Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-17 / 257. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. szeptember 17. A fajvédő gyilkos bírái előtt A magdeburgi törvényszék megkezdte Schröder bünpőrének tárgyaié “-át Aligha volt még bünpör, amelynek olyan izgalmas politikai háttere van, mint annak a rablógyilkossági pörnek, amelynek tárgyalását csütörtökön kezdte meg a magdeburgi törvényszék. Ez év nyarán eltűnt Helling pénzbeszedő, Haas dúsgazdag magdeburgi gyárosnak, az ottani republikánus-párt elnökének pénzbeszedője. A magdeburgi törvényszék birái császárhüek s haragusznak a republikánusodra. Ez a bíróság mentette föí Ebert elnök rágalmazóját 's okozta ezzel a német köztársaság első elnökének halálát. Különösen erősen konzervatív érzelmű Köhler, a magdeburgi törvényszék vizsgálóbirája, aki Helling eltűnése ügyében a nyomozást azzal kezdi, hogy letartóztatja Haas gyárost, akit azzal vádol, hogy megölette HeUInget, mert szabadulni akart tőle, nehogy leleplezze adópanamáit. A vádat akkor is fentartja, amikor Berlinből detektívek érkeznek, akik megtalálják Helling holttestét Schröder-nek, a magdeburgi fajvédők egyik veeztőjének pincéjében s megállapítják, hogy a meggyilkolt pénzbeszedőtől elrabolt osekfüzettel Schröder vett föl pénzt. A vizsgálóbiró nem engedte meg, hogy a detektívek részt vegyenek a nyomozásban s Haast tovább is fogságban tartotta. Az igazi gyilkost csak akkor lehetett letartóztatni, mikor a vizsgálóbiró szabadságra ment. Ilyen előzmények után csütörtökön kezdődött meg Magdeburgban Schröder bünpőrének tárgyalása, amelyet mint onnan jelentik, izgalmas érdeklődés előzött meg.A tárgyalótermet valósággal megostromolták s bár csak jeggyel lehet bejutni a terembe, a padokban és a padok közt háromszor annsdan szoronganak, mint amennyi hely van. A magdeburgi ismert fajvédők valamennyien a hallgatóság soraiban ülnek. Az elnök előtti asztalon ott vannak a bűnjelek. A meggyilkolt Helling koponyája, amelyen meglátszik a revolvergolyó helye, továbá Helling véres sáros ruhája. Szuronyos őrök kisérik be a vasra-Alakok Pincér írta: Kosztolányi Dezső (Réz-sárga alkonyaton egy körúti kávéház lármás csendélete, tükrökkel, hamis csillárokkal, gipsz-rózsákkal és embertejekkel! Langyosat, föllei! Hordárt, a jobbsarokba! Szűrve, nélkül! Telelőn, telefon! Jövök már! Itt az aszpirin! Öngyilkosjelöltek málnaszörpöt szopnak! Szalmaszálat! Az utolsó szalmaszálat! Gyorsan, mert betegnek lesz! Kutyanyelvet az íróknak! Irodalmi fölvágottat! És egy ötletet, egy ötletet. A pincér, akit régen ismerek, mint minden pincért, szintén ismer engem, mint mindenkit, kit egyetlenegyszer látott! Kapkodva beszélgetünk, amint elszalad asztalom mellett! öt perces és félórás szünetekkel!) — Tízéves korában azonban mi akart lenni, Dezső? — Pap. (Elrohan. Ezen én öt percig merengek, kidülledt szemmel, mig kanalaz g atom az aludtejemet. Átkiabálok hozzá.) Miért? — A bencésekhez jártam. — Aztán? — Aztán egy vendéglős, aki velünk szemben lakott Kőszegen, a Főtéren, azt mondta apámnak, hogy majd odavesz maga mellé, vendéglőst csinál belőlem. — Hány éves? — ötvenkilenc. (A főpincér odaszól: »Micsoda ötvenkilenc?« és számolni akar) — Hány éve van a szakmánál? — Negyvenhat (A főpincér — számot hallván —< ismét csak ránktekint) vert gyilkost, aki fiatal jámbor külsejű pápaszemes ember. Mosolyogva köszönget a hallgatóság soraiban ülő fajvédő ismerőseinek. ■ Az elnök intézkedéseire felolvassák a vádiratot, amely gy'lkossággal, rablással, csalásai és hamis tanuzásra való felbujtással vádolja Schrödert. Az elnök kérdéseire azután a vádlott alig hallható hangon akadozva mondja be személyi adatait. Az elnök ezután főképen azt igyeksziktisztázni, hogy milyen körülmények közt gyilkolta meg a vádlott 1925 februárjában állítólag gondatlanságból édesanyját. Schröder az elnök kérdésére el-Az „utó'só orosz köHö“ Jómultkoriban hire ment, hogy Szentpéterváron öngyilkos lett Jesszenin Szergiusz, kit a mai oroszok »az utolsó orosz költő«-nek neveznek. Talán azért, mert tragikus átmeneti alakja volt a cári uralomnak és a forradalomnak s millió meg millió ember kétségbeesésének adott hangot. Annakidején, am kor Izidora Duncan iránt gyűlt olthataílan szerelemre s Párisba is utánáment a világhírű táncosnőnek, sokat írtak róla a világ lapjai. A szerencsétlen Jesszenin Szergiuszról most érdekes adatokat olvasunk az egyik külföldi újságban. E szerint 1895-ben született parasztszülőktől s zárdában nevelkedett a legmisztikusabb levegőben, majd a szentpétervári egyetemre került föl. Huszonegyéves korában, 1916-ban, olyan hírneve volt már, hogy II. Miklós cár felesége, Alekszandra cárné maga elé hivatta s megkérte, szavalja el néhány költeményét. A cárné el volt ragadtatva, de megjegyezte, hogy valamennyi verse nagyon szomorú. A fiatal költő igy felelt erre a megjegyzésre: — Felség, Oroszország is szomorú... Gyűlölte a várost s mégsem tudott falun élni. A cári uralom börtönbe vetette, mert költeményeit a cárhoz címezte, a bolsevikok pedig megvetették, mert az utolsó orosz költő többször nyíltan foglalt állást a kommunista pártabszolutizmus ellen. A bolsevikok szemében még más bűne is volt: hogy megénekelte a kommunista pusztítás minden rémületéi. Szörnyű képekben irta le a fölperzselt falvakat, a gazdátlan mondja, hogy a végzetes napon menyasszonyával és egy barátjával látogatóban volt édesanyjánál. Barátja revolverével babrált, de látta, hogy nem tudija azt kezelni és ezért meg akarta mutatni neki, hogy hogyan kell a revolverrel bánni. Közben a revolver véletlenül elsült és anyját találta, aki másnap a kórházban meghalt. Ezután arra tértek át, hogy Schröder az apját is meggyilkolta s csak később kezdték Helling meggyilkolásának tisztázását. A magdeburgi fajvédő gyilkos bünpörének tárgyalása legalább két napot fog igénybe venni. lakóházakat, a halott tanyákat. Mikor a bolsevisták uralma megszilárdult, falujába tért vissza, de ott sem talált nyugalmat. Pétervárra utazott hát s az egyik szálló nyomorúságos szobájában húzódott meg. Utolsó versét, mivel nem volt pénze tintára, saját vérével irta egy barátjának: »Ég veled, barátom! Ebben a világban nem uj dolog meghalni, de élni sem uj dolog...« Aztán felakasztotta magát a bőröndje szíjával. Csak több nap múlva akadtak a holttestére: lengő szőke haját akkor már belepte a pókháló meg a por. Térjtda füzőviselet a férfiak között Párisban most tartották meg a füzőkészitők évi rendes közgyűlésüket. Az elnök örömmel állapította meg megnyitóbeszédében, hogy a füzőipar ismét fellendül. Az elnök statisztikai adatokkal igazolta, miképpen zsugorodott össze évről-évre a füzőipar.-— A háború után azonban — folytatta élénk hangon —- majdnem villámszerű gyorsasággal változás állott be. Hangsúlyoznom kell. nem a nők karolták fel a fűzőt. A férfiak azok, akik felismerték a fűző szükséges voltát. Elmondotta az elnök, hogy évről-évre mind több férfi hódol a füzödivatnak. Különösen az elhízásra hajló férfiak azok, akik fűzőt viselnek. — Sokkal inkább fellendülne üzletünk — úgymond — ha a férfiak nem volnának oly szemérmetesek. Az utszéli közfelfogás természetesnek találta, hogy a nő fűzőt öltött magára, de gúnyosan — Hal szolgált? — Abbázia, Germánja, Francais, Newyork, Palermo, Miramare, Japán. — Meddig van munkában? — Napi tizenegy óra. — Mennyit járhat, kilométerekben? — Könnyű kiszámítani. Egy óra alatt sétálva megtehetünk öt kilométert. — Szóval ötvenöt kilométer naponta? — De én futok is. — Sokszor körüljárhatta volna a világot. — Fő, hogy a lábunkat ápoljuk. Minden reggel a gőzbe megyek, kivágatom a tyúkszemeimet, a bőrkeményedéseimet, mint minden pincér, mielőtt az üzletbe jön. Azért nem panaszkodom. Szép mesterség, érdekes. Azok a szaktársaim, akik a konjunktúra idején kereskedőknek csaptak fel, már szeretnének visszajönni. — Kik a híres pincérek? — Király Pál, a marathoni sikfutó Grünwald Ödön, a festő, az Abbáziából, a Braun testvérek, aztán van itt nekünk is egy fiatal rajzolónk, aki minden vendéget lekap. — Sok hires emberrel találkozott? —• Ferenc Józsefet is kiszolgáltam Sopronban, az állomáson, egy hadgyakorlaton. Leült az öreg, a számysegédjével és maga rendelt. — Magyarul? . — Ugyan kérem. »Ich bitte um ein Glas Cognac.« Lercbenfeldi dialektusban. Megitta, egy szót se szólt, se a szárnysegédjéhez se hozzám, aztán átnyujtatott tíz forintot. Ady Endre is volt a vendégem. Az bort ivott. — Ki volt a leggavaJlérosabb? — Egy prelátus, aki Ungváron mulatott, 1911-ben. Nem tudom, mi ütött hozzá, de az folyton tömött a pénzzel. Ha megkérdezte, hogy hány óra, fiam, vagy hol a telefon, fiam, vagy hogy hányadika van, fiam, minden alkalommal átnyújtott egy tíz koronás aranyat. Egy éjszaka- százhatvan koronát kerestem rajta, aranyban. Áldott, bohém ember volt. — Maga nem az? — Van eszembe. Csak a családomnak élek. Itt a fiam arcképe a menyasszonyával. (Büszkén és gyönyörködve mutatja). Se kártya, se lóverseny. — Hány nyelvet beszél? — Német, olasz, orosz, szerb és cseh. — Hol tanulta? — Az ezrednél. De minden pesti pincér tud legalább három nyelvet. Nekem a háborúban jó sorom volt. Két évig tisztiszakácskodtam Boszniában. Aztán följelentettek, ki akartak küldeni a frontra. El is mentem Oroszországba, de az ezredem csakhamar visszasürgönyözött. Egy év múlva Olaszországba menesztettek. De onnan is visszasürgönyözött az ezredem. Tetszik tudni: a gyomor. Nagy ur az. Jól főztem. — Ismeri a vendégeit, akik itt ülnek? — Elég rájuk nézni, tudom, mi a pedigree-iük, mi van a fejükben meg a zsebükben. — Mutasson néhányat. — Hát például ott a sarokban az az ur, aki most jegeskávét eszik. Ez minden áldott nap bejön ide. Először is rendel két óriási kovászos uborkát, aztán tejbe-darát, aztán jeges-kávét, aztán dinnyét, aztán feketét, aztán bécsi szeletet. Pardon, megint hiv. (Odaszalad). — Az istenért, mit rendelt megint? MAPIOL-NAPKA ■aramosolyog azon a férfin, aki befordul egy füzőüzletbe. Ha ez nem volna igy, legalább tízszer annyi férfi viselne fűzőt. Erős a meggyőződésem azonban, hogy a közfelfogás Iassankint megváltozik s természetesnek fogja találni, ha a férfi fűző segítségével teszi tetszetőssé termetét. "Részletes adatokat sorait fel arról, hogy milyen szégyenlősek a férfiak Ha egy férfi bejön a füzőüzletbe, nem mondja meg nyíltan, hogy kérek egy fűzőt. Irulva-pirulva s szemet lesütve áll az elárusitónő elé s rendszerint azzal kezdi, hogy az orvos a máj* vagy a lépe • rendellenességét állapi-, tóttá meg. — Azt ajánlotta tehát az orvosom — folytatja a férfi még mindig pirulva és dadogva — hogy valamivel támaszszem alá ezt a testrészemet. Azt gondoltam tehát, hogy egy fűző... Az elnök azzal fejezte be megnyitó-! ját, hogy reméli, hogy a legközelebbi közgyűlésen már a férfiak szeméremcsöfckenéséröil számolhat be. Francia hajóskapitány az angorai bíróság előtt Megoldást nyert a hajó lefoglalása mialt fenyegető 1őrök-francla konfliktus Angorából jelentik: Az angorai büntetőbíróság csütörtökön hirdette ki ítéletét a Lotos nevű francia hajó parancsnokának az ügyében. A Lotos hajó tudvalevőleg összeütközött egy török hajóval és ezért a hajó, kapitányát a török hatóságok letartóztatták, a hajót pedig lefoglalták, ami ellen a francia kormány tiltakozását fejezte ki és már diplomáciai konfliktus fenyegetett a Lotos miatt Törökország és Franciaország között. Az angorai bíróság de Mottze francia hajóskapitányt és Hasszán kapitányt, a török hajó parancsnokát egy-egy évi fogházra ítélte, ■ de az enyhitő körülmények figyelembevételével de Monze büntetését nyolcvan napi, Hasszánét pedig négy havi fogházra szállította le. A két hajóskapitány ötszáz-ötszáz font, kártérítést tartozik fizetni. A francia hajóskapitányt az Ítélet1 jogerőre emelkedéséig szabadlábra' helyezték. — Főtt kukoricát. — Micsoda a foglalkozása? — Orvos. — Talán gyomor-specialista? — Nőgyógyász. — Az más. Akkor értem. — Amott pedig ül egy öregur. Ez a potyázó vendég. Barnakávét kért, habbal, lenyalta róla a habot, aztán panaszkodott, hogy nincs rajta elég hab. Hoztam neki. Erre nagyon barnának találta a kávét és tejet kért. »Javító« tejet. Máskor megfordítva csinálja. Világos kávét rendel és »javító« feketét kér. — Bliccelnek? — Ó kérem a »bliccelő« vendég ártatlan. Megeszik hat zsemlyét és csak’ kettőt mond be. De ezt ismerjük. Olvasva kerül eléje a sütemény. És nem is haragszik, ha csakugyan hat zsömlyét számítunk. Nem rosszból teszi, csak nincs szive bevallani. Mit mondjak még? Az »ellépő« vendég lassan indul. Kellő hangsúllyal, igen hangosan kell köszönni neki. »Jó napot kívánok, igazgató ur, alázatos szolgája, szerkesztő ur«. Mosolyogva eszmélnek föl, hogy még nem is fizettek. Mindig akad »száraz« vendég is, aki besurran, azt mondja, hogy majd később, a kályha mellett lapul meg és villámgyorsan elolvassa az összes újságokat. A »szélhámos« vendég külön lapra tartozik. Múlt héten is járt itt ilyen. Alaposan bevacsorázott, a székét az asztalhoz támasztotta, azzal, hogy mingyárt jön. Még a szemüvegét is itthagyta. Sohase jött érte. — Idegenek? — Egy japáni, kínai, török, néger. De fehér holló. Többnyire osztrákok. Olykor egy angol, egy amerikai. A külföldiek legelőször tanulják meg ezt a ma-
