Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-25 / 202. szám
3RCSMEGYEI NAFLß ISTEN TEN 1926 julius 25. Elárverezték Napoleon kalapját. Párisban, a Drouet-szalónban, hol naponta van valami árlejtés, elárverezték nagy Napoleon kalapját! Napóleonnak egyik legrajongóbb híve, leghűségesebb bámulója Giraud, az istállóinak főáliatorvosa, ki minden hadjáratában elkísérte, már korán észrevette, hogy Bonaparte milyen nagy ember s szenvedélyesen gyűjtötte ereklyéit. Ennek a Giraudnak egyik ükkunokája évekkel ezelőtt fölajánlotta a francia államnak az ükapjától maradt ereklyéket, de az állam nem vásárolta meg. Ezért most árlejtésen adátta el a császár egyik kalapját. Ki ad többet érte. A kalap, melyrő 1 Rostand, a költő zengő verseket irt, egyszerű, fekete kalap, olyan, amilyent a Napoleon-képeken látni. Még a kokárda is hiányzik róla. Napóleonnak kevés hiteles kalapja maradt az utókorra: a hadtörténeti múzeumban három van, az egyiket az eglaudi csatában viselte, a másikat Elbaszigetén és a Szent-Ilona szigetén. Harmadik kalapját szintén végeladáson adták el Párisban pár ezer frankért. Ez a negyedik kalapja, melyről majd megemlékezik a történelem. A kikiáltási ára 8000 frank volt. Hatan licitáltak rá s az árat 43.000 frankra verték fel. Ezt egy névtelen licitáló ajánlotta, valami megbízó kör utján. Sokan a monacói herceget sejtik benne, sokan egy amerikai milliárdost. — Hiába, — mondta egy becsületrendes öreg francia, aki már 20.000 frankot ajánlott érte, — a dollárokkal nem lehet versenyezni. A kalap, — tekintve, hogy már viselték is — kétségtelenül drága volt . . . * Berlini rossz házasságok. Berlinben 1925-ben 6700 válást mondott ki a törvényszék ;60 esetben a házasfelek csak egy évig éltek együtt, 26 esetben csak évig, 450 esetben három évig, 625 esetben négy évig. A számok arra vallanak, hogy a németeknek elég könnyű elválniok. De most mozgalom indult meg, mely azt célozza, hogy a válást méginkább könnyítse meg a törvény. Az indítványt egy .óriási küldöttség nyújtotta át a Reichstag elnökének. Ebben férfiak és nők azt kérelmezik, hogy a házasságot már az egyik fél kérésére is bontsák fel, ne kelljen a másik fél hozzájárulása, elég legyen az, hogy akár a férj, akár a feleség elviselhetetlennek jelezze az együttélést. Amig igy faltörő kosokkal döngetik a házasság intézményét, a másik oldalon megalakul az Eheberatungstelle, egy kormány által támogatott házassági tanácsadó, melynek tagjai a legkiválóbb berlini orvosok. Hogy milyen célt tűzött ki mgának ez az intézmény, az kiderül azokból a nyomtatványokból, melyeket a hozzáfordulók kapnak, miután gondosan és lelkiismeretesen megvizsgálták. Az egyik nyomtatvány igy szól: — Házassági bizonyítvány X. Y. urnák, aki született stb. stb. Az orvosi vizsgálatból kiderült, hogy egészségügyi okokból semmfiéle akadálya nincs annak, hogy megházasodjék. Egy másik nyomtatvány: — Több orvosi ok szól megházasodása ellen. Egy hiarmadik nyomtatvány arra figyelmezteti a jelöltet, hogy el kell halasztania megházasulását. Ez a vizsgálat ingyenes s azok, akik alávetik magukat, teljes titoktartásra számíthatnak. Nem kötelező, de a házassági bizonyítvány mintegy útlevél a házassághoz. Ezenkívül tanácsokat is kaphatnak a házasságra vonatkozólag. Hogy az elválásra vonatkozólag adnak-e itt tanácsot, arról nem tudunk. „VIKTORIA“ gram ofonüzietét Kralja Aleksandrova ulica 8. alá helyezte. 10797 Mentőn, julius havában az ég itt egyformán kék mindig, akár a tenger. Néha hajó borzolja fel fehér vitorláival a vizet, mint mikor felhő vonul át az égen. Néha bárányfelhő úszik át az égbolton, mint egy fehér vitorlás a tengeren. # »Mentőn, november, Azurország.« Itt irta egyik legszebb versét -Ady Endre. Ó, tengerpart, alkony, kis hotelszoba! Ezek az emberek nem emlékeznek Rá és a verset, amit náluk, róluk irt, nem is olvasták soha. Az emberek itt börzeárfolyamokat olvasnak, nem verseket. * Künnt a világban viharok dúlnak, árvizek és katasztrófák, de itt minden csöndes, áldott, paradicsomi békesség. Egy falatnyi történelemelőtti paradicsom ez a föld Isten tenyerén, amelynek' Ádámjai és Évái elfelejtettek beleharapni abba a bizonyos felvilágosító almába és ihost csak éldegélnek jámbor tudatlanságban, napfényben, ásitozva és unatkozón, a tenger védelme alatt. * Mentonból mindössze tizenöt lépés az olasz határ. A múltkor este, ahogy gyanútlanul sétáltam a tengerparton, hirtelen elibém ugrott egy pöttömnyi olasz finánc és kezében egy életnagyságu puskával, a legkomolyabban megkérdezte tőlem: — Van-e valami elvámólni valója? Szó nélkül kiforgattam a zsebeimet, ami szemmelláthatólag megnyugtatta a derék pénzügyőrt. De azért tovább faggatott félhivatalos hangon: — Mit szándékozik Olaszországban csinálni? — Kérem az útlevelét. Miután előbb összehasonlította velem a, fényképemet, nagylelkűen beleegyezésétsét adta olaszországi utamhoz. Nyolc órakor még egy kis olasz vendéglőben vacsoráztam, de kilencre már otthon voltam az ágyamban Franciaországban. Mifelénk Szuboticán az ilyen nemzetközi sétához legalább is miniszterelnöki engedély kellene — természetesen százdináros okmánytfelyeggel ellátva. # A strand fele Itáliához tartozik. Ha Vhntimiglián megy be az ember a vízbe, két lírát fizet a jegyért, mig Mentonban egy frankért lehet lubickolni az Óceánban. Olaszország nemrégiben szigorú rendeletet adott ki az illetlen fürdődresszek ellen. Szegény olasz dámáknak nyakig be kell gombolózni a vizben. A franciák persze; liberálisabbak és a mentoni strandon olyan meztelenül futkározhat bárki, ahogy csak jól esik. Ám ha az önfeledt női fürdővendég a maga jól felfogott szemérmetlenségével átúszik olasz vizekre, nyomban lekapcsolják. Direkt szemérem-őrök cirkálnak a tengeren, egy egész flotta és mint ahogy a világháború idején fenékbe fúrták az ellenséges hajókat, most egyszerűen elcsípik a szabad prédául hagyott női bájakat, ott, ahol érik és alaposan megvámolják. Nem tiltott határátlépésért, hanem szemérem elleni kihágásért. Ez az egyetlen adónem, amit Mussolini a női nemen keres. # Éjszakánként fekete hajók surrannak át olasz vizekről a francia kikötőkbe. Gyárosok, politikusok és magánosok, akik megmerték tartani az elveiket és akiket halállal fenyegetett meg a fascista ököl, menekülnek a Duce gyilkos árnyékából. Az emberek itt még szeretik az életüket. * Öt párisi újságíró nyaral velünk a Garavánon. Egész nap kártyáznak, szivaroznak, fényképeznek és hajtják a legyeket. Döbbenetesen unalmas társaság, csak úgy tudom felvillanyozni őket, hogy amikor gyanútlanul üldögélnek egy csomóban, ártatlanul közibük hullajtom a Gránátot. Például: — Ez a Cocteau milyen zseniális iró! Először elsápadnak, mindenki elnémul, aztán elemi erővel tör fel keblükből a felháborodás: — Mit? Ki? Az a marha? — De hisz az agyalágyult! — Nem is ösmeri az ábécét! — Emlékszem még élénken, amikor mezítláb bekocogott hozzánk a redakcióba és sírva könyörgött, hogy adjunk le valamit a kézirataiból, mert nincs betevő falatja! — Ugyan! A felesége egy gazdag nő és agyonreklámozza!----Öt perc alatt felélénkül az egész trupp, pezseg, forr, minden és tiz perc múlva Cocteau ur el van intézve a sárga földig. Még a keresztvíz se maradt rajta. # A szomszédunk egy természetbúvár. Állandóan csupa bűz és állandóan kísérletezik. Délben, az ebédnél nem ihattam vizet, mert kölcsönkérte a poharamat kísérleti célokra és miközben a szomjúság úgy gyötört, hogy majdnem vértanúja lettem a tudománynak, végig kellett néznem, hogy az ősz tudós mint dugott egy hangyát és egy szúnyogot a poharam alá. A két szerencsétlen férget azután addig szekirozta és heccelte, mig hajba nem kaptak és véres verekedés nem támadt a dologból. Szegény szúnyog húzta a rövidebbet és miután mégegyszer megvetően kiöltötte fullánkját a professzorra, kilehelte a lelkét. Nálunk odahaza az ilyen malackodásért jól megpofozzák a gyereket, de a vén búvárnak óriási sikere volt az étteremben és bámulói lelkesen megtapsolták. # Kiváncsi lettem az agg állatkínzó múltjára és ebédután. mig lábvizet vett a parton, meginterjúvoltam. Kiderült, hogy a vérszomjas aggastyán ezelőtt szenvedélyes bélyeggyűjtő volt. Egyszer fültövön csipte egy trópusi szúnyog és ekkor vérbosszút esküdött. Azóta naponta elfogyasztott egy csomó szúnyogot. De mivel ő nem piszkitja be a kezét ilyen nyomorult féreggel, a kivégzést rendszerint egy hangyával hajtatja végre. Mondtam neki, hogy a bolha egy sokkal intelligensebb állat. Megköszönte a szives felvilágosítást és megígérte, hogy legközelebb tüzetesen szemügyre veszi ezt a műfajt. Hisz kísérleti anyag akad itt bőven. Nem kell érte a szomszédba menni * V A beszélgetés során kiderült, hogy rokonok vagyunk. Az öregur ugyanis egy született észt, mig én magyar. Rém megörültünk a váratlan atyafiságnak és este egy üveg vörös borral mélyítettük ki az ezeréves rokonságot. — Na észt igazán nem reméltem! — mondtam kitűnő rokonomnak, aki a lakoma végén ragyogó arccal kijelentette, hogy ő is tud ám magyarul, csuhaj, de milyen zamatosán! — Halljuk! — mondták a társaság francia tagjai és az ősz férfiú legényes pózba vágva magát, egy olyan vérfagyasztó szörnyűséges káromkodást szalajtott ki a száján, amitől a legelvetemültebb szuboticai bérkocsisok is a fejük búbjáig elpirultak volna. Amikor kicsit magamhoz tértem, megkérdeztem tőle: — Az istenért, hol tanulta? Az öregur fogatlan ajkai rejtélyes mosolyra nyíltak szét és miután előbb egy kicsit kellette magát, áradozva, ünnepélyesen elmesélte a következőket: — Ezelőtt harminc esztendővel... Budapesten... egy bájos kis szininövendék... ma már ünnepelt nagy primadonna... az enyém volt... egyszer azután ütött az óra ... el kellett válnunk... gyönyörű aranynyakéket vittem neki at utolsó estén... rámborult zokogva... csend volt, csak a szivünk zenélt... és ekkor a legcsudálatosabb estén... a fülembe súgta:... »hogy az a hétszentséges büdös... (és kimondta végig újra az egészet.) * 15. oldal Francia udvariasság. Menton és Cap Martin között van egy nagy alagút, padiakkal és gyeppel tele. Ide jár pihenni és szeretni a környék ifjúsága. Az alagutban ugyanis vannak lámpák, de sohasem égnek * Változnak az idők. A vad hegyilakó hajdan lesbe állt az utón és megrohanta baltájával az idebent. Ma? Elmegy hotelportásnak és számlával vágja fejbe. * Novella téma. A hotelünkben lakik egy férfi, atafeiek ijesztően csúnya felesége van. Az*érdekházasság'nak nem mindennapi esete. A férfi annyira utálja az asszonyt, hogy este, lefekvés előtt, előbbb pezsgőt iszik az ágyban, berúg és csak amikor már táncol vele a szoba és a bütorok, engedj maga mellé a feleségét. * A legnépszerűbb sport itt az autókirándulás. Mindenki autóturát rendez, fel a hegyekbe, élvezni a táj szépségeit. Amikor aztán robog a túrakocsi, mindent porfelhőbe burkol, akár egy • csata után. Az egész herce-hurca 25 frankba kerül. Utána jól meg kell mosakodni. Az összes szappangyárak itt hirdetnek a legeredményesebben. * A francia szappanhoz használati utasítást adnak. Ez a legnagyobb fokú szemtelenség Tamás István Alakok Kutyapecér (Vájjon kajfánság-e, vagy véletlenül hogy az Állategészségügyi Telepet pont arra az útra helyezték, melynek lllatosut a neve? Ez az ut itt messze a városon kívül valóban illatos a szabad mezők szelétől, a kerítésre hajló fáktól s a kertben nyíló szekfüktől. Alig megyünk azonban a telepen ötven lépést, a nyershús vad szaga üti meg orrunkat s ami ennél tűrhetetlenebb, valami édeskés, enyves, ragadós bűz. Egy keramit téglákkal kirakott, kocsiszinszerü boncoló teremből lép ki a kutyapecér. Csizmát hord, szürkére fakult kék tornainget, mely látni engedi meztelen, izmos karjait. Arca (kövér. Orrán lilába játszó piros borvirágok. Erősen pipázik. Nem foghatunk kezet, mert munkából jön s keze kissé véres.) — Mi a neve? — Kozarek. — Tessék? — Kozarek Ferenc. Igen. Annak vagyok a fia. A hóhérnak, ö volt az én1 édespapám. (Nini, ez a testes, negyvennyolc éves férfi milyen gyöngéd.) — Emlékszik még rá? — Hogyne. 1894-ban halt meg, husvétkor. — Hány embert végzett ki az édespapa? — Kilencvennyolcat. (Kett& hiányzott a százas jubileumhoz.) — És hány állatot ölt meg maga? — Én? Sok ezret. Hiszen itt minden nap van »kiirtás.« Egy hónapra legalább száz esik. — Hogy került ide? — Az édesmama (ismét kicsinyit) szíjgyártó inasnak adott, de nem tetszett a mesterségem. Aztán a bátyámmal, — az Antallal együtt — beálltunk kutyapecéfnek. (Emelkedés vagy hanyalás ez egy hóhér gyermekeinek?) — Jár még az uccán azzal a sárgaréz horoggal? — Ma már elnehezedtem. (Tekintélyes hasára sandít.) Ahhoz futni kell. Fiatalembernek való. — Mondja, valamikor fogott már agarat is? — Egyetlen egyet. Egy szép szürke agarat. Ne tessék sajnálni őket annyira. Ha nincs rajtuk szájkosárzat, ebvédjegy, póráz: muszáj. Most különben is sok a veszett eb. ötvenegy gyanús érkezett ide s harminchét veszett volt, Egy veszett kecskét is kaptunk — Mivel végzik ki?
