nagyon messze jártam. Ez az egyszerű, jámbor, szürke művész elvezetett abba a sima elégedett, szen­de, polgári világba, melyet »régi jó ••Idők« néven emlegettek nagyanyáink. Milyen tiszta, felhőtlen, problémában, mosoly­gós világ is volt ez és milyen messze kerültünk ezektől a kedélyes fametsze­tektől! Nemrégiben olvastam egv har­cias cikket Maréról és a német expresz­­szionizmnsról. amelyben íel-felpattog a jelszó: Los von der Gemütlichkeit! Hát van nekünk még valami közünk a bie­dermeier langyos kedélyességéhez, a kuglófos, kerek életörömökhöz? Hát visszamaradt-e még valami ebből a bé­kés, jámboran mosolygó világból? ügy hiszem, Miogy a háború elvágta az utol­só fonalat, az utolsó emléket, mely a -régi jó világ«-hoz fűzött, az emberi lé­lek talán örökre elvesztette azt a, csen­des. áhitatos mosolyát, mely Greuze, Reynold, Ominegauch vagy Barabás vásznain meg lett örökítve a sóvárgók, a csendes örömökre vágyók számára. A történelmi kutatás már megállapi-Van más seb is, és néha, igaz, összeomlik a torony is, de a pénz szétloccsant romjait mágneses kezeivel rögtön magához rántja a a többi nagy pénz; néha, igaz, megindul az arany népvándorlása, de ez a vak csere semmit sem ér, hisz az uj gazdák se jobbak a régieknél: egyik sem akar változtatni, egyik se nézi meg, hol az Első Kút, honnan tör elő legelőször a jajgató folyam, s megelégszik az utolsóelőtti állomás vízsgáldsával — — Semmit sem ér a Toronyomlás vagy a Sikeresebb Üzlet szeszélye: egyetlen uj intéző sem akarja meghallani az igazság szavát, amely örökké hasztalan kiáltja, hogy emberek, nézzétek egymást, nézzétek a porbahullt századok porbahullt népeit, nézzétek a jelen kínjának tultömött raktárait, az élő embert, nézzétek és • i: ló; "átok: mindé-i vigalom kétségbeesés, minden szépség szenny és halál és minden perc pompás palotája börtön valahol valakinek, hiszen az a szépség, az öröm, amit a pénz ad a világ urainak, mind az arany, mely vándorutját szakadatlan járja közt etek: mind-mind porbahullt századok porbahullt népeiből A mi bortermő és borivó Bácskánk­ban talán nem lesz érdektelen erről a témáról is írni. A többnyire nem bács­kai származású antialkoholisták buz­gón hirdetik, hogy a szeszes italok rom boló hatással vannak a szervezetre. Ugyanezt az elvet hirdeti a közoktatás­­ügyi és az egészségügyi minisztérium is, mig a finánc-minisztérium az alko­holos italok fogyasztását szorgalmazza. A nyájas olvasó tájékoztatására jó­­előre is leszögezzük, hogy a gyenge, kevés alkoholt tartalmazó italok mér­­sékletes ivása hasznára lehet a szerve­zetnek, erős szeszes italok mindenkor ártalmasak. Épugy kártékony a szerve­zetre gyenge szeszes italok nagy mér­tékben való élvezete is. Bennünket legközelebbről a bor ér­dekel. Tudnivaló dolog, hogy a gyenge, tiz százalékon aluli fehér borok előnyö­sen befolyásolják a gyomorelválasztást, a gyomorfenék elválasztó mirigyeire iz­­gatólag hatnak, az emésztést elősegítik. A gyenge asztali borok ezenkívül néha pszihikus ingerhatást is gyakorolnak a gyomor elválasztó mirigyeire és ezál­tal étvágyj avitók. Erősebb borok, külö­nösen a csersavtartatmu vörös borok zavarják a gyomor pepszinhatását és összelmzóhatásuk következtében az emésztésre gátlólag hatnak. Erős alko­holok: pálinkafélék,' likőrök, szilvóriu­­nok, konyakok valósággal bénitólag -tr.ak a gyomor elválasztó apparátu­­> károsan befolyásolják a gyomor ty?ját mcsállL.ják az emész­tést és a jóllakottság érzetét keltik. tóttá, hogy a »régi jó idők« sem voltak jók, savanya, kicsinyes, gyáva embe­rek élték ezt a csendes, vallásos világot — mégis a Ludwig Richterek ebből a világból kerültek ki. Az ő lelkületűkben pedig olyan volt a világ, amilyennek festették vagy fába vésték. Éppen ezért nem a spinétes, burnótos. hrampampulis, nyájasmosolyu »régi jó viiág«-ot kell irigyelnünk, mely talán a valóságban sohasem élt. hanem a Ludwig Richterek redőtlen lelkét és suta. angyali derűjét. Szenteleky Kornél szökellt ki vérző szökőkút, jaj, belőlünk ömlik a pénz: a mi sebeinkből ömlik a forró forrás, a mi tüdőnk liheg a kibérelt mozdonyok kazánjában, a mi ruhánk szennyéből születik a selyem s a mi megtagadott orvosságunkat issza el pezsgős poharakban és a mi életünket eszi meg ínyenc falatokban a pénz, a hűtlen isten, aki mord ágyúi mellett szent udvaroncokai tart magának, csodálatos, örök gyermekeit a szónak, hangnak, színnek, hogy az ő mennyei leikükön át trillába-mesébe halkitva lehessen tudomásul vennie a szakadatlan szakadó forrás sötét sikolyait s az 6 szivük muzsikáján szórakozva felejtse, hogy minden öröme kétségbeesés, minden szépsége szenny és halál s minden percének palotája börtön valahol valakinek, nekünk, lesújtott századok lesújtott népeinek, akik a jelen kínjának élő raktárai vagyunk s tehetetlenül tűrjük, hogy vak vdndorutjain futkározzon, kacagva és jajgatva, idegen arannyá rontott szent erőnk, amely szakadatlan ömlik ömlik Ezzel éppen úgy vagyunk, mint a do­hányzással. Kevés nikotin előnyösen befolyásolja a gyomor sósavelválasztá­­tást és az emésztést, sok nikotin ront­ja, bénítja az emésztést és a gyomor­mirigyek pangását idézi elő. Általában elfogadhatjuk a megállapí­tást, hogy a szervezetre, az idegrend­szerre, szívre, vesékre és a gyomornedv elválasztásra a tiz percenten felüli alko­holok káros hatásnak. A nagymérvű ita­lozás már csak a folyadék súlyánál fogva is tágítja a gyomor falát és gyo­mortágulást, gyomorsülyedést okoz. Az alkoholt a szervezet majdnem tö­kéletesen használja ki és csak elenyé­sző csekély része távolodik el a vesék és a tüdők, a kilégzés utján. Az alkohol egy gram ja hét kalória értékű tápanya­got szállít a szervezetnek, tehát meg­lehetősen tápláló. A mérsékelten alko­holokat élvező emberek rendszerint kö­vérek, mig a megrögzött iszákosak, al­koholisták többnyire lesoványodtak. Az alkoholos italok magas tápértékét igazolja az alábbi összehasonlító táb­lázat: 1 liter világos sör kalória értéke 400 1 liter Porter sör kalória értéke 600 1 liter fehér asziíali boré 600 1 liter francia vörös boré 650- í liter bácskai siller bor 500 1 lit, édes pezsgő kalória tartalma 1200 1 liter Madeira 1300 1 liter tokai aszubor 1350 Ugyanannyi likőr, Curacao 4300 „ konyak, Whisky, Absinth 3000 SZABÓ LŐRINCZ Minden vigalom kétségbeesés csukhatatlan sebeinkből! ORVOSI DOLGOK _E3E3_— Alkoholt tartalmazó italok A száraz Amerika és a nedves Bácska Ezzel szemben. 1 liter teljes tehéntej kalória értéke 650 1 liter sovány tejé 350 1 liter kecsketej 700 1 liter sovány húslevesé (Bouillon) 80 1 liter burgonya vagy metélt levesé 330 Ebből a hevenyészett összeállításból látjuk, hogy egy liter sör vagy asztali bor ugyanolyan tápértékkel bir, min. egy liter kitűnő tehéntej. Emellett azon­ban ne tévesszük szem elől, hogy az al­koholok a táplálás mellett a szervezetre, főként az idegrendszerre mérgező ha­tást fejtenek ki és ezenkívül a tizper­­centen felüli alkoholoknak fehérje pusz­tító hatásuk is van. Nagy sörivóknál a szivizomzat elfajul, a sziv megnagyob­bodik és előáll az úgynevezett »sörsziv«. A leküzdhetetlen iszákosság, alkoho­lizmus következményes bajai: a deliri­um tremens, a rohamszerűen jelentkező ivási mánia a dipsomania, az aikohol­­okozta féltékenységi düftrohamok, íé­­lelmi érzetek, nyavalyatörésíes roha­mok, alkoholparalizis és végül a teljes téboiyodottság. Krónikus alkoholisták utódai rendszerint ideg és lelkibetegek, gyakran idióták és epileptikusok. A szeszes italok nagy szolgálatokat tesznek a betegágynál, különösen lázas, fertőző betegségeknél: serkentőleg hat­nak a szívre, javítják a beteg kedély­­állapotált és némileg lázcsillapító hatás­sal is bírnak. Már most felmerül a kérdés: szabad-e szeszes italokat adni a gyermekeknek? A válasz csak ez lehet: nem szabad! Ilyesmire egészséges gyermeknek nincs szüksége és csak ártalmára lehet. Étvágytalan, sovány, sápkóros gyer­mekeknek kivételes esetekben étvágyja­­vitóként adhatunk egészen gyenge, fel­hígított fehér bort és gyenge dupla-ma­láta sört. Az alkoholkérdés a világ megoldatlan problémái közé tartozik. Mindössze az Egyesült-Államokban és Szovjet Orosz­országban hozták be eddig a teljes al­koholtilalmat az úgynevezett »száraz« törvényt. Ezzel azonban távolról se ol­dották meg az alkohol-problémát, sőt ellenkezőleg: csak táptalajt csináltak az alkoholcsempészésnek, a zugkereskede­lemnek és még azokból az emberekből is alkoholistákat és dühös szeszivókat neveltek, akik azelőtt nem is gondoltak a szeszes italokra. Újfajta fogyókúra Ma már minden valamire való kövér hölgynek meg van a maga »csalhatat­lan« soványitó receptje, szere, kúrája, amit fünek-fának melegen, önzetlenül ajánl, csak éppen hogy ő maga nem tartja be, nem használja. Az egyik hölgy pitromkurát csinál és soványitó labda­csokon élősködik, a másik nyers para­dicsomot ebédel ecettel és egész nap sportol, tenniszezik, a harmadik meg csak gyümölcsöt eszik, masziroztatja magát és esténkint betegre táncolja ma­gát, a negyedik reggeltől estig gyalogol nem eszik mást, csak savanyu uborkát és negyven cigarettát sziv el naponta. Miss Vera Vernon, a neves amerikai feminista apostol most uj fogyókúrát talált ki: a lépcsőmászást. A »közönséges« lépcsőmászást már ő előtte is ajánlották komoly német pro­fesszorok a fogyókúrások figyelmébe. A német tanárok a legalkalmasabb és legolcsóbb fogyasztó »sport«-nak tartják a lépcsőmászást, naponta délelőtt es délután egy-egy órát fel és alá szala gáltatják a lépcsőkön a pacienseket, f : •nél magasabb az emelet persze, an eredményesebb lesz a fogyókúra, an magasabb lesz az elvesztett kilók s. ma is. A amerikai Miss Vernon azonban e lépéssel, jobban mondva egy lépest ~ tovább megy: ő a négy kézlábon v lépcsőmászást ajánlja a kövér hőig : figyelmébe. A Miss tehát a kezeket segítségül veszi és utasításai alap i már igen sok előkelő amerikai hö' " mászkál négykézláb fel és alá a né -­­ötemeletes amerikai paloták lépes , csakhogy megszabaduljanak a felesleges kilóktól és a »vonalak« minél egyene­sebbek legyenek. Miss Vernon azt állítja, hogy ezz módszerrel heti öt kiló fogyást is el - hét érni normális táplálkozás mellet. Csak egy kis kitartás, gyakorolás, tré­ning kell hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents