Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-12 / 252. szám
14. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. szeptember 12. társaság, érvényesülési alkalom és tér kell, Anna. Mi lehetek a szülővárosomban? Gyapjuárus? Gabonakufár? Ügyvédi imok? A legjobb esetben iródiák a városházán? Nem tudok valami sokat, de mégis többet, semhogy e hivatások valamelyikével megelégedhetném... ügy látszik, a Sors rokonszenve volt, hogy a Tamás ur kertjébe tévedtem, hogy e kert tulajdonosát kipellengéreztem, hogy a rendőrei valószinüleg már utánnam lesnek... Ha szaladok előttük. talán a szerencsém karjaiba futok. — Menj hát, nem tartalak vissza. De mondd, fogsz-e néha gondolni ránk? Rám s a gyermekeinkre, Bili? — Nem felejtelek el, s ha zokszó nélkül bocsájtasz el, mindig hálás leszek neked. — Távozzál harag nélkül. De búcsúzóul egy szót: visszajössz-e? — Stratford marad az otthonom, s ha a vétségem elévül, hazajövök. — Köszönöm ezt a szót, William. Fogsz-e Írni néha? — Nem ígérhetem, Ann. Ha majd Írok valamit, az nem levél lesz. Rám nézve a munka korszaka virrad. Majd ha a tevékenységemnek lesz eredménye, hallani fogtok rólam. — Bili, tudom, hogy nincs pénzed. Fogd ezt a tiz aranyat, amit megtakarítottam. — Ez nagy áldozat tőled, Anna, s köszönettel fogadom. Azt hiszem, módomban lesz visszafizetni... De még jobban köszönöm, hogy belenyugszol az elhatározásomba. Hidd el, mindkettőnknek jobb, ha fölszedem a sátorfámat s Londonban ütöm föl. Itthon boldogtalanok lettünk volna mind a ketten. — Eddig is azok voltunk, Will. Gondolod, hogy Londonban boldog leszel? — Reméllem, hogy boldogulok... A sorsom hiv, Anna, s úgy látszik, tartogat valamit számomra. Nevet és dicsőséget fogok szerezni magamnak és nektek. Elbúcsúztak. Will még abban az órában elhagyta a családját s a szülővárosát. Húsz esztendő múlva visszatért oda és további tiz év múlva ott is halt meg. A sírkövére ezt a nevet vésték: William Shakespeare. Emlékezzünk régiekről Miletics Szvetozár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselőházban VII. Az eddig ványok címében Szerbia név alatt benne vannak a Bánság és a'Bácska. Polit Mihály: Az semmi, hisz azt a szerbek lakják. Tisza Kálmán miniszterelnök: Akinek az semmi, hogy a magyar korona kiegészítő részei úgy állíttatnak oda, mintha máshova tartoznának, annak a magyar korona épsége iránt tett lojális állítmányaira valóban sokat adni nem lehet. Én úgy érzem t. ház és ezzel a kormány eljárását a t. ház Ítélete alá bocsátom, hogy ha a kormány magára nem vállalva a felelősségét, emiatt bekövetkezett volna, ami bekövetkezhetett, hogy ártatlanok százai és ezrei szenvedjenek egy ember bűnéért, akkor igen nagy felelősséget vállalt volna magára, akkor megérdemelte volna, hogy a magyar törvényhozás a kormányt, mint olyant, a mely gyáva volt s nem merte a felelősséget vállalni, elitélje. Meg vagyok győződve arról is, hogy a kormány, midőn ezt a felelősséget elvállalta, nemcsak az ország érdekében általában, hanem éppen az ország szerb lakossága érdekében teljesítette kötelességét. Méltóztassék ítélni fölötte. A jóslás mint tudomány Irta: Dr. Sellmann Rezső közölt részek tartalma: 1876 júliusában tartóztatták le Miletics Szvetozárt noviszadi lakásán. Az összeülő képviselőháztól kérik kiadatását. Tisza Kálmán miniszterelnök azt kívánja, hogy a kormány eljárását is helyeseljék. A vitában Simonyi Ernő és Polit Mihály szólaltak fel. A mentelmi bizottság kiadatást javasol s helyesli a kormány eljárását. Horánszky Nándor előadó után Simonfy János a kisebbségi véleményt indom kolja meg. Ezután Polit Mihály szólal fel s nagyszabású beszédben kel Miletics Szvetozár védelmére. Utána szólásra emelkedik Tisza Kálmán miniszterelnök: A hármas szövetségről, annak akár felbomlott voltáról, akár esetleges felbomlásáról és a keleti kérdésről beszélni nem tartom idevalónak, azt az egyet azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mindaz, amiért talán a képviselő ur ezeket felhozta, hogy t. i. nincs helye azoknak a feltevéseknek, melyekből a magyar bíróságok Miletics Szvetozár ellen kiindultak, mert — amint mondja — azt, amiről a vád szól, tenni magyarországi szerbnek esztenlenség volna, hogy ez nem érv arra, hogy ez mégis meg nem történt Jegyen. Nem érv már csak azért sem, mert nem hiszem, hogy a t. képviselő ur is eszélyes dolognak tartaná azt, amit ugyanaz a képviselő az ő lapjában nyíltan a muszka cár megöletéséről mondott. (Élénk helyeslés.) Igen esztelen volt ez szerb szempontból is, de megtörtént. (Helyeslés.) Én, t. ház, kötelességemnek tartom tartózkodni mindattól, ami még csak véleményt foglalhatna magában az iránt, hogy Miletics Szvetozár képviselő ur elkövette-e azokat a bűnöket, melyekkel vádoltatik. Mi az egész dolognak menete? Az alvidékről jelentik, hogy ott bizonyos mozgalom észlelhető nem a nép zöme, hanem egyesek részéről. A kormány kötelességének tartotta egyes orgánumait szoros felügyeletre és ellenőrzésre utasítani, közben igaz, fenyegető nagy népmozgalmak is hirdettettek és a kormány nem csekély megtámadásnak volt kitéve. Ily előzmények után történt, hogy azok részéről, akik hivatvák a törvény értelmében a közrendre felügyelni, értésére esett a kormánynak, hogy bizonyos öszszeesküvési, toborzási., pénzgyüjtési kísérletek folynak némelyek által az ország alsó vidékén ily célból és értesült orgánumaik arról a nézetéről is, hogy a föllelt fonalak Miletics Szvetozár kezében egyesülnek. Mit teli ekkor a kormány,? Nem azt, amit a kisebbségi vélemény t. előadója is mondott, hogy elfogatta Miletics Szvetozárt, nem is azt, amit különben itt sem mond, hogy bünös-e, vagy nem bűnös, hanem az történt, hogy a kormány részéről megiratott az illető orgánumoknak, hogy a mentelmi jogból az eljárás ellenében eredhető gátnak elhárítására nézve a kormány a felelősséget magára hárítja, mondván: járjatok el úgy, mint meggyőződéstek szerint törvényszerűen eljárnotok kell. Lehetne igaz abban, hogy a kormány rendelete későn adatván ki, Miletics Szetozár azt nem is tudhatta, ha a kormány rendelete valami uj dolgot állabitana meg. De a rendelet nem ezt teszi, csak figyelmezteti a kormány, orgánumait, hogy a törvény megtartására ügyeljenek. Simonyi Ernő: Melyik törvény az? Tisza Kálmán miniszterelnök: Többek között az 1622. XIX. t.-c. is. Éri^azt hiszem, hogy mindazon szempontokat is tekintve, melyek itt felhozattak, a kormánynak ez esetben másképp eljárni nem volt szabad. A t. képviselő ur azt mondja s magam is jóizüt nevettem rajta, hogy a szökés veszélye ez esetben nem forgott fenn, Miletics ágyában aludt, mikor elfogták és igy sem tetten nem kapathatott, se meg nem szökhetett. Kétségtelen azonban, hogy ez nem szolgál bizonyítékul arra, hogy ha hosszas törvényes idézgetés és azután a mentelmi jog alapján az ügynek hónapokig tartó felfüggesztése jött volna közbe, nem használt volna-e fel valamely dunai csónakot, amelyen át szoktak járni Újvidékről. Továbbá engedelmet kérek, de az, hogy valaki a bíróság elé idéztessék és csak úgy mondassák ki az elfogatás, bizonyos viszonyok közt nem lehetséges és nincs a világon állam, amelyben ezt oly viszonyok közt is, midőn az eljárás meghiúsítása oly közel fekszik, megtartani lehetne. Szabad valakit a világon mindenütt még közbiztonsági szempontból is elfogatni, csakhogy bizonyos rövid határidő alatt az ügyet át kell szolgáltatni a rendes bírónak, aki itéletileg fogja kimondani, van-e helye az elfogatásnak és vizsgálatnak, vagy nincs s ha azt találja, hogy nincs, az illetőt szabadlábra helyezi. Madarász József: Három év múlva! A. Ház! Hogy az omladinával tisztában legyünk, arról most nem szólok, azt nem fogjuk most tisztázni, de én nagyon is remélem, hogy rövid időn belül nagyon is tisztában leszünk velük. Ami azt illeti, hogy mi volt az omladinának működése, arról csak egyet jegyzek meg, amiből a magyar állam épségéhez való ragaszkodás alig vehető ki. Nyomtatványainak csak címeit kellett megnézni — az igaz, ezek a nyomtatványok most oly Pontosan egy évvel világháború kitörése előtt, 1913-ban egy szokatlan tartalmú könyv hagyta el a sajtót. A két vaskos kötet cime »Das Kausalgesetz der Weltgeschichte«, szerzője pedig az akkor még ismeretlen nevű Max Kemmerich müncheni magántudós volt. Ez az unalmasnak és mindenek felett terjedelmesnek mondható könyv geológiai alapon kívánja a történés okozati törvényszerűségeit felépíteni s közben a leg' szerénytelenebb módon a szerző saját belső és családi ügyeit tárja az olvasó elé, aki meglepődve önkéntelenül is azt kérdezi, »minek mindezt nekem tudni?« A szerző azonban tovább megy és jóslatokat, még hozzá politikai jóslatokat közöl. A kritika a könyvet egyhangúlag levágta. Azonban alig, hogy a kritikák megjelentek, megjelent a világháború vészes fergetege is és Max Kemmerich Cassandra-jóslatai valóra váltak. Ismétlem, ez a mindenképen hóbortos és teljesen rendszertelen mü még 1913- ban jelent meg s a következő csekélységeket jósolja meg: 1. Európai konflagráció, sőt világháború lesz a következő évben, me’jybe Németország is belesodródik s a kiéheztetés küszöbéig Jut, , minél fogva ajánlja nagymennyiségű nyerskészletek felhalmozását,, 21 ö, a szerző ugyan elejétől ivégig becsületes katonai szolgálatot fog teljesíteni, de azért nem fog elesni. 3. A bajor dynasztia válságba jut, mert a régens trónfoglalása a még élő. Luitpold ideiében meglazítja a királyság eszméjébe vetett hitet. 4. Ausztria és Magyarország különkülön felbomlanak a, nemzetiségi kérdés miatt. 5. Orosz-országban nagy forradalom fog pusztítani. 6. Lengyelország elnyeri önállóságát. 7. Németország a francia forradaloméhoz hasonló átalakulás szintere lesz és az államhiteL megrendül. 8. A szociáldemokrata-párt ketté oszlik s a jobboldal kormányra jut. 9. Az egész felfordulást egy nagyszabású politikai merénylet fogja megnyitni! 10. Németországban egy Cromwellszerü egyéniség fog hatalomra jutni. Ha ezt a tiz pontban összefoglalt jóslatot, mely a könyvben részletesebb, utólag megvizsgáljuk, akkor be kell vallanunk, hogy abból kilenc matematikai pontossággal bevált. Természetes, hogy az addig sem túlságosan szerény iró azóta is jósol, még pedig teljes joggal. Alig múlik el egy-két hónap, hogy valamelyik bécsi lapban le ne adná Kemmerich jóslatait, mélyet egész különös tudományos alapra helyezett s amelylyel ma már nem áll egyedül. Egy másik német tudós, Stromer-Reichenbach báró már 1914-ben, amikor a német győzelemben való vak hit valóságos kötelező dogmává vált, amelyben nem hinni életveszélyes volt, egy akkor megjelent müvében nyíltan megjósolja, hogy a háborút nem fogják megnyerni, ellenben leírhatatlan nyomornak néz elébe Németország, mely kolóniáit mind elveszti s 1918-ban (!) forradalom szintere lesz, éppenugy, mint Csehország. Stromer-Reichenbach báró, aki ma már tényleg arithmetikai alapon jósol, »historionomia*-mk nevezi el az uj tudományt, melynek legújabb és , legérdekesebb terméke minden bizonnyal az a jól el vannak dugva, hogy nagy nehezen kaphattam belőlük egyet — a nyomtat- jóslat, amelyet ez a modern látnok most eresztett világgá. Szól pedig ez az érdekes látomás a jövő, tehát az 1927-ikl politikai évre. Habár az ő előrelátásai is nagyjából igaznak bizonyultak, mégis meg kell jegyeznünk, hogy úgy ő, mint a másik jós, akit e cikkben említünk, erősen monarchista érzelmüek, úgyhogy az óhajtás náluk egyszersmind jóslat is. A báró, akinek egyik érdekes idevágó müve a konstanzi »Historionomischer Verlag«-nál jelent meg »Deutschlands nächste Zukunft« címmel, a következőket jósolja be 1927-re, melyeknek valóra válása azonban szerinte kitolódhat a következő évekre is: Eseménygazdag politikai év elébe nézünk, melyben Németországban visszaállítják a monarchiát, belpolitikailag megrázkódást hoz 1927 Németországra, mig külpolitikailag kedvező lesz a mérleg, a versaillesi szerződést hatályon kivül fogják helyezni, a kolóniákat visszakapják, a szovjetrendszer megszűnik, a sárga és fekete népek felkelnek, japánamerikai háború fog kitörni, melyeknek következményeképp ajánlatos minél több gyarmatárut felhalmozni Németországban, Franciaország valutája elértéktelenedik s ezen az infláció se fog segíteni tudni, belső megrázkódások* Franciaországban, Spanyolországban és Görögországban. Ezek volnának Stromer-RéiChenbach jóslatai, amelyekhez hozzá lehet még venni a Kemmerich-iskola újabb csillagának, Grimm A. M.-nek jóslatait szintén a következő esztendőre. Grimm szerint Anglia nagy belső bajok színhelye lesz, a királyi család és a parlamenti élet több számottevő tagja elhaláloznak, nagy parlamenti harcok és pártszakadás lesz, a kolóniákkal való viszony elhidegül s a külföldi relációk sem lesznek kedvezőek Angliára, mely egyik szövetségesét elveszíti. Grimm, ellentétben Stromer-Reichenbachhal, Franciaország helyzetét kevéssé pesszimisztikusan ítéli meg s szerinte javulni fog a financiális helyzet. A parlament több tagja itt is meg fog halni. Ausztria kritikus évnek néz elébe s az államfő meg fog halni. Oroszországban főleg februárban zavarok lesznek, úgyszintén Csehországban is. Kormányválság Jugoszláviában, békés év Magyarországon és Olaszországban. Ez utóbbi jóslat mindhárom közt kétségkívül a legnaivabb, mert igen természetes, hogy öreg emberek aláásott egészséggel meghalhatnak, főleg az angol és francia parlamentben, ahol egy sereg magas életkorú államférfi van. Viszont a kiváló osztrák államfő halálát bejósolni nem kicsit nagyfokú német tapintatlanság. Hogy pedig egy államban kormányválság lesz, azt megjósolni valóban nem kell nagy intuíció. Sajnos, e tér nem elegendő ahhoz, hogjt Kemmerich és Stromer-Reichenbach jóslásainak módszerével bővebben foglalkozhatnánk. Az előbbi tagadhatatlanul a legkomolyabb, mert elmélkedésen és szigorú következtetéseken alapszik. Ily irányú »jóslás« kell, hogy meg legyen minden történészben és ez voltaképpen nem más, mint előrelátás, mely másnál is megvan, nemcsak a nevezetteknél. A logikus gondolkodó és komolyan tanult ember, aki objektivitásukat a háborús tömegpszihózis- hatása alatt sem vesztette el, mindjárt 1914-ben láthatta a feltétlen pénzügyi krachot, a hadikölcsönök feltétlen tönkremenetelét, úgyszintén a kiéheztetést. és a dinasztiák alkonyát. Ellenben kétségkívül nem lehetett látni azokat
