Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-27 / 235. szám
2. oldal a világot, azután kiderült, hogy nincs semmi alapjuk. — Ilyenformán Jugoszlávia gabonafeleslegének előreláthatólag nagyon jó piaca lesz Európában, annak ellenére, hogy Amerikának hat-nyolc százalékkal több lesz az idén a kivitele, mint a múlt évben volt, főleg azért, mert a bevetett területek nagysága is növekedett. Beograd város polgármestere a királynál Kumamidi Koszta dr. beogradi polgármester Blédbe utazott, ahol csütörtökön délelőtt fogadta kihallgatáson a király. Kumamidi polgármester pénteken Zagrebba utazik, ahol Heitizl zagrebi polgj*. 'd&esterrel fog tanácskozni. Az adóegységesítési bizottság ülése Az adóegységesítési bizottság csütörtökön folytatta munkáját és le tájjal jaj a, jövedelmiadó-javaslat 55—5S;; szakaszait. Az ülésen lioszszabb, vtt0ntejlödött ki, amelyben rwfe^yfe'Alíesenják, Setyerov és ük. Az ellenzék mólt elutasították. s miniszter afférja ar belügyi államárral Ternar Iván belügyi államtitkár — mint ismeretes — a Jutarnji Üstben nyilatkozott a tuzlai Radics-párti gyűlésről és azt a kijelentést tette, hogy a gyűlés megzavarását Srskics Milán törvényegységesitő miniszter inszcenálta. A miniszterelnök csütörtökön közölte Srskiccsel, hogy Pernar ígéretet tett a kérdéses nyilatkozat megcáfolására. A cáfolat folytán békésen intéződik, el a Srskics—Pernar-affér. Délszerbia közbiztonsági állapotai kielégítek Uzunovics Nikola miniszterelnököt csütörtökön fölkereste hivatalában Lázics Zsika, a közbiztonsági osztály főnöke és Tomics tábornok, a csendőrség főparancsnoka, akik részletesen beszámoltak Délszerbia közbiztonsági állapotairól. Uzunovics miniszterelnök a jelentések tudomásul vétele után kijelentette, hogy Délszerbia jelenlegi közbiztonsági állapotaival a legteljesebb mértékben meg van elégedve. • Tagadnak a gyilkossággal vádolt bajratoki rendőrök A vizsgálóbíró pénteken megkezdi a tanú* kihallgatásokat ___ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 10Ofi augusztus 27. Csütörtökön ucitioir a bajmoki csendőrség a szuboticai vizsgálóbíró rendeletére letartóztatta és a szuboticai ügyészség fogházába szállította Miskovics Márkó és Grujics Mirkó bajmoki rendőröket, akiket azzal gyanusitanak, hogy az elmúlt vasárnap délután állati módon meggyilkolták Takács János hatvanhárom éves szegényházi lakost. A rendőröket hétfőn korán reggel kiküldték a környékre a szombori rablógyilkosok üldözésére és ezért nem történt meg előbb a két gyilkossággal vádolt rendőr letartóztatása. Miskovicsot és Qrujicsot csütörtökön délelőtt hallgatta ki Gyorgyevics Iván vizsgálóbírói Mind a két vádlott tagadta, hogy ők követték volna el a gyilkosságot és kijelentették, hogy a mai napig semmit sem tudtak a gyilkosságról. A vizsgálóbíró Csütörtökön húsz tanút idézett be Bajmokról. Ezek a tanuk azt vallották a bajmoki csendőrségen, hogy látták, amikor az egyik rendőr a szegényház előtti kutnál lemosta a vércseppékét a kabátjáról. A tanukat péntekre és szombatra idézte be a vizsgálóbíró és ezeknek a kihallgatása talán világosságot fog deríteni Takács János halála ügyére. A Festetich-gobelineket mégsem adják ki A zagrebi muzenm a királyhoz fordult védelemért a Zrinyi-emlékeknek tartott gobelinek érdekében A közoktatásügyi minisztérium elrendelte, hogy a nagyértékü kincseket tartsák vissza a múzeumban Dr. Novák beogradi egyetemi tanár szerint a gobelinek sohasem voltak a Zrínyieké A bolhalábu ember feljegyzései Irta: Kodolányi János Már kezdetben roppant különösnek tartottam, hc^y gyermekpajtásaim csak amúgy lassan vánszorognak a földön, mint a férgek. Mert én egészen mást képzeltem általában az emberekről, mint amilyeneknek tapasztaltam őket. Egyik barátom, a tanítómnak a fia, nagyfejü, hirtelenszőke, hájasképü fiú volt és rendkívül vonzódott hozzám. Egyizben fogócskát játszottunk és én, hogy némi egérutat nyerjek, kissé jobban kiléptem. A hatás csodálatos volt. A következő pillanatban, amint lábizmaim kirugódtak, máris egy kisebbfajta diófa koronája fölött szálltam s a legnagyobb könnyűséggel, eleganciával ereszkedtem le a fa túlsó oldalán a homokba. Mire pajtásaim magukhoz tértek az ámulattól, én már a kert végében voltam, vagy háromszáz lépésnyi távolságban. Attól kezdve a tanító fia szinte éjjelnappal nálam volt és elhalmozott kedveskedése jeleivel. Ennek köszönhetem, hogy iskoláimat el tudtam végezni. Azonban megvolt az a furcsa tulajdonságom, hogy semmihez és senkihez nem tudtam vonzódni. Bennem nyoma sem volt annak a szentimentális melegszivüségnek, ■ amely a növendékfiuka,t barátaikhoz, vagy első ideáljaikhoz fűzi. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy nem jártam, úgy a földön, mint ők és éhez idomult a gondolkodásom és érzésvilágom is. Ha azt az emberek magukhoz lU&Sfei: tartea-i A zagrebi és beogradi. sajtó még mindig élénken tárgyalja a gróf Festetichféle gobelinek ügyét. Az erről elhangzott vélemények lényege az, lio’gy a gobelinek jugoszláv nemzeti ereklyéknek tekintendők s hogy ennek folytán az igazságügyminiszterium renddete, a mely szerint a gobelineket ki kell szolgáltatni, súlyos--sérelmet--jelent ■ a jugoszláv nemzeti kultúra érdekeire. Megállapítják továbbá azt, hogy a nagy értődni műemlékek kiadását nem maga Festetich gróf követeli, hanem egy konzorcium, amely külön arra a célra alakult, hogy a gobelineket külföldön értékesítse. Festetich gróf muraközi birtokát 1923- ban oídották fel a szekvesztrum a'ól. A birtokzárfeíoldás feltételei között szerepelt, hogy a tulajdonos, valamint a birtok tij vevője lemondanak az állammal szemben minden kártérítési igényről a nak, kénytelen voltam éppen olyan lassan és vánszorogva haladni, mint ők. De mialatt ott lépkedtem mellettük, és üzleti ügyeiket hallgattam s magam is megkockáztattam egy-egy megjegyzést, lélekben a magasságok friss levegőjét hasítottam és átengedtem magam a féktelen és korlátlan rohanásnak. Ha én egyszer amúgy istenigazában kifuthatnám maigam! Ha én egyszer versenyre kelhetnék valakivel! Mert a tornaversenyeken starthoz se álltam, hiszen csak nem állok ki ezekkel a fújtató, izzadva, rohanva baktató fickók közé? Egyszer aztán alkalmam nyílt erre is. A városon kívül találkoztam az ideálommal. Barnahaju, barnaszemü, fehérárén kedves, lány volt és engem végtelenül szeretett. Azonban én csak azon törtem a fejemet, hogy miképpen fogunk mi majd egymással élni, vagy nekem kell féket raknom a lábamra, vagy neki kell hozzászokni a nyaktörő, borzalmas ugrásokhoz. Amint ott hevertem a fűben, valaki befogta a szememet. A kéz illatáról megállapíthattam, hogy Berta áll mögöttem. Megfogtam a kezét és lázasan csókolgatni kezdtem: — Oh, én nagyon, nagyon szerencsétlen vagyok! S elmeséltem neki, hogy milyen tulajdonsággal vert meg az isten. — Hadd lássam csak, mekkorát tud ugrani, — kérlelt a lány. Tudtam, hogy vesztébe rohan. De hagytam. SPadtaro azt is, hogy nekem ez már a SoTaota. ií^rn tudok kicsinyeket 'lépni -éer-e«y tvntsocMieul templomok^. parlamentié*, hátitokon és váuaitatÉtttt testem tu1 magaf at Egy szekvesztrálás előtt történt fosztogatásokra vonatkozólag. Vállalta ezt a köfelezettséget a Szlavónia r. t. is, amely a birtokot megvásárolta. Ez a konzorcium azonban utóbb feloszlott:és most uj.konzorciium jelentkezett, amely az igazságügyminisztérium . utján követelte, hogy az állam adja ki az 1919 óta birtokában levő gobelineket.t p A minisztérium a hágai nemzetközi bíróság elvi döntésére való. hivatkozással elrendeltcMa gobelinek ki-i,v, szolgáltatását. Ezzel szemben a zagrebi »Obzor« felhozza, hogy Festetich gróf a szekvesztrum feloldásának pillanatában már jugoszláv állampolgár volt, tehát nem fordulhatott panasszal a 'hágai nemzetközi döntőbirósághoz a jugoszláv állam ellen. Érdekes fordulat következett be akkor, amikor az iigazságügyminiszterium jön, hogy hozzászoktam az ő kis, fehér lábainak apró tipegéséhez. De .lázasan követelte, hogy lépjek egy igaziv nagyot, egy hamisithatatlant . . . S összeszoritottam a fogamat s ugrottam ... Rettenetes ugrás volt. Kilométerek maradtak alattam és az ég rohanva tágult a fejem fölött. Erdők és faluk szédültek egymásba. Minden eltűnt, csak a rétek, folyók és városfalak látszottak, mint domború térképen. Metsző hideg vágott az arcomba s a következő percben már tág tüdővel szívtam be a magasságok tiszta, ködmentes illatát. Egy pillanat és másféMométeres magasságból mint a zuhanó meteor estem vissza a földre. Esésem ujjongó örömmel töltött el. Mellkasomban csiklandozó szorongást éreztem és ez olyan jó volt, mint soha nem ízlelt pálinka. így léptem be a világba. Azóta komoly férfivá fejlődtem és— és kénytelen voltam belátni, hogy én vagyok abnormális, nem az emberek. Nem azok, akik keservesen cammognak és vánszorognak az orruk után a piszkos utakon. Egy nap megjelentem a hires operaitőrné1! és mindenbe! leszámolva megmutattam neki lábizmaimat. Elsápadt. — Uram — mondta hebegve — ilyet még nem láttam. Az ön AchiMes-izma in teória nem is létezhet. Hogy mégis létezik, ez bizonyítja, hogy a természet nem teremt teóriák után. Ilyet még nem láttam. S mondja, mekkorát tud ön evvel a két rettenetes Achilles-innal ugrani? '— Magasságban vagy másfél kil-amétert, távolságban az ötszörösét .— rnondiislrmMwr mosolyogva, de leszákiküldöttjének kíséretében bizottság jelent meg a zagrebi múzeumban a gobelinek átvételére. A minisztérium elrendelte, íiogy szükség esetén karhatalmat vegyenek igénybe, de mikor a muzeum igazgatója megtagadta a gobelinek kiadását, a zagrebi főispán nem volt hajlandó rendőri karhatalmat a bizottságnak rendelkezésére ' bocsájtani. A- muzeum igazgatósága, pedig azonnal táviratot intézett a királyhoz Bledbe és a táviratban hivatkozva arra, hogy a gobelinek valaha a horvát Zrínyiek tulajdona voltak, kérte őfelsége pártfogását. Mint Beogradlból jelentik, az ilgazságügyminiszterium szerdán a zagrebi múzeumhoz táviratot intézett, amelyben elrendeli, hogy a gobelineket további intézkedésig tartsák vissza a múzeumban. Ugyanekkor nagy feltűnést keltett dr. Novak Viktor beogradi egyetemi tanár cikke, amelyet a »Politika« közölt és amelyben a professzor kétségtelen történelmi dokumentum alapján kimutatja, hogy a milliósértékű gobelinek .sohasem voltak a Zrinyi-család tulajdonában, hanem azokat az egyik Festetich gróf a múlt század közepén Parisban vásárolta. Dr. Novák elmondja, hogy a gobelineket néhány évvel. ezelőtt a királyi udvar akarta megvásárolni Festetichéktöl, de a vételből nem lett semmt, mért időközben az udvarnak is tudomására jutott, hogy ezeket á műemlékeket nemzeti relikviáknak tekintik, noha ez a felfogás dr. Novák. szerint teljesen téves. A Festetich-gobelinek . .végeredményben mégis,, továbbra is «< zagrebi múzeumban ■ maradnak, .mert —-r-mfot a Dácsmegyei Napló . zágrábi; ■;fedó®itója íodTfovb * P' t csütörtökön a múzeumhoz a közoktatásügyi minisztériumtól is távirati rendelet érkezett, hogy a gobelineket semmi árön se adják ki. A rendelet szerint a belügyminisztérium megállapította, hogy a műkincseket az érdekelték külföldre szándékoznak szállítani, ami pedig a törvény értelmében nem engedhető meg. .ilyen lábakkal nem élhetek rendes emberek között. Mert mire azok fellépnek egy lépcsőn, én á háztetőn is túl vagyok. Pokol az életem. Nem ért meg senki és nem tudok alkalmazkodni senkihez. Segítsen rajtam. — De uram — hüledezett a profeszszor —- halálos vétek ezeket az inakat átmetszeni. Ön egy unikum. Ilyen még nem volt. Ilyen nincs! Ném is lehet! Ön a világ leggazdagabb embere, a leghatalmasabb ... — Uram — mondtam szomorúan — ezek a Sátán szavai. Mit nem adnék, ha olyan lehetnék én, is, miint az emberek közöl egy, a legkisebb, csak olyan! Végre beleegyezett. Persze az operációt iszonyú összegért hajtotta - végre, meg kellett vesztegetnem a lelkiismeretét. De megcsinálta S amikor egy hónap múlva levették lábaimról a gipszkötést és mankókra támaszkodva először tettem egy félénk lépést a kórházi szobában, a boldogság könnyei öntötték el arcomat. Végre! Olyan Vágyók, mint a többi ember!" Tudok kicsinyeket lépni, aprókat szökdelni, reko-rd’Számba megy a hétméteres ugrás, a huszkilométer.es távgyalogtáá, én is olyan lassú, mászó, gyenge ember vagyok, mint a földön járó többi De azóta is.... Ötkilométeres ugrásokról álmodom és hegycsúcsok magasságába szököm fel képzeletben... Néha érzem a régi éles levegő metsző hidegét és a pokoli zuhanások csíkíandozásait a mellemben. Riadva ébredek és megtapogatom az Achilles-inamat Olyan, mint minden emberé; gyenge, i^ézna, rugalmatlan...
