Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-21 / 261. szám

BÁCSMEGYEI NAPLÓ nőid volt, aki a szállodában mint beo­­gradi ügyvéd jelentkezett és »Doktor« urnák szólittatta magát. A gyanú alap­ján megvizsgálták a doktor ur podgyá­­szát és megtalálták az olaszoktól ello­pott két vég szövetet. A másik két véget éppen árulta a városban a doktor ur. A bíróság ezután még kihallgatta Sebők Ilona takarítónőt, aki a szobaasszony vallomásával teljesen egybehangzó val­lomást tett. Kaszton Vilmos portás ki­hallgatása után a bizonyítási eljárás vé­get ért és a bíróság a vádlottat bűnös­nek mondotta ki lopás bűntettében és elitélte egy év és hat havi börtönre. Az elitéit felebbezett. Kína kiszolgáltatja a lefoglalt hajókat Vucsang eleste küszöbön áll Londonból jelentik: A Daily Te legraph pekingi jelentése szerint az angol admiralitás és a pekingi kor mány között megegyezés jött létre, amelynek értelmében a kínai felkelők visszaadják a Jangcsekiangon lefoglalt két kereskedelmi hajót. Vu-Pej-Fu csapatai rendetlen visszavonulásban hátrálnak. Állan­dóan szaporodik a szökevények szá­ma és a hadseregben a fegyelem fokról-fokra meglazult. Vucsang eleste küszöbön áll és a város külföldi negyedében már több gránát felrobbant. Mi a vád a Produk ellen? A kereskedelmi minisztériumi vizsgálóbizottság vasárnap meglepetésszerüleg Noviszadra érkezett 4. oldal. Fogházból- fegy házba Fogász — ügyvéd és — tolvaj Főtárgyalós a suboiicai törvényszéken A szuboticai törvényszéken hétfőn tárgyalta Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa Révai Arnold bé­csi születésű, sztaribecsei lakos bűn­ügyét, aki lopással volt vádolva. A vád szerint Révai múlt év augusztus 6-án a szuboticai »Nációnál« szálloda egyik szobájából ezerötszáz dinár értékű szö­vet-árut lopott el a szállodában megszállt olasz kereskedőtől. A hétfői főtárgyalásra a fogházból ve­zették elő Révait, akit Noviszadról, az ottani ügyészségi fogházból szállítottak Szubotfcára. Révai a Szuboticán elkö­vetett lopás után újabb lopást követett el Noviszadon, amiér: az ottani törvény­szék egy évi börtönre ítélte. A büntetés kitöltése után ide hozták Szuboticára, hogy az itt elkövetett lopás miatt ítél­kezzenek felette. Révai Arnold vádlott a tárgyaláson elmondotta, hogy ötven éves fogtechni­kus. Tagadja, hogy az olaszoktól ellopta volna a szövetet, ö a kérdéses időben a Nacional-szálloda 30-as szobájában lakott. Az olaszok a 47-esben laktak. A múlt év augusztus 6-án hajnali öt órakor bejött hozzá a szállodába egy Kovács nevű artista és kérte, hogy miután nin­csen lakása, engedje őt a szobájában aludni. Ezt megengedte. Kovács pénzt is kért tőle kölcsön s adott neki kölcsön négyszáz dinárt, amire Kovács fedezetül négy vég szövetet adott neki. Neki sej­telme sem volt, hogy a szövetet Kovács lopta. A vádlott után a Nacional-szálló szo­baasszonyát, Aradi Andornét hallgatta ki a bíróság tanúként. Elmondja, hogy a 47-es számú szobában a lopás délután 1 és 542 óra között történt, amikor a szállodai takarítónők ebédideje van és a folyosókon nem tartózkodik a sze­mélyzet közül senki. A 47-es szoba ta­karítását végző asszony gondosan be­zárta a szoba ajtaját mielőtt ebédhez ment, mert tudta, hogy nagyértékü szö­vetáru van a szobában. Amikor meg­ebédelt és visszament a 47-esbe, hogy folytassa a takarítást, az ajtót nyitva találta és a szövet hiányzott. Rögtön értesítették a rendőrséget. Miután pon­tosan tudták, hogy a lopás 1 és 542 óra között történt, a tett elkövetésének gya­núja arra a szállodai vendégre irányult, aki ebben az időben hagyta el a szállo­dát azzal, hogy sietősen el kell utaznia és két utazótáskáját kivitette az állo­másra. Ez a szállodai vendég Révai Ar-R egénytóredék Irta : Beczá sy Judit Olgát nehéz volt valahová idejé­ben elvinni, a bálra is későn érkez­tek. Már szédült forgatagban röpül­tek a párok és Olga vezettette ma­gát a rendező karján, bujkálva köz­tük, hogy kikerüljék az összeütkö­zést. Máskor a zene fölvillanyozta, még ültében is táncolt, lábait a rit­musra mozgatva, most meg mintha másutt lett volna. Gépiesen állt föl, ha táncra kérték és mozdulataiban nem volt semmi élet. Most megtör­tént az is, hogy a helyéhez érve, ő hagyta abba a táncot és volt ideje ülni. Azelőtt, mikor a leikével tán­colt, mosolyát végighordozta a ter­men, megsimogatott vele egy-egy táncost, hogy azok hanyatt-homlok siettek kivenni a vetélytárs karjai közül. Most nem volt kedve erre a játékra, mindegy volt, viszik-e, hagyják-e, nem törődött senkivel. Még leghűségesebb lovagja buzgal­mát sem méltányolta, pedig az ugyancsak nem fukarkodott a bó­kokkal: —- Olyan ma, mint egy földre­­szállt Madonna. El akarja venni ma mindenkinek az eszét? Hogy vakít a fehérsége ebben a ruhában. Olgának csak fáradt mosolya volt számára. — Azt hiszem, tudja, hogy még szebb a szomorú szemével, azért nem nevet. — Legjobb szeretnék hazamenni. Sohasem hittem volna, hogy még »bot U labet «ke« ».iasc. A Bácsmegyei Napló már beszámolt arról a vizsgálatról, amelyet a keres­kedelmi miniszter a noviszadi ^Produk­tívat részvénytársaság ellen elrendelt és amelynek lefolytatására miniszteri bizottságot küldött Noviszadra. A bi­zottság több napon át részletesen át­vizsgálta a cég üzleti könyveit, mér­legét és a tapasztaltakról jegyzőköny­vet vett fel és a vizsgálatot befejezve, Beograd ba utazott hogy a vizsgálat ed­digi eredményeiről jelentést tegyen. Szakmabeli körökben nagy feltűnést kelt, hogy szombaton este Dolják Ivan kereskedelmi miniszteri titkár, vizs­gálóbiztos, aki az előző vizsgálatot is vezette, Tamnicsits Dimitrije és Szubics Sztanimir, kinevezett szakértőkkel újra Noviszadra érkezett és vasárnap reggel ismét megjelent a »Produktiva« Futaki­­ucca 7. szám alatti irodahelyiségében és a vizsgálatot tovább folytatta, mintha az még be sem fejeződött volna. A vizsgálóbizottság vasárnap egész nap dolgozott és előreláthatólag néhány napig még Noviszadon fog időzni. Alkalmunk volt a vizsgálóbizottság működésébe teljesen beavatott személyi­séggel az ujráéledt vizsgálat ügyében beszélni, aki a következőkben tájékozta­tott bennünket a vizsgálat mai állá­sáról: Hiába volt a lovag minden igye­kezete. Még a zene sem tudott a lei­kéig férni, mint alvajáró tévelygett a táncolok között. Minek is jött el? Nem tudott örülni a ruhájára tévedt irigy pillantásoknak sem és az is mindegy volt, hogy az emberek azt hiszik róla, hogy rosszul mulat. Pedig ha Olga akarta volna, vé­gigtáncolja most is az éjszakát. De ő nem azért jött el. Valami tétova érzés ösztönözte, hogy hallgasson az urára. Hátha ma, itt, történik va­lami. Hogy mi? Arra nem is gon­dolt. De most. hogy együtt volt ezekkel az unalomig ismert arcok­kal, újból halálos fáradtság szállta meg. Egy vágya volt csak: haza­menni. Unott tekintete az urára té­vedt, ki egy oszlop mellett beszélge­tett valakivel. Nem tudta ki, soha­sem látta, nyilván idegen. És hirte­len úgy érezte, jó hogy eljött. Nem tudta volna megmondani, miért? Egyszerre eloszlott a közömbössé­ge, megmagyarázhatatlan idegesség szállta meg. Képtelen volt tovább táncolni. Pihegve ült le helyére és legyezni kellett forró arcát, pedig ki sem hevült a táncban. Kikosara­zott mindenkit és a várakozás kínzó érzésével nézett maga elé a forga­tagra. Messze, a háta mögött vala­hol állott az ura az idegennel, de a világért sem nézett volna vissza. Magában monotón mondogatta: ide kell jönnie, ide kell jönnie... Még pedig magától, biztató mosoly hívá­sa nélkül, meg kell éreznie, hogy várja. Számol hatvanig, addig ide kell érnie. Aztán újból hatvanig és megint, megint. — Az a körülmény, hogy a vizsgáló­­bizottság újra Noviszadra jött, csak azt jelenti, hogy a vizsgálat még nem fejeződött be és a feljelentésben fog­lalt vádak eddig nem igazolódtak be. A Produktiva ellen feljelentés érke­zett, amelyet a feljelentő teljes ne­vével aláirt. A »Produktiva« ügyben eddig lefolyta­tott vizsgálat nem erősítette meg a feljelentés vádjait, azonban a vizsgálat tovább folyik. A vizsgálóbizottság a Wiener Bank­verein beogradi fiókjában Is megvizs­gálta a »Produktiva« átutalásaira vo­natkozó feljegyzéseket s az ott beszer­zett adatokkal! most újból visszatért No­viszadra és az uj adatok alapján foly­tatja a további vizsgálatot. A vád az, hogy a Produktiva adóeltitkolást követett el s nyereségének egyrészét kül­földre juttatta. A »Produktiva« Jugoszlávia legnagyobb gabonakiviteli cége, amely 1922—1925- ig. vagyis három év alatt 309 millió dináros gabonaexportot bonyolított le. A horribilis export után szabályszerű szerződés alapján csak egy százalék ju­talékot kapott és igy a hatalmas ga­bonaexport egész, nagy haszna a Wiener Bankverein bécsi főintézetének Már alig tudott erőt venni magán, hogy feléjük ne nézzen. Csak nem sértődöttséget érzett, hogy ilyen so­káig váratja. Nem hallotta, mit be­szélnek hozzá, semmi egyébre nem gondolt, akaratát csak erre a kivan- ] ságra összpontosította, mint a hip­notizőr. És sírni tudott volna már idegességében, hogy késik. És gon­dolta, hogy feláll, végigmegy a ter­men és szól az urának, hogy menje- j nek haza. Olyan csalódás szakadt j ismét rá, mint utóbb mindig, ha; megszállta a várakozás. De mit is remélhet ettől a vadidegen ember­től? Idejött a városukba és újból el­megy, mit is jelenthetne az életé­ben? Nem is érdemes miatta egy percig sem maradnia. Már azon volt. hogy feláll, mikor mögötte az ura hangja: — Mi az, édes? Elfáradtál? Olga szive akkorát dobbant, hogy le kellett hunyni a szemét. Érezte, j hogy a másik is ott áll. Meg kellett! éreznie. Olyan vágyakozva tárult' lelke az igazi, nagy szerelem felé, annyira várta és akarta, hogy nem suhanhatott el mellette észrevétle­nül. Ezért dobbant minden uj arc a szivébe.... — Egy régi, kedves ismerőst mu­tatok be neked. Szalóky Bandi. Pár hétre itt akadt dolga. Hát nem nagy­szerű? Leültek Olga mellé és régi emlé­keiket tovább lapozták és Olga örült, hogy azalatt összeszedheti magát. — Milyen különös, hogy engem zavarba hozhat valaki — gondolta, magában. jutott, mely mint megbízó szerepel, de amelyet a feljelentő olyannak tün­tetett fel, mintha ez az elszámolási mód csak arra szolgál, hogy a y>Produktiva< tényleges hasznát leplezze és az itteni adóhatóságok elől elvonja. A bemutatott eredeti szerződések igazolták, hogy a »Produktiva« csak bevásárló volt és igy csak bevásárlási jutalékot kapott. Ha a vizsgálatnak sikerülne az ellenkezőt bebizonyítania, akkor Igazolva volna a vád, hogy a »Produktiva« a 309 rniHlló dinárnyi export utáni nyereségből származó haszonnak megfelelő adóját eltitkolta és elvonta. A vizsgálat két-három napig tart és előreláthatólag negativ eredménnyel fog végződni. Megállapítható, hogy a Wie­ner Bankverein a Jugoszláviában vett árut Bécsből adta tovább Hollandiának vagy máshová és a haszon tulajdonké­pen a Bécs—holland szakaszon állt elő, amely után akár Bécsben, akar Hol­landiában kell adót fizetni, de semmi­esetre sem Jugoszláviában. A jugoszláv haszon ezesetben ar«~ redukálódik, hogy a 'Produktívat ki:] milliókkal össze­vásárolt jugoszláv gabonát és azt ju­talék ellenében exportálta. Ez a gabona a külföldi tőke nélkül aligha kerülhe­tett volna ki a külföldre. lyzo. szept ember ?í Az ügyvédek kormányát támadták a sabáci földműves­­kongresszuson Az ország nem képes eltartani kétszázotvenezer tisztviselőt Sabácon vasárnap volt a jugoszláviai földmivespárt és földmivesszövetkezetek országos kongresszusa. Jovanovics Jo­­ván, a földmivespárt nemzetgyűlési képviselője a kongresszuson mondott referátumában élesen támadta, a jelenle­gi kormányzatot és azt állapította meg, hogy a kormányban csupa ügyvédek ül­nek, akik a földmivesnép érdekeivel nem törődnek. Kijelentette még, hogy a radi­kális párt mostani formájában nem ké­pes elvégezni feladatát, a párton belül megnyivánuló ellentétek miatt, továbbá, hogy az ország nem birja eltartani a kétszázötvenezer állami tisztviselőt. Lázics Voja volt képviselő, a földmi­vespárt elnöke tartott ezután politikai beszédet, majd a délutáni ülésen meg­választották a kongresszus albizottsá­gait. Az albizottságok több gazdasági természetű határozatot terjesztettek a kongresszus elé. — Miért? — most nem tudott fölé­nyes lenni, könnyen röppenő szavait visszafogta a meggondolás, csak ár­va igen és nemekkel kapcsolódott beszélgetésükbe. És amig figyelte ■ Szalókyt, leolvadt arcáról a bá­­gyadtság és élénk érdeklődés ült ki rá. És elnézte a halántékán csillanó haj fehérét, a szemüvegtől hunyorí­tó szem tágult pupilláját, keze er- i oyedt sápadtságát, termete hajlott- i ságát, mintha ugyanaz a várakozás ; lankasztotta volna, mint őt. És Olga tekintete már jóbarát volt, nem für­készett, nem vizsgált, nem hibát ke­resett, melegen simult rá, mint aki­nek minden kedves. Ez a tekintet nem riadt volna vissza egy cyranói orrtól sem, azt is meg tudta volna bocsátani, minden fogyatkozást, csak tudomásul vett, fényképezett és nem kritizált. Ezen az emberen minden helyénvaló volt és ugyan­iakkor rá kellett szólnia az urára, I hogy igazítsa meg a nyakkendőjét, í És ingerelte az ura ellen, hogy ki­sebbnek érezte magát mellette ülve. — Szalóky magasabb — gondolta elégedetten. És bosszantó volt hal­lani a megszokott szavakat és jó volt az uj hang. És ahogy felcsillant Szalóky mondanivalójában az uj szín, megérezte, hogy az is tetszeni akar és elébe sietett mosolyával. És minden mulatságos lett és nevetni kellett és helyeselni, egy vélemé­nyen lenni, betelt a terem fénnyé! és kedvvel és jó lett volna ezt meg is mondani. Már tudta, hogy élete egy uj fe­jezethez érkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents