Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-10 / 250. szám

4. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ ___________________1926. szeptember_10

CIRKUSZ-----OB----Őszi nátha

Jaj, doktor ur, nem tudom, mi ez . . . mit gondol? Attól félek, kezdődő csucshurut . . . nem, nem, a pulzusomat hiába nézi, ez valami olyan belső láz lehet, tudja, hőmérővel nem lehet temérni az ilyesmit..., mert a fejem meleg, a lábam pedig hideg és a melegség szaladgál bennem, a hidegség pedig egyhelyben marad és ahol mérni akarja, ott éppen nincs melegség, ott egyszerre elmúlik és átszalad máshova.

Mondja, ez mi lehet itten, az oldalamba, nem, lejebb, egy olyan szorító érzés, nem fájás, hanem olyan, mintha húzódnék valami, vagy mintha az izmokat akarnák csavarni valamire, mondjuk, egy olyan kerek vasdarabra ..., dehogy kérem, tessék csak engedni, precízen akarom kifejezni magamat, mintha az idegeket fel akarnák csavarni, de nem egy gömbölyű tárgyra, hanem egy négyszögletesre, amire nem megy fei, tetszik érteni? és mondjuk, mintha mégis erőltetnék azt ia tárgyat, tetszik érteni? tessék elképzelni, itt van az a dolog, na már most elkezdem huzni az izmokat . . .

Na jó, ha doktor ur nem hagyja elmondani, hogy mit érzek és hogyan, akkor, miből akarja megállapítani, hogy mi bajom van? Én igyekszem magamat világosan kifejezni, nem úgy, mint valami paraszt, aki azt mondja magának, fáj a hasam, akár agyhártyatobja van, akár vakbélgyu’.ladása... Jó, hát akkor azt a fölcsavarást hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa reszelés a torkomban, nem is reszelés pontosan, hanem olyan viszkető bizsergésféle, tetszik látni, innen idáig — csak nincsen tüdővészem? Mondja, doktor ur, csak azt mondja meg, érez az ember tüdőrák esetében olyanféle nyomást a gégében, ami egészen a -fülig terjed, de tulajdonképpen nem is nyomás, hanem olyanféle érzés, mintha egy kéz kinyúlna a tüdőből a bárzsingon keresztül és megfogná a gégét, de nem szorítaná nagyon, csak úgy, mintha el akarná engedni egy pillanatra, de megint megfogná... nézze, doktor ur, ne áltassuk egymást, fe'nőtt ember vagyok és családapa, nincs szükségem rá, hogy vigasztaljanak és kegyes csalással szépitgessék az állapotomat... hadd tudljak meg mindent, beszéljen hozzám őszintén és beosületesen, mint férfi férfihez és mondja ki nyíltan: — hátgerincsorvadás-e hát, igen vagy nem, mikor az ember egyszerre csak azt érzi, hogy mintha két csigolya a tüdejében ... ugyan kérem, ne tessék zavarni, hát nem a tüdejében, végre nem vagyok egyetemi tanár — szóval két csigolya mintha összenőtt vo'.na és az egyiknek a széle karcolni kezdené a másikat és ennek következtében minden lélekzetvételnél a gerince belenyomódik a vesébe? Jó, jó, elhiszem, de tessék már egy kicsit várni, még nem mondtam el mindent és ha a doktor ur nem hallgatja meg az embernek a szubjektív panaszait, akkor miből akar diagnózist csinálni? Én nem kérdezek semm.t, én .nem akarom befolyásolni, én tárgyilagosan és elfogulatlanul, mintha nem is rólam volna szó, mintha én is mint orvos vizsgálnám sajátmagamat, azt állítom csak, hogy itten, balra egy kicsit, a szív fölött, közvetlenül a két tüdőszárny alatt, valami bugyborékolást érzek, igy tesz kérem, pitty, pitty, de mintha a szívből indulna ki és nem mindig tesz igy, csak ha az államat igy leszorítom a mellemre és behunyt szemmel egy percig visszatartom a létekzetemet — akkor rögtön úgy érzem, mintha fuldokolnék és a gyomromban elpattanna valami... — nem lehetséges, hogy a szivemnek van valami baja?... nem úgy gondolom,, kérem, de hallottam, hogy a lélekzet egy percre kimarad... és azonkívül a fülembe valami rémes zugás is van... és ami a legborzasztóbb, doktor, ur... amin talán gyors műtéttel lehetne még

segíteni... hogy nincs elég levegőm... mihelyt kinyitom a szájam és egy szót próbálok mondani... mindjárt izé... fuldokolni kezdek... ugyan, ne tessék mindig közbeszólni... azt akarom mondani... de nem jutok hozzá...

hogy nem tudok beszélni... nem tudok beszélni..

Tüzet szüntess!

Amerika csak akkor szállítja le a francia háborús tartozásokat, ha Franciaország beszünteti a fegyverkezést

Párisból jelentik: Poincaré miniszterelnök szerdán fogadta Howard amerikai laptulajdonost, akinek koncernjébe huszonöt amerikai lap tartozik. A Polncaréval folytatott tanácskozás után Howard hosszabb nyilatkozatot tett a francia újságírók előtt a francia háborús adósságok kérdéséről. Hangsúlyozta, hogy tudomása szerint az amerikai közvélemény túlnyomó része tudni sem akar a Franciaországgal fennálló háborús adósságok csökkentéséről, vagy törléséről. Az amerikai közvéleménynek az az elenyésző csekély része, amely hajlandó lenne a francia háborús adósságokat leszállítani, csak az esetben járulna hozzá az adósságok csökkentéséhez, ha Franciaország garanciákat adna arra nézve, hogy szárazföldi és tengeri haderejét csökkenti és a fegyverkezést beszünteti.

Kijelentette Howard, hogy véleménye szerint teljesen valószínűtlen. hogy a Beranger-féle adósságrendező egyezménybe a biztonsági klauzulát felvegyék. Amerika ragaszkodik a washingtoni adósságrendezö egyezmény végrehajtásának haladéktalan ratifikálásához és amíg az nem történik meg, Amerikában mindenki meg van szentül győződve arról, hogy Franciaország nem akar fizetni. Hangsúlyozta még Howard, hogy Amerika már számtalan esétben bizonyságát adta annak, hogy a tengeren túl nem csupa Shylok lakik és csak azt követeli, amiért a legmesszebbmenő előzékenység után joga van. Megállapította végül Howard, hogy Amerika van olyan ravasz, mint Franciaország és semmiesetre sem tűri, hogy Franciaország kijátsza a teljesen jogos amerikai érdekeket.

A kinzókamra

Vidéki Alisz su7yos vádakat emel a budapesti politikai rendőrség ellen — Andrejka Károly főkapitányhelyettes

merénylőjének pőre

Budapestről jelentik: A budapesti törvényszéken csütörtökön kezdték meg a hatósági közeg elleni erőszak és súlyos testi sértés bűntettével vádolt Vidéki Aliz tisztviselőnő, volt egyetemi hallgató ügyét. Vidéki Aliz 1926 február 3-ikán este egy Óbuda felé haladó villamoson ólmos gummibottal megtámadta és megverte Andrejka Károly főkapitány-helyettest. Vidéki Alizt a merénylet után letartóztatták és április 3-ig volt vizsgálati fogságban.

A tárgyaláson Vidéki Aliz kijelentette, hogv csak súlyos testi sértés bűntettében érzi magát bűnösnek, a hatósági közeg elleni erőszak vádját viszszautasítja, mert nem hivatalában és nem is hivatali tevékenységének folytatása közben támadta meg Andrejkát. Ezután részletesen elmondotta az inzultus lefolyását és előzményeit és kijelentette, hogy

azért támadta meg a főkapitány-helyettest. hogy megtorolja azokat a visszaéléseket, amelyeket Andrejka hivatalában elkövetett.

Az inzultus előzményeiről a vádlott a következőket mondotta:

—• 1924-ben Szinyei Ernő és társai ügyében letartóztattak. Bevittek a főkapitányságra és a detektívek szobájában levetkőztettek és husz-huszonöt detektív előtt Kéri Lajos detektív ötven batütést mért meztelen testemre.

— Amikor átszállítottak az ügyészségre, feljelentést tettem kínzóim ellen, de a feljelentésnek nem lett eredménye. Kiszabadulásom után utána néztem, hogy mi történt a feljelentéssel, mire kijelentették, hogy a feljelentés elkallódott. Uj feljelentést tettem Marinovich Jenő főkapitánynál, aki megindította a nyomozást. Szembesítettek egy csomó detektivvel, de semmi más nem történt.

— Amig az én ügyemben eljártam, meggyőződtem arról, hogy

1921-ben, 22-ben és 23-ban a politikai foglyokat Andrijka főkapitányhelyettes és Bauer rendörtanácsos vezetésével rendszeresen kínozták. Valóságos tortúrának vetették alá a kezükbe került szerencsétleneket.

— Később Kéri Lajos és dr. Gyurica

János detektívek ellen az ügyészség vádiratot adott ki.

— 1925-ben újból letartóztattak több politikai foglyot, akiket ismételten Kéri Lajos vert meg. Ekkor láttam, hogy nem kapok elégtételt.

Elhatároztam, hogy a magam és valamennyi megkínzott embertársam nevében magam szerzek elégtételt. Amikor a villamoson megpillantottam Andrejkát

előkaptam az ólmosbotot, azt kiáltottam »emberkinzó hiéna« és a főkapitány-helyettes fejére vágtam.

Az elnök megkérdezi a vádlottól:

—, Mért nem a detektiveken vett magának elégtételt. 1

A vádlott: Azért, mert ők csak eszközök felebbvalóik kezében.

Andrejka Károlyt hallgatták ki ezután. Az inzultus lefolyását ugyanúgy mondja el, mint a vádlott. A Vidéki Aliz feljelentésére

a vádlott megveretése ügyében lefolytatott nyomozásról nem hajlandó nyilatkozni,

mert nem oldották fel a hivatali titoktartás alól. Vidéki Alizt mindig egzaltált nőnek ismerte. Soha nem volt hive a verésnek és nem engedte meg, hogy emberei verjék a gyanúsítottakat. Vidéki Alizon nem látott sérülési nyomokat és a vádlott nem panaszkodott neki, hogy megverték. Vidéki Aliz erre izgatottan felugrott a vádlottak padjáról és magából kikelve kiáltotta:

— Nem panaszkodhattam legfőbb kínzómnak! Sérüléseket természetesen nem látott rajtam, mert meztelen testemet verték.

Andrejka Károly ezután kijelentette, hogy mint magánvádló a súlyos testi sértés miatti vádat visszavonja.

A bíróság ezután a tárgyalást a bizonyítás kiegészítése végett elnapolta.

A védő indítványozta ezután, hogy Vidéki Aliz ügyében függesszék fel az eljárást annak a bűnügynek jogerős befejezéséig, ami a vádlott bántalmazol ellen van folyamatban. Noha a vádlottnő kijelentette — mondotta a védő — hogy ha indítványozni merem elmeállapotának megvizsgáltatását, engem is épugy megver, mint a főkapitányhelyettest, mégis védői kötelességemnek tartom indítványozni, hogy a bíróság rendelje el a vádlott elmeállapotának megvizsgálását. Ezenkívül még több tanú kihallgatását és a bizonyítás kiegészítését kérte a védő.

Az ügyész ellenezte a bizonyítás kiegészítésének elrendelését, majd a bíróság hosszas tanácskozás után úgy döntött, hogy a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítványt elveti, a vádlott elmebeli állapotának megvizsgálást t azonban elrendeli. Ennek megtörténte után a törvényszék újabb tárgyalást fog tartani.

A dinnye meg a rendőr

Horgosi panasz a martonosi rendőrök ellen

Nagy panasza van Radics Sándor horgosi gazdának. Két martonosi rendőr szántszándékkal tönkre tette egy kocsi dinnyéjét, amit a martonosi szállási piacra vitt eladni. Radics Sándor panaszos levelét a horgosiak közül több szemtanú is aláírta, többek között az egyik horgosi szerb its.

Mi keserítette el ennyire a horgosiakat, hogy az a politikában is érezteti hatását?

A dinnye.

Radics Sándor egy kocsi dinnyét vitt, amit másnap a martonosi-szállási piacon akart eladni. A dinnyére azonban még az nap este érkezett — evő. Az egyik rendőr, akit Martonosról azért vezényeltek ki a piacra, hogy rendet tartson, levett a kocsiról egy dinnyét, az árát nem kérdezte, meg se fizette, hanem odaajándékozta egy vendéglősnek. Ez ellen Radics tiltakozott. Még azt elnézte volna, hogy a rendőr eszi meg a dinnyét, de az nem volt Ínyére, hogy az ingyen dinnyét ajándékba adja. Mig Radics a vendéglősnével beszélt, a rendőr levett a kocsiról két dinnyét s el akarta vinni. Mikor Radies közeledett a kocsihoz, a rendőr földredobta a két dinnyét, amit egy arra járó el akart vinni. Radics Sándor erre a másik ott lévő rendőrhöz fordult panasszal, ez azonban megtagadta a közbelépést.

Este mikor Radics és a kocsisa lefeküdtek, a két rendőr a környékbeli legényekkel odamentek a kocsihoz s öszszerugdosták a dinnyéket, úgyhogy egyetlen egyet sem lehetett eladni. Amig a dinnyéket taposták, az egyik rendőr többször odaszólt a dinnyerombolóknak:'

— Ha felkel az öreg és szól valamit, csak üssétek fejbe!

Ilyen barátságos figyelmeztetés után az öreg Radics nem mert szólni, hanem úgy tett, mintha aludnék s másnap kénytelen volt eldobálni a dinnyeszállitmányt s üres kocsival, pénz nélkül, dinnye nélkül hazamenni.

Meggyilkolta az apját

Egy torzszülött levágta alvó apja fejét

Becskerekről jelentik: Borzalmas' esemény tartja izgalomban a bánáti Baranda község lakosságát. Márkov Ráda dobrovoljácot szerdán éjjel meggyilkolta huszonnégyéves fia, aki a gyilkosság után elhagyta Baranda községet és Pancsevóra gyalogolt és ott önként jelentkezett a rendőrségen.

Márkov Radának fia torzszülött.: Rendkívül kis testalkatú, nagy fejjel és annak ellenére, hogy már huszonnégyéves, olyan, mint egy fiatal gyerek. Ennek a szerencsétlen fiatalembernek rendkívül rossz sora volt odahaza, mert apja, aki iszákos ember volt, állandóan üldözte és többizben brutális kegyetlenséggel megverte. Márkov szerdán este ismét ittasan tért haza és szokás szerint a fiúra támadt. Miután megverte, lefeküdt az ágyára és elaludt. A gyerek elkeseredésében elővett egy konyhakést, odalopódzott apja ágyához és egyetlen metszéssel csaknem egészen levágta az alvó ember fejét. A házban senkisem tartózkodott és igy a bűntényt csak akkor fedezték fel,, amikor a pancsevói rendőrség a történtekről értesítette Baranda község csendőrségét.

A gyilkos fiút átadják a pancsevói ügyészségnek