Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-14 / 254. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 4. oldal. CIRKUSZ —ma— Csaltam? Tisztelt becsületbiróság! Nem fogom szépitgetni próbálni a dolgot. Lehet, hogy inkorrektség volt, amit elkövettem. De önvédelemből történt. Önök között, Uraim, többen vannak, akik nem járnak a klubba, ahol az eset lejátszódott és éppen az igentisztelt becsületbiróság fokozottan tisztelt elnöke jelentette ki az imétn, hogy ándungja sincs arról, hogy mi az a bakk. Ilyesminek a huszadik században nem szabadna előfordulni! De ezt csak mellékesen. Ha azonban már igy van, a nem-zsugások kedvéért részletesen ismertetni fogom az affér előzményeit, a miliőt, sőt a baccarat-játék szabályait is, mint olyant. A klub, ahol a hamiskártyázás, illetőleg az inkorrekt játék vádját emelték ellenem, nem túlságosan előkelő társaskör. Szinleg kapcsolatban áll egy politikai párttal, a valóságban azonban közönséges kártybarlang. A tagok nem azért járnak fel ide, hogy eszméket cseréljenek a kormányválságról, vagy közéletünk egyéb hasonlóan nevezetes eseményeiről, hanem, hogy bakkozzanak. A bakk csupán nevében emlékeztet a sakkra, minden egyébben azonban jobban különbözik tőle, mint akár egy miniszter cselekedetei ellenzéki képviselő korában hirdetett elveitől. A bakk ugyanis hazárdjáték, másrészt nem ketten űzik egyszerre, hanem annyian, ahányan csak elférnek az asztal körül, A játékosok közül az egyik bankár, a többiek mind ellene játszanak. Ezek a poentőrök. Nem szabad azt hinni, hogy a poentőrök okvetlenül nyernek, mert többen vannak. Itt nem érvényesül az a szabály, hogy sok lúd disznót győz. (Különben is, ha már állatnevekkel akarjuk illetni a játékosokat, akkor igazán nem a »lud« a legmegfelelőbb.) Egyszer a poentőrök nyernek, egyszer a bankár, ahogy jön. - ’’ Hogy mikor nyernek a poentőrök? Ez úgy van, hogy a bankár leoszt két kártyát annak az urnák, aki' a * pőeiifŐ* röket képviseli, aztán leoszt két kártyát önmagának. Ha a poentőröknek van többjük, akkor ők nyertek, ha a bankárnak van többje, akkor ő söpri be a téteket. A legnagyobb szám, ami a két kártya összeadásából kijöhet: 9, mert a 10 már 0-nak számit, a 11 pedig 1-nek és igy tovább. A kilencet ezért nagy slágernek hívják. A nyolcat kis slágernak. A hetes már nem sláger, de azért még mindig jó kártya, különösen, ha a másiknak hatja van. Nincs megszabva, hogy a poentőr mekkora téttel játszhat. Tehet száz dinárt, kétszázat, többet is, attól függ. hogy mennyi van a bankban, vagy hogy a bankár mennyit tart. Ha a bank vészit, a poentőr annyit nyer, amekkora a tétje volt. Ha a bank nyer, a poentőr tétje elúszik. Amennyiben a tisztelt becsületbiróság felmentő határozatot hoz ügyemben, meg fogom hívni a fokozottan tisztelt elnök urat, adjunk egyszer bankot mutyiba, akkor majd gyakorlatice is megismerkedhetik — hogy ne mondjam játszva — ezzel a nemes sporttal. Nyílt titok, uraim, hogy klubunkban az erkölcsök az utóbbi időben kissé elvadultak és szeretett tagtársaim között számosán akadnak, akik, hogy finoman fejezzem ki magamat, megkorrigálják a szerencséjüket. Azt a klubtársamat, aki ellen nem a hamis játék vádját emeli, senki sem hízta másképpen, mint nemzet csalogánya-nak. Talán, mondanom sem kell, hogy nem éppen túlságosan fair játékmodora miatt. De rajta kívül még egész sereg busnló juhász és úgynevezett tubica működik a zöld asztalnál. Látom az elnök ur arcán, hogy ez önnek kinajul van. Kérem, majd megmagyarázom. A tubicát nem azért hívják tubicának, mert az is egy állat — ez csak egy vicc. Nem, uraim, a tubica a tuberkulotikus szó becézése. Az a poentőr, aki tubicának, vagyis tuberokvetlenül tüdővészben, ellenben gyakran köhög. Gyakran, de ^nindig olyankor, amikor a bank vészit és amikor megkezdődik a tétek kifizetése. Ügyes tubica feltűnés nélkül be tud köhögni két-három százdinárost az asztal széléről, ahol a pénzét tartja, az asztal közepére, ahol a tétek állnak. Ha a bankár és a krupié nem veszik ezt észre, kifizetik neki a beköhögött százasokat duplán. Ha észreveszik, a tubica viszszaveszi a pénzét és köhögési rohamára hivatkozik. Nem lehet fellépni ellene, mert mindig van nála egy-két orvosi bizónyitvány. A busuló juhászt azért hívják igy, mert mint poentőr játék közben az asztalra könyököl és állát mélán a tenyerébe támasztja. Ha a bank vészit, a juhász gyorsan akcióba lép és bebusul néhány százdinárost a könyökével a tétek közé. Ha észreveszik — véletlenül történt. Nem lehet ellenük védekezni. A kérdéses napon bankot adtam és gyengén ment a kártya. A juhászok és tubicák egytől-egyig üzembe léptek, minden leosztásnál egy vagyont csaltak Az egész Vajdaságot élénken foglalkoztatja az a tragédia, amely a szuboticai Cara Lazara-ucc -ü szám alatti ház egyik hónapos szobájában játszódott le. A tragédia egyik szereplője, dr. Glanz Ábrisné. mint a Bácsmegyei Napló megírta — hétfőn hajnalban meghalt, mig a másik áldozat, Schäffer István még mindig eszmé...leilcnii! fekszik a kórházi., ágyon és halála bekövetkezése már csak órák kérdése. A kórházból szerzett értesüléseink szerint a fiatalember sérülése olyan súlyos természetű, hogy műtétet sem lehet rajta végezni. A rendőrség, amely nagy apparátussal folytatja a nyomozást, főképp annak kiderítésén fáradozik, hogy mi a tragédia háttere, miután bizonyos körülményekből arra lehet következtetni, hogy dj;. Glanz Ábrisné nem akart öngyilkos lenni, hanem bűntény áldozata. Ennek igazolására naponta újabb és újabb adatok érkeznek a nyomozó hatóságokhoz. Ezzel szemben a rendőrségen egy olyan bejelentés is történt, amely azt látszik igazolni, hogy az asszony lett volna a tragédia előidézője. Ezt a hihetetlenül hangzó bejelentést Nagy József kereskedősegéd, Szokolai Gyuláék egy másik lakója tette, akinek lakása közvetlen Schäffer hónapos szobája mellett volt. Na %y József vallomása Nagy József, aki a szuboticai Káics rőföscég alkalmazottja, a Következő részletes vallomást tette: — Családommal én is már hónapok óta a Cara Lazara-ucca 45. szám alatti házban lakom. Lakásom ugyanarra a folyosóra nyílik, amelyikre Schäffer István hónapos szobája. Schäfferrel, mint lakótársammal iš, a legjobb viszonyban voltam és sokszor megtörtént, hogy amikor egy-két napra elutazott Szuboticáról, szobája kulcsát rámbizta. Pénteken, mikor Schäffer Szomborba utazott, szintén nálunk maradt a lakás kulcsa. Pénteken este pontosan negyed tiz órakor még fenn voltunk, amikor autóberregést hallottam. Sejtettem, hogy Schäffer érkezett meg és ezért kimentem a kapuhoz, hogy a kulcsot átadjam neki. Az autó ekkor már a ház előtt állt és a vasrácsos kapun keresztül láttam, hogy a kocsiból előbb Schäffer, majd utána egy hölgy szállt id. A hölgyön kabát és kalap volt, amint azt az autólámpák féössze és a vádlóm, a nemzet csalogánya felváltva busult és köhögött. Amikor a botrány kitört, éppen ő kapott lapot a poerrtőrök nevében. Soká gusztálta a kártyákat, aztán ragyogó arccal felcsapta. Nyolcai volt. Kis sláger. A banda diadallal várta, hogy felmutassam a lapjaimat és — fizessek. Nekem azonban nagy slágerem volt. Kilenc. Beismerem, uraim, hogy nem volt a legkorrektebb dolog, amit ekkor elkövettem. Mielőtt ugyanis felmutattam volna a nyerő lapomat a poentőröknek, szándékosan leejtettem egy szivart és lehajoltam érte az asztal alá. Tudtam, hogy fönt mi történik. A tisztelt poentőrök, abban a hiszemben, hogy ők nyertek, ezreket búsultak és köhögtek be egy pillanat alatt az asztalra. Amikor aztán felcsaptam a kilencet és besöpörtem a téteket, enyhe zugás támadt. A nemzet csalogányában volt annyi arcátlanság, hogy sipistának nevezett. Amiért — hagytam: őket csalni. Tisztelt becsületbróság, bizalommal várom az önök döntését, hogy ki a sipista: ők, vagy én? . dió. kor észrevett engem, meglepődve kérdezte: — Hát te mit keresel itt? — Téged vártalak — feleltem — hogy átadjam a lakáskulcsot. Schäffer erre odaszólt a hölgynek, akit nem ismertem fel: — Menjen egy kissé el — mire a hölgy elsétált a kaputól, Schiffer pedig átvéve a kulcsot, megkért, hogy tjinjek el. Én bementem a lakásomba és lefeküdtünk. Feleségem szombaton reggel Martonosra utazott és emiatt már hajnali négy órakor felkeltünk. Félig-meddig felöltöztem, amikor ajtó nyitogatásokat hallottam. Az első pillanatban azt hittem, hogy valami idegen járkál az udvarban. Magamhoz véve egy botot, kimentem az udvarra és amikor a folyosó végére értem, egy nö suhant el előttem. Odaszaladt a pince-lejárathoz, amelynek ajtaját fel akarta nyitni és miután az nem sikerült, arccal a pinceajtó felé fordulva, meglapult. Amennyire a homályban láthattam, észrevettem, hogy a nö ruhája csupa vér, a hátaközepén is egy nagyobb vérfolt volt. Visszafordultam lakásom felé és amikor Schäffer szobája mellett elhasadtam, láttam, hogy az ajtó félig nyitva van, de miután a szobából semmi zörejt sem hallottam, tovább mentem, anélkül, hogy benéztem volna. Bent még közöltem a feleségemmel a történteket, amiknek azonban nem tulajdonítottunk nagyobb fontosságot és elindultunk az állomásra. „Hét órakor még éltek‘ — Reggel hét óra előtt értem ismét haza — folytatta Nagy — ekkor már fent voltak Szokolaiék is és Szokolainé jött elém: — Nem tudom mi történhetett — mondotta nekem—afolyosón és hátul az udvarban is mindenfelé vérnyomokat találtam. Meg akartam kérdezni a pubit is, de zörgetésemre még nem kaptam választ. — Mindaketten odamentünk Schäffer szobájához és ismét zörögtünk. Hosszas zörgetésre megszólalt egy női hang. — Pista, valaki keres, eredj ki. Az ajtót azonban nem nyitották ki. Nagy József arra a kérdésre, hogy miért csak most jelentkezik ezekkel az adatokkal, napokkal a tragédia után, azt válaszolta, hogy mindeddig nem gondolt arra, hogyan játszódott le a borzalmas esemény. Hétfőn délben azonban a Bocs- i megyei Naplóban olvasta, hogy feltevések szerint Schäffer, miután rálőtt az asszonyra, kiment valamiért az udvarra és tőle erednek a vérnyomok. — Erre azután — mondotta — gondolkozni kezdtem azon, hogyan kerülhetett ki az udvarra a hölgy véresen, ha Schäffer használta a fegyvert. Mert akkor Schäffert kellett volna látnom,; amikor kimentem, nem pedig a hölgyet. Ellentmond a bucsulrv-'. ! Nagy József vallomása kétségtelenül érdekes és abban a tekintetben, hogy az udvaron Glanznét látta, hihető is, de viszont annak a feltevésnek, amely szerint Glanzné lőtte volna le Schäffert, több körülmény ellentmond. Elsősorban eilene vall a búcsúlevél, amelyről kétségte-, lenül megállapították, hogy Schäffer István kezeirása. Annak a körülménynek, hogy Nagy Glanznét látta az udvaron, helytálló magyarázatát adták azok az orvosok, akik a szerencsétlen asszony betegágyánál tartózkodtak. Ebben a tekintetben teljesen egy véleményen vannak dr. Malusev Dusán és dr. Balog Ernő sebészorvosok. Az orvosok véleménye A Bácsmegyei Napló munkatársa, amint tudomást szerzett Nagy József bejelentéséről, nyomban felkereste dr. Malusev Dusánt és dr. Balog Ernőt, a tragédia szereplőinek kezelőorvosait, akikkel ismertette Nagy adatait és aziránt érdeklődött, hogy a sérülésekből következtetve, helytállóak lehetnek-e, ezek az adatok. Dr. Malusev arra a kérdésre, hogy ilyen sérülésekkel, mint amilyeneket az áldozatokon találtak, lehetséges-e járkálni percekig és lehet-e a sérültnek! annyi ereje, hogy percekig tartó járká-! Iás után visszatérjen a szobába, kijelentette, hogy erre már volt eset, az is, megtörtént, hogy öngyilkos, golyóokoz-! ta súlyos fejsérüléssel saját lábán kereste fel az orvost, azonban Schäffer esetében az teljesen kizárt 1 mert megelőzően erősen ittas is volt,, ami lehetetlenné tesz ennyi mozgást, súlyos agysérüléssel. Dr. Glanznénál, aki-j nek sérülése még súlyosabb volt, szin-i tén kizárt ez az eshetőség. j — Ha Glanzné — mondotta dr. Malusev — reggel négy órakor az udvaron; tartózkodott, akkor ez feltétlen a tragédia bekövetkezése előtt történt. A testén1 talált sérülésekből következtetve elkese-' redett küzdelem lehetett közöttük és bizonyosra vehető, hogy Schäffer elől menekült ki az udvarra. Az asszony dulakodás közben karján, arcán, vállán oly sérüléseket szenvedett, amelyek erősen véreztek. Innen eredhetnek a ruháján és a folyosón talált vérnyomok. Dr. Balog Ernő, dr. Glanzné másik’ kezelőorvosa teljesen megegyezően nyilatkozott. Ami a sérülések természetére vonatkozik, kijelentette, hogy dr. Glanznét bestiális módon meggyilkolták. — Az asszony testén több súlyos zúzott sérülést találtunk, szája szélén egy hatalmas nyílt seb volt, a hús valósággal kitépve, amiből először arra következtettünk, hogy a golyó ott elhagyta a testet. Azonkívül a balkarján törést találtunk, fejéről pedig egész hajcsomók hiányoztak. Mindezt különben a rendőrség is megállapíthatja a tüzetesebb helyszíni szemle alkalmával. A golyó a fejen az ütőért szakította szét és a nyulagyat megsértette. Schäffer agyalapi sérülést szenvedett, ami belső vérzést idézett elő. Nagy vallomására vonatkozólag pedig kijelenthetem, hogy amint sikerült megállapítanunk, Schäffer legalább másfél órával' később végzett önmagával, mint az asszonnyal. Az orvosok véleményén kívül még egy érdekes és kinyomozásra váró körülmény szól Nagy feltevése ellen. A kölcsönkért revolver Schäffer, szombori ismerősei szerint, pénteken délután Szomborban szerzett fegyvert. Szemtanúk állítják, hogy a fiatalember pénteken délután fél öt óra tájban felkereste egyik barátját, akitől revolvert kért kölcsön. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért van szüksége fegyverre, azt a yüaszt 1926. szeptember 14. jmindarugreár, neveznek, pepr szenved nyéuél megállapíthattam. Schäffer, amt-1 Glanzné tragédi egyre bonyolódik a rejtély Jelentkezett egy tanú, aki Glanznét a kritikus hajnalban litta az udvaron — A kezelőorvosok véleménye szerint dr. Glanz Ábrisné gyilkosság áldozata Schäffer Szomborban szerzett fegyvert
