Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-19 / 259. szám

14. oldal. tegségét, hogy kímélje az egészsé­gesek érzékenységét... Szédelgek, tántorgok és támolygok ebben a tár­saságban, mint egy gyilkos, akiről még senki se tudja, mily iszonyú bűntény terhe nyomja és mily ret­tentő lelkifurdalás gyötri a bűnös lelkét. Ez is jószivü emberbarát és finom jellem, sőt gyöngéd kedély, aki nem fogja busitani a barátait az­zal, hogy föifedje előttük a sötét tet­tét. Elég jókor tudják majd meg, ha a rendőrség ráteszi a kezét... Egy vagyonilag teljesen lecsúszott ember nincs is sokkal előnyösebb szituációban, mint egy elmebeteg vagy egy gonosztevő. Sőt kérdés, hogy ha a titka kipattan, részesül-e majd olyan rangszerü ellátásban, mint ez utóbbi gentleman-ek? Mert a tébolyházakban egész bizonyosan, s a börtönökben is valószínűleg jobb az ellátás, mint a szegények házá­ban vagy egyéb kegyelemkenyéren... Ez a bitóhaladék szinte jól esik ne­kem, s kissé megvigasztal a sivár jö­vővel, amely felém ásít. Még játszom egy darabig az urat, aki számot tesz, akit tekintetbe és észrevesznek, s akinek még szava, sőt voksa van, — aztán, nemsokára, úgy is vége lesz mind ennek és mindennek... Ha ki­sül a gyalázatom (nem az, hogy megőrültem, sem az, hogy embert öltem, hanem, hogy elfogyott a pén­zem), akkor úgy se lesz többé szere­pem, szavam, helyem, semmim ... Akkor a társaság számára megszűn­tem lenni, akkor halott leszek. S erről jut eszembe valami. Érdekes volna, ha az ember, épen úgy, ahogy a tönkrejutását nem árulja el a környezetének, a halálát is egy ideig titkolhatná előtte s úgy járna-kelne a világban, az uccán és a kávéházban, mintha semmi / vál­tozáson se ment volna át — mintha még élne... Lehet, hogy az ily de­rék férfiúnak az arca kissé szokat­lanul halavány lesz, de a társaság­nak szerencsére nincsep valami el­mésen kitaláló és élesen meglátó szemé, š akik nem veszik észre, ha égy barátjuk elveszti minden vagyonát, Valószínűleg arra se jön­nének rá, hogy az szerencsésen ki­lehelte a lelkét... Föltétlenül na­gyon érdekes kísérlet lenne s bí­zom benne, hogy az irányadó körök a rája vonatkozó javaslatot ma­gukévá teszik. Persze, én nem me­rem azt megtenni, mert a szegény embernek nincsen tekintélye s az in­dítványai úgy hasalnak el, mint analfabéták a szigorú vizsgán. El­lenben ha egy gazdag férfiú, aki­nek kedvezett a konjunktúra s igy befolyása is van, hozná szóba, bi­zonyos, hogy akklamációval fogad­nák el. ,.. Egyébaránt minek? Akinek nincs semmije, az úgy is meghalt... Én is úgy járok-keiek most a pol­gártársaim közt, mint valaki, aki meghalt, s akiről ezt a sajnálatos (vagy esetleg örvendetes) körül­ményt még nem tudják. Én se mon­dom meg nekik, hogy meghaltam, hogy niincs már semmim, nehogy kénytelenek legyenek sajnálkozni a sorsomon, amely nekik alapjában véve olyan közömbös, olyan mind­egy ... BÁCSMEGYEI NAPLÓ Őszi lakodalom 1926 szeptember 19. Fenyves Ferinek : hercegemnek ! Irta: Somlyó Zoltán A pincés hegyekbe mámoros gőz: Vörhenyes szekerén meglőtt az ősz: A rozsdás avaron kurjantva szállt. Mézizii szőlő gerezdet kaszált. A pincék altalán be-bekopog. Részeges sörénye vadai lobog. Lidérces láng száll a hordok felett — a földnek méhéből láziizenet: Emberek, hé! hahó! Forr már a must! Félre a kapát, meg a kalamast! Szívből most gondot az okos kivet: csap alá tartam most a szivet! Vídulni muston, Vidulni dalon! Mig tart az őszi szent lakodalom!... Kellemetlen i egy diplomata noteszéból GRANDHOTEL „BELLEWE« SPLIT 1926. ŐSZI SZEZON AZ ADRIÁN 45 MODERN BERENDEZETT SZOBA ELSŐRENDŰ KISZOLGÁLÁS ÉS ELLÁTÁS }S ÁRAK NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓHELY JUGOSLAVIJA ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Bácsmegyei főtelepei: NOVISAD Petra Zrinjikojf ul. 36 Telefon 55 SUBOTICA SOMBOR Kr.Aleksandraul.7 Telefon 216 Telefon 330 A francia könyvpiacon most jelentek meg Georges Louis volt pétervári francia nagykövet intim feljegyzé­sei. Louis éveken át napló­­szerü feljegyzéseket veze­tett Európa híres férfiaival való találkozásairól és ezek­ben a feljegyzésekben egé­szen leplezetlenül és őszin­tén beszél azokról az embe­rekről, akiket mint nagy férfiakat ismer a világ. Az alábbiakban néhány szemel­vényt közlünk Louis jegy­zeteiből. Ferenc Ferdinánd Nicoison azt mondja róla, hogy nem szereti az angolokat, Crozier azt beszéli, hogy szót sem ért angolul Js amikor Vilmos császár egyszer angolul szólított meg osztrák tiszteket, a trónörökös egy­szerre náthás lett. így hívják: Olaszor­szág hercege. Rendkívül mozgékony. Je­lenleg haragszik Aehrenthalra, mert ez a külügyminisztérium félhivatalos lapjá­ban, a Fremdenblattbán olyan hangon Íratott a Chotek Zsófiának adományo­zott hercegnői rangról, ami nem tetszett a trónörökösnek. Ferenc Ferdinánd elfogadta II. Vil­mos egy meghívását, anélkül, hogy ar­ról emlitést tett volna Aehrenthalnak. Az egyik félhivatalos megkérdezte a külügy­minisztert, mi van a trónörökösnek ez­zel a kirándulásával, amire Aehrenthal igy válaszolt: — Egy közönséges vadászatról nem Írunk cikkeket. Azt mondják, hogy Dumaine, a .bécsi francia követ még sohasem látta Ferenc Ferdinándot. Egyáltalán nem csodálko­zom ezen, mert én is csak vadászaton találkoztam vele. Nehéz ember. És még­is, olyan jól megértették egymást a né­met császárral? Annak dacára, hogy köl­csönösen megvetik egymást!... Berlinben pontosan tudják, hogy azon a napon, amelyiken trónralép Ferenc Ferdinánd, Ausztria-Magyarország nem tűri majd, hogy mögötte álljon Német­ország. Olyan vérbeli Habsburgnak, mint a trónörökös, már az is koncesszió, ha egyenrangúnak kell magát vallania egy parvenüvel, mint Hohenzoilern Vilmos. Aehrenthal Aehrenthallal többször találkoztam Bu­karestben, ahol hat évig volt követ. Okos és nagy akaraterejü ember, ért hozzá, hogy leplezze a szándékait. Ambíciója mindig a külügyminiszter­­ség volt és szívesen beszélt általános kérdésekről. Politikai programjának egyik főpontja a három császár szövet­ségének helyreállítása volt. Sokat be­szélt Pétervárról, ahol huszonnégyéves korában a nagykövetségen teljesített szolgálatot. Akkoriban nagy barátság fűzte Kleinmichel grófnőhöz, aki ugyan nálánál néhány évvel Idősebb, de még mindig elég fiatal volt. Aerenthal nagyon óta is állandó levelezésben állanak. Egé­szen bizonyos, hogy a grófnőtől még ma is kap híreket és tanácsokat. Amikor mint nagykövet visszakerült Pétervárra, ismét felmelegitették a barátságot. Aehrenthal nagyapja zsidó volt, a fe­lesége magyar mágnás asszony. A múlt évben a császár grófi rangra emelte és igy egyenrangúvá tette a feleségével. Berchtold Izvolskij beszéli: Mit akar ez itt? (T. i. Pétervárott.) Micsoda viselkedés ez? Minden este táncol.. • igen kis zsidó asszonyoknál. Ha az ember arra gondol, mit jelentett ez valamikor: osztrák nagy­követnek lenni! A személyes érintkezést már nem tartom fenm vele. Ha hozzám jön, megbészéljük a hivatalos ügyeket. £z minden. Nem tudom neki megbocsá­tani, hogy nem dementálta Dillonriak a »Fortinghtly Review-ben megjelent cik­két. Aljas volt ez a cikk. Berchtold azt mondja, hogy a cikk politikai része nem tőle van. Erre megkértem, hogy jelentse ezt ki nyilvánosan, ezt azonban nem tet­te meg. Nem kérdezhettem meg, milyen okból, ha azonban nem lett volna nagy­követ és én miniszter, az affért más úton Intézzem volna el. Aehrenthal gróf nem ismeri Oroszor­szágot. Nem látja, mint változik itt min­den. Akkor sem ismert minket, amikor még itt volt nagykövet. Amikor minisz­ter lett, Schwambach küldözött neki hí­reket. Ezek aztán teljesen megbolondi­­totálc. # Aehrenhal, amikor- még pétervári nagykövet volt, azt mondta Berchtold­­ról: — Nézze csak ezt a Berchtoldot. Reg­gel tíztől este hatig a hivatalában ül. Pe­dig hétszázezer forint jövedelme van. Izvolszkij Az orosz külügyminiszternek 24.000 rubel fizetése van, Izvolszkijt kinevezték a császári tanács tagjává, ami külön 14.000 rubelt hoz a konyhára. A jövedel­me tehát 96.000 frank. Súlyos adósságok nyomják, dacára, hogy a 'cár már több­ször is kifizette azokat. Rendkívül pa­zarló. Neki és a feleségének rendkívül kapóra jönne egy nagyköveti állás. A politika azonban olyan vonzerő számá­ra. hogy csak nehezen válna meg a mi­nisztériumtól. Turkhan ismerte még ró­mai attasé korából. Akkor nagy vivőr volt Poincaré Néhány nappal azelőtt, hogy Poincaré jelöltette magát az elnöki állásra, meg­látogatta Deschanelt és becsületszavára fogadta, hogy nem jelölteti magát. Ki felelős a háborúért? Az augusztusi kék könyv olvasása után: Az ember szinte érzi, mint mondot­ták maguknak Poincaré és Szaszanov: »Nem a* a fődolog, hogy megakadályoz­olyan szinben tűnjék fel, mintha mindent megtettünk volna, hogy megakadályoz­zuk«. Izvolszkij befolyása és politikája állan­dó súrlódásokat okozott Oroszország és Ausztria között. Ennek az állapotnak matematikai következetességgel háború­ra kellett vezetnie és igy a német mili­tarista párt malmára hajtotta a vizet. Izvolszkij teljes joggal mondhatja tehát, hogy az 1914-es háború az ő háborúja. Ha Falliéres elnök és Pichon külügymi­niszter maradt volna, az 1914-es háborút éppúgy elkerülhettük volna, mint az 1909-est. Nem hagyják a bölényeket kihalni Egy bizarr javaslat, miképen, volna családi öröm elérhető a férje által e'hanya olt bölönynénél A bölény (Bosbison bonasus) követni alkarja a mammut és a többi prähistori­­kus állat példáját és ki akar halni. Már a jégkorszak. óta csatangol a földön, úgy látszik elfáradt. A bölényapák nem teljesitik kötelességeiket a fajfentartás terén és a bölényanyák is húzódoznak bölénygyermekeket a világra hozni. Egy szép napon arra ébredünk, hogy az egy­kor egész Európában elterjedt előkelő bölénycsalád- cimerét befelé kell fordí­tani, a középkori lovagok, hatalmas len­gyel királyok és méghatalmasabb orosz cárok kedvelt vadja — csak múzeumok­ban lesz látható. A szabadban a bölény már nem fordul elő. Mindössze hatvan európai bölényt számláltak össze, amelyek különböző állatkertekben vannak alkalmazva, vagy pedig bölénytenyésztők farmjaiban ké­nyeztetik őket. A hatvan utolsó bölény­ből a schönbrunni állatkert négyet bir­tokol. Négy bölény! Ez már valami. Nagy büszkesége a négy bölény a bécsi menazseriának. A rácsra, amely elzárja őket a külvilágtól, egy tábla van ráerő­­sitve, amely úgy ihat, mint egy párte­­cédula -és amely jelenti, hogy a bölény szabadon nem létezik többé. A világháború és a forradalmak áldo­zatai lettek a bölények. Meglehet, 'mialatt az emberiség ön­maga kiirtásával volt elfoglalva, elha­nyagolta a bölényeket, amelyek az euró­pai khaoszt felhasználták arra, hogy észrevétlenül eltűnjenek a föld színéről. Teljesen megértem a bölényeket, hogy nem akartak élni egy olyan világban, ahol olyan borzalmak történnek, mint a háború. Most azonban a béke ránk köszön­tött, az emberek is alaposan megjavul­tak és nem akarják hagyni a bölénye­ket kihalni. Kétkézzel a sírjából húzzák vissza a bölényt, amely úgyszólván három láb­bal már a sírban van. Manhev ott áll oxigén tömlővel a bölény halálos ágya mellett és mindent elkövet, csakhogy a bölény be ne mondja a vizet. Itt nem lesz kihalva! Három évvel ezelőtt egy nemzetközi társaság alakult, amelynek egyetlen cél­ja: a bölények fentartása és a bölények életkedvének helyreállítása. A Nemzet­közi Bölény Egyletnek 317 tagja van, szóval ötször annyi, mint ahány bölény. Kiváló zoológusok, tanárok, tudósok, ál­latkerti igazgatók, vadászok, vadász tár­saságok, német-birodalmi lovagbirtuk­­tulajdonosok, irók és Ferdinánd, a volt bolgár cár tagjai a bölényeket keblén melegítő társaságnak. A csehszlovák ta­gokat kizárták az egyesületből tagdij­­nemfizetés címén, amíg Jugoszlávia majdnem az egyetlen ország Európában, amely egy taggal sem szerepel a tagok’ lajstromában, Jugoszlávia nem nyúl a bölény hóna alá, a legszigorúbb semle­gességet tanúsítván a bölény kihalási problémával szemben. A bölényfejlesztő nemzetközi társaság a napokban tartotta rneg harmadik kon­gresszusát Bécsben a bölénybarátok nagy érdeklődése mellett. Eu ínint lel­kiismeretes újságíró, a kongresszusi megelőzően kimentem a schönbrunni bö­lényekhez, hogy megkérdezzem szemé­lyesen, hogy nincs-e ellenvetésük, hogy róluk — nélkülök határoznak és általá­ban, micsoda elvi álláspontot foglalnak el az erőszakos mentési akcióval szem­ben? Két-két bölénypár napozott a kü­lön elkerített kis kertben. Busan lógat­ták nagy bölényfejüket, szemük, mint sötétkék bársony, tompán fénylett. Ép­pen egy szobrásznak álltak modellt. De annyi egykedvűség, oly tömény pesszi­mizmus sirt le az arcukról, valami teljes életmodor, úgy, hogy ha véletlenül én vagyok a bölényeket a világon marasz-

Next

/
Thumbnails
Contents