Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-29 / 238. szám
1926. augusztus 29. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal. A felső vége alig három-négy lépés a töltéstől. A bátrabb férfiak, néhány tűzoltó, ott ugrálnak át, azután a Posta-vendéglő kerti-asztalain keresztül egyikről a másikra ugorva jutnak be az épületbe »menteni.« Először a leveleket helyezik biztonságba, azután az ágyneműt, a postáskisasszony toilettjét viszik részben az emeletre, részben földobálják a szekrények tetejére: odáig csak nem jut el a viz. Közben néhány ember tutajt ácsolt össze, valahonnan egy csolnak is került. Ezzel először is a postásék malacait viszik szárazra, aztán vidáman indul a forgalom a hid és a vasút között. Összeszedik az asztalokat, a székeket, amik lassanként úszni kezdenek. Valakinek eszébe jut a telefonközpont, az is ott van a posta földszintes szobáiban. Szerencsére elég magasan van, csak a központos kisasszonynak volna kicsit kényelmetlen a kapcsolás. Valaki rászánja magát, belegázol a vízbe, bekapcsolja a kastélyt, Zidani-MostOt, Celjét, ez most így marad. Mi is haza megyünk. Alig érünk föl, szól a telefon. A szomszédos Szent Marghareta falunál elvitte a viz a hidat. Furcsa elgondolni: milyen sokszor sétáltunk át ezen a hidon és néztünk a Savina vidám, pajkos, alamuszi vizébe. Lefekszünk. Reggel ragyogó napfény. Lesétálunk a vizhez. A vonatok még mindig rendetlenül járnak. Sürgönyözni se lehet, utazni se. A viz már apadt jó félmétert: A forgalmat még mindig az ideiglenes tutaj bonyolítja le. Fél Rimske ott ácsorog a hidon és nézelődik. Egy kis sárga daxli sir kétségbeesetten, alighanem a vasútnál lakik és nem mer a vízbe menni. A párja a túlsó partról ad le vészjeleket. Egyszerre csak hősiesen beleveti magát a vizbe és farkát mintegy árbocot, magasra tartva, átúszik hozzánk. A viszontlátás öröme igazán megható. Azán a házaspárnak sokkal jobb ötlete támadt. A következő fordulónál fölugrottak a tutajra és kényelmesen hazacsolnakáztak. Vov■* jön. Hangos deriilséggel látjuk, hogy dővendég érkezett. Egy kövér házaspár száll le vagy hat darab kézipodgyásszal. Kétségbeesve állnak a töltésen és néznek a tengerre, ami tőlünk elválasztja Őket. A tutaj elmegy értük. Egyszerre nem férnek föl. t»nagysága testsúlya alatt igy is nagyon mélyre sülyed a kis alkotmány. Találgatjuk: átér-e szárazon? Egyszerre egy nagy fekete kutya kapaszkodik a tutajra. Ez hiányzott. A tutaj lemerül, az utasoknak bokáig ér a viz. A kutyát ledobják, mint valami homokzsákot. Végre megérkeznek. A kövér nagysága káromkodik. Nagyon nehéz nevetni. Később el akarunk menni Szent Marghatetába, megnézni a hidat, de nem jutunk odáig, az autó a templomnál megáll, az ut még viz alatt van. A folyó völgye mindkét parton két keskeny -esik, szántó meg veteményes kert, mind el van öntve. Az átlátszó vízben látszanak a muskátlik, a szépemherkék tarka virágai. A Savina még mérges. Szédületes gyorsasággal rohan sötétzöld haragjában. Azt mondják, ez egy nap alatt hét métert emelkedett. Toporzekol, mint a hirtelenmérgü ember, de senki se veszi komolyan Délben már gyalog teb<>t a vasúthoz menni. Ez a szomjastoika lold már fölitta az egész vizet Alig .anem sár valahol, az ég tiszti kén senki *e hinné hogy itt árvíz ved. Holnapra csak a Hotel Növi Posta nagytermének a fölázott parketl-je mutatja az árvíz nyomait. . rökciti numMyMmmmmmmstsém* -A vajdasági szerb 'vadalom és a nemzeti kisebbségek\ 1 Irta Bogdanov Vá rd tanár II. A háború által teremtett állapot sok tekintetben érthetetlen volt. A háború, melyet a nemzetiségek végleges felszabadításáért is folytattak mindenféle elnyomás alól, olyan eredményt hozott, melyben az elnyomás továbbra is folytatódott. Nálunk is sokan elcsodálkoztak azon, hogyan lehetséges az, hogy egy nép, mely évszázadokon át küzdött a nemzetiségi elnyomás ellen és a nemzeti szabadságokért és jogokért, a felszabadulása után megvonja ugyanezeket a szabadságokat és jogokat a más nemzetiségektől. Sokan a szerbek közül is és épen azok, akik legtöbbet küzdöttek a szerb kisebbségi jogoért, bizonyos csalódást érezte az annyira áhított felszabadulást követő helyzetben. Ennek a helyzetnek a megvilágítására igen alkalmas épen a vajdasági szerb Írók egyik legnagyobbjénak Zmaj Jovan Jovanovitynak következő verse. »0, Petőfi, te tünemény, A szabadság meteora, Rajongtál a szabadságért — De nem ezért, nem ilyenért. Elestél a szabadságért, De egy másért, egy jobbikért.« Most poö'g foglalkozni fogunk Zmáj költészetével, aki egész életében küzdött minden igazságtalanság ellen, bármely oldalról jött is az. Küzdött az elnyomottak védelmében és az akkori szerb Írók élén igyekezett megtisztítani a fojtogató közéleti levegőt s erre ma is alakalmasak az ő versei. Zmáj Jován Jovdnovity 1838-ban született Noviszadon. Elvégezte a jogot, majd áz orvosi tudományokat; mint orvos a Vajdaság különböző helyein folytatott gyakorlatot. Több lapot szerkesztett, sokat fordított magyar Írókból, különösen Petőfi és Arany müveiből. Egyike az egész szerb irodalom legjelentékenyebb költőinek. Meghalt 1904-ben Kamenicán. Pattom, hogy ti szerb nevet viseltek, Hogy a szerb bankók néktek is szentek, Rogy szerbek utján szívesen jártok, Ahol szerbtől jó »hozományt« láttok; Szerb verejtékből szívesen étiek Es a szerb zsírból megkövéredtek; De a szerb sóhajt meg nem halljátok: Mai cincárok, régi cincárok! Ha szabadságért vért a szerb áldoz, Abból dicsőség rátok sugároz; Es ha Európa a szerbet dicséri, Mosolygós szátok a főrészt kéri. S bárhol szerb vérből gazdag a termés: Osztásnál vagytok az első s elmés. Elsők parádén és bért ha láttok: Mai cincárok, régi cincárok. * Cincárok a Balkán-félszigeten a szlávok beköltözése előtt élt őslakók maradványai. Cincár névvel átvitt értelemben jelölik az uzsorával és mindenféle alantas kalmárkodással foglalkozó embereket. Azokat a verssorokat, amelyeket Zmaj intézett Petőfi szelleméhez, épenugy tehetne ma intézni magához Zmáj hoz es a nemzetiségi jogok többi őszinte harcosához! Ahogyan ma idézni fogjuk az ő és társainak verseit a kisebbségek védelmére, ép úgy Zmáj és a többi szerb költő annakidején ebből a célból fordította le Petőfinek és más magyar költőknek müveit. Mai napon emlékezik A hívőknek apraja és nagyja, Hogy szent nyelvek szállottak Égből az apostolokra. Azért a nyelv, bármelyik is, Egekből nyerte a jogát: Vétkezik az Isten ellen, Aki azon ejtett csorbát. Mindegyik nyelv Istent dicsér Különbözők csak a hangok: Hallják meg ezt, értsék meg ezt Minden népek és államok. Szent Lélek• száll] meg bennünket, Óvj meg, védj meg minden nyelvet! A legelemibb joga bármely nemzetiségnek' á°Z átíyanyelv korlátlan haszná- j lata. Jó volna, ha azok, akik ma kívánják yitássá tenni a mi kisebbségeinknek 1 » ezt a legelemibb jogát, akik napról-napra akadályokat gördítenek a kisebbségek anyanyelvén való iskolázás elé, eltiltják dalaikat, színházukat, előadásaikat megfontolnák Ztnájnak ezeket a szavait. De ha már Ők ma nem akarnak Zmájra hallgatni, akkor legalább azok a szerbek, akik meg akarna maradni Zmájnak és a többi nemzeti vezérek hagyományai mellett, azok akik még tegnap önfeláldozóan küzdöttek saját anyanyelvűk korlátlan használatáért, következetesen kell, hogy védjék mások anyanyelvét és kell, hogy elébe álljanak a mások anyanyelve elten irányuló támadásoknak. Csak igy maradhatnak hívek Zmájhoz és önmagukhoz is. Es mi azt hisszük, hogy ilyenekből több van, mint az először említett fajtából. A diplomás varázsló Dr. Takra bey fakirmui (ványai a berlini orvosegyesületben A nyomtatott meghívó, amit a berlini orvosegyesülettől kaptam, feltűnő betűkkel közli a címzettekkel, hogy »az előadással kapcsolatos kísérletek olyan természetitek, hogy azon gyengeidegzetü, vagy áldott állapotban levő hölgyeknek nem ajánlatos megjelenni.« Minthogy az idegeim jók és tudtommal nem vagyok momentán áldott állapotban, a jelzett időben pontosan megjelentem a Foerstor-Saalban, hogy végignézzem egy egyiptomi fakirnak, dr. Tahra bey-nek a legnevesebb berlini orvostanárok, pszihoanalitikusok és parapszichotógusok előtt tartott büvészelőadását. nyomban megfőzte. Franciául beszélt a hallgatósághoz, hibásan, — a himnemü és a nőnemű névelőket állandóan és következetesen összetévesztette — és bizalmi-férfiakat kért a kísérleteinek ellenőrzésére. Az orvosok közül dr. Kroner ideggyógyász és dr. Koerber egészségügyi tanácsos ajánlkoztak, rajtuk kivül két berlini ujságiró és én másztunk fel* az emelvényre. A fakir mindenekelőtt átnyújtotta egy-egy kezét az orvosoké nak, hogy számolják meg az érverését A doktorok elővették az órájukat, az egyiptomi bey csuklójára biggyesztve a kezüket, nézték a mutatókat, aztán az A do'og rendkívül rejtélyesnek Ígérkezett, különösen az izgatott, hogy vég"« megtudom, hogy mit jelent az a szó: parapszichodógus. Félórával az előadás megkezdése előtt már ott tolongtam némileg életveszélyesen, a terem ajtaja előtt és sikerült is bejutnom, noha körülbeül kétszáz helyre több mint ötszáz jegyet adtak Ír. Az orvosokból és níságíróküiJÍ álló közönség soraiban számos nő is nyüzsgott, bizonyságául annak, hogy a berlini lányoknak és asszonyoknak: jók az idegeik.... Amikor a világoskék függöny szétnyílt, az emelvényen láthatókká váltak a rendes fakir-rekvizitumok, szöges deszka-ágyak, talaptafc, tőrök, a padlón homokdomb és erős tömfénszag áradt a közönség felé. Meglehetősen kókler-benyomást tett mindez, csak az nyugtatta meg némileg az egy begyült tudósokat, amikor a bey tolmácsa, egy frakkos ur megmagyarázta, hogy a fakiroknál, akik mindannyian ezt a nevet viselik és külsőségekben tradiciótiszteletből megegyeznek, széles skála vezet á közönséges uccai kigyóbüvölőtöl a metafizikai problémákon spekuláló filozófusig és Tahra bey, aki a konstantinápolyi egyetemen orvosi diplomát szerzett magának, a fakirok legmagasabb osztályába tartozik. A németek általában babonásan tisztelik a diplomát, ezúttal is egyszerre megváltozott a hangulat a bey-doktor javára. A magam részéről, nem tehetek róla, az egész kontantinápolyi egyetemben nem bízom túlságosan. A tolmács még beszélt, amikor belibbent a fakir, fehér turbánnal a fején, ezüsttel és lilával hímzett keleti öltözékben, a lábán fehér strimflit és szandált viselt. Hatalmas alak, barnabőrü, erősen hajlott orral, úgy nézett ki, mintha most rajzolták volna te egy cigarettadoboz tetejéről. Az erős idegzetű hölgyeket : egyik kijelentette, hogy az érverés per[ ce: kin kih nevenhét, a másik pedig, ' hogy szúztiz-száztizenkettö. A fakir mo: solygott. a közönség tapsolt, nekem pe; dig esze;:.bejutott, hogy a szuboticai i Beogi ad-kávéiiázban Lakos György birj kozóbajnok, — aki Prof. Mabuse néven I járja a Vajdaságot, mint fakir — napjáj lián háromszor lepett meg ezzel a trük- I kei, hogy végül is már untam. Tahra beyt is kezdtem unni, amikor háromszor, j vagy négyszer megismételte ezt a kisérj letet, aztán tolmácsa utján előadta, hogy egész művészete azon múlik, hogy szabályozni tudja vérkeringését és a vazomotorikus idegeket alá tudja rendelni akaratának. A következő mutatvány érdekesebt) volt: a fakir kijelentette, hogy beszünteti életműködését, azzal elsápadt, megmerevedett és lezuhant a földre, mint egy hulla. Asszisztense előhurcolt egy nagy vastag kőlapot, rátette a bey mellére és kezembenyomott egy hatalmas kalapácsot. hogy üssek a kőlapra akkorát, amekkorát csak tudok. Engem nem kellett biztatni, levetettem a kabátom, íelgyürtem az ingujjam és rávágtam a kőre, hogy nyomban szétrepedt. Titokban reméltem, hogy sikerült a fakirt is agyonütnöm, de csalódtam, Takra bey pár perc múlva felkelt, levette melléről a kettézuzott kőlapot és nevetett, hogy neki nem is fájt. Az orvosok ezután a fakir kérésére megvizsgálták a torkát, az újságírók pedig az asztalon fekvő két kalaptiit. Takra ezután az egyik tűt balról, a másikat jobbról beleszurta a nyakába, úgy hogy a tűk hegye a nyelvén keresztül jött ki. Ott találkoztak. Közben folyton beszélt, egyáltalában nem akadályozta meg ebben, hogy torka és nyelve át van szúrva. Felvett az asztalról néhány kést és beledüíködte őket a vállába, a nyakába és
