Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-28 / 236. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ központ — Gavrilovics Jován. Szkenderovics-szállás — Uros cár. Crnkov-szállás — SzingjeUcs Sztevan. Vukov-szállás — Saníics Aleksza. Srednji — Szent Anna. Zlatni — Rajics Tanaszko. Alsó Csikeria — Sztrahinics bán. Bajai-uti — Evetovics Iván. Zorka-gyári — Mamuzsics Lázó. Bajai szőlők — Trsztenják Davorin. Kelebia — Csarnojevics Arzén. Mélykúti ut — Zfinyi és Frankopán. Palics — Danicsics Qyura. Zsednik uj iskola — Első felkelés. Zobnatica — Tesz la Nikola. Tavankuti uj iskola — Tököli Száva. Óvodák: k kör Trenkova-uccai — Milica cárné. II. köri — Jugovicsok anyja. III. köri — Ljubica fejedelemasszony. IV. köri — Zorka fejedelemasszony. V. köri, Bajai-uti — Jelena hercegnő. V. köri, .második — Jevroszima anya. VI. köri — Koszovka leányka. VII. Frankopanszka-uccai — Angelina anya. Kereskedők és gyárosok tiltakozása a szuboticai adóstatárium ellen Negyveníagu küldöttség élén Juries Márké képviselő kérte a főispánt, hogy járjon közbe a rendelet visszavonása érdekében — A főispán kijelentette, hogy a negyedosztályu kereseti adót valószínűleg újra kivetik és a memorandum többi pontját is párioiőan terjeszti a pénzügyminiszter elé A suhoticai népiskolák uj elnevezése Szuboica város iskolái és óvodái az 1926—27. iskolaév kezdetétől uj hivatalos nevet fognak viselni. Az összes városi és szállási iskolákat, valamint óvodákat szerb-horvát történelmi személyek nevéről, bunyevác vezetőférfiakról, történelmi eseményekről, helyekről és a népköltészet alakjairól nevezték el. Az egyes iskolák uj neve a következő: I. köri (mlakai) iskola — Obradovics Doszitej. Polgári iskola — Felszabadító Petar király. II. köri (Szt. György) — Kujundzsics Pájó pap. III. köri, (Szt. Rókus) — Antunovics püspök. IV. köri (Galamb) — Alekszandar király. V. köri (Bajai) — Bunyevác Matica. VI. köri (Jaszibara) — Miletics Szvetozár. VII. köri (Kakas) — Felszabadulás (1918. november 13.). VIII. köri (Homok) — Ka- Tagyorgye. Pravoszláv templom melletti iskola — Szent Száva. Zsidó iskola — Mária királyné. Alekszandrovói (központi) — Petar trónörökös. Alekszandrovói (második) — Natosevics. Szállási iskolák: Vásártéri 1. — Evetovics Miroljub. Vásártéri 2. — Rajics Blaskó. Majsai-uti 1. — Koszovó. Maj- Bai-uti 2. — Preradovics Petar. Bukvács r~ Obilics Milos. Vágójárás — Márkó királyfi. Szegedi szőlők 1. — Dusán cár. Szegedi szőlők 2. — Crni Jovan cár. Radonovác 1. — Putnik vajda. Radonovác 2. — Zmaj Ognjeni Vak. Palics — Ratíicsevics Brankó. Kővágó — Lázár cár. Hajdujárás — Kilenc Jugovics. Bibichát — Zmaj Jovanovics Jovan. Ludas csurgó — Milos fejedelem. Ludas központi — Rajmakcsalan. Ludas uj — Karaizsics Vük. Alsó Ludas — Nemzeti guszla. Bikovó uj — Bacsics Pájó. Sup- Iják uj — Kujundzsics Ilo. Suplják régi — Mihailo fejedelem. Bukovó régi — Malagurszki Csurcsics Icó. Puzics-szálfas — Jaksics Gyura. Klisza — Kumatiovó. Szudarevics-szállás — Szudareeics Franjo. Matijevics-szállás — Sártsevics Bózsó. Cvijin-szállás — Petrorics Nyegos Petar. Zsednik központ — Második fölkelés. Zsednik Vukov — Nercsics Sztanisa. Zobnatica — Nemanja ztevan. Mukics-szállás — Bregalnica. Milodánovics-szállás — Milutin király. Dulics-szállás — Dulics Gjenó. Pavlovac — Szucsics Luka. Pavlovac Kujundzsics — Kujundzsics Nikola. Palivukov — Mandics Mijó. Sebesics — Vidákóvics Barna. Kis Tavankut — Stroszmajer Jüspök. Ljutovo régi — Vrlics Szubota. ljutovo uj — Gundulics Iván. Tavankut 4. oldal. Végrendelet Irta : Berényi János A rokonok csoportján végigrándult a dühös nyugtalanság, amikor Márika belépett a szobába. — Apám! Egyenest az após ágya felé tartott, a többieknek inkább csak a szemével köszönt. A fakó, megapadt arcú öregember kicsit fölemelkedett, karjait a dunna fölé csúsztatta. Márika kezet csókolt neki. — Te vagy Márika? Azt hittem nem Is gyössz — suttogta fáradt-boldogan az após, de mosolygott és ölelő szemekkel nézte a fiatal menyecskét, végig a kendője búbjától a tűpárna puhaságával kidomborodó mellekig, még lentebb a szoknyára is vetett egy pillantást, ahogy szétsimult az ágynak támaszkodó tömör combok fölött. — Gyöttem vóna, nagyon is gyöttem vóna. De csak tennap kaptuk a sürgönyt. Pedig úgy van jelözve, hogy má tennapelőtt föladták. Az após visszahanyatlott a vánkosra. Kicsiket lélekzett, félignyilt szájjal, szaporán. Márika tartózkodóan végigsimitotta mégegyszer az öreg kezét. Julcsa, a legidősebb menyecske ellenségesen a sarokba húzódva várt, fölajzott vércsekedvvel, a jelenet égette a szivét, de azért félrefordullt arccal is látni akart mindent. Most Márika szemébe csodálkozott. — A sürgönyt? Csak tennap kaptad a sürgönyt? Tennapelőtt délben köllött vóna olvasnod. Legkésőbb. Márika vállat vont, a fejkendőjét csomózgatta az álla alatt. — Köllött vóna. De mégse gyött. Ha A szuboticai kereskedők és gyárosok egyesülete részéről pénteken negyventagú küldöttség jelent meg Gyorgyeyics Dragoszláv főispánnál és tiltakozott az adóhátralékok statáriális behajtása ellen, amit, mint ismeretes, Bogojevics pénzügyminiszteri inspektor rendelt el. A küldöttség szónoka, Juries Márkó nemzetgyűlési képviselő kérte a főispánt, hogy tegye magáévá a deputáció kérését és illetékes helyen eszközölje ki, hogy a kereskedők kérelmét a pénzügyminiszter teljesítse. Ezután Damjánovics Milán a szuboticai kereskedők és gyárosok egyesülete nevében tizenkét pontba foglalt memorandumot adott át. A memorandum első pontjában kérik, hogy Bogojevics Iván ismeretes rendeletét vonja vissza a pénzügyminiszter. Kérik továbbá, hogy a város rövid időn belül bizottságilag állapíthassa meg, hogy mennyi a város adóhátraléka. A hivatalos megállapítás szerint ez százhuszmillió dinárt tesz ki, de ebben az összegben van a megholtak, elköítözöttek és a csődbe ment kereskedők adója is. Azonkívül az adóhátralékoknak részletekben való fizetéséhez kérik a pénzügyminiszter hozzájárulását. Az ötödik pontban azt kéri a Lloyd, hogy a városi tanács rendelje el a községi pótadó újbóli kivetését az egyenes adók alapján, mert az eddigi kivetések az állami adóelőleg alapján történtek. A hatodik pontban kérik, hogy a IV. osztályú kereseti adókivetések revízióját rendeljék el, mert e tekintetben óriási nem hiszed, silabizáld ki róla, hogy mikor gyött. Ott találod a pakkomban. Ezt ugyan hazudta, egy kicsit a többit is. De azért elszánt nyugalommal nézett farkasszemet a Julcsa ángyával. Jrácsának kellett végül is belebékülni mindenbe egy gúny felé csuszamlott keserű szájránditással. — De itt túl meleg van — állapította meg Márika — egész fülledt a levegő ha belép az ember. Mér nem nyissák ki az ablakot? Nem mozdult senki. Fölcsukló haraggal pillogtak egymás felé, mindenki a maga fölpiperézett fájdalmát strázsálta feketén és féltékenyen, mint a busitó téli délutánok kint gubbasztó madara. Az egyik néni szelídre sápasztott véleményét kockáztatta, hogy talán mégse szabad az ablakot fölnyitni, a beteg úgyis fázik. A másik rákoppant a hangjával, hogy inkább még egy kis meleget kellene beengedni a konyhából. És a többi is mind láthatatlan erőlködéssel a talpazatot korbácsolta, az öreg kegyét, amelyet Márika eleitől fogva győzelmesen a lábai alá kapott és zsarnokul bitorolt. Márika nem felelt, odafordult az apósához. — Az ablakot apám, kinyissam egy kicsit ugye? Az öreg bólintott. Pillája alatt könnyű vizcseppet választott ki a meleg hála. A néni mentaszagu kendőjével tapogatta az orrát, Márika intett neki, hogy tárja ki az ablakot, ömaga az ágy takaróját húzta föl, lábtól is eligazgatta. A beteg elvékonyodott karjait gyöngéden viszszaemelte a takaró alá. — Teruskám egy vánkost. A fejealja nagyon alacsony. Rozi néni egy törülközőt hamar, te meg Julis, ódd csak föl a motyómat, egy kis gyümölcs van benn meg sütemény. igazságtalanságok történtek. Abban az időben ugyanis az adóbevallási ivek kitöltésére nem adtak semmiféle felvilágosítást és igy történt, hogy egy tizenkétezer dinár évi jövedelemmel bíró kereskedősegédre ötezernyolcszáz dinárt vetettek ki. Kérik továbbá, hogy a III. osztályú kereseti adófelszólamlási bizottság azonnal kezdje meg működését. A nyolcadik pontban kérik a főispánt, hogy a városi tanácsnál eszközölje ki, hogy az uj városi adókat ne egy összegben, hanem három részletben fizethessék be. Végül azt kéri a Lloyd, hogy a főispán illetékes helyen eszközölje ki, hogy az állam a szuboticai vámhivatalnál több éven keresztül befizetett kövezetvámadót, mintegy négy és fél millió dinárt fizesse ki Szubotica városnak, amely viszont azon a pénzen javíttassa ki a város uccáit és utalt. Gyorgyevics Dragoszláv főispán a küldöttségnek kijelentette válaszában, hogy belátja, hogy a népnek nagyon nehéz az adóhátralékot azonnal rendezni. A szuboticai radikális képviselőkkel együtt mindent megtesz, hogy az adóhátralékokat részletekben törleszthessék Jé az adózók, de egyben azt is kijelentette, hogy nem hiszi, hogy azt egészen 1928. évig ki lehessen tolni. Az adótisztviselőkre vonatkozólag kijelentette a főispán, hogy valóban érezhető, hogy az adóhivatal tisztviselői nem a kellő ambícióval dolgoznak. Az adóhivatali restanciák elintézésére vonatkozólag a fő-Negyedóra múlva mind mozogtak. Hallgatagon, fojtott dühre boruló alázat elcsittulásával és Márika szúró vezényszavaira. Csukott szájak mutatták a közömböst, de a szemek izzó vérsugarat sikítottak, az öreg magába feledkezve, megszokottan bólogatott mindenre, amit a menye javallott, nézésével a forgolódását simogatta, a vasalt ruhákba duzzadó hajlongásokat, az ujjai hegyét, kicsit a barna kis állát is, az édes erősléptü lábait. Az ablak miatt szorongó néni, hogy szótlan ne maradjon végérvényesen, a levegőt próbálta elégelni. Márika nagylelkűen beleegyezett, a néni becsukta az ablakot eredményesnek ígérkező tevékenységgel, de a lelkén nem apadt meg a keserű tenger, érezte, hogy igy is vesztett, ezzel is Márika nőtt. A sógoraszszony kibontotta Márika magával hozott utimotyóját, Terus fölélesztett háziassággal igyekezett vánkosért futni, Rozi néne szipogva, egyébre ügyetlen alázatosságba huzódottan tartotta a törülközőt. — Nézze má — fordult az ágy felé Márika — egy kis gyümölcs. Nagyon jót tenne. Kurta kellemes ujjai belesüppedtek a faj őszibarack dévaj pofácskájába. Kettéválasztotta, a mézes zamat végigcsurgott a tenyerén, lágy fehér bélé olyan volt mint a vatta és rajta a vörös mag, egy vér-recés kis szív. Márika szépen kiemelte, a félbarack vastag kagylójából, a gyümölcs napverte nyers-arc izü húsa jószaggal lehelte be a szobát és a gyászban bóbiskoló rokonokat megint a sarokba csaholta, dühödten egybeverődött nyájba, mint a goromba kuvasz a ju— Szőlőt is hoztam. Az öreg elfogyasztotta a félbarac-1926. augusztus 28. ispán elrendelte, hogy a polgármester a többi ügyosztályokból tizenhat tisztviselőt helyezzen át az adóhivatalhoz, akiknek első feladatuk lesz az adófökönyveket lezárni, mert csak ekkor lesz megállapítható, hogy Szubotica város lakosságának mennyi adóhátraléka van. Ezért az adóhivatali tisztviselők délelőtt és délután is dolgozni fognak. A hivatalos megállapítás százhuszmillió dinárnyi adóhátralékot mutat ki és ez a körülmény úgy tűnt fel a pénzügyminiszter előtt, hogy Szubotica adózó polgár-! sága igen kis mértékben tett eleget kötelezettségének. Másfelől azonban úgy tudják, hogy a város adóhátraléka nem több harminc-negyven millió dinárnál. A IV. osztályú kereseti adóra vonatkozólag a főispán kijelentette, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszteri inspektor is tett jelentést a minisztériumnak és nincs kizárva, hogy a negyedik osztályú kereseti adókat újból kivetik. Kijelentette végül a főispán, hogy az adóhivatalban levő hátralékok elintézéséért Jakovlyevics Obrád városi adóhivatali főnököt teszi felelőssé. Gyorgyevics Dragoszláv főispán néhány nap múlva Beogradba utazik, ahol Pérics Ninkó dr. pénzügyminiszterrel fog tárgyalni a napról-napra szaporodó adóp.anaszokról és a memorandumba foglalt többi kérdésekről. Megvámolták a román király felöltőjét A nagyváradi vámhivatal tizennyolcezer leu vámot vetett ki az Angliából érkezett kabátra Nagyváradról jelentik: A nagyváradi vámhivatalban érdekes csomagot vámoltak el. A csomagban, mely Londonból érkezett a nagyváradi Burberry posztónagyáruház címére, egy elegáns férfikabát volt a legfinomabb angol szövetből. A kabátot Ferdinánd király a Burberry-cég bukaresti fiókja utján rendelte Londonból. Az ára tizennégy angol font. A vámhivatal nem tett kivételt a király számára küldött kabáttal sem, azt is úgy megvámolta, mint bármely más árut. A hivatalosan megállapított tarifa szerint a csomagra tizennyolc és félezer lej vámot vetettek ki, annyit, amennyit a vámtörvény előir. A londoni cég nagyváradi fiókja nyomban továbbította a kabátot Bukarestbe. kot. A szőlőből csak néhány bogyót ízlelt. Följebb emelkedett a párnákon, ujjai erőtlen görcsbe hajoltak a menyecske könyöke alatt. Félig ijedten az ablakra bámult, de már az se jelentett neki sokat, csak egy szürkeségbe gémberedő foltot. — Márika lelkem — hebegte — a Jóska, hol van a Józsi? Márika szeméből kiugrott a sirás. — A Józsi is jönni fog. Kaszárnyában van a Józsi, katona. De irtunk neki, jönni fog. Máma vagy holnap. — Te jó vagy Márika -- erőlködött mégegyszer szóra az öreg — szeresd a Józsit. Mindig jó voltál... Tudtam... a fődet is... Köhintett, halkabban folytatta: — A legjobb főd— a törökpusztai rész... Húsz hold, épen negypggye az egésznek. Az a ti részetek lesz, a Józsié ... Jegyzőnél van a végrendelet rula. — De apám... Az öreg szemébe mégegyszer fölnyilalt az élet. Pillája lefelé konyult, széles nehéz árnyékot lendített a szeme fölé. A lélekzet is lassan emelkedett a mellében. — Te cudar, még meghalni se engeded nyugton — vicsorgott Márika felé az egyik sógornő — te hízelgő, alattomos, céda tél Márika visszanézett, hallgatva, de győztes daccal, húsos tenyerét az öreg arca felé csúsztatta. A beteg akkor már szűrődni érezte a vérét, maga alá, valami langyos mélységbe. Szeme nem csukódott le, a lélekzet finom szálát elnyirta a mennyei ezüstolló. A fiatal kéz után szeretett volna nyúlni, arcán mosolygás ütközött ki. De csak félig, lassan elörerajzolódó vonalakkal. A másik felét már magával vitte a túlvilágra.
