Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-12 / 252. szám

l?26- szeptember 12.----------------------------- BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. űldal. - Terítve van a bécsi kongresszusnak (A Bácsmegyei Napló tudósító át d) Bécs. Kapcsoljuk ki a bécsi kongresszus po­litikai részét, általában a politikát, mert igazság szerint azt hiszem, az embereket ma jobban érdekli, hogy mit végez ma Genfben a népek szövetsége, mint az az érettségi tétel, hogy mit határozott 1814—15-ben a bécsi kongresszuson a császárok szövetsége. Akkor is Európa egyensúlyát akarták helyreállítani, vad buzgalommal Európa uj térképét rajzol­hatták, tanácskoztak, tárgyaltak, hatá­roztak. Az úgynevezett európai egyen­súlyt azóta bizony egypárszor félre bil­lentették, de jöjjetek népek, ti Messe­­látogatók és nézzétek: a Hofburg cere­móniái termében szászhuszonkét év után ott ragyog változatlanul a maga régi pompájában ugyanaz a diszasztal (Prunk­­tafelnak nevezik a németeík), amelyet Ferenc osztrák császár téríttetett meg a bécsi kongresszus résztvevő kisistenei­­nek. Ez az előkelő látványosság a vá­sárra tóduló idegeneknek van szánva- Az egykori császárváros a mai demoT krata világban igy kedveskedik vendé­geinek. Tessék besétálni. Egy ragyogó terem közepén az egész termet betöltő patkóalaku aszta! körül helyezkedtek volt el szerény ebédre Európa akkori ural, a napóleoni csaták után kissé fáradtan, de annál hosszabb fogakkal. Az osztozkodás gyönyöreit szürcsölték és egyéb gyönyöröket, a melyekből . maga Metternich kancellár gondoskodott. (Lásd a közmondást: Azt akarom, hogy tyuk főjjön minden kon­gresszusi tag fazekában.) Egy kápráztató ballett, egy önfeláldozó mágnás hölgy mosolya döntő hatást gyakorolt akkor országrészek sorsára. Hol van ma bécsi kongresszus, a ba lett, a gyönyörű nők, akik a kormányfőket ép úgy, mint a ra­vasz diplomatákat körülfonták? Min­den elmúlt. Itt csak az a hatalmas disz­asztal látható, muzeális beállításban, arannyal futtatott ezüsttáíak, a hires mi­lánói asztaldísz alatt roskadozva, ahogy annak idején a szerencsés meghívottak letelepedtek körülötte. Virágdíszek, tá­lak, gyertyatartók kis szobrocskák nagy poharak, kis poharak, egész kis pohár családok, kis kések, nagy kések, annyi, hogy válogatni lehetett belőlük. (Egy arany kanalat talán zsebre lehet vágni, annyi van, észre sem veszik) És min­denki tányérján szép fehér szalvéta. Nem papír szalvéta, finom damaszt. A tá­nyérok, poharak, gyertyatartók, mind ka­tonás rendben vannak felsorakoztatva. Hisz tetszik emlékezni: a békéről tanács­koztak mielőtt akkor asztalhoz ültek, a béke volt az ajkukon, de a bárd mez­telenül ott feküdt a zöld asztalon, mint a hogy az arany kések hevernek itt a fehér asztalon. (Vigyázni uraim a hal­nál. Napóleon még visszatér Elba szi­getéről'!) Három év óta évenkint megismétlik, hol Schönbrunnban, hol a Hoíburgban az egykori császári gália terítések kálli­­tását. Lélek nélküli látványosság, hideg halotti pompa, egy asztal, amely szervi­zek a aít nyög, fenékig tele van rakva kincsekkel és mégis üres. Ha nem volna rajta virágdsz, szép mosolygó virág­csokrok, az embernek kedve volna le­rántani az abroszt, hogy a sok kinos glédába állított pohár feldödjön. Pedig milyen drága lehet egy ilyen pohár, mi­lyen drága itt minden! Hogy is lehetett ilyen remekművű tányérba spenótot ten­ni? Tehát igen, az idén Ferenc császár diszasztala került bemutatásra a bécsi kongresszus korából. Schürff kereske­delmi miniszter nyitotta meg no nem a bécsi kongresszust, hanem a kiállítást. Azt mondotta, hogy a kiállítás tanulsá­gos és azt bizonyítja, hogy micsoda ér­tékeket sikerült átmenteni. A kereske­delmi miniszter egyszerű Ferencjóská­­ban nem is volt meghatva, azon a he­lyen, ahol talán éppen Metternich sür­­gött-forgott. Meg kell hagyni, hogy Mária Ludovi­­ka császárné kitűnő háziasszony és Fe­renc császár a legelsörangu háziúr volt: az asztal tökéletesen volt megtérítve. A holmikat az ezüstkamarából szedték elő. várépitmény. Abszolút kényelmetlen le­hetett egy olyan asztalnál étkezni, a melyiken ez az asztaldísz helyet foglal. A mutató szerint a kongresszus idejebeli kristálypoharak nincsenek meg teljes számban. Nagyon sok pohár közben el­tűnt. Nem tudnak vigyázni? Avagy lehet, hogy a vendégek vag­dosták a poharakat a falhoz, amikor Wellingthon tisztelettel jelentette a bé­csi kongresszusnak, hogy Waterlónál végleg elintézte Napoleon baját. A világ­történelem ilyen apró részleteibe én nem vagyok beavatva, csak annyit tudok egykori kufárrosok alapján, hogy a kon­gresszus idején annyi császár, király és diplomata volt Bécsben, hogy nem lehe­tett tőlük mozogni. A színház földszint­je tele volt királyokkal (akik bizonyára a koronáikat a ruhatárban hagyták, mert különben a hátsó sorban ülők nem láthatták voiha az előadást); ügy to-. Pdris, szeptember hó. Az agyonreklámozott néger primadon­nák napja leáldozott. Hivatalosan úgy mondják, hogy Florence Mills, a moso­gatólányból primadonnává avanzsált néger csillag »pihenni vonult vissza Ostendébe«, de a meztelen igazság — szemben a meztelen revükkel — az, hogy Páris megunta a. fekete angyalo­kat és uj szenzációkat kíván. A jakobi­nus-pár és az egyiptomi szólótáncosnő parázs botránya még varázsolt némi élénkséget és hozott némi forgalmat a Champs Elysées-i-lokálba. Ez az egyip­tomi szépség állítólag Egyiptomból szár­mazik és arról hires, hogy sem a szín­padon, sem a magánéletben nem csinál titkot a bájaiból. Emellett van egy mel­lékfoglalkozása is: fantasztikus táncokat lejt a Music Hall színpadán. Hogy ebben a gusztustalan ugrálásban mi volt a fan­tasztikum, azt a legjobb igyezettel sem tudtam megállapítani, - hacsak azokat ja puszta és kézzelfogható realitásokat nem gondolta fantasztikusaknak a művésznő, mint például a lába, a keble, a dereka. Erről a démonról mesélik, hogy egyszbr, amikor előadás után hazatért, egy férfit talált a hálószobájában. Az illető közép­korú. finom úriembernek látszott és mint később kiderült, orvos volt, belgyógyász, hires specialista. A doktor ur az egyip­tomi nővel töltötte az éjét. A táncosnő még aludt, amikor a vendége reggel lábujjhegyen távozni készült. De előbb két ropogós ezerfrankost helyezett a »művésznő« toalettasztalára. — Kedvesem! — kiáltott utána a nő, aki ebben a pillanatban ébredt fel — ha már úgyis orvos vagy, vizsgáld meg a torkomat. Két nap óta fáj. A doktor szakszerű vizsgálat alá vet­te és megállapította, hogy a démonnak torokgyulladása van. — Hideg borogatást kell rátenni! —■ hangzott az utasítás és a művésznő há­lásan megköszönte. A doktor pedig ezután odament a toa­lettasztalhoz, felvette az egyik ezerfran­kost és az álmélkodó táncosnő szeme­­láttára szépen visszagyürte a tárcájába. — Ennyi Jár nekem egy vizitért — magyarázta és elegáns meghajlással tá­vozott. A friss pletyka természetesen bejárta az összes mulatóhelyeket, ahol az egyip­tomi nőt ösmerik és se vége, se hossza nem volt a véres szekatúráknak. Leg­utóbb a jakobinus-pár, akik egy vad énekes táncot lejtenek estéről-estére a ■színpadon, igy módosították a refrainü­­ket: »/a/ doktor bácsi, akar egy kicsit konzultálni? konzultáljon meg engemet!< Alig borultak össze a függönyök és alig csittult el a tapsvihar, egy pofon csattant el a színpadon, amely még a ruhatárban is hallható volt, olyan tem­peramentummal adták. Utána rémes si­koly, szitkozódás és tompa dübörgés verte fel a nézőtér csendjét. Az egyip­tomi nő megverte a jakobinusokat. De most itt az őszi szezon és a publi­kum uj slágereket kíván. Az ilyen uj sláger nem jelent uj nőt is, csak uj ku­lisszákat és kosztümöket, amennyiben ezek a nők egyáltalán rászorulnak a kosztümökre. A Music Hall legfrissebb szenzációja a bibliából meríti tárgyát. Ádámmal és Évával kezdődik és az a longtak a királyok a bécsi lokálokban, mint most a Messelátogatók. Pezsgő, nő, színház, vadászat volt a Programm. Közben egy kis bécsi kongresszus. Cse­kély tizenhatmillió arany forintot költött Ausztria a bécsi kongresszusra. Sze­retném megtudni, ha tizenhatmillióba került az egész kongresszus, mennyibe kerülhetett egy menü ilyen pompás te­rítésben. De étlapot nem láttam. És a fogvájó is hiányzik. Kérem a panasz­könyvet. Elbúcsúztam a kiállítástól és elbú­csúztam a sótartótól, amelyből őfelsége Sándor, a minden oroszok cárja sózta meg a levesét. Konstatálnom kell, hogy a ceremóniás étteremben semmiféle ételszag nem volt érezhető. Pecsenye il­lat helyett naftalin csavarta az orromat, amey a terített asztal alá terített kéz­zel szőtt hatalmas szőnyegből áradt ki és jelképezte a naftalimos múltat. almáját és igy mint ártatlan . mit sem tudó asszonyka továbbra is mellőzheti a kötelező fügefalevelet. Ezen még a rend­őrség sem találhat kifogásolni valót. Ezek a paradicsomi állapotok azonban nem vonzzák a párisiakat, legfeljebb né­hány angolt és amerikait, akik otthon, családi okokból nem részesülhetnek ha­sonló malacságokban. Nem illik rosszat mondani arra, aki jót tett velünk, de a kiváló szabadjegy ellenére sem tudom elhallgatni, hogy ez a világhírű mulató­hely — unalmas. A kopott díszletek és a görbelábu görlök abszolúte semmi ha­tással nem voltak rám, hacsak nem le­het nemesebb indulatnak nevezni az ásí­tást. Az énekesnőnek nem csak a hang­ja hamis, de a lába is. Ám ha még csak hamis lenne! De piszkos is. Parisban nem sikkes dolog a fürdés. A trupp olyan szolgaian végezte at munkáját, mint a gyárban, az akkord­­-munkások. Aztán, vicceket is mondanak. Például ez is egy »humords« jelenet: megy a fasorban egy spanyol dámának öltözött nő. Utána egy lovag, aki öreg és csúnya. Megszólítja a nőt és igér neki füt-fát: — Légy az enyém! Kastélyt adok ne­ked. ékszereket! Prémeket! Autót! Az asszony egy darabig hallgatja, az­után visszafordul és igy szól az aggas­tyánhoz: — Uram, nekem mindaz megvan, amit ön igér. Sőt nekem még az is megvan, amit ön már nem adhat meg ... Persze mindezt zenével, ruhákkal és díszletekkel fűszerezve tálalták fel és én halálra tapsoltam magam, mert folyton úgy éreztem, hogy egv titkos szögletből figyel az igazgató, vajh, hogy szolgálom meg a prima páholyjegyet. Rajtam kívül még a reflektorkezelő tapsolta rekedtre a tenyerét. A kis görlicék pedig olyan szemérmetlenül hajlongtak a lámpák előtt, mintha tomboló tapsvihar idézné őket. Világviszonylatban Szuboticán is megállnák a helyűket. Az utolsó felvonásnál egy evikkeres, szmokingos néger ur felállt a nézőtéren és elkezdett kiabálni, hogy ő megfogja váltani a világot, tehát a nagyérdemű Publikum — átok terhe mellett — vá­gódjék hasra és imádja őt. Először azt hittem, hogy ez is a műsorhoz tartozik, de aztán, amikor jöttek a ménfők és erő­szakkal elhurcolták az apostolt, kide­rült, hogy a szerencsétlen néger meg­őrült. Nem bírta ki a kultúrát. v Kár. Mert az egész programból ez a jelenet ért a legtöbbet. Tamás István JUGOSLAVIA ALTAl.ÁKOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Bácsmegyei főtelepei: NOVISAD Petra Zrinjskog ul. 36 Telefon 55 SU30T1CA SOMBOR Kr. Aleksandra ul.7 Teiefon 216 Telefon 330 jjtámi asztaldísz» olyan mint esyjjoinüe. hogy Éva nem, Jépi le a tudás ÉVA NEM DŐL BE A KÍGYÓNAK avagy misztikus revü meztelen nőkkel és a legsö­tétebb középkorral a Music Hall színpadán SAKK-----as—-16. számú feladvány, Weinheimer Rudolf, Bécs. Sötét: Kb3 (I.) Világos: Kf2, Vei, Ha6 és b6 (4). Világos indul és a harmadik lépésben mattot ad. A »Schachzeitung« versenyén első dijat nyert feladvány. 31. számú játszma. Játszották Hannoverben, 1926 augusiz­­tus. Nimzovics Duhm 1. c2—c4 e7—e6 2. e2—e4 c7—c5 3. Hbl—c3 Hb8—c6 4. £2—f4 d7—dó 5. Hgl—f3 g7—g6 Világos d5-re, sötét pedig d4-re akar nyomást gyakorolni. 6. d2—d4 Ff8—g7 Sötét ezáltal elveszti a sáncolás, lehe­tőségét, más folytatásra viszont a dó gyalog lenyomott maradna. 7. d4Xc5 d6Xc5 8. VdlXd8+ Ke8Xd8 % 9. e4—e5 f6 a helyes folytatás. h7—h5? 10. Fel—e3 b7—b6 11. 0—0—0 + Kd8—e7 12. Fe3—f2! Hg8—hó 13. Ff2—h4+ • Ke7—f8 14. Ffl—d3 Fc8—b7 15.Fd3—e4 Hc6—a5 16. Fe4Xb7 Ha5Xb7 17. Bdl—d7 Ba8—b8 18. Bhl—dl Kf8—g8 19. Fh4—e7 Hh6—f5 20. HÍ3—g5 Bb8—e8 ■' 21. Fe7—f6 Fg7Xf6 22. e5Xf6 Hb7—a5 23. Bd7—d8 Kg8—f8 24. Bdl—d7 Hf5—h6 25. Hc3—e4 Ha5—c6 26. Bd7Xf7+ Hh6Xf7 í 27. Hg5Xe6+ Kf8—g8 28. Bd8Xe8 + Kg8—h7 29. He6—g5+ Hf7Xg5 30. He4Xg5 + 31. Be8Xh8 matt. Kh7—hó 32. számú játszma. Kupchik Capablanca 1. d2—d4 HS8—f6 2. Hgl—(3 e7—e6 3. e2—e3 b7—b6 4. Ffl—d3 Fc8—b7 5. 0—0 6. Hbl—d2? Hf6—e4 A helyes folytatás Hf3—d2 lett vol­na. mire sötét a tempóvesztés elkerü­lése céljából kénytelen az e4. huszár* cserélni, mig igy sötét az e4 pontot ta­vábbra is birtokában tartja. 6. . . . f7—f5 7. c2—c3 Ff 8—e7 8. Vdl—c2 d7—-«» 9. Hf3—e5 0—0 10. f2—£3 He4Xd2 11. FclXd2 Hb8—d7 12. He5Xd7 Vd8Xd7 13. Bal—el c7—c5 14. Vc2—dl Bf8—f6 15. Vdl— e2 Ba8—f8 16. Fd3—b5 Vd7—c7 17. f3—Í4 c5—c4 18. Kgl—hl Fe7—d6 19. Bfl—£3 h7—h5 20. Bel—fi Bf6—h6 21. Fd2—el g7—g6 22. Fel—h4 Kg8—47 23. Ve2—el a7—a6 24. Fb5—a4 b6—b5 25. Fa4—dl Fb7—c6 26. Bf3—h3 a 6—a5 27. Fh4—g5 Bh6—li8

Next

/
Thumbnails
Contents