Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-19 / 259. szám

1

6. oldat.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1926. szeptember 19.

— »Ismerem«.

— Milyen embernek ismeri!?« ..........

— Katona Gyula, aki Dukesz maigatartását, elveit és kommunista nézetetit soha nem helyeselte, sőt épen elvei miatt vívott vele oly sok kemény csatát a fogolytáborban — itt a hadbíróság előtt nem akart róla rosszat mondani. A hozzáintézett kérdésre igy válaszolt:

»Dukesz Arthurt tisztességes, becsületes embernek ismerem«.

E szavakra a tárgyalás elnöke felpattant székéről, öklével az asztalra csapott s igy förmedt rá Katonára:

»Tisztességes, becsületes embernek!? Akkor ön is egy húron pendül vele! Takarodjék innen! Vissza a börtönbe vele!

»így folyt le — fejezte be szavait Javos dr. — Katona Gyula kihallgatása. Visszavitték a börtönbe, ahova nem sokáTa bennünket is visszavezettek. öt, Száva István dr.-t és Skoff Béla hadapródot másnap agyonlőtték, bennünket pedig szabadon bocsájtottak«.

Tizenhét áldozat volt ennek a lázadásnak, tizenhét ártatlan hadifogoly áldozata, akiknek nevei a következők:

1. Dr. Péty Géza tartalékos hadnagy, galántai ügyvéd.

2. Székely Lajos tartalékos főhadnagy, marosvásárhelyi tanár.

3. Száva István dr. tartalékos hadnagy, Csíkszeredái ügyvéd.

4. Katona Gyula tartalékos hadnagy, gyöngyösi tanáT.

5. Fekete Emil tartalékos hadnagy, ó-éoskai községi jegyző.

6. Gáspár Béla hadapród, budapesti hivatalnok.

7. Forgács Dezső dr. tartalékos zászlós, szubotieai ügyvéd.

8. Molnár Alajos dr. hadapródjelölt, nagyatádi ügyvéd.

9. Ludw'g Kálmán tartalékos zász lós, iró Veszprémből.

10. Dukesz Arthur* hadapród, joghallgató, Budapest.

11. Szekér Károly tartalékos zászlós, aradi tanító.

12. Skoff Béla hadapródjelölt,' ailsóalmási gazd|sz.

13. Zsedér Sándor tizedes, porcsaknai

gazdász. «

14. Kraszovszky Dezső tizedes, budapesti hivatalnok.

15. Saj Jenő gyalogos, kökényesdi hivatalnok.

16. Pavel György gyalogos, budapesti szerelő.

17. Pap János gyalogos, lévai ékszerész.

Egyedül Brändström Elzának köszönhetők, hogy ennek a vérengzésnek nem volt folytatása. Nagy Kálmán református lelkész, dr. Horváth István ügyvéd és mások a börtönben ültek és minden pillanatban várták, hogy rájuk kerüljön a sor. Ekkor érkezett meg Brändström Elza közbejárására Gajda tábornok parancsa. Erre a további vizsgálatot beszünteték, azokat pedig, akik már a börtönben voltak, szabadon bocsátották.

Érdekes, hogy e lázadás ailkalmával, hogy bennünket a lakosság előtt befeketítsenek, miként írtak rólunk a krasznojarszki lapok:

»A krasznojarszki Vojenni Gorodokban állomásozó szibériai gyalogezred legénysége tegnap éjjel tisztjei ellen fellázadt és megakarta szervezni az ellenforradalmat. A felbujtók a magyar tisztek voltak. Az ellenforradalom székhelye Krasznojarszk, de szálai egész szibériai vasútvonalat a kezükbe akarták keríteni, hogy igy az európai orosz kommunistáknak Szibériába való mielöbhi bevonulását elősegítsék. Szerencsére e kalandot idejekorán észrevették és még csirájában elfojtották. A bűnösök a hadbíróság eiőtt lakóinak bűneikért«.

*

1920 január elején, amikor Kolcsák admirális és Gajda tábornok hatalma Szibériában megdőlt, ezeket a szerencsétlen áldozatokat exhumálták és őket ünepélyesen eltemették. Ott uyugosznak a tábor udvarán, szemben a parancsnoki épülettel. Innen hirdetik a krosznojrszki véres napoknak szomorú emlékét.

TERE

, Bécs, a jó apa. Bécs hiába lett köztársasági, azért ma is az idilli apák hálósipkáját viseli fején és megindító gondossággal vigyáz minden egyes polgárára. Sohasem fárad el, hogy a bécsieket kitanitsa a közlekedés csinjárabinjára.

— Te, kérlek, mindig balra tartasz, csak akkor szállasz föl és szállasz le, amikor a villamos már megállt, nem adsz módot a soffőrnek, hogy elgázoljon, nem olvasol újságot, bármennyire is érdekes legyen az, ha áthaladsz a kocsiuton és nem akadályozod meg a tűzoltókat, ha véletlenül egy tűzvész szemtanúja vagy.

Megannyi hasznos intelem, melyet unos-untig ismételnek mindenféle formában. Bécs városa végre elhatár fa magát, hogy alkalmazottjainak á! ban mutatja be az eszményi közié,,.> dést, kioktatva mindegyiket a járókelők és a jármüveken haladók jogaira és kötelességeire.

Se szeri, se száma azoknak a filmeknek, melyek a közönséget közlekedni tanítják. Minden előadáshoz dukál egy ilyen vászon. így egyesítik a hasznost a kellemessel.

Most a városi tanács uj filmet készíttet, mely majd arra tanítja ki a bécsieket, hogy kell viselkedniük a tűzvészek esetében. Erre a célra a városházát, a pompás Rathhaust szemelték ki, hogy a moziszinészek ott játsszák el az izgalmas jelenetet.

Füstrakéták röppennek a levegőbe, sürü fellegek veszik körül a városházát, elterjed a hir, hogy Bécs büszkesége, a Rathhaus ég. Tűzoltó trombiták rikoltanak, tüzoltókocsik állapodnak meg és a nép lázasan adja szájról-szájra a mendemondát s gyül-gyülekezik, úgyhogy nemsokára kordont kell vonni a rendőröknek. Ezek a kiváncsiak akaratlan, ingyenes mellékszereplői a mozigépnek. Egyszerre látják, hogy a mozigép kattog, fölveszi a talmi tűzvészt.

Most aztán szemléltető ‘ módon magyarázzák majd meg a közönségnek, hogy miben hibázott, mikor a látványt szemlélte.

Van-e jobb apa Bécsnél?

*

Kardos amerikai leányok. Az amerikai leányok, a modernség zászlóvivői, nem engednek a negyvennyolcból. íme, egy óriási kiáltványt szerkesztettek, melyet egy szervezetük bocsájt ki, a »local junior league.«

Önérzetes, paprikás kifakadásokat olvasunk itt.

— Hiába dörmögnek — írja miss Josephine Sharp Lakham — szentül hiszek a mai nemzedékben, mert izigvérig őszinte. Amit mi csinálunk, ‘azt teljes napfénynél csináljuk. Azt mondják, hogy túlontúl sokat iszunk: hát ez túlzás. Nem vetjük meg a coctail-t, meg a puncsot, az igaz, de nem részegeskedünk. Azok, akik halálos bűnnek tekintik a dohányzást, idejemúlt embe-' rek, nem érdemes törődni velük. Ami azt illeti, hogy éjjel-nappal autón robogunk, óránként nyolcvan kilométer sebességgel, abban én nem találok semmit. Nem többet ér ez, mint a régi kocsikázás a hintón, elhagyott utakon, a kétes és vaksi holdvilágnál?

Miss Schoolmaker igy ir:

— A mai lány öntudatos, sok tapasztalattal rendelkezik, nem álmodozik anynyit, mint a tegnapi lány, hanem az esze után jár. Tekintve, hogy a hosszú szoknya sok bacillust kevert föl, elvetette és rövid szoknyát öltött, tekintve, hogy a nap egészséges, a lehető legkevesebb ruhával takarja testét, minthogy pedig szükségét érezte annak, hogy lelke vágyakozását kifejezze, megalkotta a charleston-1, ha a kései lefekvés és a cigarettázás kicsit árt is egészségének, azért szellemileg sokkal tevékenyebb, mint a múlt leánya és nem rabszolgája az egykori álszent erkölcsnek ...

*

Paris és az idegenek. A beteg frank valahogy föllábadt, de a párisiak még mindig nem gyógyultak ki abból-a lázból, melyet valutáik ingadozása okozott. Dühükben az idegeneken verik el a port. Lapjaikban állandóan foglalkoznak nem kívánatos vendégeikkel.

FERE

Egy marseillesi statisztika megállapítja, hogy 650.000 lakója közül több, mint 130.000 idegen. Páris méginkább el van özönölve külföldiektől. De mit árt neki ez az állandó megszállás? Itt mindenkinek van helye s a párisi alapjában véve büszke is arra, hogy mindenkinek legfőbb álma Párisban lakni, Párisban élni.

Azaz igy érzett, igy gondolkozott a múltban, de ma már nem. Ma már ideges, mert látja, hogy a jó valutájú idegenek mily félvállról tekintik a francia frank ingadozását.

Hanri Béraud, a regényíró elmeséli, hogy a Cafe de la Regence-ben minap kínos botrány történt. Egy francia társaság szokása szerint szapulta az idegeneket, mire egy dán ur, ki ezt végighallgatta, kitört és azt mondotta, minden külföldi ostoba, aki ezek után is Párisba teszi a lábát.

De a párisiak lelki állapota némiképp érthető. Valóban szenvednek az idegenektől. Az alkalmi árukat a külföldiek halásszák el orruk elől. a színház olcsó jegyeit szintén. Egy újság megírja, hogy bizonyos vendéglőkben az étlapokon az áll, hogy az, aki csak előételt eszik, dupla árat fizet. Ezt is az amerikai sáskajárásnak tudják be.

Másrészt a párisi kereskedők zöme is ludas. Egyes kereskedők egyenesen megvetik azokat, akik nem idegen kiejtéssel beszélik a franciát, mert nem sejtenek a zsebükben dollárokat.

Lucien Dessaves, a regényíró (nem hiába volt valaha communarde), az Oeuvre-ben a volt frontkatonákat arra biztatja, hogy hetente egyszer támadják meg a külföldieket elszállásoló szállodákat és éttermeket, ebrudalják ki őket, de előbb kényszerítsék, hogy egy pompás vacsorát fizessenek mindnyájuknak. Egy másik újság viszont elmeséli, hogy egy katona megbotránkozva látta egy kis amerikai fiúcska mellén a francia vitézségi érmet, melyet mint játékot viselt.

De egyesek nyugtatják a közvéleményt:

—* Törődjünk bele a helyzetbe, hiszen úgy sem vagyunk képesek megölni mindazokat az idegeneket, akik fojtogatnak bennünket.

A New-York World e tanácsokat adja a Franciaországba ránduló amerikaiaknak:

— Ne hirdessétek, hogy a dollár az egyetlen értékes pénz: ez nem is igaz... Ne fortyanjatok fel, ha egyik hétről a másikra emelkednek az árak. Ne mondjátok, hogy Amerika a világ legelső országa ... Inkább beszéljetek a tenniszről és a — szesztilalomról.

Mi ellen lehet biztosítani magunkat? A Science and Inventions cimü folyóirat furcsa tényeket sorol fel, melyekből kiviláglik, hogy az amerikaiak mi minden ellen biztosítják magukat.

Egy amerikai, kinek nyilván fontos oka van véka alatt tartani gondolatait, nemrég biztosította magát arra az esetre, hogy pár esztendő múlva csakugyan fölfedezik majd a gondolatolvasást.

Úgy rémlik, hogy ez az ur nagyon is megrendült az ukrán orvosnak, Biskynek a találmányától, aki villamossággal méri meg az emberek értelmi képességét suttól tart, hogy gondolatait nemsokára bárki ellesheti.

Ez a yankee különben tőzsdeügynök.

Egyéb esetek:

Egy nagybirtokos, aki értesült arról, hogy a napfoltok és a pusztító viharok összefüggésben vannak, 25.000 dollárra biztosíttatta magát a napfoltok ellen.

Érdekes az esete egy chikágói tanársegédnek, aki 6000 dollárra biztosíttatta magát, még pedig olyan föltétellel, hogy ezt az összeget 1930-ban megkapja, amennyiben eddig nem nevezik ki nyilvános tanárnak.

Egy operettprimadonna a .haja kihullása ellen biztosította magát és egy huszonnégyéves törpe, ki az orfeumokban játszik, nagy összeget köttetett ki magának arra az ehetőségre, ha netalán megnőne.

Egy óra a pénzeslevélhordóval, a női fegyházban és egy nagyszállodában. Egy bécsi újságírónak szemet szúrt,

hogy a szomszédos házban naponta kétszer bekopogtat a pénzes levélhordó. Titokban irigyelte is ezt az ismerősét s amikor találkozott vele, igy szólt:

— No maga igazán szerencsés, hogy ilyen időben is naponta kétszer kap utalványt.

— Én? csodálkozott az illető. Sohase kapok. A pénzes levélhordó a szakácsnőmnek udvarol.

Ezen a nyomon indult el. Megkérte a pénzes levélhordót, hogy egy óráig követhesse hivatalos kőrútján. Az első helyen, ahol megjelentek, egy dörmögő agglegény igy kiáltott fel:

— Csak ma jön? Már tegnap vártam.

A második helyen a lány, akinek a

pénzt külilték, nem volt otthon és szállásadónője mindenáron le akarta foglalni a küldeményt, mert lakója már két hónap óta hátralékban volt a házbérrel.

A harmadik utalvány egy szegény diáknak szólt. Ujjongva köszöntötte a levélihordót, de mikor kiderült, hogy az apja csak a felét küldi annak, amit remélt, elszontyolodott Egy óra alatt egyetlen vidám arcot sem látott az újságíró, noha mindenki pénzt kapott.

Egy másik újságíró kartársa ötletét követve, egy órát töltött a wienerneudorfi női fegyházban, ahol a legsúlyosabb büntetéseket töltik ki a fegyencek. A fiatal fegyencnők — szerinte — bubifrizurát viselnek és két nő, akit már több ízben elítéltek rablás miatt, ondoláltaja a haját.

A harmadik újságíró beült egy nagyszállodába, a portás helyére, hogy kipuhatolja, miért érkeznek az idegenek Bécsbe.

Az első vendég, égy amerikai igy felelt:

— Gombokkal, cigarettahüvelyekkel és esernyőkkel kereskedem. Azért jöttem Bécsbe, mert Itt olcsóbban vásárolhatok, noha Franciaországban minden kevesebbe kerül.

A második bankár volt, a harmadik egy japán építész, aki mérnökséget tanul, hogy a földrengéstől elpusztított hazáját fölépítse. Igen sok a zenész és az orvos, aki messze földről zarándokol el Bécsbe,, hogy a psziho-analízist tanulmányozza.- Hogy harcolnak a belgák a frankjukért? Belgium is a frankját védelmezi. A Francquii kormány vezérlete alatt meg is alakult a gazdasági biztonságot oltalmazó szervezet, melynek minden egyes belga város a végrehajtója, minden egyes belga ember a frontkatonája. A hadászati terv a kormánytól származik s a polgármesterek ügyelnek kivitelére. Takarékosság minden vonalon s a szükségletek csökkentése.

Mindenekelőtt az idegeneket akarják megsápolni. A minisztertanácson két terv vetődött fel. Az egyik szerint mindenkit, ki három napon túl időzik Belgiumban, kétszáz frank fényüzési adóval sújtanak. A másik terv a vendéglők utján óhajtja megadóztatni az idegenektől húsz frankkal, aszerint, hogy milyen vendéglőben száll meg.

Maga a belga király áll a mozgakr élén, aki — jó példával járván elől fölhatalmazta a kormányt, hogy adja < ostendei nyaralóját és raversydoi bi tokát.

Azokra a gépkocsikra és motorkert: párokra, melyek a jó valutájú országokból érkeznek, szintén adót vetettek ki. naponta 4-től 15 frankig. Ezek az adók legsúlyosabban az autókat sújtják.

A Morning Post szerint a belga kormány elhatározása ellen az angol < amerikai kormány jegyzékoen fog tilt; kozni Bruxxellesben.

, ENGLESKI MAGAZIM

2 fiókja Beograd, Vuka Karadžića 13

♦ Mártékosztály legfinomabb fárfiruhákra

I Fehérnemű mérték után

»Különlegesség: kész angol ulsterek, ra - «Iónok, eredeti „Burberys" esSkSper♦ Sportruházati különlegességek 3

PATKÁNIM PATKÁNYIRTÓSZí R .

doboza 15 dinár, kapható mindé | gyógyszertárban és drogériában te- t vábbá a Torontáli Ágrárbanknál Ve- J

liki-Bečkereken. ’035j |