Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-22 / 199. szám

2. oMal 1926 julius 22. BÄCSMEGYEI NAPLÓ el, oly hirtelen, hogy az emberek el sem menekülhettek. Eddig ötven holttestet fogtak ki a vízből és azt hiszik, hogy az áldozatok száma körülbelül száz. A holttestek közül negyvenkettőt agnoszkáltak, nyolcnak a személy­­azonosságát még nem lehetett meg­állapítani. A román külügyminiszter részvéttávira fa Mitüeanu román külügyminiszter szerdán résztvéttáviratot intézett Nincsics külügyminiszterhez az or­szágot ért árvízkárok alkalmából, Nincsics ugyancsak táviratban kö­szönte meg a román kormány rész­vétét. Segélybizottság alakult S uboticán az árvízkáro­sultak támogatására A szuboticai városháza közgyűlési ter­mében Gyorgyevies Dragoszláv főispán elnöklete alatt szerdán délután megala­kult a Nemzeti Segélybizottság, amely minden megfelelő eszköz igénybevételé­vel, jótékony adományok gyűjtésével, az árvizkárosultak támogatását tűzte ki céljául. A gyűlésen, amelyen a szuboticai tár­sadalmi és jótékony egyesületek képvi­seletében mintegy kétszázan vettek részt, Gyorgyevies főispán hosszabb beszéd­ben ismertette az árvizkárosultak sú­lyos helyzetét, amelynek a megjavítása csak széleskörű, országos jellegű jóté­konysági akcióval érhető el. A főispán után dr. Kengyelac Milivoj ügyvéd, dr. Markovics Csedomir egyetemi tanár; dr. Piskulics Zvonimir ügyvéd, dr. Ra­­fajlovics Milos ügyvéd és Sztojánovics -Vlada, a Tartalékos Tisztek Egyesületé­nek, valamint a Sand-nak elnöke szólal­tak fel. Sztojánovics felszólalásában be­jelentette, hogy a Sand az árvizkárosul­tak javára több mérkőzést fog rendezni. Dr. Szántó Gábor orvos a szuboticai tenniszklub legközelebbi városközi mér­kőzésének jövedelmét ajánlotta fel. A felszólalások után a Nemzeti Bizottság pénztárnokául Vujics Radomir tanfel­ügyelőt, raktárnokul pedig Marcikics SJános irodafőnököt választották meg. Választottak az ülésen ankét-bizottsá­got is, amelynek tagjai: Gyorgyevies Dragoszláv főispán, furies Márkó nem­zetgyűlési képviselő, Malagurszki Albe polgármester, Damjdnovics Miroszláv tá­bornok. Petrovics Lázár tábornok, dr. Atyimovics Miodrág, a jogi fakultás dé­kánja, dr. Markovics■ Csedomir egyete­mi tanár, Damjanovics Miroszlávné, Gyorgyevies Dragoszlávné, dr. Manojlo­­vies Viadiszlávné, Anasztasziievics ezre­des felesége, Manojlovics Taza, Hart­mann Rafaelné, Sárcsevics Manda, özv. dr. Sudárevics Ferencné, dr. Kengyelac Milivojné, dr. Szántó Gáborné, Benet és Duranovo úrnők, dr. Piskulics - Zvonimir ügyvéd, dr. Kengyelac Milivoj ügyvéd, dr. Ivandékics Pájó orvos, dr. Rafajlo­­vics Milos ügyvéd, dr. Miladinovics Ra­­divoj királyi közjegyző, dr. Fenyves Fe­renc, a Bácsmegyei Napló főszerkesztő­je, dr. Manojlovics Joca ügyvéd, dr. Tö­­rök Béla orvos, dr. Manojlovics Vla­­diszláv királyi közjegyző, Manojlovics Dusán gyárigazgató, Gavanszki Milos gyárigazgató, dr. Evetovics Mátyás he­lyettes polgármester, dr. Lóránt Zoltán ügyvéd, dr. Petrovics Márkó ügyvéd, Sokcsics József hírlapíró, dr. Vojnics Hajdú József ügyvéd, Vidákovics An­tal földbirtokos, Bogdánovics Nikola, dr. Ivandékics Imre ügyvéd, dr. Pertics Jó­zsef ügyvéd, Pendzsics György gyáros, Sztojánovics Vlada nyugalmazott vám­igazgató. Az ankét-bizottság első ülését pénte­ken délután hat órakor tartja a város­háza kistanácstermében. A vezetőség kéri a bizottság tagjait, hogy az üíésen okvetlenül jelenjenek meg. . A vezetőség egyben azt is közli, hogy gyűjtésre csak azok jogosultak, akik­nek a Vörös Kereszt Egylet bélyegzőjé­vel ellátott könyvecskéjük van. ilyen könyvecskéket a Nemzeti Bizottság is kiutal a jelentkezőknek. Az adományo­kat a bizottság a lapok utján nyugtázza. Dobrovolj ác-lázadás Németcernyán El ávoiitotiák hivatalából a köziég jegyzőjét és megszállták a községházát Becskerekről jelentik: Németcernya bánáti községben fölláeadtak a községben letelepedett dobrovoljácok, eltávolították hiva­talából a község jegyzőjét és fe­nyegető magatartásukkal két napon át rettegésben tartották a lakossá­got. A dobrovoljácok elkeseredését Ko­­szics Csedomir községi jegyzőnek az az intézkedése idézte elő, amellyel az ag­rárügyi miniszter rendelete értelmében ki akarta lakoltatni telepeikről az adóhátralékos dobrovoljácokat. A dobrovoljácok, amikor látták, hogy a jegyző nem hajlandó eltérni a rende­let utasításaitól, Beogradba utaztak, a honnan adójuk kifizetésére vonatkozó írásos moratóriummal tértek vissza. Ezt az írást bemutatták a községi jegyző­nek, aki kijelentette hogy azt nem ve­heti tudomásul. Az elkeseredett dobrovoljácok ekkor Becskerekre utaztak, fölkeresték dr. Ztíbkovics megyei főjegyzőt, az alispán helyettesét és erélyesen követelték, hogy Koszlcs Csedomir községi jegyzőt húszon, négy órán belül távolítsák el Né­­metcernyáról. A megyei főjegyző csillapítani próbál­ta a dobrovoljácokat és kijelentette, hogy vizsgálatot indit az ügyben, amit a panaszosok türelemmel várjanak be. A dobrovoljácok azonban kitartottak követelésük mellett.és hazautaztak Né­­metcemyára. A huszonnégy óra leteltével hatvan­­hetven főnyi dobrovoljác csapat fölfegy­verkezve megjelent a községháza előtt, behatoltak a hivatalos helyiségekbe és erőszakkal eltivoütották a jegy­zőt. A kivonult csendőrség fegyvert szeg­lett a zendulő dobrovoljác-csoport felé, mire azok elkeseredett kifakadásokkal illették a csendőröket és egyáltalán nem mutattak hajlandóságot a távozásra. Közben a jegyzőnek néhány hive segít­ségével sikerült elmenekülnie a község­házáról és a községi bíró házában rej­tőzött el. A lázadók továbbra is megszállva tar­tották a községházát, mert a csendőri karhatalom gyöngének bizonyult megfé­kezésükre. Az eset nagy pánikot keltett a községben, ahová szerdán megyei bi­zottság szállott ki az ügy kivizsgálá­sára. Eldobott cigaretta okozta a Primáriasz-gyári tüzet A gyárnak csak két üzeme pusztult el A szuboticai Primarius vegyészeti gyárban kedden éjszaka keletkezett tűzvészt csak szerdán délelőtt sike­rült eloltani. A tűzoltóság megfeszí­tett munkájával sikerült a gyár leg­nagyobb részét megmenteni és a raktárban felhalmozott árukon kívül csak a hordógyár és a dobozgyár égett le, mig a tetőfedőlemez-, kocsi­kenőcs- és kátránydesztiláló üzeme­ket megkímélte a tűz és itt a termelő munka változatlanul folyik. A szerdán délelőtt megejtett tüz­­vizsgálat során nem lehetett még pontosan megállapítani a tűz okát, de valószínűnek látszik, hogy a tűz rövidzárlat folytán keletkezett, azonban nincs kizárva, hogy a gyár egyik szögletében levő kemencében elhelyezett izzó salak okozta a tüzet. Megállapította a bizottság, hogy a nyolcvan méter hosszú gyárépület­ből huszonöt méter hosszú raktár égett csak le. A tűz azonban sokkal nagyobb méretű lett volna, ha a lán­gok a raktár többi részében, vala­mint közvetlen az épület előtt elhe­lyezett hátránnyal és olajjal telt hor­dókra is átharapódznak. A tűzol­tóknak ezt azonban még idejekorán sikerült megakadályozni. A rendőrség csütörtökön délelőtt kezdi meg a tanuk kihallgatását, akik a tüzet észrevették, valamint a gyár munkásait, akik a tűz keletke­zésének napján a gyár elégett részé­ben foglalatoskodtak. Egy kritikus albumából Irtó : Baedeker Sok olvasó akkor van az Íróval meg­elégedve, ha az olyat mond, ami neki uj és meglepőimig másoknak akkor tet­szik meg egy könyv, ha olyan megálla­pításokat talál benne, amelyeket már ő is elgondolt. A kettő közül egyik se ta­lálta éppen fején a szöget. S ezt inkább arról a harmadikról mondhatnánk el, aki írókban és könyvekben azt találja he­lyesnek, ami szép és azoníelül igaz. * Se Írni se olvasni nem szabad túlsá­gos sokat. A sok persze egészen egyéni. Olyík Írónak csak egy vagy két könyv höz van elegendő tudása, esprit-je vagy fantáziája, s ennek aztán kár egy har­madikat meg egy huszadikat írni. Né­mely olvasónak az elméjében pedig csak száz könyv számára van elegendő be­fogadó képesség, s ennek aztán nem ta­nácsolnám, hogy ezaret olvasson.-fc-Versirók közt találunk szürke nyárs­polgárokat, valóságos szatócsokat, a »közönség« körében pedig lelkes költő­ket. Nem mindenki poéta, aki rimes so­rokat ir, és vannak költők (költői ter­mészetek), akik azt se tudják, hogy mi a jambus. * — Hoz az valamit, amit Uraságod ir? — kérdezték egy Írótól. — Hogyne! — felelte ez. — Bámuló­­kat és irigyeket, szeretetet és gyűlöle­tet. * Egy Írónő novelláját a következő meg­jegyzéssel utasította vissza a szer­kesztő: — Bájosak benne a helyesírási hibák. de a kompozíció még sok kívánnivalót hagy. Az Írása szép, de jellemzésre is kell törekedni. A papirosa kitűnő, de a témáját jobban tessék megválasztani. A mondatai szabályosak, de a stílusa dö­cögős. Hogy a tehetségéről mit tar­tunk? A fentiekben elmondtuk. - * Az ember sokat mondhat el versben, amiért, ha prózában Írná meg, biróság elé állítanák vagy elmeorvossal vizs­gáltatnák meg. Neme’y embernek sze­rencséje, hogy versei ir és nem prózát. * Az Íróknak ifjúkorukban vagy késő vénségükben irt müveik sose a legjob­bak, amiket produkáltak, de a szerző­jükre majdnem mindig a legjellemzőb­bek. Aki tiszta esztétikai gyönyörűséget keres, vagy az invenció és fantázia vér­bő alkotásaira kiváncsi, az az írói pálya delelőjén termelt dolgokat olvassa, de aki magát a szerzőt akarja ismerni, az annak ifjúkori termését és az aggkori fecsegését tanulmányozza. E két szélső korszakban az iró távolabb áU a művé­szettől mint a virágzó esztendeiben, de közelebb áll a saját egyéniségéhez, és őszintében nyilatkozik meg, mint ami­kor a mestermüveit alkotta. El lehet mondani, hogy a legtöbb irórá az első nagyobb müve és — ha megöregszik — az utolsó a legjellemzetesebb. * A tudósokat a pozíciójukhoz mérten becsülik és nem a tudományukhoz ké­pest, az írókat pedig a hírnevük s nem a tehetségük szerint. ffe-Mindenkinek csak a maga könyveit, a tulajdonában levőket volna szabad olvasni. Ez nemcsak az írónak még a kiadónak volna jó — mert több könyv fogyna — de előnyére lenne az olvasónak is, aki komoly kulturáltság­hoz juthatna, mig Így,, ha kölcsön-. könyvekből olvas, csak félmüveltség­­re tehet szert. Amikor a könyvet a tu­lajdonosának visszaadja, a művelődése félét is visszaszolgáltatja. Egészen más persze, ha' a könyvet nem adja visz­­sza, amire állítólag szintén van példa. Ez esetben az illető egyáltalában nem kulturember. * Egy úriember, akinek csinos könyv­tára volt, amely lassan, cfe biztosan (s nem örökség vagy ajándékozás utján) szaporodott, csodálkozással hallotta egyszer, hogy könyveket vásárolni is lehet. Amelyik írónak az Írása nem a leg­ékesebb gyönyörűség, az ne Írjon. De :az olvasó, bármennyire nehezére esik az olvasás, csak olvasson — az isten­ért, olvasson! Az Írást nem szabad, az olvasást muszáj erőltetni. * Az iró, amikor dolgozik, élvez és szenved. Élvez, mert alkot és szenved, mert az alkotása nem elégíti ki. Ahogy a két érzésből hiányzik az egyik, ak­kor az, amit produkál, már nem első­rendű írás, talán nem is irodalom. * Áz Írónak1 van a legjobb ember isme­rete a világon. (Hiszen sokszor ezen a tulajdonságon aJapyl az írósága.) De az egyes emberrel szemben, akivel a gyakorlati élietben van dolga, sokszor úgy viselkedik,, mint egy minden élet­tapasztalás nélkül szűkölködő gimnazis­ta, s becsap at ja magát a legegysze­rűbb pasasoktól. Mert kétféle ember­ismeret van: az elmélkedésé, amely hiányzik a publikumnál s a cselekvésé, amely nincs meg az Írónál. % Ha egy jeles iró inegrsmenkedik — Imjón vagy vasúton — egy u. n. egy­szerű emberrel, az előbbi egy óra múl­va tisztában lesz az utitárs világnéze­tével és mentalitásával, ez pedig tudni fogja, hogy az illusztris utitársától mit Tehetne előnyösen venni 5 mit le­hetne. neki nyereséggel eladni. * Akire egyes könyvek nem gyakorol­tok elementáris hatást, aki egyik-má­sik mü olvasásánál nem volt lelki iz­galomban s nem érezte olykor, hogy az olvasmánya az életében nyugvó­pont vagy forradalmi mozzanat, az se iró, se igazán müveit szellem nem lesz. soha. Még csak ideális olvasó se. Írók volnának a legeszményibb olva­sóközönség, mert ők nemcsak írni tud­nak jobban, mint az átlagemberek, ha­nem olvasni is. Az igazán olvasnitudó olvasó már majdnem iró, s az olyan iró, aki nem elsőrendű olvasó egyszer­smind, valószínűleg Írónak se lesz egé­szen ideális. Némely irót jobban jelle­mez. az, hogy hogyan olvas, mint az, hogy miképpen ir. Es: »irómódjára ol­vas«, szoktuk mondani azokról, akik na­gyon intelligensen forgatják a könyvet­, '■ i _ * Az iró a büntetését sokszor megéri már életében — jutalmára a legtöbb­ször várnia kell a túlvilágig. # Az iró, aki nem szeret olvasni, olyán, mint ,a. .családfő, aki elhanyagolja a ía­­iniliájáí

Next

/
Thumbnails
Contents