Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-06 / 214. szám
2. oldal niszter haláláról. A külföldről először Benes csehszlovák külügyminiszter intézett részvéttáviratot, az idegen államok beogradi követei is kifejezték részvétüket a kormánynak. A parlament nevében Baszarics alelnök intézett táviratot, az ellenzéki pártvezérek közül eddig Köröséé, a szlovén néppárt vezére fejezte ki részvétét. A földmivespárt kongresszusa A Tőldmüvespárt országos kongresszusát szeptember lí-én és 12-én tartja Sabácban ■ ■■ ■■«zuson a politikai hely.,. 'ovics Milán ujságiró, a , ..ságának tagja fogja ismerte. .. a kongresszuson főképen adókérdésekkel foglalkoznak. Valószínű, hogy a pártvezetőség és az elégedetlenek között éles összetűzés lesz a kongreszszuson. A szubolicai dbiektivek összekiil :3nb ztek a moli csendőriéijgel Önállóan nyomoznak a detektívek Szentáról jelentik: A moli kasszarabs ügyében a nyomozó hatóságok még >. indig eredménytelenül nyomo-znak. Sehol semmi nyom, amelyből következtetni lehetne a tettesek kilétére. A még szombaton letartóztatott Szántó .iozicf társtulajdonost és Berger Dezső iőkönyvelőt a csendőrség, tagadásuk ellenére is beszállította a szuboticai ügyészség fogházába. A nyomozás során a csendőrök és a Szuboticáról kért detektívek között nézeteltérések támadtak, mire a detektívek minden kapcsolatot megszakítottak a csendőrséggel és most önállóan nyomoznak. A nyomozás csütörtökön érdekes fordulatot vett. Megjelent ugyanis a rendőrségen Sénics Mltó földmives és bejelentette, hogy a betörés éjszakáján egyik barátjával a Szántó-féle üzlettel szemben, a csendőrség előtt sétált, a mikor észrevett két fiatalembert. Az egyik felnyitotta az üzlet ajtaját és bement az üzletbe, mig a másik ezalatt az uccán maradt. Azt hitték, hogy az üzlettulajdonosok járnak bent az üzletben és ezért nem csináltak lármát. Az idegen Irta : Terescsényi György A szála nagy, lapos zsindely tetei ével úgy gubbasztott a zömök tölgyfaoszlopokon, mint valami vidám, kövér óriás. Mintha lábait is emelgette volna és valahányat reccsent benne a »lövöttfülü« Nővé brácsája, mindannyiszor megbillentette avas eszterhéjvállait, még a bádogszélmutató is csárdást járt a tetejében Alighanem a csárdás miatt mutatott Ily vidám külső ábrázatot az öreg szála, ami nem is csodálatos, hiszen az egész hosszú, siket héten át pókok imádkoznak a gerendák között, ha legfeljebb Gölöncsérné cirmos tyúkja nem látogat be esténként, fölsétálván a hangászok dobogópárkányán, a szélméntes gerendakötésbe aludni. Most kivül kiabál a cirmos, de hangja elvegyül a lármába, a klárinét és a bőrduda sivalkodásába, a kurjortgatásba és szapora lábdobogásba, amit az emberek vernek föl a táncbelyiség belsejében. Ebéd után elkezdődött már. Tandari délután óta hordta körül a háremdeciket az öregeknek, akik a körbefutó lócák mögött szapora boráldozatokkal ünnepelték a hetedik napot. A fiatalja a középen tolongott. Egy csomóban a lányok — patyolatruhás, kipirult arcú tchérnép — kacagó, barnabőrü falka, az öröm és a felejtető jókedv boldog mámorában. Vasárnap délután volt és Feketeszél, íz akácok alá bujt Házsorok népe, a légtelenbe nyúló rónas^' kis falucskája ,tt vigadozott Tandari korcsmáros félöpsapett tetejű, öreg szálája alatt. SACSMEGYEI NAPÚ 1926 augusztus6. Toroniálmegye egy millió dinárt szavazott meg az árvízkárosultaknak Heves vita a kormány felelősségéről Torontál—Temesmegye közgyűlésén Velikibecskerekről jelentik: Torontál- Temesmegye képviselőtestülete csütörtök reggel rendkívüli közgyűlést tartott Becskereken. A közgyűlés tárgysorozatán egyetlen pont szerepelt: az árvízkárosultaknak adandó segély megszavazása. A közgyűlés a várakozás ellenére rendkívül heves lefolyású volt és azon éles támadások hangzottak el a kormány ellen. Krstics Vásza alispán délelőtt tíz órakor nyitotta meg a közgyűlést és kegyeletes szavakkal emlékezett meg Gyurisics Márikó igazságügyminiszter haláláról. Javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy részvéttáviratot küld a kormánynak. Ezután dr. Zubkovics Pavle vármegyei főjegyző terjesztette elő az állandó választmány javaslatát az árvizsegély ügyében. A választmány elfogadásra terjesztette elő Krsztics Vásza alispán indítványát, hogy Torontdl-Temcsmegye egy miliő dinárt adjon az árvizsegélyezési akció számára. Megemlékezik a javaslat a németek állítólagos külön gyűjtési akciójáról és indítványozta, hogy amennyiben ilyen akció valóban folyamatban van, hatalmazzák fel az alispánt, hogy azt akadályozza meg, mert szeparatisztikus jellege van és az egységes akciónak árt. Rcijics Tosa nemzetgyűlési képviselő kérte, hogy a javaslatot minden vita nélkül szavazzák meg. Elitéli a németek külön akcióját, me.rt az árvíz nem tett nemzetiségi különbséget a pusztításban és így a segélyezésben sem lehet semmiféle különbséget tenni. Ankics Bozsa ügyvéd képviselőtestületi tag kijelentette, hogy nem lehet vita nélkül megszavazni a javaslatot, mert bár mindenki egyetért abban, hogy az árvízkárosultakat támogatni kell és emiatt ; a segélyt meg is kell szavazni, le kell szögezni, hogy az ország kormányzásában gondatlanságot és mulasztást lehet észlelni, amelyek az árvízkárokat okozták. A mulasztásokban felelős személyeket bíróság elé kell állítani. A töltések kijavítására harminckétmillió állott a kormány rendelkezésére, de ezt az összeget más célokra fordították, amiért súlyos felelősség terheli a kormányt. Ezután a németek külön akciójáról beszél Ankics és kijelentette, hogy nem hiszi, hogy ez az akció folyamatban van és reméli, hogy a németek a nehéz időkben még fogják tenni kötelességüket, ha azonban a külön gyűjtés tényleg fennáll, nincs semmiféle törvényes alap, hogy ellene fellépjenek, sőt nem is kell fellépni, mert a szerbek Magyarországon is folytattak ilyen nemzetiségi gyűjtési akciót. Nikolics Nikola a javaslat mellett szólalt fel, majd Csobanics Vitomir beszél. — Ismerek valakit — mondotta Csobanics — aki szerb létére a németeknél is rosszabb. Egy nőt, akinek nagy szerepe van a módosi járásban, akit közönségesen Radikalka Olgának neveznek. Krsztics alispán figyelmeztette a szónokot, hogy ez nem tartozik a tárgyra. — Alispán ur németekről beszélt, válaszolta Csobanics, én a szerb németekről beszélek. Amig mi fél kilónkint gyűjtjük össze a búzát a károsultaknak, addig ez a nő vagonszámra akarja a búzát Romániába kiszállítani a németeknek. A Politikában olvastam, hogy azok a funkcionáriusok, akik az árvlzsujtotta területen voltak, százhúszezer dináros autószámlát terjesztettek be. Autószámla helyett a károsultaknál^ kell pénzt nyújtani. Suvákovics Lázár agrárreformminiszteri államtitkár, a tofontálmegyei képviselőtestület tagja szólalt fel ezután. Kijelentette, hogy örömmel látja, hogy mindenki egyetért abban, hogy a károsultakat segélyezni kell. Reflektált Ankics felszólalására. Harminckétmillióból nem lehetett volna helyreállítani a töltéseket. Erre egy milliárd is kevés lett volna. Felelősség senkit sem terhel a harminckétmillióért, annál kevésbé, mert Ilyen harminckétmillió nem is létezik. A dinár esése nem függ össze az árvízkárokkal, mert az ilyen csekély hullámzás a kiviteli kampány szünete alatt minds be szokott következni. A németek akcitír ját, amennyiben az tényleg létezik, ő határozottan elitéli, mert önzőnek tartja és az a véleménye, hogy a Vörös Kereszt akcióján kivül semmi féle gyűjtést nem szabad engedélyezni az árvízkárosultak javára sem. Suvákovics felszólalása után a közgyűlés egyhangúlag megszavazta az állandó választmány javaslatát az egymillió dináros árvizsegélyről. A mozitulajdonosok panasza az árviz-adó miatt Deputáciőba mennek a pénzügyminiszterhez A szuboticai pénzügyigazgatóság a pénzügyminisztérium rendeletére való hivatkozással elrendelte, hogy a mozikban minden belépőjegy után két dinárt szedjenek az árvízkárosultaknak. A rendelet végrehajtása nem megy simán,mert a közönség nem akarja fizetni ezt az uj adót és naponta megismétlődnek a heves jelenetek a mozi pénztáránál. Sokan csak hosszas magyarázás és veszekedés után fizetik meg a két dinár pótlékot, mások pedig inkább nem mennek el az előadásra, de nem akarnak a jegyért külön két dinárt fizetni. A szuboticai mozikat a nyári holtszezonban rendkívül érzékenyen érinti ez a rendelet és a mozitulajdonosok felajánlották, hogy rendeznek néhány előadást az árvízkárosultaknak, ha ezt a pótlékot elengedik. Az ajánlatot a pénzügyigazgatóság nem fogadhatta el, mert a minisztérium rendeletét nem változtathatja meg és emiatt az egyik; szuboticai moziban a jövő héttől kezd-* ve már csak a hét utolsó napjaiban fognak előadásokat tartani. Más városokban a helyzet ugyanilyen és a mozisok egyesülete a legközelebbi napokban deputációt vezet a pénzügyminiszterhez, akitől kérni' fogják, hogy keressenek más módot arra, hogy a mozilátogató közönség hozzájáruljon a segélyezési akcióhoz. Éppen szünetet adott Csurár Illés, a füstösképü primás és az elcsittuló dübörgés lassan szűrte át a föl-fölcsapó hangokat. Ekkor kivül, az utranéző sövénypalántákon túl, könnyű homokfutó állott meg. A féderes ülés bőrpárnájáról módis, vadászöltözetű ur ugrott le az ut porába. Vékony, gyöngefáju ember volt, az orrára csiptetett szemüvegen át behunyorgott az imbolygó emberstiriibe. A szála zsupteteje alól előbujt Tandari, a gazda és savószin, keskeny szemeit ráemelte a jövevényre. — Nini... tekintetös ur... — mondotta és előballagott, hogy kinyissa a bejáró ajtaját. — Majd bekötöm... csak tessék... beljebb. De a hangjában kelletlen, fanyar kényszeredettség árulta el az erőszakolt szívességet. — Jó lesz, Tandari —• szólt a szemüveges és elbámult maga elé —1 csak benéztem ... egy kicsit... — Gyi, te.,. — nógatta a lovat az öreg. — Ne fogja ki... csak éppen, hogy pihenjen... nem soká maradok... Tandari bevezette a lovat és elkormányozta hátra, az istálló felé. A vav dáazruhás csöndesen induSt utána, végig a szála külső palánkja mellett, amelyen belül a népek gubbadoztak. Gyerekhad futott elő, borzas, barna fejek, szájtátva bámulták a vendéget. Benn furcsán dongott az öblös méhkas... Ekkor a szemüveges ember odahajolt az öreg paraszthoz. Röviden, szinte fulladozva ejtette ki a szavakat. — Ugy-e ... mondja csak... a Vera itt v^u" — Hogyne, tekintetös ur... hogyne volna itt, itt van hát... táncol javában ... Fölállottak a párok és Csurár valami nehezen csorduló, módis melódiát húzott a talpuk alá. Félszemével az idegenre bámult és széles mozdulatokkal fűrészelte nyirettyűjét, nyilván tetszeni akart a városi, tükrös csarnokokhoz szokott embernek. Az idegen, mert zavaró, kirivó folt volt csakugyan itt, egykedvűen üldögélt az asztalvégen. Cigarettára gyújtott és széthunyorgott a lassan éledő embertömegben. Verát kereste, a leányt, amiért idejött és aki annyi édesbus keserűséget okoz neki mostanában. Maga sem tudta, hogy kezdődött el, mint történhetett, hogy ez az egészséges, barna parasztleány gyújtotta fel. A finom, jómódú városi család sarja, aki ‘országokat járt végig és aki 'után selyemköntösü, illatos dámák vágyakoztak, aki jóllakottan fordult el a széles világ gyönyörűségeitől. Ezt a lányt akarta. Elvenni tőlük, a kemény, busafejü emberektől és azt hitte, hogy fölemelheti és kihozhatja a napfényre, mag:a mellé... — Borzasztó ez... — vergődött magábamerülve és elképzelte Verát, a gyönyörű, fiatal leányt, amikor először látta, a műtermében. Haját, az éj sötét, dagadó patakot, amely végigomlott kétfelől a márványhomlokon, az ajkai körül szaladgáló könnyű mosolyt, az önmagára felejtkezett élet egyszerű báját, mozdulatait... És hirtelen, itt, a fulladt levegőjű táncterem szögletében, megérezte a tragikus szakadékokat, amelyek örökre elválasztják tőle. — De hátha... — simította szivén az édesbus gondolat... — Bolondság!... — kacagott belül egy másik hang — mit akarsz vele?... Elvinni talán tapétás és függönyös szobákba, élesnyelvü, ideges népek közé... vagy asszonyodnak talán... Ezt? ... hiszen markot ver a mezőn, izzadt napszámosok között... — Irtózatos... Feje aláhanyatlott, nyelve alá keserű izek futottak. A leányt látta, benn a kavargó párök örvénylésében... valami talpas béreslegény fogja át karcsú derekát. — Nem birom tovább... — mondta és fölállott. Kitámolygott a levegőre. Fönn, fönn, magasan, az alkonyodó ég roppant boltozatáról violaszin derengéssel harmatozott alá a leboruló éjszaka. Hűvös szellő csapott át a szendergő földekről, ahol a békességbe csöndesük élet, a duzzadó búzatáblák és kukoricások ájultan nyúltak el a messzeségben... — Ma megmondom neki... — töprengett — de ha nem értene meg ... hiszen nem értheti meg, hogy mit akarok... . — Mit is akarok? — markolt szivébe a keserűség — mit akarok vele, magammal? ... Fölnézett az égre. A mennybolt hatalmas öble, mint föltárt, temérdek koporsó, részvétlenül boruk a világ fölé. Elbotorkált az istálló felé, hogy befogja a lovat. A ház sarkában hirtelen egy leány halkan fölsikoltott, fehér szoknyafodra meglebbent és eltűnt a sötétben. .., Vera volt. VI—HOtAIW I
