Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-26 / 266. szám
18. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ___________________1926. szeptember 26, A tömjént az északkeleti Afrikában és délnyugati Ázsiában termő Boswellia növény több faja szolgáltatja. Ez a növény még Arábia déli részén és India némely táján is megterem. A boswelia magassága átlag 4-5 méter. A tömjént a ■következőkép szüretelik: Május és december havában hosszú vágásokat ejtenek a fa kérgén, e vágásokon lassan kifolyó nedv tejfehér és higságához képest leszivárog a földig, vagy már a metszés közelében keményszik meg. És ekkor összeszedik. A Talmud a szent füstölőszer alkatrészeiről szólván e kitételt használja: »borith karsina« s ezt igy fordítják: karsina szappanja, pedig a szappan nagyon rossz alkatrész lenne a füstölőszerben, a zsidók különben sem ismerték a szappant. E szó, »borith«, inkább valamely természetes salétromsavas sóra vonatkozk. Az alkatrészek ily pótléka az égéshez szükséges oxygént szolgáltatta. A szent Kenetnek olaja a Szövetség Sátora isteni tisztelete számára Mózes II. könyve XXX. része 22—38 verse szerint mirhából, jó illatú kalamuszból, kassziából és olajból állott. A mirha szó héberből ered és keserűt jelent. A mirha egy tüskés cserjének gyantaszerü izzadmánya, amely boldog Arábiában és Abesszíniában honos. A jóillatu fahéj neve az ó-Testamentumban »kinamon«. (Jelenések XVIII. 13.) és nem egyéb mint ceyloni fahéj. — A jóillatu kalamusz Indiában »rózsafü« néven ismeretes. E növény vadon tenyészik Közép- Indiában az északnyugati tartományokban. Ebből újabban olajat desztillálnak, amelyet a keleti rózsaolaj hamisítására használnak. A szent kenet olajának másik alkatrésze a »kiddah«. (Móz. II. könyve XXX. 24.) Ez nem egyéb, mint egy kínai eredetű fának a Cinnamomum Cassiának a kérge, amely illatos olajat és gyantát tartalmaz. Ezeknek az anyagoknak keveréséből hig olajat készítettek, amely nemcsak a Szövetség Sátora oltárai és bútorai megkenésére volt rendelve, hanem a főpap felszentelésére is, oly nagy mennyiségben öntetvén a fejére a szent olaj, hogy szakállán csurgóit alá és öltözetének peremére is lefolyt. (CXXXIII. zsoltár 2. vers). Több más illatszert is használtak az ó-korban, amelyek ma még a kutatás és vitai tárgyai. Az illatszert néha kenőcsnek dolgozták fel, amelyet a gazda*)k pazarul használtak. Mulatságaikon illatszereket is égettek, ruhájuk szagositására száraz illatszereket használtak. Mivel a-szappant még ekkor nem ismerték és az emberek villa helyett a kezükkel ettek, bizonyára a kezük szagositására is kellett illatszer. A holtak testének épentartására is illatszert használtak, az ilyen kenőcs mirhából és aloéböl állott. A levendulakenőcs úgy látszik sokiéle illatszerből készült. A Rómában olaj és kenöcsalakban olyan divatos »nardimun« az indiai és arábiai nárdusznövény virágából készült. Mint a forró égöv alatt általában szokás, a zsidók is bekenjék testüket olajjal fürdés után, valamint mulatságok előtt is. Bőrüknek és bajuknak ezáltal adtak simaságot és kellemes külsőt. Egyptomi mulatságokon, az érkező vendégek lejét rabszolga szokta megkenni e cél; a sesr.m, vagy ricinus olajat használtok. Egyptomi iestmények között találunk o'.vanokat, amelyek e szokást áh rázol jak. Amint manapság túlzásba mennek mindennel ami divat, úgy az ó-korban a kenésekkel is egész a különcködésig mentek el. Oly finyásokká lettek, hogy mint Atiienaeus elbeszéli, Antiochus Epiphanes egy lakomáján a vendégek lábaira és ágyékára egyptomi kenőcsöt, arcukra, mellükre föníciait, karjaikra sisymbriait, szemöldökükre és hajukra amaraníin kenőcsöt, a nyakukra és combjukra scrpyllin kenőcsöt használtak. Róma, fénykorában roppantmennyiségü illatszert fogyasztott, a gazdag patríciusok e tekintetben a legpazarlóbbak voltak. Rengeteg sok kereskedő volt s ezek boltjaiban adtak találkát a gazdag henyé'ők. Az illatos olajok és kenőcsök sokféle minőségben készültek. Az olajok főrésze a liliomolaj volt, a kenőcsöké a íehér, tisztított fagygyu. Ezeket nemcsak a hajukra kenték, hanem testük minden részét kenték vele, különösen fürdő után. Lakomák alkalmával szokás volt a vendégeik lábaira drága olajat önteni. A rómaiak sem ismerték a szappant, hanem valami lugsót használtak, amelylyel ruhaneműikből a szennyet kivették. A szappant a gallok használták először, kecskefaggyuból és bükkfahamuból csinálták azt. Ez bizonyára nagyon maró volt, de festőszerekkel és erős illatszerekkel ellensúlyozták. A szappan francia elnevezése »savon« Savone kikötőváros nevéből ered, ahol a legtöbb szappant készítették később az európai piacok számára. A rómaiak nem elégedtek meg, hogy fürdőikben, öltözetükben, lakomáikon minden csupa illat legyen, hanem állandóan illatos légkörben szerettek len- és homlokuk megtörlésére is finom illattal telt vászonkendőt használtak, épen úgy, mint mi — a zsebkendőt. Divatlevél Pdris, szeptember 27. Divatcikkünk ezúttal a női öltözködés talán legnehezebb részével: a kalappal akar foglalkozni. Amit már régóta terveztek, az most komolyan valóra vált: a kis posztójáró fáradtság a végén meg nem hozná a gyümölcsét. Dacára annak, hogy az őszi kalapdivat a nagyobb forma jegyében állított be, ezek a bársony kalapok általában kicsinyek. Keskeny karima és kalap ellen erélyesen megindult a harc. Természetesen ezt Párts kezdte meg, amely a bársonykalapok olyan kollekciójával! indult a küzdelembe, amely megkapó szépsége, újszerűsége és eleganciájával veszedelmes ellenfelévé vált a tucatáruvá süllyedt poszttókalapnak. A. bársonykalapok, amelyek az őszi divat slágerei tesznek, alapos és művészi kivitelű kézi munkával tűnnek' ki. Magát az anyagot sem használják fel egyszerűen és feszitik k! simán, hanem százféleképen variálják. A’ kalaphoz szükséges bársonyt beráncolják, préselik, gőzölik, kombinálják, aplikálják, úgyhogy az ember szinte megsajnálná — ha mindezek az effektusok és a vele Hmnikíjíi;^)|!i|{|í|jj|i}||2|{||!yi;|!!ii)inii|!|,!intiil ór-!!iii illliüii egészen magas fej. Olyan modeleket is látunk, melyek teljesen karimanélküliek és az archoz idomulnak. A párisi nő egyetlen egy hajszálat sem enged ki a kalap alól és az arcot csak a most divatbajött nagy fülbevalók diszitik, a melyek a kalap szinéhez igazodnak. A félmagas cilinder, amely a múlt évben jött divatba, az idén szintén divatos üesz, azonban azzal a változtatással, hogy úgy a karima., mint a fej puhán vnn dolgozva, amely a fejhez igazodik. Divatosa lesznek a sisak és egyéb öblös-formáin kalapok. Igen szép és a ruhához illő lesz a kalapok színe. Elsősorban a vörös és liiiíiS[iiilíiili!!!iiiii!lliiiililiiiii!íiiiiiijiii^iiil^!!<n,^ Női Icöpenyszővet tiszta gyapjú,- divatszinekben, 140 cm széles — din. 80 Bjrosé rulia selyem összes divatsiinekben, 90 cm széles — — — din. 70 Tiszta gyapjn kazán 25 divatszir.b mi ....... — — — — dili* 38 Lindener női raliakársony sima és mintás, 70 cm szé'es - - din. 45-80 «Jó minőségi! vászon - - din. 9 SÁR SÁNDORNÉ divatáruHáza iiiiiiiiiiiiimiinmiiiiimiiitiiiiiiiiiniiuimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii iiimimiiiiiiimiimiiiiiiui! SUBOTICA, FŐ-TÉR <5*r- Párisi őszi divatujdonságok megérkeztek! ** Iiíiiilii;... :::;n!!!!!!ii!ö:!iiíiiiiiouiii[i!!i!a^ annak mindenféle árnyalatában kerül forgalomba. Vörös, amely kékbe játszik szintén közkedvelt. A beige is divatban marad, annál is inkább miután a vörössel' meglehetősen jól lehet kombinálni Nagy előszeretettel használják a sötétkék szint te. A szinkereszteződéseket sem vetik meg. Ismét előveszik a toíldiszitéseket. Csinos és szépen festett 'Strucctollak jönnek ismét divatba és valószínű, hogy az ősszel egész strucctol! propaganda fejlődik ki. Rendkívül feltűnő az a törekvés, amellyel a párisi divatházak a kalapot a nyaksállal összhangba akarnuizs oppjosiu zoqdE[E>i v 'luzoq qef sálat, vagy pedig strucctollboát ajánlanak. A női divat diktálok mintha ismét meg akarnák mutatni, hogy szebbet és jobbat tudnak produkálni, mint a női divatot egyenruhás,tó törekvések. Ugyancsak a kalaphoz igazodik az őszi női cipődivat is. A modem aszszony lábát leginkább a kivágott csattos félcipő juttatja megfelelően érvényre. A sarok uccai használatra alacsonyabb, estélyre és táncra magasabb és ügyes iveltsége szép hatást kelt. SZÉP ERN ő Itt várnak szegények 1 Itt várnak, itt várnak A szegény leányok Alkonyat felhői Szánjatok le rájok Nekik is hadd legyen Szép selyem ruhájok. Ti fiatal nyírfák Legyetek legények Ágatok öleljen Induljatok kérlek A szegény leányok Úgy várnak szegények Szellő hodsugáron Szerelmet zengessen A csillag, a csillag Mint meleg méz essen Elmaradt ajkunkra Csókokat égessen. KOVÁTS ANTAL Tavasz az őszb&c Perdül a sárga levél a sárga avarra, S kergeti gyermekszellő erre, amarra. Sáppadozva borulnak a füzek a tóra: Haldoklik a nyár, üt az óra Remegve figyelnek a fák fel Halk riadásra. ősz lesz. Jön az ősz, e szelíd pásztor Lassú lépésekkel, halkan fuvolázva, Hogy beterelje a téli karámba A szétszórt örömet, S bíbor színnel a lomha folyondárt A kastély falain is felcicomázza. A park fái között ide-oda járok Elnyel a gondolat, ez a fekete árok. — Most volt itt a tavasz, a zenének Skáláin szaladozva meséltek A párzó madarak: — s ime elmúlt Tavasz, ifjúság. Fiatalságom Siri halom ... már rom. Körülöttem a hervadó fák Ernyőiének árnya alatt Ifjak dudorásznak a dalba szerelmet; Karcsú, gyönyörű, kis lányok a dalba, S a vér zengő ütemére Ügyelnek. S én a múlandóság meredek, Szildás, tengeri partján Elképpedve megállók, És töviskoronával a selyemben Nézek viruló, gyönyörű Pompában lebegő Tavaszi és távoli tájra. Temerin 1926. •* VÁLY1 NAGY GÉZA A délibáb A nap aranyló tiizlávája Imiit szét A tikkaáttestü pusztaság felett — Vad szomjúság eposziéit minden élőt, S a szikkadt, barna föld kettérepedt... Ájult madárkákK kókaáó virágok Terültek el megperzselt mezőn — Egy csepp üdítő balzsamért remegtek Esőre várva — síró epedön... S mikor már minden elpusztulni készült Egy gúnyos tündér jött s kcér, hideg Pillantásávál hits tengert varázsolt — Vizek csillogtak... Végtelen vizek..
