Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-29 / 238. szám

18. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 augusztus 29. a karjába. Egyik sebből sem jött vér. A nézők közt az első sorban felállt egy monoklis ur, egy berlini orvos és felszó­lította Takra beyt, hogy engedje vérezni sebeit. A fakir egy pár pillanatig várt, aztán csöndesen igy szólt magához: — Most! A sebekből azonnal megindult a vér. A monoklis erre följött az emelvényre, Megpiszkálta a sebeket, beleszurt egy tűvel a bűvész hüvelykujjába, aztán vo­­nogatta a vállát, hogy nem érti a dolgot, mert ez a seb is akkor vérzett csak, ami­kor Takra akarta. — Magyarázza meg, doktor ur, hogy csinálja ezt! — követelte a varázslótól. A fakir mosolygott és azt felelte, hogy szívesen megadja a felvilágosításokat neki privátim, de a publikumot kísérle­tek érdeklik, nem előadás. Következett a szöges ágy. — Le douleur est une opinion, — je lentette ki a fakir és ráfeküdt meztelen felsőtesttel a szögekre, ahonnan pár perc múlva aztán sértetlenül felkelt. Egyik néző vitát kezdett a fakirral és azt állította, hogy Takra nem azért nem érzi a fájdalmakat, mert »a fájdalom csak képzelődés«, hanem, mert nincsen teljesen a tudatánál. A»bey erre újra át­­szurkálta az arcát tűkkel és ilyen álla­potban látott hozzá — hogy bizonyítsa teljes éberségét — produkcióinak másik részéhez, a gondolatolvasáshoz. Az el­sőt elhibázta, egy ur, a közismert Alf­red Döblin azt gondolta, hogy-a fakir vegye ki a töltőtollát. A bey odament hozzá és belenyúlt a mellényzsebébe, de a tollat nem vette ki. — Falsch! — mondta diadalmasan Döblin. A fakir tiltakozott, aztán amikor meg. értette, hogy miről van szó, megma. gyarázta, hogy Döblin hibázta el a pro­dukciót, ugyanis nem a töltőtollra gon­dolt, hanem arra a szóra, hogy »töltő­toll«, már pedig a bey nem é»rt franciául. Mindjárt meg is ismételték a kísérletet és Tahra ezúttal csakugyan hibátlanul elvégezte a fe'adványt, lekapcsolta egy három sorral hátrább iilö hölgy nyakáról a gyöngysort és átadta Döblinnek. Döblin rögtön visszaadta a láncot a hölgynek. Biztosan nem volt valódi. Egy orvosról a fakir megmondta, hogy hat évvel ezelőtt börtönben ült. Szegény professzor kénytelen volt fel jármi a pó­diumra és nyilvánosan megmagyarázni, hogy nem lopásért, vagy liliomtiprásért volt becsukva, hanem a spartakusz-ielke- Iés alkalmával elfogták és pár napig őri zetben tartották Még be sem fejezte sza­vait, amikor Tahra közbeszólt: — Van itt valaki, aki együtt ült önnel. Nekivágott a teremnek és rövid keres gélés után rámutatott egy szakálas új­ságíróra, aki azután mindenben megerő­sítette szavait. A gondolatolvasás után bejelentette Tahra, hogy most maghal. Szépen le­feküdt egy koporsóba és — tréfa ide, tré­fa oda — elhuny. Legalább is az or­vosszakértők cgytől-egyig megdllapitot­­ták róla, hogy halott. A koporsót be­temették homokkal és igy hagyták, tel­jesen elzárva tiz percig. A tolmács közben bejelentette, hogy Tahra Gö­­görországban huszonnyolc napig feküdt igy, a közönség azonban nem volt haj­landó egy hónapig várni és az orvos­­szakértők is kijelentették, hogy egész mindegy, hogy valaki tiz perc múlva támad föl a halálából, vagy négy hét múlva. A tiz percet dr. Kroner előadá­sa töltötte ki a parapszichológiáról. Laliét, hogy bennem van a hiba, lehet, hogy Krönerben, de legvalószínűbb, hogy a parapszichológiában, mert ma sem tudom, hogy mi az. De meg fogom tudni, mert Tahra, amikor feltámadt, — mert mondanom sem kell, hogya tiz perc leteltével makkegészségesen tért vissza a túlvilágról — szétosztott kis cédulákat azzal, hogy mindenki írja fel rá a címét és hogy mire kiváncsi, ő éjszaka meg fogja a válaszokat álmod­ni és majd postán elküldi. Megragadtam a kedvező alkalmat és ezt írtam fel a cédulára: — Mi az a parapszichológia és mikor {esznek a Vajdaságban a községi vá­lasztások? Ha ezt is megálmodja Tahra bey, skkor csakugyan nagy ember. D. T. J ORVOSI DOLGO T? JL Villámcsapás (A mesterséges légzés) A múlt héten egy csomó levelet kap­tam a Bácsmcgyei Napló hű olvasóitól: azt kérdik: igaz-e a fennti megállapítás és lehetséges-e az, hogy ezeket a villánr­­sujtotta szerencsétlen tetszhalottakat ele­venen temették volna el? Ezekben a szeszélyes, bolond, zivata­ros időkben mi is időszerűnek tartjuk e kérdés beható vizsgálatát, már csak az olvasóközönség megnyugtatására is. A kiszámíthatatlan véletlen folytán e so­rokat épen a tavalyi emlékezetes, rehd­­kivüli ciklonszerü orkán évfordulóján irom. Mindenekelőtt — úgy vélem — nem fog ártani egy kis ismétlés. Mi az a villám? ✓ A híres, Franklin-féle sárkánykisérle­­tek már százötven évvel ezelőtt kimu­tatták, hogy a légkör tele van elektro­mossággal. A derült, kék égboltozat le­vegőiében is sok az elektromosság, ami a levegő vizpára tartalmával arányosan nő, vagy csökken és csak természetes, hogy a páradús felhőkben van a legtöbb v'Vamosság. Egyes felhőkben csak po­zitív, a másikban meg negativ elektro­mosság halmozódik fel. Ha a felhők tul­­telitődnek a különböző fajtájú elektro­mossággal, akkor a fizika törvényei sze­rint a kiegyeütődés elkerülhetetlen. A kétféle villamosság kiegyenlítődése szik­ra alakjában, fénytünemény kíséretében történik és a kisülést csattanás, dörgés kiséri. A légköri elektromosság kisülése­kor a szikra, a villám mindig a földdel keresi a kiegyelitcdést. A dörgést tulajdonképen a sebesen szá­guldó villám mögött összecsapódó lég­­rétegek csattanása hozza létre. A*Szijos­­tor suhintásakor is a kisérő hangot a levegő apró részecskéinek összecsapó­­dása okozza. A fizikusok azt állítják, hogy a lég­köri elektromosság a különböző felhők (hó, jégtü, viz) súrlódása folytán kelet­kezik. A villám sohase olyan cikk-cakkos, mint azt a festők ábrázolják, hanem zeg­zugos, ágszerüen elágazódó hullámos vonal, amelynek hossza négy-öt kilo­méter, tehát a mindenséghez képest — elenyésző parányi. A nép még ma is ab­ban a hitben él, hogy a villám valami kö-féle — innen a menykő elnevezés — vagy holmi girbe-görbe tüzes vasszerü nyil. Az emberek általában nem a fényje­lenségtől, tehát magától a villámtól, ha­nem a kisérö dörgéstől félnek. Pedig a fény és a vele járó villám fürgébb mt a hang, úgyhogy mire a csattanást meg­halljuk, a villám már régen becsapott valahol. Különösen a gyengébb idegzetű nők félnek a villámlás és mennydörgés­től: vihar alatt félelmükben azt se tud­ják hova bújjanak. Gondosan becsuk­nak minden ajtót, ablakot, hogy ne le­gyen »cug«, valóságos kivilágítást ren­deznek a szobákban, imádkoznak és só­hajtozva gondolnak a csendes, havas, hideg téli estékre. Annyit már a régi jó öregektől is megtanultunk, hogy vihar alatt ne tar­tózkodjunk magas hegycsúcsokon. Ve­szélyes villámláskor sik területen nyi­tott esernyővel, vagy vállon tartott vas­villával, gereblyével ácsorogni, járni. Tanácsos ilyenkor erdőbe menekülni — ha ház nincs közelünkben — húzódjunk meg az erdő alacsony, terebélyes fia­tal fái alatt, minél messzebb a magas fe­nyőt, tölgy és jegenye-fáktól. A villám gyakran sújt le egyedül átló tanyai há­zakba is. Helyénvaló, ha vihar alatt a szobában tartózkodók nem a fal mellé, hanem a szoba közepére húzódnak. •Égiháboru idején ne telefonáljunk, ne hallgassunk fejkagylóval rádiót, mert a telefon, a rádió drótjába gyakran csap le a villám. Ha a villamos világítás drót­ját éri a villámcsapás, nem történik na­gyobb baj: kiég a biztosíték, vagy a lámpás. Eszerint tehát a nagyvárosok Ezt írták a minap az újságok: pgy tudós pmfess/oi megáf api olta, hogy a vi áras j otfa egyÁnek csaic baloft ás a rögtön alkalmazót! mes­terségeslégzés mindenkor életmentő leh t. legjobb villámhárítói a telefon, a villany­világítás és a rádió antennák drótveze­tékei volnának. A villásujtott egyén csaknem minden esetben eszméletlenül esik össze, elájul. A villámcsapás következményei közül elég gyakoriak a végtagok bénulásai, érzékszervi zavarok, süketség, vakság, beszédzavarok egész a tökéletes néma­ságig. A halált a légző és vérkeringési központ bénulása okozza. , A villámcsapásnál, ha az idegsokk kö­vetkeztében nehéz‘ légzés, erős elsáppa­­dással járó gyenge szívműködés lép fel, az első segélynyújtás: a mesterséges légzés. , A mesterséges légzés helyes és ügyes alkalmazásával életet menthetünk meg; föképen kísérletet teszünk arra, hogy az orvosi segítség megérkezéséig a légzést és vérkeringést fenntartsuk és ezzel meg­akadályozzuk a látszólagos halott pará­nyi életszikrájának elhamvadását. A mesterséges légzésnél a mellüreg vér­edényeiből a vért a környezet hajszál­ereibe préseljük, a szervezetet ellátjuk friss oxigénnel, igyekszünk a légzési és vérkeringési centrum működését fenntar­tani. Az eljárás roppant egyszerű, egy kis jóakarattal, gyakorlással minden ember elsajátíthatja. Mesterséges légzés Mesterséges kilégzés Mindenekelőtt is szabadítsuk fel az ájult nyakát, mellkasát, hastájékát a szorító ruhadaraboktól, gallért, óvet, derékszíjjal távolitsunk el. A tetszhalot­tat fektessük le a földre lehetőleg a sza­badban, vagy ha ez kivihetetlen, szellös, friss levegőjű szobában. A válla alá pár­gezzük ezt a műveletet addig amíg a sdp­­padt, vértelen, élettelen arcon meg nem jelenik az élet pírja, amíg a tetszhalott már maga légzik. A mesterséges légzést néha — felváltott erőkkel — órákig ke 1 fenntartani - (a müveiét nemcsak a légzést, hanem a vérkeringési szerveket Mestersé es belégzés nát, összehajtott ruhadarabokat teszünk és arra törekszünk, hogy a nyak kife­­szüljón, a fej lefelé lógjon. A hátracsu­­szott nyelvet előre kel! huznunk zseb­kendő, vagy ujjnyi hosszú, egyik végén összekötött két vékony pá.cika segítségé­vel. Az élettelen mögött féltérdre bocsájt­­kozva ragadjuk meg az alkarokat közvet­lenül a könyök alatt és nyomjuk a ka­rokat erősen a mellkasra. Ugyanakkor segédünk két kézzel enyhén gyakoroljon nyomást a has felső részére, a gyomor­tájra, a szivgödörre. E mesterséges ki­légzést műveletnél mindig hallható a le­vegő hangos távozása. A kilégzési mű­veletet kövesse szabályszerűen a belég­zési aktus, amikor a mentő kinyújtja hátrafelé teljesen az ájult egyen kar­jait és a segéd hirtelen abbahagyja a rekeszizomra ható nyomást. A karok kinyujtása és a mellkashoz való szorí­tása ritmikusan, szabályos egyformaság­gal történjék, utánozzuk időben is a nor­mális légzést A küégzéses mozdulatnál olvassunk magunkban: egy kettő és a belégzésnél folytassuk: három-negy. Vé­ts működésre inditja) — amíg önfeláldo­zó életmentő munkánkat végre is siker koronázza, a látszólagos »halott« ki­nyitja szemeit és bár érverése és lég­zésé még gyenge, felüleltes, de él! Az élet első megnyilvánulása a viaszsárga arcon megjelenő pirosság. Ezek után a szivtáját segédünk vizes ruhával dör­zsöli az orvosi segítség megérkezéséig. Az elmondoitakból nyilvánvaló, hogy a villámcsapás áldozatai valóban mesf­­menthetök, azonnal alkalmazott mester­séges légzéssel. ’A mesterséges lélegez­tetés elmulasztásával a villámsujtottból az élet lassan eltávozik, a tetszhalottból igazi halott lesz, még ott a helyszínén. A villámsujtásos ájulásokat gyakran komplikálják égési sebek, amelyek sa­játságos geometriai formákat mutatnak. Az égési sebek különbözők: néha csak könnyű, ágas-bogas elágazódásu hal­vány vörös pír mutatkozik, máskor meg súlyos, mélybe hatoló harmadfokú égé­seket is látunk. Az égési sebeket zsíros, vagy olajos, tiszta kötésekkel látjuk el. (m. a. dr.) Felvétel a Messinger Karolin-féle leánynevelő intézetbe VeL-Beckereken A 25 év óta Vei.-Becskereken fennálló, a város centrumában fekvő, i der. odern igénynek megfelelő leánynevelőintézet felvesz az 1926/27. tanévre növendékeket, kik az állami, elemi, polgári, keres­kedelmi, gimnázium vagy továbbképző tanfolyamot akarják látogatni. PrivátoKtaiás német, francia, angol nyelvben, ének, zongora, kézi­munkában, varrásban. Kitűnő ellátás. Szigorú felügyelet. Prospektust kívánatra küld az Igazgatóság. 669’

Next

/
Thumbnails
Contents