Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-04 / 212. szám

4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPL0 CIRKUSZ • ■ • Férfi-ideál — Mégis, milyennek kellene lenni annak a férfinek? — sürgettem őnagy­­ságát, magam is csodálkozva kíváncsi­ságomnak, mert hiszen egy csöppet se érdekelt, hogy mit fog felelni. önagysága behunyta a szemét, mo­solygott. — Azt hiszi, azt így le lehet mon­dani? Hála istennek, gondoltam, úgyse le­het elmondani, akkor hát beszéljünk va­lami másról, például, hogy mikor hoz­zák az uzsonnát. önagysága kinyitotta a szemét és el­komolyodott. — Azt hiszi, azt igy el lehet mon­dani? — Persze, hogy azt hiszem, miért ne? Magasnak, szőkének és kékszemü­­nek, mi? önagysága legyintett. — Milyen ostobák maguk! Igazán azt hiszi nálunk is az a fontos, ami ma­guknál — megjelenés, forma — testi szépség?- Igazán? Hát lehet csúnya is? — Csúnya? Azt nem. Azt nem mon­dom. Arról szó se lehet. Szépnek kell lenni, az természetes. Csakhogy a szép­ség magában nem elég. Az olyan ter­mészetes alapfeltétel, mint a levegő, ami nélkül úgyse lehet szó semmiről. De hol van még a szép férfi a férfi-ideál­tól! Csak maguk örülnek meg mingyárt. fia egy nő szép. Nekünk az kevés! Szé­pek lenni magunk is tudunk. — De miért nézne másra, ha egy­szer ... — Na hallja! Hát azt hiszi, tudnék szeretni olyan férfit, aki terrorizál en­gem, aki a szabadságomat akarja? Egy rabszolgatartót? Pfuj! Undorodom a féltékeny férfiaktól — akik megalázzák önmagukat! — De hisz az előbb... —• Mit előbb? Az én férfi-ideálom ti­tokban szenved, nem szól, csak szen-Bécsből jelentaik: Kedden érkez­tek vissza Bécsbe azok az osztrák delegát’-sok, akik a párisi katonai ellenőr., j bizottsággal folytattak tár­gyalásokat a bizottságnál- ;ról a követeléséről, hogy az iái ha­diszer gyártó gépeket, mit, -dl sem­misíteni. A tárgyalások eredményre vezet­tek, mert az osztrák kiküldöttek fel­világosító munkája után az ellenőrző bizottság csak ab­ban az esetben ragaszkodik a hadlszergyártásra alkalmas ezer­­hatszáz gép megsemmlsltésé­ved, emészti magát értem — halálosan tudlnék szeretni egy ilyen férfit! Megállapitottam, hogy önagysága ha­lálosan tudna szeretni egy olyan gyö­­nyönüszép, zseniális, gazdag és tökéle­tes férfit, aki reménytelenül szereti őt és fájó szívvel lemondtam az uzsonná­ról, mert már mennem kellett. hez, ha azokat semmiesetre sem lehet békés célokra fel­használni. Az ellenőrző bizottság egyébként előzékenységet Ígért az osztrák kor­mánynak az ügy végleges elintézé­sében és a katonai ellenőrző bizottság több tagja már elindult Ausz­triába, hogy az ügyben a hely­színen folytassa a tárgyaláso­kat Osztrák politikai körökben remélik, hogy az ügyet sikerülni fog kedve­zően elintézni. Szabadlábra helyezték Radics István pazovai merénylőjét A szakértők ine rál'api ották, ho ry a bomba ártalmatlan volt A halálra ítélt osztrák gépek A katonai ellenőrző bizottság tárgyalásai az osztrák kormánnyal Megint behunyta a szemét, nedves, kicsit nyitott szájjal mosolygott, hátra­dőlt, hosszú szempillái kéjesen remeg­tek. Rettentően csúnya volt. w bzoval — okosnak is (1 Lángésznek i— zseniálisnak i r— -fi gondolkodónak suttogtam-'’ reked Nagyon szerettem volna uzsonnázni, Önagysága dallamosan . felneve Rémes hangja volt.'” ■ »—Csacsi! Mi közöm a gondolatai­hoz, ha nem énrám vonatkoznak! Még­ha akkora iángész is, mint az a Shakes­peare, vagy az az Edison! Az a férfi, akiről mi ábrándozunk, elsősorban férfi­­— nem világhódító apostol! — Hát lehet buta is? — Hova gondol! Az természetes, hogy mellékesen világboldogitó apostol. Csak nem gondolja, hogy engem pél­dául igazán érdekelni tudta egy buta férfi. De az, hogy okos és tehetséges legyen, hozátartozik a dologhoz, abban semmi különösen sincsen — hiszen kü­lönben nincs is mód rá, hogy megismer­kedjünk. Egy buta férfival szemben mindig érezzük a szellemi fölényünket és az elviseheteten — mert mi nem szere­tünk fölényben lenni szellemileg. Kiegyenesedett, gúnyos szikra villant meg a szemében, hflegen, nyugodtan végigmért. Kimondhatatlanul ostoba ké­pe volt. — Értem — mondottam lesütött szem­mel, mert mintha a szobaleány lépteit hallottam volna és nem akartam, hogy észrevegye, mennyire örülök az uzson­nának. Értem. Röviden szólva: olyan­nak kell lennie, hogy szerelmet keltsen. Az a bizonyos férfi, aki nem tudni mi­ért, tetszik a nőknek: valami rejtett fluidoim van benne, sugárzó erő. Az arca szellemet, bátorságot, okosságot, önérzetet tündököl. Sajnálkozva nézett rám. Nagyon meg­sajnáltam. — És egyéb semmit? — Hát még mit? — Szellem! — bátorság! — okosság! — önérzet? És hol a legfontosabb: a rajongás? — A rajongástól és szerelemtől el­boruló szemek, ahogy rámnéz? A vak .'mádat, az alázatos hódolat, amibe fel­olvad, ha meglát? Az ájult szerelem, »mitől egész lénye remeg? A kétségbe­esett zokogás, a leugrás a negyedik emeletről, a vad dühroham, amivel tőrt ragad, hogy leszuria azt - másik férfit, akire r'ütézek!‘',n* » Zagrebból jelentik: A Radics-párt pazovai nagygyűlésén, mint ismere­tes, a nacionalista ifjúság botrányos tüntetéseket rendezett. A gyűlésen a csendőrség egy Mihics nevű fiatal­embert letartóztatott, mert az illető bombával'jelént meg a gyűlésen, a melyet tfállottiá’Sa szefint a* szónoki emelvényre akart dobni. A letartóz­tatott MrhidSet a mitrovicai ügyész­ség fogházába szállították, a me­rénylet ügyében pedig széleskörű vizsgálat indult meg. Hétfőn délután négy órakor a mit­rovicai törvényszék udvarán tör­vényszéki bizottság előtt bombaszak­értők vizsgálták meg a bombát. Egy kutyát kötöttek hozzá a bombához, amelyet Mihiccsel meggyujtattak. A bomba elpukkant és a kutyának nem történt bája. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy a bomba telje­sen ártalmatlan vvolt. A törvényszék a szakértői véle­mény alapján szabadlábra helyezte Mihicset, aki ellen most közbotrány­okozás miatt indul kihágási eljárás a közigazgatási hatóságok előtt. Lefejezte a mozdony Borzalmas öngyilkosság a szuboticai pályaudvaron Borzalmas módon vált meg az életé­től Tercsics Lajos negyvennégy éves szuboticai vasutas. Bent a pályaudvar területén, a fütőház előtt kedden dél­után két órakor egy tolató mozdony elé vetette magát, amely pillanatok alatt le­szelte a fejét. A szerencsétlenség idején senki sem tartózkodott a közelben. Ugyanakkor robogott be a beogradi gyorsvonat, a mely a pályatesteken dolgozó munká­sok figyelmét is elterelte a fütőház kör­nyékéről. Tercsics ott állt a fütőházi kfiárati vágány mentén és amikor az egyik tolató mozdony arra felé ha­ladt, hirtelen lehajolt és fejét a sínekre tette. A mozdony kerekei levágták a telét, a mely véresen gurult be a sínpár közé. A mozdonyvezető nyomban észrevette az öngyilkosságot, fellármázta a kör­nyéket. Pár perc alatt százakra menő tömeg gyűlt össze a szerencsétlenség színhelyén, sokan oda futottak a beo­gradi gyors utasai közül is. Tercsics tefnélküli holtteste ott hevert a sin szélén, kezei ökölbe szorulva, lá­bai kinyúlva, a nyakán keresztül patak­zott a vér, amelyből hatalmas tócsa képződött a sínek között. Ugyancsak dőlt a vér a lemetszett fejből is, fakó szürkévé változott és a borzalmas képet még ijesztőbbé tették a nyitva maradt, megüvege­sedett szemek, amelyek mereven néztek az ég felé. A fejtől néhány lépésnyire hevert az el­gurult, összepréselt vasúti sapka. A vasúti rendőrség értesítette a men­tőket, akik kivonultak és összeszedték a holttest szétszakított darabjait, majd az egész roncsot betakarták egy fekete lepellel, minthogy nem szállíthatták el azonnal, mert a rendőrkapitányságról még nem érkezett ki senki a tényállás megálapitására. Félórái várakozás után érkezett meg dr. Csóvtcs József rend­­őtotvos egy rendőrtiisztviselő kíséreté­ben és intézkedett, hogy a holttestet szállítsák el a Bajai-uti temető hullahá­zába, ahonnan a délután folyamán a rendőrség engedélyével hazaszállították VIII. kör, Kalamedjanska^ucca 501. szám alatti lakására. Tercsics Lajos a fütőházíban mint művezető volt alkalmazva. Legutóbb azonban büntetésből három napi fizeté­sét levonták és ezzel egyidejűleg más osztályhoz osztották be alacsonyabb ranggal. Tercsics emiatt annyira elke­seredett, hogy már napokkal ezelőtt fog­lalkozott az öngyilkosság gondolatával. Szombaton délután két Ízben is kísérelt meg öngyilkos­ságot, a Majsal-uti vasúti híd alatt. Mind a két Ízben a vonat elé akarta vetni magát, szándékát azonban észre­vette Hatvan Sándor vasúti munkás, aki az utolsó pillanatban megakadá­lyozta az öngyilkosságot. Tercsics ekkor megígérte, hogy többé nem gondol öngyilkosságra, de hétfőn este már a gázgyár megett akarta vég­rehajtani tettét. Az arra felé járó embe­rek azonban ezúttal is megmentették a haláltól. A szerencséden ember hat árvát ha­­gyot maga utdp, Fejszével levágta házastársa fej ét egy alibunári földmives A csendőrség letartóztatta a gyilkost Becskerekröl jelentik: Megdöbbentő­en kegyetlen gyilkosság történt hétfőn délután Alibunár községben. Brlován Péter fejszecsapásokkal agyonverte tör­vénytelen feleségét, aki azonnal meghalt. Brlován Péter földműves jóviszony­­ban élt az asszonnyal, fia azonban egy­re sűrűbben tett szemrehányást Brlo­­vánnak az asszony miatt. A fiú azt kö­vetelte, hogy apja szakítson az asz-' szonnyal. A fiú hétfőn délután újból összekoc­cant az apjával. Szóváltásuk egyre han­gosabb lett, úgy hogy az asszony, Mi­los Rákhel jónak látta távozni a ház­ból. Az asszony távozási szándékát ész­revette Brlován Péter. Kirohant az ud­varra, ahonnan hatalmas, élesrefent fej­szével tért vissza. Az apa és fiú vesze­kedése folytatódott, mire az asszony is­mét kifelé indult. Pár lépéssel a küszö­big ért el, amikor Brlován hirtelen mellette termett és a fejszével teljes ere­jéből a fejére sújtott. Az asszony ösz­­szeesett. Elöntötte a vér, mire a megva­dult Brlován egymásután még több csa­pást mért az asszony fejére, akinek ki­loccsant az agyveleje, feje pedig levált a törzséről. A dühöngő embert az összefutott szom­szédoknak csak nagy erőfeszítéssel si­került ártalmatlanná tenni. Az alibunári csendőrség Brlován Pétert letartóztatta és beszállította a pancsevói ügyészség fogházába. Elmegyógyintézetből a fogházba Letartóztatták Fontányi József dr. volt szuboticai ügyvédet csalás és sikkasztás miatt Budapestről jelentik: A főkapitánysá­gon kedden letartóztatták Fontányi Jó­zsef dr. budapesti ügyvédet, aki Szubo­­ticáról költözködött a háború után Bu­dapestre. A letartóztatás az egri tör­vényszék vizsgálóbírójának letartózta­­tási parancsa alapján történt. Fontányi ugyanis hirdetést tett közzé az egri lapokban, amelyben bortemrelő szövet­kezet megalakítása céljából pénzt kért a bortermelőktől. A hirdetés eredmé­­nyekép a bortermelők több százmillió koronát adtak Fontányinak a szövetke­zet megalakítása céljára. A szövetkezet­­alapitás azonban egyre késett és az ér­dekeltek már kezdték pénzüket vissza­követelni. Fontányi, hogy szorongatott helyzetéből meneküljön, ekkor alkalma­zottakat vett fel, hogy ezzel azt a lát­szatot keltse, hogy komolyan hozzákezd a szövetkezet megalakításához. Alkal­mazottaitól tiz-huszmillió óvadékokat vett fel és ezeket az összegeket is elsik­kasztotta. Úgy alkalmazottai, mint az ér-' dekelt bortermelők ezért feljelentették sikkasztás, csalás és magánokirat-hami­­sitás miatt. Fontányi József dr. súlyos helyzeté­ből úgy akart megmenekülni, hogy je­lentkezett a lipótmezei elmegyógyinté­zetben, ahol felvétette magát. Az orvo­soknak azonban feltűnt, hogy Fontányi mindenáron olyan bizonyítványt akart szerezni, amelyben azt igazolják, hogy nem beszámítható. Miután megállapí­tották az orvosok, hogy Fontányinak nincs semmi baja és teljesen beszámít­ható, elbocsátották az elmegyógyintézet­ből, előzőleg azonban értesítették gya­nús viselkedéséről a főkapitányságot. A rendőrségről azonnal detektiveket küld­tek ki, akik ép az elmegyógyintézet ka­pujában találkoztak a kis kézitáskájával hazafelé igyevő Fontányival. A detektí­vek felszólították, hogy kövesse őke,t a főkapitányságra, mire az ügyvéd azon a cimen, hogy őrült, tiltakozott őrizetbe­vétele ellen. A tiltakozás azonban mit­­sem használt és a főkapitányságon le­tartóztatták Fontányit, akit az egri ügyészség fogházába szállítanak. BUTORSZÜKSÉ6 LETÉT tegocsóbban szerezheti be 110l Nagy Varjas Rókus 3 sztalosmesternél, Subotica, VI. Viikovićeva 3 _______1926. augusztus 4,

Next

/
Thumbnails
Contents