Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-15 / 223. szám

2. oldal 3ÄCSMEGYEI NAPI" 1926 augusztus 15. gatni Pasicsot Karlsbadban és a vele folytatandó tanácskozás al­kalmával dolgozzák majd ki a döntő hadiíervet a párt centru­mának megbuktatására és a kor­mányhatalom visszaszerzésére. A-radikális jobbszárny körében Trif­­kovics Márkot már mint a jövő mi­niszterelnökét emlegetik. Ezeknek az eseményeknek a bekövetkezését nem kell közvetlen a községi választások után várai'. A parlament összehívá­sát kormánykörökben egyelőre nem találják különösebben szükségesnek, minthogy megszavazott költségve­tés van, a kormány október végéig is elkormányozhat parlament nél­kül. Ezért Uzunovics még ezt az időt különböző taktigai fogásokkal, ame­lyek terén minisztej-elnöksége eddi­gi ideje alatt iís igen *0 képességek­ről tett tanúságot, könnyen áthidal­hatja. A Vreme szerint a radikáliséit is Nikics ellen fordultuk A Nikics-kérdés úgy látszik rövi­desen újra napirendre fog kerülni. Egyrészt Radios István, másrészt Nikics Nikola boszniai turnéja után a horvát parasztpárt most ismét fel akarja vetni Nikics erdőügyi minisz­ternek a kormányban való tovább megmaradásának kérdését A Rá­diós-párti képviselő klub augusztus 18-i ülése e tekintetben hozhat bi­zonyos meglepetéseket. Nagy feltű­nést keltett szombaton egy radiká­lis lap támadása Nikics miniszter ellen. A Vreme szombati száma ugyanis a következőket irja: — A Radics-párt és a Nikics-cso­­port közötti konfliktus kiélesedése folytán olyan hirek hallatszanak, hogy a horvát parasztpárt követeli Uzunovics miniszterelnöktől, hogy Nikicset távolítsa el a kormányból. A kormány egyik tagja ezzel kap­csolatban közölte velünk, hogy a mi­niszterelnökhöz semmiféle követe­lést nem intéztek' és ’*á 'Rádics-párt nincs is abban a helyzetben, hogy azt megtegye. El lépőn a, radikálisok soraiban az utóbbi időben az a meg­győződés alakult ki, hogy Nikics­­működése és viselkedése nem felel meg teljességgel az olyan magatar­tásnak, amelyet egy koalíciós kor­mány tagjának kell tanúsítani. Kü­lönösen a személyi politikája Méz elő elkeseredést mindenfelé, mert Nikics ilyen uton-módon akarja megerősíteni a saját táborát. Azon­ban, ha ez az állapot tovább is igy tart: nincs kizárra az az eshetőség, hogy a Radics-pért és a radikcMsok egyetértőén arra az Máspontra fog­nak jntni, hogy Nikics nem marad­hat többé bent a kormányban. * A dsmokrmio párt kommünikéja A demokrata párt képviselőklubja szombaton kommünikét adott ki, a melyben újabb eseteket hoz nyilvá­nosságra annak igazolására, hogy a községi választásokkal kapcsolat­ban a párt tagjai milyen üldözíeté-Noviszadról jelentik: A noviszadi rend­őrség — mint megírtuk — letartóztatta Prodánovics Predrág rovottmultu em­bert, akit különböző lopások és csalá­sok miatt már régóta köröznek. A nyo­mozás során összeállították Prodánovics bünlajstromát és ekkor került ki, hogy nagyszabású kalandor került a novisza­di rendőrség kezére. Már letartóztatása alkalmával is oly jelenetet rögtönzött, amivel a járókelők pártfogását akarta megnyerni a maga számára. Amikor ugyanis az egyik rendőr az utcán felis­merte és le akarta tartóztatni, a földre­­vetette magát, majd a közeli villamos sínekre kúszott, úgyhogy a rendőrnek segítséget kellett hivni, hogy a villamos síneken fekvő szélhámost onnan eltávo­lítsa .és előállíthassa. Prodánovics múlt év októberében fog­lalkoztatta elsöizben a rendőrséget, k spíiti tengeri vámhivatalnál egy motor­csónakon vámellcnőri szolgálatot telje­sített, amikor szembetalálkozott egy olasz vámmotorcsónakkal. Abban az idő­ben égették el Zagrebban az olasz zász­lót és Prodánovics vámellenőr azt hit­sekben részesülnek. A kommüniké két táviratot közöl, amelyek közül az egyiket Sumenhovics, az ohridi kertlet képviselője kapett. A távirat szerint Debarban a rendőrség: letartóztatta a demokra­ta párt jelölő listájának dső alá­­iröját és le akarta tartóztatni az ur­náért is. A másik távirat a szsnederevói kerüffeiben levő palánk*! járásból érkezett és közli, hogy az ottani já­rási főnök, akinek a letartóztatását a szmederevói törvényszék már hat hónappal ezelőtt elrendelte, még mindig szakádon jár és üldözi a de­mokrata párt jelöltjeit. A demokrata párt Uzunovics mi­niszterelnöknél tiltakozott a ható­sági üldöztetések ellen. te, hogy az olasz motorcsónak emiatt mellőzte a szokásos zászlóiidvözlést. Pro­­dánovics ezt úgy látszik súlyos sértés­nek tekintette, mert revalvtréból két lö­vést tett az olasz motorcsónakra, a go­lyók azonban nem találtak senkit. Pro­­dánovicsoá erre letartóztatták és Susák­­ra, majd Beogradba szállították, ahol a heyesyérii vámellenőrt elmozdították állásából. Vére visszahúzta a tengerre és röviddel utóbb már Caftaton tűnik fel, ahol Pasics Nikola veiénél, Rácics Stipo magánzónál jelentkezett és na­gyobb összeget csalt ki. Kevéssel utóbb Zemunban tiint fel, ahol dr. Mózer János németpárti nem­zetgyűlési képviselőtől csalt ki néhány száz dinárt. Hasonléképen megsarcolta Pöpovicki ’Pavlé noviszadi képviselőt is, majd innen Beograák* taéte át székhe­lyét, ahol a legszenzációsabb kalandja következett. Kipuhatolta, hogy hol lakik dr. Szto­­jadinovics Milán, akkori pénzügyminisz­ter, akit ezután egy reggel lakása előtt meglesett. Amikor Sztoiadinovics a la­kásból ki lövet autóidba midiit, Proddno-Végigcsalta az országot egy vajdasági A villamos »inakra feküdt, amikor la akartál* tartóztatni — Szto­­jmdinovics volt pénzügyminiszternél az uccun jelentkezett kikall­­getásra — Táviratilag kérte a rendőrséget, hogy tzrtőztayeik le, de elfogadás elől megszökött Közönséges, szürke légtf volt. . . Irta : Knut Hamsun Ismeretségünk azzal kezdődött, hogy egy napon, mialatt a szobámban ültem és Írtam, berepült a nyitott ablakon és táncolni kezdett a fejem körül... Nyil­ván a hajamra locsolt szesz vonzotta. Egyszer-kétszer fölé sújtottam; de ő nem törődött ezzel. Ekkor a papirvágó­­otlóhoz kaptam. V De valamivel később ismét visszare­pült és újra kezdte táncát. Felugrottam és asztalomat odébb toltam, az ajtó felé. A légy követett. Majd elhegedülöm a nótádat, gondoltam. Csendben fölkere­kedtem és kimostam hajamból a szeszt. Ez használt. A légy meglehetősen el­­komorodva letilt iámpaernyőmre és nem mozdult. így ment ez egy darabig; tovább dol­goztam és egész tömeg munkával ké­szültem el. De végül is unalmassá vált, hogy folyton ezzel a léggyel találkoz­zam, ahányszor csak feltekintek. Szem­­lélgettem, egészen közönséges légy voft, középnagyságú, jó alakú, szürke szár­nyakkal. Mozdulj egy kicsit! — mond­tam. De nem mozdult. Odébb! — mond­tam és felé íegyintettem. Erre felrepült, keresztül lendült a szobán és ismét visz­­szaült a lámpaemyöre E pillanat volt tulajdonképpeni isme­retségünk kezdete. Tiszteletet ébresztett bennem állhatatossága. Amit akart, azt akarta; meghatott kifejezésével is, ol­dalt hajtotta fejét és borúsan nézett reá*n. Érzéseink kölcsönösek lettek, megérezte, hogy valami közöm van hoz­zá, ez «fán igazodott, föllépésében egy­re szabadabb lett,. Már délután, amikor cl akartam menni, az ajtónál elém re­pült és igyekezett feltartóztatni. A legközelebbi napon szokásos időben keltem föl. Amikor reggeli után munká­hoz készültem, az ajtóban találkoztam legyemmel. Felébólintottam. Néhány­szor körülzftmmögte a szobát és leült a székemre. Nem kínáltam hellyel és szükségem is volt a székre. — Odébb! — mondottam. Néhány havelyknyire fölemelkedett, aztán ismét hs^et fog­lalt a széken! Erre én: Nos, leülök! — Le is «lök. A légy fölrepül és helyetfog­­tal a papiroson. — Odébb! — mondot­tam. Semmi válasz. Reáínvok, összehtt­­zódik és nem akar eltávozni. így nem mehet tovább anélkül, hogy kölcsönö­sen figyelembe ne vegyük egymást! — Mondtam. Végighallgatott, elgondolko­zott. De már el is határozta, hogy ütve marad. Ismét megcsóváltam a papir­­vágó ollót: az ablak nyitva volt — erre nem gondoltam — a légy kirepült. Néhány órahosszat künn maradt, de aatitán visszatért a légy. Egyik hátsó lábán valami szörnyűt hozott magával. Te a ganajdombon voltál, te állat! — mondtam neki, pfuj! De mégis örültem, hogy visszajött és jó erősen bezártam az ablakot A következő napokon a komisz kis légy alaposan próbára tette türelmemet. Emberek jöttek hozzám, fé'tékenykcdett és illetlenségével kizavarta őket az aj­tón. Viselkedése miatt szemrehányást tettem neki és egy kicsit meg akartam cibálni a haját. Nyaktérő lendült**** a pa dUóról a mennyezetre ívelt, megka­paszkodott. úgyhogy beleszédültem. Te. leesel! — kiáltottam neki. De intelmeim nem találtak meghallgatásra. Na akkor maradj odafönt — mondtam és hátat fordítottan. Énre lej»*, tee*. ám erzeü nem volt mtadenuek vége. Amikor fi­gyelemre sem méltatta, közvetlenül az orrom előtt elröpült és nagyot csattan­va kéziratomra esett. Itt sétálni kezdett ide-ode, mintha egyáltalán nem lenne papirvágó' ollóm a házban. Napok és hetek teltek el. Számtalan szeszélye volt, de valamennyit elvisel­tem. Félre nem ismerhetően tudomásom­ra hozta, hogy ellenszenvvel viseltetik a léghuzat iránt és ezért ajtót és ablakot zárva tartottam. Gyakran jutott eszébe, hogy a mennyezetről zuhanó Ívben ne­kiröpüljön a csukott ablaktáblának, mintha ki akarta volna törni. Ha valami dolgod van odakint, ezen az utón tá­vozzál — mondottam és kinyitottam neki az ajtót. Nem. Nem akart erre tá­vozni. Akarsz kimenni, vagy nem akarsz kimenni? — kérdeztem. Egy, kettő, há­rom! Semmi válasz. Bevágtam az aj­tót, lmgy csak úgy döngölt. Nemsofora meg kellett bánnom dühö­met. Egy napon eltűnt a légy. Reggel meg­leste, amikor a cseléd bejött a szobába és kiszökött az ajtón. Megértettem, hogy igy bosszulta meg magát és soká töp­rengtem, mit tehetnék. Kimentem az udvarra és kiabáltam: Én miattam ma­radhat, ahol van, nekem nem hiányzik! Végül a legközeáebbi nap délelőttjén visszatért. Nem jön egyedül, szeretőt hozott az uccáról. Örömömben, hogy ismét láthatom, mindent megbocsátottam neki, sőt egy ideig barátján is tekintet­től De ars* sok az s«k. Minden­nek van Imára. Eleinte leültek, kacsint­gattak egymásra és lábaikat dörzsölték. A szeretője azonban hirtelen olyan luócioo rohant rá, hagy elpirultam. Mit csináltok itt minden ember szemeiáttára - - taoutatitcjn — ex mégis csak sok! vies az autó elé ugrott, kezét feltartva, harsányan kiáltotta: — Sztoj! A miniszter háza előtt szolgálatot tel­jesítő csendőr revolvert szegezett Pro­­dánovicsra, akit merénylőnek tartott, de ekkor már a pénzügyminiszter kinyi­totta autója ajtaját és megkérdezte tőle, hogy mit akar? —- Igazságot kérek egy becsületes vajdasági ember részire. Hamarosan nagy bőbeszédűséggel el­mondotta azután a miniszternek a spíiti esetet és állásába való visszahelyezését kérte. A miniszter száz dinárt adott ne­ki és utasította, hogy keresse fel később a pénzügyminisztériumban. Amikor Pro­dánovics felkereste, a miniszter fogadta és Robicsek állami egyedárusitási vezér­igazgatóhoz utasította, aki azonban mind­addig nem volt hajlandó Predánovics­­nak még ígéretet is tenni, aaiig a spíiti aktákat nem látja. A spíiti akták meg­érkezését Prodánovics természetesen nem várta be, hanem Boszniába tette át székhelyét és végigcsalta az egész tartományt. Boszniából Sidre, majd Vinkovcire ke­rült. Vinkovciről táviratozott a novisza­di rendőrségnek, amely szerint tudomá­sára jutott, hogy keresik és ezért Mid­iének érte deteköveket Vinkovcira. Ami­korra azonban a detektív megérkezett Vinkovcira, a szélhámos már útban volt Bélimonasztirra és Knezsevi-Vinogradon át Magyarországba akart szökni, de a határon elfogták és Noviszadra vitték. Büntetése kitöltése után a Vajdaság­ban követett cl különböző csalásokat Néhány nappal ezelőtt tért vissza Novi­szadra, ahol elsősorban a bátyját lopta meg, majd Máriás Sámuel, Darányi-te­lep 74. szám alatti lakásából lopott el különféle holmikat, Richter Péter Lö­vész uccai lakásából két vadászkutyát, Weisz Sándor futaki uccai lakásából ru­­hanemüeket, Győri Lajos Szibinyáni­­ucca 51. szám alatti lakásából egy tam­­burát lopott. Legutóbb Szegedinszki Iván rovottmultu csavargót meglátta, amikor az a Fehér Halóból egy kabátot lopott el. Után* ment és a kabáttolvajtól el­vette a kabátot. A szélhámost kihallgatása után átad­ták az ügyészségnek, egyidejűleg pedig úgy döntöttek, hogy tovább folytatják el­lene «nyomozást, mert nagyon valószí­nűnek látszik, hogy bünlajstroma még korántsem tefles. Ez négyén rwseul eshetett neki, gú­nyosan hátradobta a fejét és érthetően tudomásomra hozta, hogy valószínűleg féltékeny vagyok. Én féltékeny? Füty­­tyentettem. Féltékeny, erre itt? Nem, de tudod mit? De ő még fölényesebben hátravetette a fejét és ismételte megál­lapítását. Felemelkedtem és igy szól­tam: Nem akarok veled veszekedni, ez ellenkezik lovagias érzületemmel; de küldd hozzám nyomorult szeretődet, ő vele majd elbánok — és megragadtam a papirvágó ollót. Erre aztán csúfolni kezdtek. Az asz­tal sarkán ültek, úgy nevettek, hogy csak úgy reszkettek belé és mintha azt mond­ták volna: Ha-ha, nincs nagyobb papir­­vágó ollód? Csak ery kicsit tiagvLT papirvágó ollód? Majd én megmutat -m nektek, hogy itt nem a fegyverről vn szó. Ártatlan vonalzóval a kezemben fogok rácsapni erre a fickóra! Meg­csóváltam a vonalzót. Erre még jobban nevettek és a legérthetőbb módon adták tudtomra azt, hogy nem becsülnek sem­mire. Mit csináltok már megint! — mond­tam fenyegetően. De nem vettek tudo­mást rólam, a pillanat nem tűnt előt­tük sorsterhesnek, illetlen mozdulatok­kal közeledtek egymás felé és éppen át akarták egymást megint ölelni. Ezt nem fogjátok tenni! — kiáltottam rájuk. De mégis megtették. Éppen a szemem előtt. Türelmemnek vége lett fölemeltem a vo­nalzót és lesújtottam vele, mtnt a villám. Valami szétmállott, jól célzott ütésem mind a kettőt élettelenül a porondra te­rítette. így végződött az ismeretség.. Csak egy közönséges kis szürke légy volt, szürke szárnyakkal. Semmi külö­nös nem volt rajta. De amíg élt, néhány Jtaldoa órát. szerzett net-"-

Next

/
Thumbnails
Contents