Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-12 / 252. szám

16. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T926 szeptember 12. szerint könnyen, elég olcsón kivihető. Az angolok nagyon ragaszkodnak az ő szigetvilágukhoz, nem akarnak közös­ködni a többi szárazföldi patkánnyal. Ingyen légsuÉymérö. Ha az a furcsa föltevés, melyet most egy amerikai tudós kifejt, való, akkor mindnyájunk rendelkezésére áll egy ingyen légsuly­­mérő: a sürgönydrót. Általában azt hiszik, hogy a sürgöny­drótok zúgását csak a szél okozza, mely beléjük kap és muzsikál rajtuk, mint valami hárfán. De bárki észrevehette, hogy ez a zu­gás teljesen szélcsöndes napokon is hallható. Keletkezett egy elmélet, mely szerint a sürgönydrót aszerint bug mé­lyen, vagy zeng élesebben, amint meleg van, vagy hideg van. De ez az elmélet önmagától megdől, mert a hőmérsék emelkedésének és csökkenésének nincs annyi hatása, nem képes oly kiterjedést, vagy összehúzódást okozni, hogy a sür­gönydrót megzendüljön. Egy amerikai tudós észleleteiről igy nyilatkozik a Daily Expressben: — A sürgönydrótok hangja egyenes összefüggésben van a légköri változá­sokkal. Ha ez a hang mély és búgó, az idő 48 órán belül megváltozik, La pedig éles és sivitó, akkor pár órán be­lül is megváltozhatik. A rezgéseket a drótoknak a sürgönypóznák továbbít­ják, melyek a talajból kapják. Valószí­nűnek tartom, hogy a földrétegek moz­gását is épp igy jelzik, melyet termé­szetesen pontosabban a szeizmográfon észlelünk. Vájjon a fecskék mielőtt afrikai út­jukra indulnának szintén azért gyülé­­seznek-e a sürgönydrótokon, hogy in­gyenesen meteorologiai jelentést kap­janak? Visszaemlékezés a krasznojarszki vérfürdőre Irta: Grób Imre (Második közlemény) Az első közlemény rövid tartalma. • 1919 julius 3CHán Krasznojarszkban a fogoly­tábor közelében állomásozó orosz ezred megtagadta az engedelmességet. A lázadókat leverték és a lázadást véresen megbosszulták. Még aznap megkezdődött a vizsgálat a fogolytáborban is. Gajda cseh tábornok csapatai beha­toltak a fogolytáborba. Há­rom hadifoglyot minden ki­hallgatás nélkül agyonlőttek. Két tisztet, dr. Pély Lajost és Székely Lajos tartalékos­­hadnagyokat magukkal vit­ték. VERSEK —a«— JUHÁSZ GYULA: ANNA ÖRÖK Az évek lőttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szivemben, elmosódott A vállaidnak ive, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, 6 de mégis Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden télrecsuszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban, És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodói örökkön, Anna. —ms— KRAMARHS ERNA: ÁLDOZÁS Örök éterben trónoló százarcu Istenség, aranytalárban jövök im Eléd. Papi köntösöm napsugárból szőttem, hímeztem ezernyi csillaggal i telelocsoltam imádó illattal. Halvány kezemben gyémánt a kehely, íveit a holddal én ezűstöztem. Benne pezseg a nektár, melyet termeltem kéjben, ,ázas, suhanó éjben; kínállak Istenem telkemből az örök italból, igyál. Cédrusládikában kincset tengert hoztam. Könnyet, mosolyt, but, kacajt, amit eldaloltam. Mindmegannyi rubin, smaragd és zafír és a szivem, mely egyre sir. Díszítsd vele büszke homlokod, aggasd tele sugárzó trónod. Vedd, szomorú testvérem és sírjunk ketten, la «»«Tffay, ácva Isteni Itt ezen a helyen, nem óhajtom a krasznojarszki »Magyar Szövetség«-^t részletesen ismertetni. Hét évi szenve­désemet Krasznojarszkban megírtam és most rendezem sajtó alá. E könyvben ezzel a kérdéssel is részletesen foglal­kozom. Ezen a helyen legyen elegendő csak ennyit megjegyezni, hogy a »Ma­gyar Szövetség« minden politkától tá­­voltartotta magát s egyedüli, kizáróla­gos célja, a magyar legénység anyagi támogatása volt. A tagok által havonta befizetett 5—5 rubelekből segítettük a magyar legénységet ,ép úgy, mint a ti­­roli tisztek a tirolí legénységet, a gali­­ciak a galioiaikat, a bukovinaiak a buko­­vinaikat. Amint a most említett egyesü­leteknek, ép úgy »Magyar Szövetség«­­nek alapszabályait is láttamozás végett, elő kellett terjeszteni a fogolytábor orosz és cseh parancsnokainak. Ezek ezt líátta­­mozták és a Magyar Szövetség műkö­dését engedélyezték. Ezért volt érthe­tetlen dr. Pély Lajos és Székely Lajos letartóztatása, akiknek kiszabadítása ér­dekében azonnal minden lehetőt elkövet­tünk. Minden hadifogolytáborban, a stock­holmi egyezmény óta működött a tá­bor-bizottság, vagy a mint azt mi nevez­tük a »Jóléti bizottság«. Magyar-osz­­trá, német birodalmi és török tagjait a saját kebelünkből választottuk. Ez a bi­zottság terjesztette elő kérelmeinket és panaszainkat az orosz táborparancs­nokságnak, ez tárgyalt a mi nevünkben a tábor cseh parancsnokával, a táborun­kat meglátogató vöröskeresztes-bizott­­ságokkai. A tábor-bizottság most is akcióba lé­pett. Azonnali kihallgatást kért Skriva­­nek porucsniktól, a tábor cseh parancs­nokától. Ez nem fogadta. Ezután az épen Krasznojarszkban tartózkodó Brändström Elza svéd vörqskeresztes nővérrel, a moszkvai svéd követ leányával vette fel az érintkezést, akit azonnal értesí­tett a történtekről. Brändström Elza, akinek egész fogsá­gunk alatt talán a legtöbbet köszönhe­tünk, mert nálánál többet senki -sem tett érdekünkben, most is megtalálta az utat Gajda tábornokhoz, akit sikerült meg­győzni arról, hogy nekünk semmi kö­zünk sem volt az orosz ezred lázadásá­hoz. Sajnos, ekkor már tizenhét ártatlan ember fizetett az életével! ........................ Augusztus elseje volt. Este hét és nyolc között a tábor udva­rán váratlanul takaródét fújtak. Ez azt jelentette, hogy az összes hadifoglyok­nak azonnal szobájukba keltett menni. Én és szobatársaim épen otthon vol­tunk. Katona Gyula megbetegedett és lefeküdt. Ott ültünk az ágya körül és beszélgettünk. Egyszer csak nyílik a szobánk ajtaja. Karkis Kornél százados hadbíró és Brandstetter Ferenc százados léptek szobánkba. Mindkettő ki van pirulva s alig tud beszélni az izgalomtól. Csak annyit mondanak, hogy ép e pillanatban látták szobájuk ablakából Pályákét. Ott vezették őket cseh katonák a deszka­palánk mellett. Aligha nem agyonlőni vitték őket. Ezekre a szavakra Katona Gyula, a ki a ^Magyar Szövetséginek szintén nem tudtak felvilágosítást adni Pélyék kivégzéséről sincs biztos tudomása, de azt valószínűnek tartja, mert a hadbíró a kihallgatás alkalmával megjegyezte, hogy a »Magyar Szövetség« működésé­nek már is meg vannak a szomorú kö­vetkezményei. így tudtam meg Stessel­­től, hogy nem csak az orosz ezred lá­zadása miatt folyik a fogolytábor ellen az eljárás, hanem a »Magyar Szövet­ség« működése miatt is. Azt akarják ugyanis kisütni rá, hogy az a cseh légió ellen dolgozik. Ezek a hírek teljesen lesújtottak. — Pélyék kivégzését az egész táborban tárgyalták s igy ahhoz, hogy ez tényleg meg is történt, már nem fért kétség. Végre délfelé ezt a szomorú hirt hadifo­goly orvosaink megerősítették. Pélyt, Székelyt és a többi letartóztatottakat ott kisérték el az orvosi pavilion mellett, a mikor kivégezni vitték. Székely tanár a jeggyürüjét lehúzta és azt a pavilion aj­tajában álló egyik orvosnak dobta oda, azzal, hogy ha haza kerül, juttassa el a feleségének. ......... Annyit tudtam tehát, hogy Ka­tona Gyula a börtönben van. De melyik börtönben? Lehetne-e valamit az érde­kében tenni, egyelőre legalább annyit, hogy egy meleg takarót vigyünk be ne­ki éjszakára, meg egy meleg levest — ebédre. Gondoltam, felkeresem Lux pá­tert, a fogolytábor hadifogoly lelkészét, hátha eltudna érni valamit Skrivanek podporucsniknál Katona és társai érde­kében. ö pap— őt talán inkább meghall­gatják, mint a táborbizottságot. Rossz helyre fordultam. Luxnak se álltak a legjobban dolgai. Nehezményel­­ték vasárnapi prédikációit és minden percben várta, hogy őt is letartóztatják. Ezért aztán nem is vállalkozott rá, hogy elmenjen a cseh parancsnoki irodába. Sadovszky görög kathollkus papot ajánlotta maga helyett. Ez egy idősebb ur volt, akinek nagy volt a tekintélye a táborban, — a csehek se haragudtak rá s igy többet tehetett, mint Lux pater a letartóztatottak érdekében. Lux és én nyomban fel is kerestük. Épen ebédutáni pihenőjét tartotta. Fel­­költöttük. Előadtam, hogy miért jöttünk. Sadovszky nyugodtan végig hallgatott, majd szó nélkül fogta a kalapját és ment a cseh parancsnokhoz. Lux és én a tábor udvarán várakoz­tunk reá. Nem kellett sokáig várni. Pár perc múlva azzal jött vissza, hogy a parancs­nok el van foglalva s igy csak délután 3 óra után fogadhatja. Három óra előtt Sadovszky újra el­ment. Félnégykor felkerestem. Épen ek­kor jött a parancsnokságtól. Már mész­­sziről mosolygott rám és örömmel újsá­golta, hogy mnden rendben van. A töb­biek kihallgatása ugyan még folyik, de ez is a legjobb mederben. Katona Gyula ügye azonban már be van fejezve. Nincs neki szüksége se takaróra, se levesre, se más egyébre, mert reggelre szabad lesz. Nagy volt az örömem. Rohantam fel a táborbizottsághoz, hogy a jó hirt annak is megvigyem. Amint a táborbizottság épületéből le­jövök, a tábor udvarán egyik fiatal ba­rátommal találkoztam, ki arról értesí­tett, hogy Alt professzor, birodalmi né­met taTt. főhadnagy keres s épen most ment fel a lakásomra, hogy beszélhes­sen velem. Alt professzor szinte jóbarátja volt Katonának, mindkettő sok szép előadást tartott a tiszti tábor számára. Siettem haza, hogy az örömhírt neki is mielőbb elmondjam. Amikor a szobába léptem, Alt e sza­vakkal fogadott: »Herr Rittmeister! Katona wurde soeben erschossen.« Többet nem tudott mondani De én nem is engedtem, hogy folytassa. Azt felejtem szavaira azonnal németül: »De professzor ur — ez lehetetlen! A dologban tévedés van. Hiszen épen most hallottam az örömhírt, hogy Katona hol­nap reggel szabad lesz és a többiek ügye is a legjobban áll Alig néhány perc előtt maga a cseh légió parancsno­ka, Skrivanek mondotta ezt Sadovszky főtisztelendőnek.« (Jövő vasárnap folytatjuk) választmányi tagja volt, hirtelen felült az ágyában s magára vetett keresztet, majd arcát két kezével eltakarva igy ki­áltott feí: »Szentséges Isten! De hiszen ez rette­netes! Meglátjátok, hogy most én kö­vetkezem/« Nem engedtem, hogy folytassa. »Hogy beszélhetsz igy — vágtam szavába — csak nem képzeled, hogy agyonlőni vit­ték volna Pélyéket. Hiszen ennyi idő alatt még ki sem hallgathatták őket. Hol vannak még a tanuk? Vagy eltudod képzelni, bármivel vádolják is őket, hogy mentő tanukra a védelem folyamán ne hivatkoztak volna? Majd meglátod, hogy Téged is, engem is kihallgatnak még. Mind a ketten jó barátai vagyunk Pélynek, akik minden lépését ismerjük. A mi kettőnk kihallgatása nélkül Pély Géza feltett nem ítélkezhetnek.« E pillanatban a nyitott ablkon keresz­tül erőteljes hangok hatolnak be az ud­varról szobánkba: »Leutnant Katona Gyula — wo wohnt er?* Kinézek az ablakon és a cseh légió két katonáját pillantom meg. — Na látod — szólok oda Katoná­nak — már keresnek is, visznek tanú­kihallgatásra. Erre kihajolok az ablakon és a pa­vilion előtt várakozó hét katonának igy kiáltok le: — Leutnant Katona Gyula wohnt hier. II. Stock, Zimmer No. 13. Néhány másodperc, nyílik az ajtó és az egyik katona szobánkba lép. »Ich suche den Leutnant Katona Gyula« — mondja most már másodszor is eré­lyes hangon Gajda embere. Én válaszo­lok. Rámutatok az ágyban betegen fek­vő Katona Gyulára és csak ennyit mon­dok: »Er ist hier, aber er ist krank.« »Anziehen« — mordul rá a cseh le­­gionista. » Szegény Katona Gyula kiugrott az ágyból. Magára rántotta ruháját és in­dult. Még az ajtóban volt, amikor hir­telen villámlott és nagyot dördült az ég. Én utána szaladtam, odavittem a köpenyét és nem tágítottam addig, amig azt magára nem öltötte. Kinai köpeny volt Tiencsinből. Hanecken Elsa elnök­lete alatt működő jótékony egyesület küldte a szibériai hadifoglyoknak. Az ajtóban mégegyszer kezet szorítottam vele s igy búcsúztam el tőle: — Csak nyugalom! Mint tanút fog­nak kihallgatni. Még ma visszajössz. A szobaajtót nyitva hagyom s elkészí­tem a teát számodra. Odateszem az ágyad mellé az asztalra. Ezzel újra kezet szorítottunk — s Ka­tona Gyula elment. Elment, de többet nem jött vissza! Este tiz óra volt. Elkészítettem a teát és lefeküdtem. De aludni nem tud­tam. Egész éjjel Katona Gyulát vártam vissza. Nem jött. Hajnal felé elaludtam. Csakhamar azonban újra felébredtem. Első pillantásom Katona Gyula ágyára esett. A tea ott állt az asztalon érintet­lenül, — az ágy üres volt. Nyugtalanságom tetőpontra hágott. — Hátha tényleg agyonlőtték az este Pély Gézáékat és most Katona Gyuláékon a sor. Nem tudtam tovább feküdni. Reggel hat órakor felkeltem és sorba jártam azokat, akiktől reméltem, hogy valamit megtudhatok. Legelőször a táborbizottság két ma­gyar tagját kerestem fel. — Korán volt még, nem voltak hivatalban. A lakásuk­ra mentem. Pélyék kivégzéséről ők is hallottak, de Katonát illetőleg nem tud­tak felvilágosítást adni. Itt tudtam meg, hogy Katonával egy­idejűleg Stessel Ernő őrnagyot, a ma­gyar szövetség diszelnökét is letartóz­tatták, de kihallgatás után újra szaba­don engedték. Már a lakásán is van. Rögtön őt is felkerestem. Katonáról tőle annyit tudtam meg, hogy a hadbíróság kihallgatta és ezután a börtönbe kísér­ték. Hogy melyik börtönbe, erre nézve.

Next

/
Thumbnails
Contents