Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-08 / 216. szám

1925 augusztus 8. 2. oldal «zmmm napi* NRPRÓL HRPRR © ■ a Kutyahüség Nemrégiben egy milánói gyáros a fele­ségével és felesége kis kutyájával a svéd tengerparti Hälsingborba utazott, né­hány heti pihenésre. A legcsendesebben múltak a napok, a nyugalmat semmi sem zavarta meg. Egy napon, rendes, derűs vasárnap délután volt, o. ltak a parton, átnéz­tek a kék vizen, milyen jó lenne most áthajózni Dániába: Helsingörbe. Egy órai ut mindössze, hogy nincsen semmi Írásuk, hiszen nem is fognak dán földön kiszállni, egy kis tengeri utat tesznek csak és rögtön jönnek is vissza ugyan­azzal a hajóval. A nap sütött, ragyo­gott a tenger, a milánói, felesége és ölbeli kutyája felszálltak hát a hajóra, átrán­­dultak a helsingöri kikötőbe, de ott ki sem szálltak és már jöttek vissza a svéd Hälsingborgba. Ott persze ki akarnak szállni. De elibük áll a $véd finánc, udvaria­san a sapkájához emeli- a kezét: — Nagyon sajnálom. A kutya külföld­ről jött, nincs beutazási engedélye. A kutyának nem szabad svéd földre lépni. Tehát vissza Dániába! — De hiszen Dániában nem is szállt le a hajóról ez a kis kutya... Hogyis­­mondjam csak... — Nagyon sajnálom. Parancs! Szi­gorú előírás. Idegen kutya nem szállhat ki Svédországban. — Akkor mit csináljnirk? Nem dob­juk bele a tengerbe! — Egyetlen lehetőség van. Tessék táviratozni a stockholmi királyi állat­orvosi főhivatalba, hogy kivételesen ki­szállhat-e ez a kutya. Ha az állatorvosi főhivatal megengedi.. A távirat elment, de a kis hajó akkor már indult Helsingörbe és onnan vissza Hälsingborgba. Vitte a házaspár a kis kutyával. És jöttek vissza. De válasz még nem jött. A kutya megint ■ nem szállhatott ki a svéd parton. «A ihajó indult Helsingörbe. Onnan visz­­sza Hälsingborgba. Közben pedig Stock­holmban az Állatorvosi Hiva.alt délután öt órakor bezárták, a távirat pedig csak hat órakor érkezett. És ott várt az esti postával egész a másnap délelőtti el­intézésig. Meglapult nyugodtan a szét­osztó kishivatalnok asztalán. A hajó pedig futkosott este és futko­sott éjjel Helsingör és Hälsingborg kö­zött a kis kutyával és egyre jobban két­ségbeesett gazdáival. Reggelre már vi­hart kaptak. Mind a hárman üvöltöttek. Betegek voltak és ugattak. A válasz ké­sett. Svédországban csak nem lehetett kiszállni. Végre délelőtt tizenegykor megjött a stockholmi válasz: — A kutya ikihajózhat... A finánc udvariasan megbillenti a sapkáját: — Tessék. Most már minden rendben van! Éppen tizenötször hajózott már akkor a milánói gyáros ájuldozó felesége és félig döglött kis kutyája Hälsingborg és Helsingör, Helsingör és Hälsingborg kö­zött. Körbe-körbe, körbe-körbe. Azt az örömet, amikor végre ki­szálltak! Embert faragok belőle A szigorú papa szokta ezt hajtogat­ni, csintalan csemetéjére célozva: »Majd adok én neki, mégis megmutatom, hogy embert faragok belőle. Vagy megszokik, vagy megszökik.« Ezen a bizonyos pa­pán most túl tesz Charles Schmidt ur, akinek ugyan nincs semmiféle csemeté­je, csak egy jól kifejlett majma, de ép­pen erre a majomra céloz, amikor ün­nepélyesen bejelenti: »Mégis megmuta­tom, hogy embert faragok belőle, em­ber lesz belőle.« Mert mint Schmidt ur mondja, a ma­jomból igenis lehet embert csinálni, csak tudni kell, hol kezdje az ember. Az át­alakítási munkálatokhoz nagy előkészü­leteket tett: részvénytársaságot alapi­­tóit, amelynek már van elnöke, igaz­gatója, felügyelő bizottsága, sőt rész­vényjegyző is. A részvénytársaság ak­tívája egyelőre ama titkos recept, amely­nek segítségével csimpánzok és gorillák 1 keresztezéséből embert lehet faragni. A darvinisták bizonyára ujjonganak Schmidt ur merész vállalkozásán és iz­gatottan várják azt a napot, amelyen az első majomszabásu ember végiglejt — A belimanasztiri határrendőrség néhány nappal ezelőtt letartóztatott a határon egy fiatalembert, aki iga­zolvány nélkül lépte át a határt. A letartóztatott azt vallotta, hogy Schmidt Gézának hívják, huszonki­lenc éves. szegedi illetőségű és azért szökött meg Magyarországból, mert ott betöréses lopás címén ártatlanul két évre Ítélték. Schmidt előadása szerint néhány évvel ezelőtt Szegeden bankhivatal­nok volt, de B-ilstára került és nem tudott álláshoz jutni. Szegedről Bu­dapestre ment, ahol mint magánhi­vatalnok kapott álást. Egyszer éj­szaka, amikor lakására igyekezett, megállította egy detektív, akivel még Szegeden valami miatt össze­különbözött, leigazoltatta, majd be­kísérte a főkapitányságra. Itt közöl­jék vele, hogy előzetes letartózta-, tásba helyezik, mert az a vád ellene, hogy egy belvárosi üzletbe betört és azt kifosztotta. Schmidt tiltako-Büdapestrol jelentik: A szokolha-, misitás ügyében megindult újabb nyomozás szombaton érdekes for­dulatot vett. Ismeretes, hogy az ügyészség utasítására a tavasszal, a frankügy nyomozásával egyidejű­leg utasította a rendőrséget, hogy indítson uj nyomozást a szokolhami­­sitók ellen. A budapesti rendőrség akkor kihalgattal az ügyben Fried­rich Istvánt, őrgróf Pallavicini Györgyöt, gróf Sigray Antalt, her­ceg Windischgrütz Lajost, Nád'ossy Imrét és Rába Dezsőt, majd a pót­nyomozás lezárása után az iratokat átküldte az ügyészségnek. Az ügyben most érdekes fordulat állt be. Szombaton dr. Friedmann Ignác, Beogradból jelentik: Horváth Ivánt és feleségét Findeis Máriát, a Decsan­­szka-uccai véres családi dráma áldo­zatait a beogradi kórházban műtétnek vetették alá, állapotuk azonban még mindig aggasztó. A rendőrség felhasz­nálva azokat a pillanatokat, amikor a két súlyos beteg eszméleténél volt, ki­hallgatta a házaspárt. Az asszony elmondotta vallomásában, hogy férjévek aki rossz sorsa mellett még mindig szeretett mulatni, költekez­ni, nagy nyomorban éltek. Valahány­szor részegen tért haza Horváth, a leg­kisebb ok is elegendő volt ahhoz, hogy veszekedni kezdjen. Ez az élet elvisel­hetetlenné vált az asszony számára és amikor nem bírta tovább a családfen­­tartás egyedül reá nehezedő terhét, ha­zautazott anyjához Dombóvárra. Alig telt bele két hét, a férj is megérkezett Dombóvárra és könyörgött az asszony­nak, hogy menjen vissza hozzá. ígérte, hogy megbecsüli magát és józan, szor­galmas életet fog élni. Felesége hitt ne­mondjuk a newyorki korzón. Addig pe­dig, mig ez meg nem történik, nekik is be kell érniök azzal, hogy momentán csak emberszabású majmok kacérkod­nak a korzó szépeivel. Zott letartóztatása ellen és tagadta a vádat, mire a detektívek kierősza­kolták tőle a beismerő vallomást. A bíróság azután a rendőrség előtt tett vallomása alapján, amit ugyan a bí­róság előtt visszavont, két évi bör­tönre ítélte. Schmidt felebbezett és amikor a tábla Ítéletét akarták ki­hirdetni előtte, az őt kisérő őr elől egy óvatlan pillanatban megszökött. Még aznap elutazott Pécsre, ahol elhatározta, hogy Jugoszláviába szökik, mert országos körözését rendelték el. Belimanasztirnál akar­ta átlépni a határt, de a jugoszláv határrendőrség elfogta és letartóz­tatta. A rendőrség Schmidt vallomásá­nak nem adott hitelt és az a gyanú, hogy kémkedni jött Jugoszláviába. Az ügyről nyomban jelentést tettek a belügyminisztériumnak, amely el­rendelte, hogy Schmidtet szálíitsák a beogradi Uprava Grada-hoz, ami szombaton meg is történt. a csehszlovák kormány meg­bízásából átadta az ügyészség­nek mindazok névjegyzékét, a kik 1922—1924. között résztvet­­tek a szokol hamisításában és a hamis szokolok terjesztésében. Friedmann Ignác dr. egyben terje­delmes memorandumot nyújtott át az ügyészségen, amelyben a csehszlovák nemzeti bank ké­ri a megnevezettek kihallgatá­sát és a memorandumban fog­lalt egyéb adatok kivizsgálását. Az ügyészség a napokban dönt arra nézve, hogy a memorandum alapján elrendeli-e az újabb pótnyo­mozást vagy sem a szokolhamisitók ellen. ki, de Beogradban minden a régiben maradt. Pénteken hajnalban is mámoro­sán ért haza Horváth. — Hat óra tájban éppen felkelni ké­szültem — mondotta Horváthné — mert a piacra akartam menni. Iván lelkeit az ágyából és szótlanul odajött hozzám. Balkarjával átölelt az ágyban, csókol­gatott és eközben a késsel hasbaszurt. A jobbkezében rejtegette a kést. Felsi­­kitottam a fájdalomtól és ki akartam magam ragadni a kezéből, de ő szorí­tott. A gyerekek is felébredtek, sírni kezdtek, ö pedig ekkor szivembe akarta döfni a kést, de sikerült félrehuzódnom és így a mellemen sebesültem meg. A vallomás megtétele után Horváthné a két kisleánya sorsa iránt érdeklődött. Közölték, vele, hogy az állami gyer­­mekmenhely vette gondozásba a kis­leányokat. Horváth Iván vallomása egészen el­lenkező megvilágításban mondja el a családi tragédia okait. Elkeseredéssel beszél a feleségéről, azt mondja, hogy nem volt jó feleség és anya. Erről ak­kor győződött meg, amikor az asszony Dombóvárra utazott azzal a megokolás­­sal, hogy anyja beteg. — Abból a levélből, amit a szeretőjé­nek irt, megtudtam, hogy az anyja nem is beteg. Nem egy szeretője volt, de csak a legutóbbi időben győződtem meg erről teljesen — vallotta Horváth Iván. Elmondja, hogy a mikor Dombóvárra ment, anyósát makkegészségesén ta­lálta. Miután visszatértek Beogradba, az asszony folytatta régi életmódját. Ezt nem viselhette el tovább, ezért el­határozta, hogy végez az asszonnyal és önmagával is. — Valóságos pokol volt ez, nem élet — mondotta. Nekem nem nagyon kell az élet, ha felgyógyulok, újra meg fo­gom ezt tenni, de jobban. Kihallgatása közben hirtelen félté­­kenységi jelenetet rögtönzött Horváth Iván. Idegesen felszólította az ápoló­nőt, hogy nézze meg, van-e a felesége ágyánál egy szőke fiatalember. Amikor az ápolónő közölte vele, hogy egy bar­na fiatalember volt ott látogatóban, Horváth megkönnyebbülten fellélekzett: — Az nem az. Az szőke... A kisantant külügyminiszterei Genfben fognak tanácskozni Mitileanu augusztus huszonötödikén utazik Genfbe Bukarestből jelentik: Mitileanu román külügyminiszter augusztus 25-én utazik Genfbe. A Népszövet­ség ülése előtt Mitileanu Genfben ta­lálkozik Benessel, Nincsiccsel és Ti­­tulescu londoni román követtel. Ezen a találkozón megtárgyalják, hogy milyen magatartást tanúsíta­nak a Népszövetség ülésén és meg­állapodnak a kisantantnak a népszö­vetségi tanácsban való képviseleté­ről. A külügyminiszterek tanácskozá­sán fogják eldönteni, hogy a bolgár kölcsön kérdésében milyen áláspon­­tot foglaljon el a kisantant képvise­lője a népszövetségi tanácsban. Betelt a létszám a szuholicai városházán Evetovics polgármesterhelyettes javaslata a tisztviselSkérdésrSl A utóbbi időben sok támadás érte a szuboticai városi tanácsot, amiért fiatal, munkabíró, kvalifikált tisztviselőket ok nélkül nyugdíjba helyezett. Vannak vá­rosi nyugdíjasok, akik mindössze har­minc évesek és alig öt-hat évet töltöttek el városi szolgálatban. Ez természetesen jelentékenyen emelte a város kiadástéte­leit. Evetovics Mátyás dr. helyettes r gármester erre vonatkozólag rövi V részletes előterjesztést fog tenni a t nácsnak. Hir szerint a javaslat a kő' kezőket fogja tartalmazni: 1. A tisztviselőket teljes szolgálati é- .... betöltése előtt a jövőben nem lehet ny> g­­dijazni, csak abban az esetben, ka r.t a tisztviselő betegsége miatt kéri. 2. A á­­ros nem kreálhat uj állásokat uj tisztvi­selők számára sem, mert a jelenlegi tiszt­viselői létszám elegendő a városi admi­nisztráció vezetéséhez. 3. Nem fog a vá­ros uj tisztviselőket sem kinevezni, ha­nem a megüresedett állásokba a megle­vő tisztviselői karból fognak kinevezni, illetve választani tisztviselőket úgy, hogy uj ember csak mint napidijas írnok ke­rülhet a városhoz. 4. A városházán be­vezetik a délelőtti és délutáni munka­időt. A tisztviselők délutánonkint nem fogadnak feleket, hanem az évről-évif szaporuló hátralékokat dolgozzák fel. Evetovics Mátyás dr. készülő javas­lata, mint értesülünk, a városi tanács teljes helyeslésével találkozik. Kém vagy betörő Jogosulatlan határátlép sért elfogtak egy magyarországi fiatalembert, akit kémkedéssel gyanúsítanak Újabb p étnyomozást követel Csehszlovákia a szokolhamisitók eilen A csehszlovák nemzeti bank jogi képviselője átadta a buda­pesti ügyészségnek mindazok névsorát, akik a hamisításban résztvettek Csók és ölelés közben metszette fel a felesége hasát A beogradi családi dráma hőse a kórházban is féltékenységi jelenetet rögtönzött

Next

/
Thumbnails
Contents