Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-27 / 235. szám

2. oldal a világot, azután kiderült, hogy nincs semmi alapjuk. — Ilyenformán Jugoszlávia gabo­nafeleslegének előreláthatólag na­gyon jó piaca lesz Európában, annak ellenére, hogy Amerikának hat-nyolc százalékkal több lesz az idén a kivi­tele, mint a múlt évben volt, főleg azért, mert a bevetett területek nagy­sága is növekedett. Beograd város polgár­­mestere a királynál Kumamidi Koszta dr. beogradi pol­gármester Blédbe utazott, ahol csü­törtökön délelőtt fogadta kihallgatá­son a király. Kumamidi polgármester pénteken Zagrebba utazik, ahol Heitizl zagrebi polgj*. 'd&esterrel fog tanácskozni. Az adóegységesítési bizottság ülése Az adóegységesítési bizottság csütörtökön folytatta munkáját és le tájjal jaj a, jövedelmiadó-javaslat 55—5S;; szakaszait. Az ülésen liosz­­szabb, vtt0ntejlödött ki, amelyben rwfe^yfe'Alíesenják, Setyerov és ük. Az ellenzék mó­lt elutasították. s miniszter afférja ar belügyi állam­árral Ternar Iván belügyi államtitkár — mint ismeretes — a Jutarnji Üstben nyilatkozott a tuzlai Radics-párti gyűlésről és azt a kijelentést tette, hogy a gyűlés megzavarását Srskics Milán törvényegységesitő miniszter inszcenálta. A miniszterelnök csütörtökön kö­zölte Srskiccsel, hogy Pernar ígére­tet tett a kérdéses nyilatkozat meg­cáfolására. A cáfolat folytán békésen intéződik, el a Srskics—Pernar-affér. Délszerbia közbiztonsági állapotai kielégítek Uzunovics Nikola miniszterelnököt csütörtökön fölkereste hivatalában Lázics Zsika, a közbiztonsági osztály főnöke és Tomics tábornok, a csend­­őrség főparancsnoka, akik részlete­sen beszámoltak Délszerbia közbiz­tonsági állapotairól. Uzunovics mi­niszterelnök a jelentések tudomásul vétele után kijelentette, hogy Dél­szerbia jelenlegi közbiztonsági álla­potaival a legteljesebb mértékben meg van elégedve. • Tagadnak a gyilkossággal vádolt bajratoki rendőrök A vizsgálóbíró pénteken megkezdi a tanú* kihallgatásokat ___ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 10Ofi augusztus 27. Csütörtökön ucitioir a bajmoki csend­őrség a szuboticai vizsgálóbíró rendele­tére letartóztatta és a szuboticai ügyész­ség fogházába szállította Miskovics Már­­kó és Grujics Mirkó bajmoki rendőröket, akiket azzal gyanusitanak, hogy az el­múlt vasárnap délután állati módon meg­gyilkolták Takács János hatvanhárom éves szegényházi lakost. A rendőröket hétfőn korán reggel kiküldték a kör­nyékre a szombori rablógyilkosok üldö­zésére és ezért nem történt meg előbb a két gyilkossággal vádolt rendőr le­tartóztatása. Miskovicsot és Qrujicsot csütörtökön délelőtt hallgatta ki Gyorgyevics Iván vizsgálóbírói Mind a két vádlott tagad­ta, hogy ők követték volna el a gyilkos­ságot és kijelentették, hogy a mai napig semmit sem tudtak a gyilkosságról. A vizsgálóbíró Csütörtökön húsz tanút idé­zett be Bajmokról. Ezek a tanuk azt vallották a bajmoki csendőrségen, hogy látták, amikor az egyik rendőr a sze­gényház előtti kutnál lemosta a vércsep­­pékét a kabátjáról. A tanukat péntekre és szombatra idézte be a vizsgálóbíró és ezeknek a kihallgatása talán világos­ságot fog deríteni Takács János ha­lála ügyére. A Festetich-gobelineket mégsem adják ki A zagrebi muzenm a királyhoz fordult védelemért a Zrinyi-emlékeknek tartott gobelinek érdekében A közoktatásügyi minisztérium elrendelte, hogy a nagyértékü kincseket tartsák vissza a múzeumban Dr. Novák beogradi egyetemi tanár szerint a gobelinek sohasem voltak a Zrínyieké A bolhalábu ember feljegyzései Irta: Kodolányi János Már kezdetben roppant különösnek tartottam, hc^y gyermekpajtásaim csak amúgy lassan vánszorognak a földön, mint a férgek. Mert én egészen mást képzeltem általában az emberekről, mint amilyeneknek tapasztaltam őket. Egyik barátom, a tanítómnak a fia, nagyfejü, hirtelenszőke, hájasképü fiú volt és rendkívül vonzódott hozzám. Egyizben fogócskát játszottunk és én, hogy némi egérutat nyerjek, kissé job­ban kiléptem. A hatás csodálatos volt. A következő pillanatban, amint lábiz­­maim kirugódtak, máris egy kisebbfajta diófa koronája fölött szálltam s a leg­nagyobb könnyűséggel, eleganciával ereszkedtem le a fa túlsó oldalán a ho­mokba. Mire pajtásaim magukhoz tér­tek az ámulattól, én már a kert végé­ben voltam, vagy háromszáz lépésnyi távolságban. Attól kezdve a tanító fia szinte éjjel­nappal nálam volt és elhalmozott ked­veskedése jeleivel. Ennek köszönhetem, hogy iskoláimat el tudtam végezni. Azonban megvolt az a furcsa tulaj­donságom, hogy semmihez és senkihez nem tudtam vonzódni. Bennem nyoma sem volt annak a szentimentális meleg­­szivüségnek, ■ amely a növendékfiuka,t barátaikhoz, vagy első ideáljaikhoz fűzi. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy nem jártam, úgy a földön, mint ők és éhez idomult a gondolkodásom és érzésvilágom is. Ha azt az emberek magukhoz lU&Sfei: tartea-i A zagrebi és beogradi. sajtó még min­dig élénken tárgyalja a gróf Festetich­­féle gobelinek ügyét. Az erről elhangzott vélemények lényege az, lio’gy a gobeli­nek jugoszláv nemzeti ereklyéknek te­kintendők s hogy ennek folytán az igazságügyminiszterium renddete, a mely szerint a gobelineket ki kell szol­gáltatni, súlyos--sérelmet--jelent ■ a jugo­szláv nemzeti kultúra érdekeire. Meg­állapítják továbbá azt, hogy a nagy értődni műemlékek kiadását nem maga Festetich gróf követeli, hanem egy konzorcium, amely kü­lön arra a célra alakult, hogy a gobelineket külföldön értékesítse. Festetich gróf muraközi birtokát 1923- ban oídották fel a szekvesztrum a'ól. A birtokzárfeíoldás feltételei között szere­pelt, hogy a tulajdonos, valamint a bir­tok tij vevője lemondanak az állammal szemben minden kártérítési igényről a nak, kénytelen voltam éppen olyan las­san és vánszorogva haladni, mint ők. De mialatt ott lépkedtem mellettük, és üzleti ügyeiket hallgattam s magam is megkockáztattam egy-egy megjegyzést, lélekben a magasságok friss levegőjét hasítottam és átengedtem magam a fék­telen és korlátlan rohanásnak. Ha én egyszer amúgy istenigazában kifuthat­nám maigam! Ha én egyszer versenyre kelhetnék valakivel! Mert a tornaverse­nyeken starthoz se álltam, hiszen csak nem állok ki ezekkel a fújtató, izzadva, rohanva baktató fickók közé? Egyszer aztán alkalmam nyílt erre is. A városon kívül találkoztam az ideá­lommal. Barnahaju, barnaszemü, fe­hérárén kedves, lány volt és engem végtelenül szeretett. Azonban én csak azon törtem a fejemet, hogy miképpen fogunk mi majd egymással élni, vagy nekem kell féket raknom a lábamra, vagy neki kell hozzászokni a nyaktörő, borzalmas ugrásokhoz. Amint ott he­vertem a fűben, valaki befogta a sze­memet. A kéz illatáról megállapíthattam, hogy Berta áll mögöttem. Megfogtam a kezét és lázasan csókolgatni kezdtem: — Oh, én nagyon, nagyon szerencsét­len vagyok! S elmeséltem neki, hogy milyen tulaj­donsággal vert meg az isten. — Hadd lássam csak, mekkorát tud ugrani, — kérlelt a lány. Tudtam, hogy vesztébe rohan. De hagytam. SPadtaro azt is, hogy nekem ez már a SoTaota. ií^rn tudok kicsinye­ket 'lépni -éer-e«y tvntsocMieul tem­plomok^. parlamentié*, hátitokon és váuaitatÉtttt testem tu1 magaf at Egy szekvesztrálás előtt történt fosztogatá­sokra vonatkozólag. Vállalta ezt a köfe­­lezettséget a Szlavónia r. t. is, amely a birtokot megvásárolta. Ez a konzorcium azonban utóbb feloszlott:és most uj.kon­­zorciium jelentkezett, amely az igazság­ügyminisztérium . utján követelte, hogy az állam adja ki az 1919 óta birtokában levő gobelineket.t p A minisztérium a hágai nemzetközi bíróság elvi döntésére való. hivat­kozással elrendeltcMa gobelinek ki-i,v, szolgáltatását. Ezzel szemben a zagrebi »Obzor« fel­hozza, hogy Festetich gróf a szekveszt­­rum feloldásának pillanatában már jugo­szláv állampolgár volt, tehát nem for­dulhatott panasszal a 'hágai nemzetközi döntőbirósághoz a jugoszláv állam el­len. Érdekes fordulat következett be ak­kor, amikor az iigazságügyminiszterium jön, hogy hozzászoktam az ő kis, fehér lábainak apró tipegéséhez. De .lázasan követelte, hogy lépjek egy igaziv nagyot, egy hamisithatatlant . . . S összeszo­­ritottam a fogamat s ugrottam ... Rettenetes ugrás volt. Kilométerek maradtak alattam és az ég rohanva tá­gult a fejem fölött. Erdők és faluk szé­dültek egymásba. Minden eltűnt, csak a rétek, folyók és városfalak látszottak, mint domború térképen. Metsző hideg vágott az arcomba s a következő perc­ben már tág tüdővel szívtam be a ma­gasságok tiszta, ködmentes illatát. Egy pillanat és másféMométeres magasságból mint a zuhanó meteor estem vissza a földre. Esésem ujjongó örömmel töltött el. Mellkasomban csik­landozó szorongást éreztem és ez olyan jó volt, mint soha nem ízlelt pálinka. így léptem be a világba. Azóta komoly férfivá fejlődtem és— és kénytelen voltam belátni, hogy én va­gyok abnormális, nem az emberek. Nem azok, akik keservesen cammognak és vánszorognak az orruk után a piszkos utakon. Egy nap megjelentem a hires operai­­tőrné1! és mindenbe! leszámolva megmu­tattam neki lábizmaimat. Elsápadt. — Uram — mondta hebegve — ilyet még nem láttam. Az ön AchiMes-izma in teória nem is létezhet. Hogy mégis lé­tezik, ez bizonyítja, hogy a természet nem teremt teóriák után. Ilyet még nem láttam. S mondja, mekkorát tud ön evvel a két rettenetes Achilles-innal ug­rani? '— Magasságban vagy másfél kil-amé­­tert, távolságban az ötszörösét .— rnond­­iislrmMwr mosolyogva, de leszá­kiküldöttjének kíséretében bizottság je­lent meg a zagrebi múzeumban a gobe­linek átvételére. A minisztérium elrendelte, íiogy szükség esetén karhatalmat vegye­nek igénybe, de mikor a muzeum igazgatója megtagadta a gobelinek kiadását, a zagrebi főispán nem volt hajlandó rendőri karhatalmat a bi­zottságnak rendelkezésére ' bocsáj­­tani. A- muzeum igazgatósága, pedig azonnal táviratot intézett a királyhoz Bledbe és a táviratban hivatkozva arra, hogy a gobelinek valaha a horvát Zrínyi­ek tulajdona voltak, kérte őfelsé­ge pártfogását. Mint Beogradlból jelentik, az ilgazság­­ügyminiszterium szerdán a zagrebi mú­zeumhoz táviratot intézett, amelyben elrendeli, hogy a gobelineket további in­tézkedésig tartsák vissza a múzeumban. Ugyanekkor nagy feltűnést keltett dr. Novak Viktor beogradi egyetemi tanár cikke, amelyet a »Politika« közölt és amelyben a professzor kétségtelen történelmi dokumentum alapján kimutatja, hogy a milliós­­értékű gobelinek .sohasem voltak a Zrinyi-család tulajdonában, hanem azokat az egyik Festetich gróf a múlt század közepén Parisban vá­sárolta. Dr. Novák elmondja, hogy a gobelineket néhány évvel. ezelőtt a királyi udvar akarta megvásárolni Festetichéktöl, de a vételből nem lett semmt, mért időköz­ben az udvarnak is tudomására jutott, hogy ezeket á műemlékeket nemzeti re­likviáknak tekintik, noha ez a felfogás dr. Novák. szerint teljesen téves. A Festetich-gobelinek . .végeredmény­ben mégis,, továbbra is «< zagrebi mú­zeumban ■ maradnak, .mert —-r-mfot a Dácsmegyei Napló . zágrábi; ■;fedó®itója íodTfovb * P' t csütörtökön a múzeumhoz a közok­tatásügyi minisztériumtól is távirati rendelet érkezett, hogy a gobeline­ket semmi árön se adják ki. A rendelet szerint a belügyminisztérium megállapította, hogy a műkincseket az érdekelték külföldre szándékoznak szál­lítani, ami pedig a törvény értelmében nem engedhető meg. .ilyen lábakkal nem élhetek rendes em­berek között. Mert mire azok fellépnek egy lépcsőn, én á háztetőn is túl vagyok. Pokol az életem. Nem ért meg senki és nem tudok alkalmazkodni senkihez. Se­gítsen rajtam. — De uram — hüledezett a profesz­­szor —- halálos vétek ezeket az inakat átmetszeni. Ön egy unikum. Ilyen még nem volt. Ilyen nincs! Ném is lehet! Ön a világ leggazdagabb embere, a legha­talmasabb ... — Uram — mondtam szomorúan — ezek a Sátán szavai. Mit nem adnék, ha olyan lehetnék én, is, miint az embe­rek közöl egy, a legkisebb, csak olyan! Végre beleegyezett. Persze az operá­ciót iszonyú összegért hajtotta - végre, meg kellett vesztegetnem a lelkiisme­retét. De megcsinálta S amikor egy hónap múlva levették lábaimról a gipszkötést és mankókra tá­maszkodva először tettem egy félénk lépést a kórházi szobában, a boldogság könnyei öntötték el arcomat. Végre! Olyan Vágyók, mint a többi ember!" Tu­dok kicsinyeket lépni, aprókat szök­­delni, reko-rd’Számba megy a hétméteres ugrás, a huszkilométer.es távgyalogtáá, én is olyan lassú, mászó, gyenge ember vagyok, mint a földön járó többi De azóta is.... Ötkilométeres ugrá­sokról álmodom és hegycsúcsok magas­ságába szököm fel képzeletben... Néha érzem a régi éles levegő metsző hide­gét és a pokoli zuhanások csíkíandozá­­sait a mellemben. Riadva ébredek és megtapogatom az Achilles-inamat Olyan, mint minden emberé; gyenge, i^ézna, rugalmatlan...

Next

/
Thumbnails
Contents