Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-18 / 258. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ____________________!926. szeptember 18. Muraközi tragédia A noviszadi tábla helyszíni tárgyaláson életfogytiglani fegyházra Ítélte egy meggyilkolt prekanovcii gazda feleségét és vejét — A gyilkost tizenöt évi fegyházra Ítélték Noviszadról jelentik: Szenzációsan érdekes bűnügyet tárgyalt szerdán és csütörtökön Csakovecen a noviszadi tábla Aranickbtanácsa. Múlt évi május 28-án Frakanovcin borzalmas gyilkosság történt. A falu egyik jómódú gazdáját, Szrnecz Jakabot bestiális módon meggyilkolva találták. A gyanú nyomban a meggyilkolt vejére, Pinterics Ivánra terelődött, akiről a vizsgálat mdgállapitotta, hogy nagyon szeretett volna apósa vagyonához hozzájutni, amelyet azonban az öreg zsugorian őrzött és ezért Pinterics Iván többször megfenyegette, hogy elteszi láb alól. A gyilkosság este kilenc órakor történt. Szrnecz portáján négy egymást követő revolverlövés dördült el, amelyeknek nyomán segélykiáltásolk voltak ihallhatók. Amikor a szomszédok öszszeíutottak, Szrnecz Jakab már vérében eszméletlenül hevert és pár perc múlva meghalt. A csendőrség gyanúja Pinterics Ivánra irányult, akit letartóztattak. Pinterics a csendőrségen bevallotta, hogy Dobosics Qyura pleszkoci lakost bujtatta fel apósa meggyilkolására, Dobosicsnak háromezer dinárt ígért, ha apósát megöli és előlegül 1200 dinárt adott neki. A szombori törvényszék csaikoveci kirendeltsége október 6-án tárgyalta a bűnügyet és Dobosics Gyurát életfogytiglani fegyházra, Pinterics Ivánt gyilkosságra való felbujtás miatt kötéláltali halálra Ítélte. Szrnec feleségét, Szrnec Máriát a törvényszék bizonyítékok hiánya miatt felmentette. A felebbviteli bíróság Aranicki tanácsa ezévi junius 23-án kitűzött tárgyalását elnapolta és a bizonyítás kiegészítése végett szerdán és csütörtökön helyszíni tárgyalást rendelj CsaRovecrj. A tárgyalás folyamán szenzációs for-' dulaí'allott be, amennyiben a nagyszámban kihallgatott tanuk, sőt maguk a vádlottak ~is terhelő vallomást ■ tettek- Szrnec Mária ellen, akiről kiderült, hogy az egész gyilkosság értelmi szerzője volt. ____ Meglopott emberek Irta: Némethi] László Tétován ődöngött a homályos kültelki utcákon és azon gondolkozott, hogy az utolsó tiz dinárját hogyan ossza be, hogy a legszükségesebbekre legalább jusson. Kenyér, cigaretta, miegymás... Ez volt az utolsó pénze, amit erre a napra meg tudott menteni és nem akarta fölöslegesen elkölteni. Mikor néhány héttel ezelőtt a főnöke könyörtelenül a szemébe mondta, hogy arra a kenyérre,' amit eddig ő kapott, ezentúl neki lesz szüksége, akkor nem tudta teljesen átérezni a helyzete komolyságát. Volt egy kevés megtakarított pénze, nem sok, de elég ahhoz, hogy egy visszatérő gondolatot elhessegessen. — Majd csak lesz valahogy — vigasztalta saját magát és hitt. A reménytelen helyzetű emberek fanatikus, vád bitével bízott abban, hogy valami előnyös változás fog történni. Csak akkor döbbent a valóságra, mikor elédkezett az utolsó tiz dinárhoz és a megálmodott szerencse még mindig késett. ra, mikor elérkezett az utolsó tiz dinárhoz és a megálmodott szerencse még mindig késett. — Hát vége ennek is — vágta föl dacosan a fejét — jöjjön a nyomor. — Minek# Miért ? Egyszer úgyis vége lesz. De ma őszintén megijedt. — Tiz dinár! Mi az? semmi. És mi lesz holnap és holnapután?! Igen, mi lesz holnap? A nyomor úgy ásított rá közvetlen’közelből, mint egy óriási ragadozó száj, amely előbb-uíóbb elnyeli. Úgy íeketedett elé a jövő, mint az a rosszul világított utca, amelyen fáradtan cipeite elkinzott testét egy sehol nem létező cél felé... Valami megmagyarázhatatlan kép-A felebbvitelf» bíróság megváltoztatta az elsőfokú Ítéletet Dobosics Gyúró büntetését 15 évre, Pinterics Iván halálos Ítéletét életfogytiglani fegyházra változtatta át, mig a törvényszéken fel-Prágából jelentik: A Narod értesülése szerint a Cserny-kormány elhatározta, hogy a legközelebbi napokban erőszakos utón feloszlatja a fasiszta szervezeteket, melyek az utóbbi időben egyre agresszívebben léptek iöl a kormány eilen. mentett Szrnec Máriát életfogytiglani fegyházra Ítélte. A vádlottak az Ítéletet nyugodtan fogadták. Az ügyész és a védők semmiségi panaszt jelentettek be. A lap bejelenti, hogy a nemzeti demokrata párt a nemzeti államim fasizmus erőszakos elnyomása ellen a iegeréiyesebben állást fog foglalni a parlamentben is, mert ez a mozgalom elsősorban az államellenes kommunista párt ellen irányul. zanata volt a délutáni vallásos előadás a templomban. Csiszár János zeneművész orgonajátékában, Rituper Gizella és Pojbics Margit szép szólóénekében, Rituper Gizella megkapó szavalatában gyönyörködött a közönség. Dr. Popp lebilincselő beszédében beszélt a reformációról általában, Soštarić lelkész pedig a prekmurjei nép hivatását méltatta. * Délután az egyházmegye lelkészei, felügyelői és más vezetőemberei rögtönzött értekezletet tartottak, amelyen állást foglaltak a noviszadi egytoázkerületi zsinat választmányának a szlovák és német evangélikusok egyesülése tárgyában hozott határozatának azzal a részével, amely különösen a prekmurjei evangélikusokat érinti. Minthogy a prekmurjei evangélikusegyházmegye kezdettől fogva nem helyeselte az SHS [királyságbeli ágostaihitvallású evangeíikus egyháznak nyelvek szerint való szétdarabolását, az értekezlet örömének adott kifejezést, hogy a szlovákok végre mégis keresni kezdik a jugoszláviai csekélyszámu' evangélikus egyházközségekkel való, kapcsolatot. A prekomurjei vendek nem egyesülnek az evangélikus szlovákokkal Feloszlatják Csehszlovákiában a fasiszta szervezeteket A Cser ny-3: ormány leszámol Gajdáékka! Evangélikus kulturünnep Murszka-Szubotán Murszka-Szobotáról jelentik: Lélekemelő ünnepély volt szeptember 12-ikén Murszka-Szobotán. A prekmurjei evangélikus egyházmegye Diák-Otthonát avatták fel ünnepélyes keretek között. Az ünnepélyen résztvettek dr. Popp zagrebi espereslelkész, az SHS királyságbeli német-magyar-vend evangélikusok zsinatának egyházi elnöke, dr. Savia ljubljanai egyetemi tanár, Sestarjec légrádi lelkész, a zsinat jegyzői, Lie Goschenhofer radkersburgi lelkész, a különböző hatóságok, egyházak képviselői, az evangélikus egyházmegye összes lelkészei, felügyelői, kántoriamtól és Murszka-Szobota intelligenciája csaknem teljes számmal. Délelőtt fél tiz órakor ünnepi ístenitisztelettel* kezdődött az ünnepély a murszkaszobotai evangélikus templomban. Dr. Popp horvát nyelven tartott •gyönyörű: beszédet.. Dr. Musterné Hima Jolán szép szólóénekével emelte az áhítatot, Heiner Géza hódosi leikész raagyar nyelven prédikált. A közönség egy részének, amely már nem fért be a templomba, Soštarić légrádi lelkész prédikált vend nyelven. Ezután az egybegyűltek a Diák-Otthon épületéhez vonultak. Az ifjúság éneke nyitotta meg a felavatási ünnepélyt. Ezután Siftár Károly bodonci lelkész tartotta meg az avatási beszédet. Lukár Ádám puconcii lelkész kegyelettel emlékezett meg az Otthon alapítójáról, Kübár Ferencről. Darvas Aladár krizseveii lelkész törteit még beszédet, majd Godina István és Kováts Károly lelkészek áldást mondottak az Otthonra. Lktgár Iván gimnáziumi tanuló alkalmi költeményt szavalt el nagy készültséggel, majd Benkó József egyházmegyei felügyelő átvette az egyházmegye tulajdonába a Diák-Otthont. A lélekemelő ünnepélyt áz »Erős várunk« hangjai rekesztették be. Az ünnepélyt a Dobray-Száltlóban ebéd követte, melyen mintegy, százötö, yenen vettek részt Az ebéden számos felköszöntő hangzott el. Az egész ünnepélynek befejező moz-A prekmurjei egyházmegye a több-, ségben levő német-magyar evangélikusokhoz csatlakozott annyival inkább,1 mert az egyházmegye három egyházközsége kifejezetten magyar, egyik egyházközség felerészben német és a vendek sem értik meg a szlovákok nyelvét, mert a szlovákok az északi szlávokhoz, a vendek pedig a déli szlávokhoz tartoznak. Territoriális tekintetben a szlovákok nagyon messze esnek ai prekmurjei evangélikusoktól. Tiltakozik az értekezlet az ellen, mintha a prekmurjei evangélikusok valaha a szlovák egyház kebelében lettek volna és igy az egyesüléssel viszakeriünének. A leghatározottabban viszautasitja és elit® az értekezlet a szlávoknak [azt a testvérieden eljárását, hogy folytonosan alkusznak a prekmurjei evangélikusokra a prekmurjei evangélikusok nélkül, hogy semmibe sem veszik az egyház drága, áron szerzett autonómiáját, amely kiterjed arra is, hogy az érdekelt egyházközségeket, egyházmegyéket csak ezeknek meghallgatása után lehet valamely felsőbb hatósággá egyesíteni. zettársitás folytán eszébe jutott az eddigi élete. — Az is éppen olyan, mint ez az utca. Mögöttem alig egy-két fényesebb pont, előttem? — a semmi. Végignézett az utcán, amelynek a végét nyomtalanul nyelte el a bus, őszi este... egy pillanatra szédülten támaszkodott a legközelebbi ház falának ... hirtelen kínzó vágy rohanta meg: lehullani a földre, nem törődni semmivel, csak sírni, sírni, sírni... Siratni a múltat, az eltékozolt fiatalságot,... a bűnöket,... a nem teljesült álmokat,... mindent... mindent ... A nyomor, a pénztelenség mindig gyermekké tette. Tulajdonképpen, ha pénze volt, akkor sem volt más, mint egy gyámoltalan gyerek, de akkor a pénze átsegítette a kisebb akadályokon, de ha a pénze elfogyott, a legkisebb gát élőit is összeroppant, nem volt ereje küzdeni. Fáradt lett, mielőtt hozzákezdett volna a küzdelemhez. Olyankor ide menekült. Ide a homályos /kültelekre, ahol senki sem zavarta, ahol álmodhatott, ahol az élét nem állított elé kiáltó ellentéteket és ahol az életnek éppen olyan szomorú, kifosztott vándorai éltek, mint ő. Itt elfelejtette a maga bánatát ... Egy homályos szatócsüzlet elé ért, amely hunyorgatva bámult az utcára. Benézett az üzletbe, ahol egy busladt gázlámpa terheit kísérteties árnyékokat a rendetlenül fölhalmozott ládáikra, zsákokra, de senkit sem látott. Érdeklődve kezdte nézegetni a pulton szerteszét heverő holmikat és találgatta, hogy minek mi lehet az ára. — Sajt — szikkadt túró, hering, pfuj! — Egyszer gyermekkorában megbetegedett a heringtől, azóta nem tudta enni. Minden-minden nagyon rosszul nézett ki a kis, züllött boltban, vigasztalanul szomorú kép volt, mint a falusi temetőkön *az őszi alkonyat... Hirtelen benyitott. Nehéz, áporodott szag és furcsa meleg fogadta. A zajra valahonnan a ládák mögül vén, pápaszemes ember csoszogott elő és mogorván kérdezte, hogy mit akar. Mégegyszer körülnézett, aztán csatk kenyeret vett. Egy fél kilót. És hogy megengesztelje a barátságtalan öreget, hozzátette: — Maholnap már azt sem fogunk tudni venni, olyan drága. Az öreg ránézett a pápaszeme fölött, de látta, hogy a fiú komolyan mondja, ő is barátságosabb lett. — Hát bizony, bizony, magam sem tudom már, hogy mi lesz. Olyan drága minden, hogy alig lehet megfizetni. — Szegény öreg — lopódzott a fiú szivébe a részvét — milyen gyámoltalan. — Eszébe jutott az apja, aki a felvidéken éppen ilyen nehezen küzd az életért. Érezte, hogy keserű lesz a szája, mikor az élet igazságtalanságait ilyen közvetlen közelről, ilyen élő valóságban látja, tehetetlen düh fogta el, könnyes kétségbeesés, mikor arra gondolt, hogy ő sohasem fog tudni ezen segíteni, mert ez maga az Élet. Szerette volna megsimogatni az öreget, szelid szavakkal megvigasztalni, hogy érezze, hogy vele dobban a szive, de mert az élet belénevelt egy kis Cinizmust is, nem tette, mert félt, hogy az öreg nem fogadná megértéssel. — Hány éves a báosi? — kérdezte hirtelen. — Hatvanhét. — Hatvanhét — ismételte a fiú — és hogy dolgozik, hogy fárad. — Hát élni csak kell, de bizony nagyon megszenvedek érte — panaszkodott az öreg és fáradtan nyúlt a pénz után, amit a fiú nyújtott felé. Eltette a [kopott bőrtárcába, a rendetlenül fölhalmozott ezresek, züllött százasok közé és halkan motyogva számolta, ami visszajár. — Háromszáz... négy... meg egy, ... tiz ... húsz... huszonöt meg huszonöt az ötven... hatvan ... kilencven ... A fiú egy pillanatra megszédült. — Az öreg elnézte a pénzt — rohant benne végiig az öröm. — Csak nem szólok és meleg vacsorát ehetem ma is, holnap is... Istenem, mit tegyek?!... Enni... élet... meleg vacsora — gondolta szédülten a vágytól. Lehunyta a szemét és akkor ismét megjelent előtte az apja képe, az apjáé, a szegény, elfáradt szatócsé, aki talán éppen ilyen ügyetlenül csapja be magát. Hirtelen jött elhatározással visszaadta a pénzt. — Csak tizdinárt adtam — mondta meg remegő hangon. És boldogan, fénylő szemekkel nézett az öregre. — Ejnye, ejnye, hogy elnéztem — motyogta az öreg, — De nem is csoda, hisz öreg vagyok már — azzal egykedvűen nyúlt .a pénz után és viszavotte a fölösleget. A fiút "meglepte ez a közöny. Bántotta. Boldog, örömös köszönetét várt. — Szamár vagyok. Ostoba, szentimentális bolond — gondolta dühösen. Az ajtónál megállott és viszafordult. Az öreg akkor csoszogott el a ládák megett. A fiú hirtelen körülnézett és gondolkozás nélkül belenyúlt a heringes hordóba, amely az ajtó mellett állt és kikapott egy heringet. Aztán kilépett. Az uccán egy pillanatra megállott. Az ucca csendes volt és szinte valószinütlenül elhagyatott. A heringet átdobta a túlsó oldalra, aztán egykedvűen beleharapott a kenyérbe
