Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-25 / 202. szám

16. oldal.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

1926. július 25.

— Azelőtt csak lebunkóztuk. Ez a legjobb. Egy pillanat. Mint a villámcsapás. Múlt tavasszal itt jártak az angol állatvédő egyesület tagjai, több nő, nekik is bemutattuk a »magyar szabadalmat.« Megvoltak vele elégedve. Többet ér a sztriclinin-oltásnál is, mert azzal az állat néha percekig szenved. De most kaptunk egy angol pisztolyt. Ezt használjuk. Majd megmutatom. ParancsoF- ion.

(SzerctetrcmeUóan betessékel a műhelyébe. Mázsaszámra áll itt, valóságos hegyekben, a különböző állati hulladék. Nyúzott macska a padlón, mint tányéron az őzgerinc s a fogason egy tarka kutya, döglötten, mint egy bekecs. A pecér kezembe adja azt a bizonyos pisztolyt, melyet ekrazittal töltenek meg, a kiirtandó állat koponyájához tartják, elsütik, mire a pisztoly csöve öt centiméterre kiugrik s a golyóval együtt szétroncsolja az agyvelőt. Zöld legyek zsibongónak.)

— Nem undorodik?

.— Megszoktam.'

— Mi fő ott? (Egy fortyogó üstre mutatok.)

— Kiirtott, elkobzott beteg állatok. (Fanyar humorral.) Kutyamáj, macskatüdő, lóvese, halszálka.

— Kanári-sziv is?

— Talán az is. A zsírt olvasztjuk ki.

— Szóval a kutyából mégis csak lesz szalonna?

— Csak szappan. Padlómosásra

— Mi történik a többi anyaggal?

— Tessék átjönni velem a másik terembe. Berakjuk ide, ebbe a vashengerbe, gőzt fújtatunk rá, öt-hat légnyomással és főzzük, négy-öt óráig. Tartsa csak oda a tenyerét. 160 Celsius. Ez magát Lucifert is elégetné. Innen hull ki a husliszt. (A földön barna dombocskák vannak. Egyikbe belémarkol.) Ha

átszitálják, megdarálják, olyan puha lesz, mint a selyem.

Nem kell tőle félni. Akármilyen lépfenés volt a ló, akármilyen veszett volt a kutya, ez már nem fertőz.

— És mire használják?

— Hát megetetik az állatokkal. Az a kutya, akit ilyen huslisztben tartanak, soha se lesz zsigorás. Meg a halakat is ezen nevelik. Nemrég rendelt belőle hat vagonnal egy haltenyésztő társaság.

»—A kutya megeszi a halat s a hal megeszi a kutyát? (Ez is egy formája a halhatatlanságnak.)

— Nálunk semmise vesz kárba, mi nem ásunk el semmit. A bőrt azonnal besózzuk s küldjük a bőrgyárba. Csak az ember teste pusztul el hiába.

— Mit boncoltak itt?

— Kutyát. Veszett volt. A főorvos ur ezt a tüt, meg ezt a kavicsot találta a gyomrában.

— Tart kutyát?

— Mindig volt házőrző ebem. Nagyon szeretem a kutyákat.

(Fliegt igazgató-főorvos úrtól hallom, aki később végigvezet a telepen, hogy ez a pecér milyen kitűnő kórboncnok. Látom a falba épített vasketreceket, a veszett ebek zárkáit, melyeket minden páciens után fehérizzásig hevítenek föl, hogy teljesen fertőtlenítsék. A laboratóriumban törzslapok, klinikai leletek, a gazdák neveivel. Egy asztalkán disznók, lóvak bélkövei, lilásszürke, fehér mészsó-lerakodások, csodálatos mértani ábrákkal: Ezekből a bélkövekből meg lehetne állapítani, hogy az illető állat milyen legelőn legelt milyen vizet ivott. Középütt egy öt és fél kilós kő, melyet egy ló remese-beléből operáltak ki. Emelgetem s arra gondolok, mennyire lóghatott szegénynek a feje, mig magában hordozta ezt a kis sziklát.)

Kosztolányi Dezső

Filmfelvétel a lempelhofi atelierbsn

Berlin, julius hó,

Privátügyben' 'beszélnem kellett egy magyar filmrendezővel és minthogy már két hónap óta »forgat« — a mozi tolvajnyelén azt jelenti, hogy uj filmjének a felvételein dolgozik — kimentem a tempelhofi atelier-ba. Most láttam először filmfelvételt műteremben. Gondolom utoljára is, mert nagyon unalmas.

Az atelier egyemelet magas tágas üvegkalitka. Hatalmas vaStrávérztík tartják, minden keresztgerendára rá van Írva, hogy mennyit bir ki.' Rendszerint tízezer kilót Ezekhez építik hozzá a díszleteket. A teihpelhofi gyárban négy ilyen atelier van. A kettesben csinálják az »Egy Dubarry — ma« cimü filmet. Ez a műterem előkelő vendéglőnek van berendezve, rokokó bútorokkal, de csak két fala van. Spórolnak a hellyel. A fölvételhez elég ennyi. A harmadik fal helyén egy konyha van bediszletezve, előtte dúsan megrakott büfféasztallal. A konyhától egy lépésre, a sarokban, kert van, rózsalugas asztalkával.

Az ebédszünetnek már vége, a díszletmunkások, színészek, operatőrök kezdenek átszivárogni az atelierbe. Az aranyozott fotelekben statiszták hüsölnek. Egyik asztalon orosz újság van. Sok orosz szót hallani, a statiszták legnagyobbrészt orosz emigránsok. A filmrendezők előszeretettel angazsálják őket, főként, mert jó ruháik vannak, még a régi időkből, azonkívül nem kell minden alkalommal külön betanítani nekik, hogyan viselkedjenek, hogy fogják a kést és a villát, hogy kell egy hölgyet táncra felkérni. Ahogy mondani szokták, van gyerekszobájuk és most ebből élnek.

Az egyik asztalkánál frakkos színészt fest ki az öltöztetőnő. A színészt ismerem a moziból, Alfréd Geraschnak hívják. Szerelmes suhancokat szokott alakítani, most is ilyesmit játszik. Tavaly múlt ötven éves.

De nem látszik meg rajta. Roppantul vigyáz magára, minden hajszálát különkülön megigazítja a tükör előtt. Kedvesen sétál fel-fllá' és minden fordulónál

megkérdez valakit; hogy jó-e a maszkja? Amikor látja, hogy semmi dolgom sincs, odajön hozzám és megkér, hogy vegyek le egy tollpihét a válláról. Aztán leül és kezével vasalgatja a nadrágja búgját, csakhogy éles maradjon.

Geraschon és a főszereplőkön általában, sárga fehérnemű van, sárga gallér, sárga ingmell, sárga frakkmellény, nein szabad nagy fehér foltokat hagyni, mert az a képen vak if A pincérek szalvétája is sárga és a szakácsok köténye is. A filmen ez fehérnek látszik, sőt amikor felgyújtják a higanyláinpakat, a műteremben is. A higanvlaropa függőleges üvegcsövekből álló nagy tábla, kerekeken gördíthető, a csövekben higany izzik. Zöldes-lilás fénye van. Amikor higanyfény mellett meglátom magam a tükörben, megijedtem: az arcomra kékes hullafoltok ültek ki, a szám szederjes-lila, olyan vagyok, mint egy halott. A munkásoknak is ilyen színük van, mindenkinek, aki nincs kifestve.

Csengetés. Először azt hiszem, hogy ez valami jelzés, de ettől kezdve átlag minden percben kétszer berreg valamelyik csengő. Csak arra való, hogy idegesítse a rendezőket és a szereplőket. Senkisem figyel a csengetésre, nem is lehet tudni, hogy mért szól és ki csönget. A világosító-munkások fent mászkálnak a keresztgerendákon a földszintről ordítva dirigálja őket a világosítómester, reflektorokat szegeznek a sarokban álló kert-diszletre. A diszletet körülveszik biganyfénylámpákkal, körülbelül öt méternyire tőle felállítják a felvevőgépet és mellé egy közönséges fótografáló-masinát. Ezen készülnek az egyes jelenetekről azok a fényképek, amelyeket a mozik aztán kitesznek a kirakatba.

— Ober! — ordít az egyik segédrendező — Herr Ober!

Egy frakkos, szőke pincér jelentkezik. Ez nem pincérnek öltözött szinész, hanem igazi föpincér. A Dressel-vendéglőtől kérték kölcsön a büííével együtt.

azért van szükség ezúttal hivatásos pincérekre, mert az egyil^, jelenetben olyan komplikált tálalás fordul elő, amire egy statisztát, vagy színész^ órák alatt se lehetne betanítani.

A három szakács is professzionista. Nagyon izgatottak, hogy most filmezni fognak. Rájuk azonban csak később kerül a sor, először a főur jön. A segédrendező már magyarázza neki, hogy mit kell majd csinálni az asztalnál.

Az összes reflektorok égnek. Kezd tűrhetetlen meleg lenni. A női főszereplő, Korda Mária legyezgeti magát és fésülködik.

— Kérdezd meg — mondja a szobalányának — hogy mikor kezdik?

— Mindjárt, nagyságos asszony — mondja valaki.

A grammofon halkan egy foxtrottot suttog, ezt az amerikai moziszinészek találták ki, hogy zene mellett jobban lehet játszani.

A főrendező, Korda Sándor már ott áll a felvevőgép mellett. Négyszögletű, kék monoklin keresztül nézi a diszletet.

— Achtung! Auf passen! — kiáltja.

A operatőr kész-állásba helyezkedik. A szereplők, Korda Mária és Gerasch, azonkívül a főpincér beállnak a higanylámpák mögé. Az összes reflektorok kigyulladnak. A kerti díszlet most nappali világítást kap.

— Toncsi, vigyázz, menj ki a kézből — mondja Korda magyarul a feleségének. (Kordánét -lánynéven Farkas Antóniának hívják.)

Az operatőr segédje centiméterszalaggal leméri, hogy milyen messze van a kép a felvevő-készüléktől, amelynek lencséjét eszerint kell beállítani, hogy elég éles legyen. Amikor ez kész, a főrendező int:

— L.

A főpincér erre a jelre bevezeti Korda Máriát és Gerascht az asztalhoz, a széket megigazítja, a két főszereplő leül, a modern Dubarry grófnő keresztbeteszi a lábát, lovagja rendel a pincérnél. Ez az egész jelenet.

— Elég! — kiáltja Korda — mégegyszer.

Megismétlik az egészet. Harmadszor is. A negyedik próbánál Kordáné kiszól a képből:

— Nem jobb lenne igy a profilom? —• és lekönyököl az asztalra.

— Nem. (Hátrakiált a munkásokhoz.) Felvétel! Toncsi ki a képből! Kezdhetjük!

Eljáfszák az előbbi jelenetet, de most már az operatőr forgatja a kurblit. Amikor elkészülnek vele, még kétszer megismétlik. Biztonság okából minden jelenetet háromszor vesznek fel.

#

A felvétel, amit -itt leirtam, délután kettőtől ötig tartott. Egyetlen kép. A filmen már két hónapja dolgoznak, reggel kilenctől este tízig, tizenegyig és még a fele se kész. Ötszázezer márkás költségvetést csináltak a filmnek, de eg,y millióba fog kerülni, tehát körülbelül tizennégy millió dinárba.

K-r.

I

mui^'gmgEaCTjgwwgiiii immiw II

A modern Balníon.

Irta: Tábori Kornél

Van egy kedves régi csudabogár-1 gyűjteményem, csupa magyar kuriózum; közte balatoni vonatkozású is. Kivált a rég elhunyt derék Pálóczi Horvjáth Ádánj, . jegyzett . ...fel jócskán furcsa adatokat'sokszor versben is — a Balatonvidékéről; a Nemzeti Múzeumban több kötetre való ilyen kézirata sárgul kiadatlan? -Érdekesen meséli el, hogy a tó körül milyenféle vizivad tanyázik a nádasokban. Még az olyan helyen is, ahol már ezidétt fürdővendégek jártak: az egyetlen Balatonfiireden vidra és kígyó surrogott arra, 'hol most szép asszonyok sétálnak a platánok alatt.

Deák Ferenc híres sétánya még akkor viz alatt állt s a zalai urak csak* itták- a vizet, de nem fürödtek benne.

Savanyuviz volt Balatonfürednek a neve s a szénsavas forrásból rontott gyomrot kúráltak. Még ötven évvel később is csalc savó-kúrára jártak ide.

Szemközt, Siófokon sivóhomokot csapokdott az északi szél, hajtotta bullám és a jó bencések egyike feljegyezte hogy mire használják a siófoki fövenyt: »porzónak viszik a deákok számára.«

Földvárnak nyoma se volt. A fonyódi Bélatelep tölgyei alatt vaddisznók makkotok. Almádiba csak veszprémi szöllőtermelők jártak ki. Jóboru-Baűacsony alatt legfőlébb gulya hüsült a tóparton s végig a kisbalaton mentén nyoma se látszott a mai fürdőhelyeknek, csak vadruca költött a káka. tövén.

Az a sokezer vidám üdülő, aki ma csaknem kétszáz kilométeres vonalon élvezi a par.tfütdőt (a Balaton északi partja 106, a déli 88 kilóméter hosszú) —• persze javarészt nem is sejti, hogy milyen keserves, szüntelen szívós munka árán jutottak el idáig.

KAz északi parton vonat 'egyáltalán nem járt a Balaton mellett, csak Veszprémből kanyarodott le nagy döcögve az a bizonyos kávédaráló. Idén már szem ■ ■ nati áron, gyorsgőzös szállítja " u isi Bálatonfüredre és a Szó \. ,n nyugodott addig, mig a

6 és . t ><s menetidő majdnem háromra le i. .1 szállott.

Borzalmas országutakon döcögtek a j

lélekrázó kocsik s itt csinálták az »autódefektusok világrekordjait.« Ma már sima, széles ut visz egészen, József főherceg tihanyi kastélyáig.

Hosszú utánjárásra sikerült elérni, hogy , kimondják a balatoni körút megépítését, de olyan tempóban kezdték, -hogy éppen nyolcvan esztendő alatt készült 'yojna el. A Balaton^ Szövetség altruista buzgősággál kivitte azt, hogy az előző háromkiióméteres útszakasz az idén harmincötre nőtt és a jövő év végéig az egész balatoni körút megépül.

Sokat dolgoznak a balatoni élelmezés javítása és olcsóbbá tevése dolgában is.

Minden parti község a Szövetségnek köszönheti a körtelefont is; pedig Füreden például csak egyetlen előfizető volt, amikor Kossuth Ferenc a hálózatot építtette.

Se szeri, se száma azoknak a közérdekű reformoknak, melyek a Balatoni Szövetség jóvoltából valósultak meg.

Ma már csakugyan rátermett szakértők igazolják, hogy a Balaton mint »gyógytényező« vetekszik minden ha»gyógytébyező« vetekszik minden hasonlóval. Sehol a világon nincs'olyan tó, amelynek vize (20—24, sőt sőt 26

fok) ilyen jólesőn meleg volna, amellett hogy állandóan friss a speciális széljárás folytán és tektonikus belső tulaj-, donságainál fogva. Gyermekek számára ideális üdülőhely, felnőttek ,pedig olyan pompás vizisportot találnak rajta, kivált a nagyszerű vitorlás-passzió kielégítésében, hogy szinte maga ellen Vétkezik az, aki reklámos külföldi tőfürdőkbe rohan, mielőtt a Balatont igazán megismerte volna.

Nagyon fontos, hogy megismerjük az újabban többhelyt megvalósult reformokat. Balatonfüred, amely nagyszabású fürdőházat épített és világnivóju Szanatóriumban látja el főkép a szívbajos betegeket, az idén is uj építkezésekkel lepi meg az odaérkezőket. Bánó Dezső vezérigazgató állandóan szépíti az ország legrégibb, kedves tradíciókkal dús fürdőjét. Tágas szárnnyal bővült ki az Ipoly-szálló és sokkal nagyobb lett a modern strandfürdő. Azonkívül több szép villa, penzió is létesült