Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-19 / 259. szám

1926. szeptember 19

15. oldal.

BÁCSMEGYEI napló

Visszaemlékezés a krasznojarszki vérfürdőre

Irta : Crób Imre

náthán abba hagyok minden erőlködést. Mintha a szakállukat simogatva azt mondották volna:

— Nevetséges. Hagyjatok bennünket csak szépen ikiveszni. Jobb nekünk, ha meghalunk...

Megállj! Még nem kell feladni minden reményt. A szomszéd cellában egy fiatal bölény áll magában. Ez már Schönbrunnban látta meg a napvilágot. Igaz, hogy bölényünk keverék, apai részről amerikai bölényvér csörgedez ereiben, de mégis jel arra, hogy valamit még ki lehet csiholni a bölényekből.

A nemzetközi bölénytársaság töreffovése tehát arra tendál, hogy a bölénytenyésztést a legintenzivebb keretek közt műveljék. Ha egyesületek vannak, amelyek a belga nyultenyésztést forszírozzák, akikor bizonyosan egy olyan egyesület is megtalálja számításait, a mely nyu'.ak helyett bölényeket tenyészt. A társaság tudományos kutatásokat végeztet annak megállapítására, hogy mik az okai annak, hogy a bölények napja leáldozóban van. Miért halnak meg a bölények és miért nem születnek újak az elhaltak helyébe? Minden néhai bölényt felboncolnak, a beteg bölényeket a leggondosabb ápolásban részesítik és a halott bölényekből levont tanulságokat alkalmazzák az élőkre. A legfőbb gondja azonban a bölényrenaisanceért harcoló társaságnak, hogy a bölények szaporodásában beállott üzemzavart kiküszöböljék és a bölénytöbbtermeléssel keresztülvigyék, hogy újból hatalmas bölénycsordák bőgősétől legyen hangos erdő és mező. Itt van a kutya eltemetve. A tudományos kutatások ugyanis megállapították, hogy hovatovább nagyon elkoptak bölénybikáink és kevés az a bölénybika, amely boldogítani tudja a szerelmes bölénytehenet. Nem érdekli őket a szerelem, viszont a tehenek is nagy averziót mutatnak a gyermekáldás iránt. A bécsi két bölénypár hajlékát messze elkerülte a gólya.

Ennél a pontnál hosszabban időzött a tavalyi közgyűlés. Kimerítő széles vita folyt arról, hogy miért nem születik kis trónörökös a schönbrunni bölényházban. Végül is az a nézet alakult ki, hogy bizonyára a bikában van a hiba, amiért a

bölényboci egyre késik. Goerd von der Groeben keletporoszországi lovagvár ur maga is hires bölénytenyésztő annak az aggodalmának adott kifejezést, vájjon nem a bölények közeli rokonsága az akadálya a házasságok gyermektelenségének. Most szólásra jelentkezett Prof. Dr. med. vet. Wilhelm Nöller (Berlin), aki kifejtette, hogy a rokoni kapcsolat nem jelenthet akadályt, hivatkozik a lovakra és kutyákra, sőt tessék nézni a régi egyiptomi királyok is vígan sokasodtak, dacára a rokonságnak. Ha az egyiptomi fáraók nem restelték a vérfertőzést a bölényeiknél sem esik ez latba. A jelei, esetben a bölénybika nem érdemli meg hogy bikának nevezzék. Azt ajánlja, hogy sürgősen szerezzenek be egy uj bikát, aminek, ha pénzügyi akadályavolnának, a professzor uj javaslattal áll elő . A problémának megoldását ilyen formában javasolta Prof. Nöller;

Es miiüste die Möglich beit erwogei werden nie es in der Pferde zucht schon wiederholt mit Erfolg geschehen ist, Sperma fest Luftpost in der Thermos flasche zu versenden um damit eine Wiener Wisenitbuh au! bünstlichen Wege zu befruchten.

Azért idézem a professzor urat eredeti németül, nehogy az a gyanú merüljön fel, hogy én találtam ki az egész históriát. Tehát repülőgépen egy thermosüvegben jöjjön a mentőangyal. A kongresszus jegyzőkönyveiből nem derült ki, hogy vájjon mi lett a sorsa Prof. Nöller indítványának. Időnként a bölénytehén várakozóan emeli szemeit az égnek, úgy látszik várja a repülőpostát. Már magam is nagyon kiváncsi volnék arra a kis bölény-klapecra, amely a thernos-üvegben tiszteli az apját. Nem lehetetlen, hogy a repülőposta és a thermosüveg segítségével tényleg újjá születik a bölénynemzetség. Évezredeken át a jégkorszak igy találkozik a legújabb idők modern vívmányaival, a repülőgéppel és a thermosüveggel — a bölény testén keresztül.

Jaj, csak le ne zuhanjon a repülőgép, mert akkor meg vagyunk lőve.

Eos

„Joqot a nőknek!“

— mondja a párisi suffragettek eln'óknöje és keservesen panaszkodik, hogy a jranda nők nem akarják megérteni őket

Páris, szeptember

A francia suffragettek az utóbbi időkben alig hallattak magukról. Párisban a nők inkább a divatnak hódolnak sportolnak szeretnek, táncolnak, csak épp. hogy a politika nem érdekli őket. Legfeljebb a politikus: ha fiatal és gazdag. A párisi suffragettek a napokban meghívókat küldtek szét a nagy lapokhoz, amelyben arról értesítik őket, hogy a hét folyamán országos propaganda körútra indulnak és ebből az alkalomból nyilatkozatokat akarnak tenni a sajtó számára.

Ruc du Colisée 41. itt székel a nővédő mozgalom vezérkara. Elegáns csinos teremben párolgó teás-csészék előtt vrgy tizenöt éltes korú hölgy üldögélt egy szörnyű nagy vita kellős közepében. Valamennyien sötét ruhába voltak Öltözve. A fejükön egyszerű fekete szalmakalap, rajta zöld szallag ezzel a felír; ital: *Jogot o nőknek«. Tájékozatlan idegen inkább egy aggszüzmenhelynek nézné az egészet, a formaruhás bébcgaliéros kövér dámák gyülekezetét.

Madame Murike Bruy a párisi suffrarestek vezetője piros pozsgás rendkívül megnyerő arcú asszony, az orrán pápaszem, a szemében a diadal tüze lobog... Élek gesztusokkal és nagy szavakkal dobálózik.

—. Franciaország az egyetlen civilizált állam, ahol a nőnek még nincs választójoga. Nálunk a nőt még mindig játékszerek tekintik, szerelmi csecsebecsének, vagy háztartási alkalmazottnak, Más kúlturnemzeteknél nő-képviselők küzdenek a parlamentben a Nő jogaiért, inig nálunk nem csak hogy a férfiak ellenzik a mozgalmat, de maguk a nők (irtanak neki a legtöbbet azzal, hogy nem támogatják. Ma már elmúlt az a korszak, amikor kabaréiróknak voltunk állandó témája, ám a dolgozó nők még mindig nem ismerik fel az egyesülés szükségességét.

— Mik az önök sérelmei? — kérdeztük

Az elnöknő borzalommal csapta össze tenyereit.

— Szent Isten, ezer és százmillió! A legeslegelső sorban pedig az, hogy a közhivatali pályán nem engednek érvényesülni bennünket. Remélem nem kívánja, hogy banális példákra hivatkozzak, hogy a női zsenialitást és kivételes rátermettséget bizonygassam? Nézzen csak körül a világirodalomban és nézzen csak körül ebben a kis szobában, ha nagy elődöket akar látni.

Szenvedélyesen megpörgetett, akár egy trendedlit és ujjal mutogatott a szemközti falra, ahol Évától kezdve Ellen Key-ig a női nem összes büszkeségeinek arcképe lógott.

— Mit gondol asszonyom — mutattam félénken az egyik képre — Ninon de Sanctos is suffragett volt?

Az elnöknő fölényesen lóbázta meg sörényét:

— Ha nem is volt tudatosan az, a tettei és az egész élete azt bizonyítják, hogy a nő felsőbbrendűségéért harcolt, hogy nemét kiemelje abból a szörnyű alárendeltségből, amely a nőt rabszolgává aljasitotta. Mi a kokottnak ép agy jót akarunk, mint a családanyának, aki tűzhely mellett vergődik gondokkal és gyerekekkel.

M. Mariké Bray, azután elmondta, hogy a jövő héten országos agitációs körútra indulnak. Tizenkét kipróbált, elszánt, mindenre kész suffragette vág neki Franciaország falvainak és városainak felvilágosítani a francia anyákat, lányokat és csecsemőket, hogy milyen szörnyű elnyomatásban élnek.

Talán a vidék jobban fog reagálni, mint a bűnös Páris, amely inkább tűri a férfiak zsarnoki uralmát, semhogy felcsapna az egyedül üdvözítő társaság kebelébe suffragetinck. Reméljük, hogy as idei szezon ^jól üt be« és Madame Marthe Brayt a legközelebbi képviselőválasztások alkalmával okvetlen felléptutik feminista programmal.

Tamás Mária

Az előző közlemények röverték és a lázadást véresen vid tartalma:

1919 Julius 30-án Krasznojarszkban a fogolytábor közelében állomásozó orosz ezred megtagadta az engedelmességet. A lázadókat lemegbosszulták. Még aznap megkezdődött a vizsgálat a fogolytáborban is. Gajda cseh tábornok csapatai behatoltak a fogolytáborba. Több hadifoglyot minden kihallgatás nélkül agyonlőttek, többeket letartóztattak. A letartóztatottak érdekében intervenció indult meg. Közben letartóztatták Katona Gyula hadnagyot is. Sadovszki görögkatholikus pap járt el a cseh táborparancsnoknál. Megígérték, hogy semmi bántódása nem lesz. Ennek ellenére azt a hirt közölték a fogolytisztekkel, Katona Gyulát kivégezték.

(Harmadik közlemény.)

— Hazugság! felelte rá idegesen Alt. Ha Skrivanek ezt mondta, — úgy nem mondott valót. Katona Gyulát és társait egy negyedórával eze'ött, nem messze a birodalmi német tisztek barakjától agyonlőtték. Ezt egy oly német birodalmi tiszttől tudom, aki Katonának és társainak kivégzését saját szemeivel látta.«

»Ki ez a hadnagy, — szakítottam idegesen félbe Altot. Szíveskedjék engemet tanár ur azonnal hozzá vezetni. Beszélni óhajtok vele.«

Erre Alt és én eltávoztunk.

Egyenesen a birodalmi német tisztek elhelyezési körletébe mentünk. Itt Alt professzor egy fiatal germán hadgyot vezetek elém. De persze ez nem látott semmit, ö csak hallotta egy másik társától, aki viszont egy harmadiktól hallotta. Felkerestük ezt a harmadikat is.

— »Kamerad! — szólítottam meg őt németül.« — Ismeri ön Katona Gyulát«.

»Ismerem — felelte ő határozottan — ismerem és láttam amint két társával együtt az imént agyonlőtték. Fenn voltam épen az épület padlásán s a padlás ablakból egész tisztán s jól láttam a kivégzést.«

— Biztosan tudja Ön Kamerad, hogy akit agyonlttek az Katona Gyula volt?«

— »Biztosan — feleli ő. Ismertem jól és egészen pontosan kivettem az arcát. Hiszen tőlem alig 25—30 lépésre játszódott le az egész szomorú esemény. Hárman voltak. Katona Gyula a középen állt. Letérdepelt és keresztet vetett magára. Egy katona ekkor hozzálépett és rákiáltott. Katona Gyula felállt, a fegyverek eldördültek és ők élettelenül feküdtek a földön«.

— Milyen ruhában volt az, akit ön Katona Gyulának nézett? — kérdezém tovább, ö igy felelt: »— Katona Gyulán kinai szereteadomány köpeny volt s ugyanilyen sapka.«

— »Sajnos — feleltem szomorúan — igy van. Most már tényleg azt kell hinnem, hogy Ön csakugyan Katona Gyula kivégzését látta.«

Ezután szaladtam vissza a Szadovskyhoz. Elmondtam neki, hogy mit hallotam. Nem akarta elhini. Megismételte mégegyszer, hogy mit mondott előtte Skrivanek, vagy a cseh légió parancsnoka. Nem emlékszem már biztosan, hogy melyik a kettő közül. — Újra elment a cseh parancsnoki irodába. Megint beszélt a parancsnokkal — most azzal a hirel jött vissza, hogy Katona Gyula rosszul lett és a kórházba vitték. A hadifogoly kórházba.

Azonnal elmenteni a kórházba. Felkerestem a kórházparancsnokot — az egyik hadifogoly orvost — de ez Katonáról mit sem tudott. —- A kórházba nem hoziák.

Szaladtam vissza a germán hadnagyhoz, hogy megkérdezzem, nem tévedett-e mégis a személyben. Ez megint csak azt mondta, amit az imént.

Tudja Isten, azért én mindig bíztam és hittem abban, amit Szadovszky mondott. Másnap reggel azután az utolsó reményem is szerte foszlott. Beszéltem néhány magyar katonával, akiét a legénységi táborból rendeltek ki, hogy Katona Gyulának és társainak a sírját megássák és őket eltemesséík. Ezek ismerték jól Katonát; sokszor tartott nekik a csak németül tudó Lux páter helyett szent beszédet vasárnap délután a legénységi templomban.

Ugyancsak másnap reggel arról is értesültem, hogy Etienne Domokos zászlós a »Magyar Szövetség« egyik jegyzője egy cédulát rejteget magánál, amelyet Katona Gyula irt hozzám egy negyed órával a kivégzése előtt. Etienne szintén le volt tartóztatva, de kiszabadult és a cédulát magával hozta.

Azonnal felkerestem őt. Annyira izgatott volt még, hogy nem tudtam vele beszélni. Egy összefüggő mondat nem jött ki a száján.

Estefelé, amikor már megnyugodott, ő keresett fel engemet. Elmondta röviden, amit Katona Gyuláról tudott és átadta a cédulát, amit az hozzám irt E papírlapra reszkető kezekkel e pár sor volt irva:

»Bünteténül elítéltek. Előre tudom,

hogy igy van. Isten veletek. Utolsó gondolatom feleségemé, gyermekemé és szüléimé. Áldja meg az Isten őket. Viszontlátásra az örök életben. Gyula«.

Ugyancsak két darab ötven KoJcsákrubelest is átadott Etienne nékem. Ez volt szegény Katona utolsó pénze. Ezzel úgy rendelkezett, hogy azt a| legénységi kórháznak adjam. Ezt át is adtam. De nem az általa küldött ötven rubelest. Azt a magaméból ugyanannyi értékre átcseréltem, ezeket pedig emlékbe tettem el és őrzöm még ma is. Végül átadta a hadifogoly tisztikönyvtár kulcsát azzal az utasítással, hogy azt juttassam el Czuczy Emil barátunknak, hogy ő godozza tovább a könyvtárt.

Néhány nap múlva egy-két hadifogoly társaim, aki szintén le volt tartóztatva, de utóbb kiszabadult, s akik Katonáék kihallgatását a mellékszobából hallgatták végig, erről a kihallgatásról nékem a következőket beszélték el;

»A 12. cseh-szlovák lövészezred hadbírósága elé vezették bennünket. A bíróság hat tagból állt, akik németül beszéltek, de közülük néhányan magyarul is tudtak. A kihallgatás német nyelven folyt, csak ahhoz intézték magyarul a kérdéseket, aki a német nyelvet nem birtaj«.

Javos dr. ügyvéd, aki szintén ott volt azok között, alak a hialál torkából menekültek, Katona Gyuláról előttem a következőképen nyilatkozott:

»Szegény Katona az ő puritán jellemének lett az áldozata. Nem mondott soha rosszat senkiről. A halálát is ez okozta. Kihallgatása mindössze néhány percig tartott osak és körülbelül a következőképen folyt le:

— »ön Katona Gyula tanár, tartalékos tüzérhadnagy?«

— »Igen« — válaszolta ő.

— »ön a táborban előadásokat tartott a tisztek és a legénység számára?«

— »Igen tartottam. A tiszteknek a fizika, kémia és kísérteti lélektanból, a magyar legénységnek pedig — miután a tábor katholikus lelkésze magyarul nem beszél — vasárnap délután szent beszédeket tartottam«.

— Beszélt ön ezen aikamakkor a kommunizmusról is?«

— Igen, beszéltem. De mindig a kommunizmus eilen. Óva intettem a legénységet, hogy ne politizáljon és ne üljön fei a lelkiismeretlen agitátoroknak. akik őket a boJsevizmus karjaiba akarják kergetni*.

— r ismeri ön Dukesz Arthur honvéd

zászlóst?«

ta *