Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-18 / 258. szám
• VlUUlt jmU5UVlJCAjirvi i\ATJLíV> ~ ~I---Gyilkosok között Rélics Julka, a halálraítélt becskereki méregkeverőnő táncolva, dalolva kész a halálba menni — A 15 évi /egyházra ítélt Jakabos László moziszinésznek készült — Mindketten ártatlannak érzik magukat — Jakabos bízik mielőbbi kiszabadulásában, Rélics Julka szeretne mielőbb meghalni — Látogatás a becskereki fogházban — A becskereki ügyészségi fogháznak két rendkívül érdekes lakója van, akiknek sorsa iránt az egész becskereki, sőt az egész bánáti közönség is osztatlanul nagy érdeklődést tanúsít. Mind a kettőt gyilkosságért Ítélte el á becskereki törvényszék, az egyiket tizenöt évi fogházra, a másikat kötéláltali halálra. Az első Jakabos László, tekintélyes földbirtokos család gyermeke, aki egy páratlanul izgalmas szerelmi dráma középpontjába került és akit azért Ítéltek tizenöt évi nehéz rabságra, mert megleste vetélytársát és egyetlen késszurással hátulról ledöfte, úgyhogy a szerencsétlen szerelmes azonnal meghalt. A másik fogoly, akit a törvérvszék kötéláltali halálra ítélt, Rélics Julka, a híres becskereki méregkeverőnő. Azzal volt vádolva, hogy két férjét, lányát és fiát méreggel megölte, hogy vagyonuk az övé lehessen. A bíróság csak a második férjének és húszéves fiának meggyilkolásában mondta ki bűnösnek, első férje és tízéves leánykája megöletését nem lehetett rábizonyítani, de ez is elegendő volt a halálos ítélet kimondásához. Az államügyészségtől sikerült engedélyt kieszközölnünk, hogy beszélhessünk Jakabos Lászlóval és Rélics Julkával,1 a fogház két legnevezetesebb foglyával. A fogház ajtaja be van zárva, fegyveres fogházőr nyitja ki, bekalauzol a fogházigazgató irodájába, az igazgató az őrmesternek ad utasítást, aki elvezet a »beszélgetőbe« és intézkedik, hogy jöjjenek le a foglyok: először Jakabos. azután a halálraítélt Rélics Julka. Moziszinész, pék, nyomdász és — gyilkos Egy perc alig múlt el, mikor a szobába lép egy szelidarcu, szőke, megnyerő tekintetű, husz-huszonkétévesndk látszó fiatalember, intelligens, szelíd mosollyal Udvariasán rrfeghájtjá magát' és bémutatkozik: — Jakabos vagyok. Öltözete t egyszerű, de tiszta, gallér nincs rajta, ingujjban van, előtte hosszú munkáskötény. Nem tehetek mást, kezet nyújtok ennek a szimpatikus arcú, nyilttekintetü, fiatal gyilkosnak, akinek szeméből, hangjából jóság és szelídség' árad, aztán leülünk egymással szemb ■ és beszélgetünk. — Mivel tölti napjait — kérdeztem — látom, dolgozik. — Igen, most a nyomdász mesterséget tanulóin — feleli mosolyogva —- a pékséget már kitanultam. Nagy öröm nekem a munka, ha nem dolgozhatnám, igazán nem tudom, mit csinálnék. Talán ki sem birnám. — És mit gondol, ha kiszabadul, folytatni fogja valamelyik mesterségét a kettő, vagy három közül, amit kitanul? — Nem tudom. Régi tervem egészen más volt. — Moziszinész akartam lenni, úgy éreztem, különös tehetségem van rá, de ennek most már vége. És lemondó sóhaj hagyja el az ajkát. Végignézek rajta még egyszer: csakugyan olyan, mint egy moziszinész; intelligens szép férfiarc, hasonlít Valentinóhoz, nyúlánk magas termet, megnyerő, elegáns jelenség. Talán világhírre tett volna szert, talán milliókat keresett volna dollárokban, ki tudja... ha ez a gyilkosság nem jött volna közbe... „Nem szerettem azt a l ínyt“ — Mondja,- kérem, Jakabos ur, de egész őszintén: nagyon szerette azt a leányt, akiért embert ölt? Egy pillanatra elmereng, tekintete messze jár, talán Pozsony felé, ahol most az a leány lakik. Aztán nyugodtan mondja: — Hogy szerettem-e? Nem, uram, az nem volt szerelem. Sohasem vettem volna ieleségül. Nem volt hozzám való... tetszett nekem, szívesen töltöttem vele az időmet... És különben is... nem őmiatta öltem... — Hanem? — Az úgy történt, kérem, hogy azt a fiút a lány nem szerette, ki is utasította a házból, félévig nem is jött, én meg majdnem minden este ott voltam. Egy este aztán váratlanul megjelent. A lány anyja hívta meg, de a leány nem tudott róla. Viszont az este az anya hozzám nagyon hideg volt, úgyhogy elhatároztam: többet oda nem megyek. Én el is búcsúztam,- ott hagytam a másikat, elmentem... Eszembe jutott az utón, hogy ez a szegény fiú, aki nekem igazi barátom, őrülten szerelme^ és énrám féltékeny... Gondol-, tam megvárom és megmondom neki, hogy nyugodt lehet, nekem a lány nem kell, tőlem ne féltse, én nem is jövök többet hozzájuk. De ő nem hitt nekem, goromba volt, majd kezet emelt rám... megütött. Veszekedés következett és úgy látszott legyőz, mert ő volt az erősebb, és végez velem. Az utolsó percben kirántottam a zsebkésemet és szúrtam ... önvédelemből. A szúrás tragikus volt. Szegény barátom meghalt... megöltem... gyilkosa lettem, akaratamon kívül. A szeme könnybe lábad, a hangja elfúl, elhallgat... — Hány éves volt akkor? Siratja az ifjúságét — Húsz éves múltam, most huszonkettő vagyok. És ha le kellene töltenem azt a tizenöt évet, odalenne az ifjúságom. Mint öreg ember kerülnék ki innen. Ez kétszeres, sőt tízszeres büntetés.- Erre nem gondoltak a bíró urak,.. De bízom benne, hogy már nemsokáig kell itt ülnöm. A tábla uj bizonyítást rendelt el. Még az ősszel meg lesz az uj tárgyalás és akkor, ha isten is úgy akarja, megint szabad ember leszek. — Lelkileg hogyan érzi magát? — A lelkiismeretem : tiszta. Tudom, .hogy ártatlan vagyok,) .ezértüröm nyttgodtan viselni sorsomat. Büntelen, tiszta lelkiismeret nélkül meg kellene : őrülnöm. Az éjszakáim igy is nyugtalanok, keveset alszom, gyötör a tudat, hogy tizenöt évre vagyok elítélve, hogy gyilkosnak nyilvánítanak. Én, Jakabos László, becsületes úri család gyermeke, aki soha senkit meg nem bántottam, most én gyilkos vagyok...! —■ Milyen az élet a fogházban? Milyen a táplálkozása? Kik a társai a cellában? — A fogházi viszonyok a körülményekhez képest kielégítők. Tisztaság van, nem bánnak velünk rosszul, az élelmezés kielégítő. Reggel leves, délben leves és főzelék, este főzelék, kétszer egy héten hús. És minden napra fél-kiló kenyér. A társaim? A fogházigazgiatóság jóvoltából csak intelligensebb emberek kerülnek velem össze. Négyen-öten vagyunk egy cellában, délután öttől este nyolcig elbeszélgetünk. Nyolckor le kell feküdni, reggel héttől délután őrig pedig dolgozom a műhelyben ... Megszorítottam melegen a kezét, vigasztaltam, biztattam. Ha ártatlan, ki fog szaabadulni. Bucsuzásul arra kért, küldenek neki néha egy-két könyvet. Szeretne olvasni. Megígértem és holnap küldök is neki. Aki segíteni akar rajta, küldjön szintén neki könyveket. Olvasni szabad a börtönben ... .4 halálraítélt Jakábos visszamegy a börtön nyomdájába; egy perc múlva jön Rélics Julka, a *halálraitélt. Magas, erős, barna, negyvenéves asszony, elegánsan öltözve. Di-szkrét, szürke virágos pongyola van rajta, kivágott fekete, magassarku, szarvasbőr cipő, barna selyemharisnVa. miys öe ofcinos jsüU, Leje piros selyemkendövei bekötve.. Meg van lepve, hogy idegen keresi, de mikor megtudja, hogy újságíró vagyok, -készségesen ad »interjút.« — Már nemsokára egy éve lesz, hogy elítéltek kötéláltali balálr^» és még nem került az ügy a tábla elé. A múlt héten ittjárt a főállamügyész ur, megkértem, sürgesse meg, szeretném, ha minél előbb vége lenne: vagy-vagy... Táncolva, dalolva a halálba . . . — Nem fél a haláltól? — kérdeztem. — Nem, uram — mondja határozottan — akár holnap mennék a hóhér elé. Teljesen nyugodtan néznék a halál szemébe, táncolva, dalolva mennék a halálba, ha már mindenképpen meg kell halnom. Mert ártatlan vagyok és tudom, hogy az Ur odaíönn az égben igazságosabban fog ítélni, mint a földi bírák. Én nem öltem meg az uramat és a gyermekemet, ha megtettem volna, már régen nem élnék. Végeztem volna magammal. Az ártatlanság tudata tartja bennem a lelket, ez ad reményt a jövőhöz, a szabaduláshoz. Ha pedig reményeimben csalatkoznám, ha a felső hatóságok helybenhagynák az Ítéletet, ha ártatlanságom dacára mégis meg kell halnom, akkor hadd jöjjön a halál minél hamarább. Százszor jobb halottnak lenni, mint élni úgy, ahogyan most élek. A szörnyű egyedüllét — Olyan -rossz sora van a fogházban? — Uram, -két év óta egyedül élek bezárva egy szűk cellába. Senkivel egy -szót nem válthatok, senkit nem játba.tok, az egyedüllét a legborzasztóbb, a lpgdlvi selbe tétlenebb. Hányszor kértem, adjanak mellém még vajakit, hogy az elhagyatottság szörnyű érzésétől megszabaduljak, de hiába. A másik cellában öten vannak, miért ne jöhetne az egyik az én cellámba? Nem engedik, nem tudom, miért? — Nem szokott olvasni? — Azelőtt. Most már nem tudóik. Nem értem, amit olvasok. Összezavarodnak a gondolataim. A sok gond, uram, a sok szörnyű gond... — Mik azok ia gondok? Hiszen a haláltól nem fél... — Attól nem. De arra gondolok egyre, ml lesz velem, ba kiszabadulok. Volt üzletem, most nincs, volt szép lakásom, most nincs, volt bútorom, ruhám, minden elveszett. Volt uram és volt gyermekem... — itt a szava zokogásba fullad. — Hát hova lett mindene, ingósága, pénze, vagyona? — Kifosztottak a rokonaim, ök az okai mindennek. Ök juttattak a börtönbe, ők tették tönkre az életemet, ők akarnak a bitó-fára juttatni, csakhogy vagyonkám -az övék lehessen. —. Maga még fiatal és erős. Ha ki-, szabadul, újra kezdheti. az életet. — Ha kiszabadulok... De addig tönkremennek az idegeim. Látja, -két éve ülök itt és férfira, szerelemre sohase gondolok. Leromlottam belsőleg, az idegeim fel vannak őrölve, ha -az Úristen úgy akarja, hogy ártatlanságom kiderüljön, mit kezdek akkor magammal? Talán jobb volna mégis meghalni. „Inkább holnap, min* holnapután“ A könnyek mindig újra meg újra elöntik a szemét, de mindig erőt vesz gyöngeségén és bátran beszél. A be-i szélgetés végén mégegyszer megismétli: — Csak már vége lenne. Inkább holnap, mint holnapután. Ha meg kelt halnom, hát akkor végezzünk. Dalolva* mennék már holnap az akasztófa alá. Az én életem már úgyis el van rontva, örökre. Az Ur odafönt kegyelmesebb lesz árva telkemnek. A beszélgetésnek vége. Relics Julka visszamegy magános cellájába. Utánanézek ... a rövid szoknyát, a selyemharisnyát, a fess félcipőt látom még egy pillanatra... -aztán a vasajtó be-, zárul mögötte és Relics Julka eltűnt,; hogy cellájában, őrjítő egyedüllétben' várja a szabadulást... vagy a halált. Dr. Hesszlein József-— -----------i m— -------------------------------------------------------------Óriási c§apatszállitások folynak: Kínában A kanton! vörös csapatok folytatják előnyomulásukat észak felé Londonból jelentik: Szombatra várják Londonba a tengerészeti minisztérium megbízottai és a kinai kormány megbízottai között lefolyt tárgyalások eredményéről szóló jelentéseket. A tárgyalások a Jangcsekiang folyón lefoglalt két angol kereskedelmi gőzös visszaadásáról szóltak és ezeknek a tárgyalásoknak kimenetelétől függ az, hogy Anglia elhatározza-e magát újabb diplomáciai lépés megtételére Kínában. A Pekingből Londonba érkező jelentések szerint egyébként a Peking—hankaui vonalon óriási csapatszállitások folynak és a kanton! vörös csapatok folytatják előnyomulásukat észak felé. Vucsang egyelőre még a szövetséges csapatok kezén van. Döntő változás előtt áll Szovjetoroszország Angol jelentések szerint Trockij kerül Stalin helyére Londonból jelentik: Angol forrásból jelentik Moszkvából, hogy Trockij döntő lépésre határozta el magát. Trockij Zinovjevvel és Kamenevvel együtt ellenzéki blokkot alakit Stalin megbuktatására és abban az esetben, ha ez sikerült, akkor Trockij kerülne a kommunista pártban Stalin helyére és a népbiztosok tanácsának elnöki székét is Trockij foglalná el. Londonban nagy jelentőségűnek tartják az Oroszországban küszöbön levő változást és utalnak arra, hogy Trockijnak kitűnő kapcsolatai vannak több angol politikussal, igy Edward Grey-vel, valamint a mostani kormány több tagjával is, úgyhogy uralomra jutása esetén hamarosan létrejönne a megegyezés Anglia és Szovietoro&zország között. Lord Edward Grey egyébként csütörtök este hosszabb beszédet mondott. Grey annak a reményének adott kifejezést, hogy hamarosan Oroszország is belép a Népszövetségbe, mihelyt elmúlt az a hatalmas belpolitikai krízis, a mely most érte el Oroszországban tetőpontját. Kijelentette még Grey, hogy Franciaország és Anglia feladata a németek bizalmának megnyerése. Fran-' ciaországnak és Angliának olyan magatartást kell tanúsítania, hogy" eloszlatható legyen az a bizalmatlanság, amellyel a német közvélemény egyrésze viseltetik a Népszövetség iránt. Végül annak a reményének adott Qrey kifejezést, hogy Németország közreműködése nagy mértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy Franciaországban a legutolsó háborús aggályok is megszűnjenek.
