Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-18 / 195. szám
* I 14. oldal. fittal kínálkozott, azt megkötötte. Amely eszköz szükséges volt hqzzá, még ha nem is volt véletlenül immorális, azt felhasználta s amely ember kellett hozzá, azt is megvette, ha még oly drága volt is, mint akármely más árucikket. Nem kedvetlenítették el a vezércikkek, amelyek az árdrágítókat ostromolták; nem ijesztették a mindig készülő de nem mindig elkészülő törvények, amelyek pénzbüntetéssel, szabadságvesztéssel és polgári halállal fenyegették az áruuzsorásokat; nem puhították meg a szentbeszédek, amelyek a küíölnböző felekezetű templomok szószékein a vallás és erkölcs nevében sztigmatizálták s a közmegvetés tetovirozóiegyévcl látták el a háború hiénáit. Nem, és nem hatottált meg a szivét azok a keserves panaszok sem, amelyek minduntalan elhatottak a füléhez s amelyeket a járókelők átkokként cseréltek ki egymással. Nem, a szociális nyomornak a- jajszavát .amely a gazdagok szociális érzésére appelált, nem hallotta és nem értette meg ez a nagy pénzteremtő, a szédítő számoknak ez a rettenthetetlen lovagja, a gazdasággal kapcsolatos hatalomnak ez a süket szobra... Továbbra is verte föl az árakat, kihasználta a konjunktúrákat s a nálánál gyengébb embereket, szaporította az ingó és ingatlan vagyonát, — s természetesen az ellenségeit is. Mert a közönség nem nézi mindig szívesen, ha valamely polgártárs olyan rohamosan gazdagszik és pedig az ő rovására... , De mi történik? A mi emberünk egy szép napon bilánszot csinál (az ily szerencsés kópé nem egyszer csinál évenkint mérleget, hanem sokszor, valahányszor kellemesen szórakozni akar), és azt találja, hogy a milliárdjai már igen szép számmal vannak, tán elegendők is és arra gondol, hogy ezek megszerezhetik a gazdájuknak a közbecsülést Is, — oly árucikk, amelyet sohase tartott raktáron, s amelynek a szükségét eddig nem is érezte. Most ezzel az uj, eddig ismeretlen érzéssel is megismerkedik — der Mensch wächst mit seinen höheren Zwecken, — a becsültetés vágya és éhsége fogja el, s így szól magában: — Eh, mit! Eleget kuporgattam, vesződtem és izzadtam, ideje, hogy már egyszer éljek, pihenjek és élvezzek. Ennyi áldásos munka után rámfér egy kis nyugalom és — egy kis közbecsülés. Elég soká voltam komiszember, aki nem válogatott semmiben, akinek tiszta volt minden piszok, amelyben valami értéket sejtett, — próbáljunk most Ur lenni, hátha sikerül! Ha megvehettem az embereket az üzleteimnek, megszerezhetem őket a publikumomnak is, amely azt fogja kiáltani, hogy kitűnő férfiú vagyok! Lebonyolítja gyorsan még függőben lévő transzakcióit, likvidál mindent — micsoda koncertje a milliárdoknak! mily szinfóniája a nagy numerusoknak! — s aztán mint a legnemesebb altruista csak önmagának drágít. Mesés áron vesz palotát, fürdői villát, földbirtokot, amazokat gyönyörűen bútorozza s műtárgyakkal ékesíti, emezt pompásan instruálja s a hozzátartozó históriai kastélyt stílszerűen restauráltad ai Egy gróf, aki fejedelmi vagyont örökölt, nem csinálhatja szebben. Majd elkezdi nagy jótékonysági akcióját is s Igazán királyi összegekkel támogat minden humanitárius mozgalmat és minden pártolásra méltó közintézményt. Már dicsérni, sőt dicsőíteni kezdik az újságok s a közönség is elismeréssel s csodálattal emlegeti a valamikor érzéketlenségéről 'és kíméletlenség éröl hirhedt férfiút s nem egyszer hallani: — Az ilyen nemes szív megérdemli a gazdagságit. Aki Ilyen nagylelkűen használja föl a pénzét, azt nem szabad irigyelni. S a közvéleményben, mivelhogy az emberek gyorsan felejtenek, beáir a nagy fordulat A szivek, amelyek azelőtt rettegtek tőle s átkokat szórtak BACSMEGYEI napló 1926 julius 18. minden lépésére, most rokonszenwel dobognak felélje. A pénzfölöslegéből sportszerüleg űzött jótékonyság becsületes pénznek fogadtatta el a publikummal a többit is, mind... A milliárdjai gyorspatinát kaptak, már úgy beszélnek róluk, mint ha ősvagyonok, örökölt gazdagság volnának, amikhez nem tapadhat semmi szenny, s a gyanúnak még az árnyéka se... Már komitékbe választják be, védnöki tisztségekkel diszitik föl, mozgalmak élére állítják, a legkülönb elmék között foglal helyet, már előkelő úrasszonyok kacérkodnak vele. Az emberek elfelejtettek mindent, az embereknek már nem jut eszükbe semmi... Meglátják, hogy amikor a palotája termeit megnyitja, ott a legszebb közönség fog hullámzani, s ha a birtokán rendezendő vadászatra szétküldi a meghívókat, nagyon előkelő urak fognak ott vadászni. Mert ő már nem gazember És sem az, estélyeire, sem a vadászataira nem hívja meg azt a másikat, akire valamikor tisztelettel tekintett föl, mert az már nem becsületes ember... TERE-FERE Angol orvos a bútorokról és családi boldogságról. Vájjon sejtik-e a nők, hogy a családi boldogság egyenes öszszefüggésben van a bútorokkal? Ezt vallja egy angol idegorvos, ki a házasság körüli lélektani dolgokról irt könyvet. Többek között igy nyilatkozik: — A bútorok mindig elárulják az ott lakók jellemét és kedélyét. Azok a feleségek, akik nem igen diszitik és szépitgetik otthonukat, ritkán szeretik az urukat. Egy szerelemtelen házasság azonnal szemünkbe ötlik, mihelyt belépünk valahova: a bútorok, a függönyök, a különböző tárgyak lehetnek drágák, szépek, sőt pompásak is, de hidegek, nincs bennük semmi élet, semmi művészi Ízlés. Aztán számos érvet, tényt, megfigyelést sorakoztat föl állítása támogatására. A furcsa könyv egy másik, mulatságos megállapítást is tartalmaz: — Azok a nők, akik nem mennek férjhez, — a vénkisasszonyok — sokkal tovább élnek, mint azok, kik férjhezmentiek. Ezzel ellentétben a nős férfiak tovább élnek, mint az agglegények. Mindebből az következik, hogy a nők vesztenek a házasságban, a férfiak ellenben nyernek. Ne álltassák magukat a férfiak — mondja a könyörtelen kritikus, — ne higyjék, hogy a nők nem tudnak nélkülük élni. Az ellenkező az igazság: egy nő mindig jobban és tovább él egyedül, mig a férfi rosszabbul él és hamarabb meghal, ha nincs oldalán egy jó, szerető hitves. A feministák és a házasság moralistái döntsék el, hogy igaza van-e ennek az angol idegorvosnak *■ Cukorfa. Nem a gyermekmeséről van szó, nem a cukorországról, ahol minden cukorból való, a föld épugy, mint az ég, a fü épugy, mint a fák. Van igazi cukorfa is, melyet az európaiak nem ismernek, ellenben Észak-Amerika bizonyos vidékein épugy nő, mint nálunk az akác. Egy tudós, ki most érkezett meg buvárutjárói, a Sunday limesben ezt írja a cukorfáról: — Az angol Kolumbiában és Kanada nyugati részén nő leginkább a cukorfa, mely valamelyest a mi tűlevelű fenyőnkhöz hasonlít. A vékony levelek szélén csepeg le és olvad meg a cukor, fehér por alakjában. Gyakran annyi cukrot izzad ki a fa, hogy az ágak is becukrosodnak. Némely területeken, melyek kevéssé lakottak, megesik az, hogy a »douglas« — cukor — igy hívják a bennszülöttek a furcsa fát, ellepi a fák egész lombozatát, úgy, hogy azok forró nyárban is azt a hatást keltik, mintha zúzmara esett volna rájuk. Két dolog mindenesetre furcsa: először az, hogy ez a fa, mely ezeken a vidékeken már századok óta él, más egyebütt sohase fogant meg, még a dtromtermő országokban se, másodszor pedig az, hogy íjiihelyt sűrűbben nőnek egymás mellett és erdőt alkotnak, a cukorfák itt sem teremnek többé cukrot. * Mikor vágjuk le a körmünket? A spanyolok a minden nép közül a legbabonásabbak. Ez magyarázza, hogy most egy sevillai cigányasszony, akit Pia Torlonez-nek hivnak, könyvet irt a babonákról. A könyvről a madridi El Sol számol be: Spanyolországban számos oly babona van, melyet mi nem ismerünk. Egyik legelterjedtebb babonájuk a körömnyirásra vonatkozik. Mi azt hisszük, hogy a körmünket bármelyik napon levághatjuk. Nagy tévedés. Például az. aki pénteken vágja le a körmét, sok-sok kellemetlenséget, esetleg szerencsétlenséget zudit magára. Ugyanez történik azzal á meggondolatlannal, aki vasárnap vágja le körmét. Aki nem akar himlőt kapni, vagy bőrbetegséget, az szerdán vágja le a körmét. Noha ennek is meg van az a hátránya, hogy az ember utána találkozhatik titkos ellenségeivel. Aki egészséges akar maradni, sőt örökölni is, az kedden vágja le a körmét. Ha ellenben a hét valamelyik napján fontos üzleti ügyünk van, akkor csak pénteken vágjuk le körmünket és az üzlet kitünően fog sikerülni. Hasonlóan fontos nap a szombat is, mert az, aki ekkor nyírja le a körmét, mindenféle bosszúságra, kellemetlen, de esetleg kellemes izgalomra is számíthat. Hogy minden bajnak elejét vegyük, vágjuk le körmünket hétfőn, ez a nap a spanyol cigányasszony Szerint teljesen semleges. A sok tanácsból az derül ki, hogy egy napon csakugyan le kell vágnunk a körmünket. * Ananász-ruha. A női divat nevezetes újításáról számol be a Daily Mail. Legközelebb ananász-ruhába járnak majd az elegáns hölgyek, olyan szövetben, melyet az ananász finom rostjaiból szőnek s amely sokkal puhább, sokkal fényesebb, mint a selyem. Anglia, Franciaország és azok a nemzetek, melyeknek gyarmataik vannak az egyenlítői Afrikában, bőségesen rendelkeznek ezzel az anyaggal, mert az ananász a gyarmatokon magától terem óriási mennyiségben. A bennszülöttek már századok óta szőnek az ananász rostjaiból őveket. köteleket, térítőkét, varsákat, melyek erősebbeknek, tartósabbaknak bizonyultak, mint a pamutból, vászonból készültek. A divat szaktekintélyei el vannak ragadtatva az ötlettől. Azt mondják, hogy az ananász-ruhában egyszerűen édesek a nők, meg lehet őket enni. Cukor nélkül. Még egy ujitás, mely igazán párját ritkítja. A párisi hölgyek, a különböző városnegyedek csillagjai ezután könynyen felismerhetők lesznek, mert ruhájukra a kitűnő művészek ráfestik azt városnegyedet, ahol laknak, sőt fél Párist is, a Szajnát, kékkel, a kerteket és a körutakat levélzölddel. A primadonna ruháján viseli a szinház képét, ahol játszik. Esetleg a házat is, ahol lakik. A pontos házszámmal. És a telefonszámmal. Micsoda paradicsomi állapotok. * A rádió hangosanbeszélöje. Az Electrical Review cikket közöl a rádió hangosanbeszélőjéről A hángosanbeszélöt úgy tekinthetjük, mint egy motort, mely a villamos energiát hanggá alakítja át. Mindig az a kérdés, hogy leltár, simán. minden zökkenés nélkül megy-e végbe. Valójában a jó hangosanbeszélők mentesek minden hibától és amennyiben nem jól működnek, az áramban van a hiba. Számos kísérletet végeztek, hogy melyik hangtölcsér felel meg legjobban a célnak s az derült ki, hogy a lakásban rövidek és szélesek legalkalmasabbak, viszont a hosszú tölcsérek künn a szabadlevegőn, a nagy termekben, a színházban közvetítik legtökéletesebben a hangot. Hasonlóan sokat kísérleteztek az anyaggal is, melyből a hangosanbeszélőket készítik. Arra az eredményre jutottak, a tömör, szilárd anyag ér legtöbbet. Az igen könnyű tölcsérek visszhangot vernek és a hangot eltorzítják. Ha két fölfogó-készüléket szerelnek föl egy hangosanbeszélőre, akkor kevésbé jól működik. Megtörténik az is„ hogy a két hanghullám között interferencia támad. Amennyiben egy készülékre két külön hángosanbeszélöt alkalmaznak, bizonyos hang-sztereoskópia keletkezik. Ez a legújabb tapasztalat, melyet a rádió szakemberei tettek. * A nők dolgoznak is! A nők nyiratják hajukat, kendőzik arcukat, öltözködésükben, szokásaikban elférfiasodnak: ezt tudjuk. Folyóiratok, újságok világszerte sopánkodnak a szépnem uj magatartásán. De a London News arra mutat rá, hogy a kérdést meglehetősen félválról intézik cl s nem vizsgálják a maga mivoltában. A mai nő él úgy, ahogy kedve tartja, de dolgozik is. Dolgozik és minden területen sikerrel versenyez a férfivel. London egyik legnagyobb nőegyletében azt a fölvilágositást kapták, hogy a mai nők 140 foglalkozási ágban emberül megállja helyét. Megjegyzendő, hogy itt nem számitiák’ azokat a nőket, akik a kereskedelemben, iparban, vagy valamely művészetben tevékenykednek, noha Amerika és Anglia valóságos csodákat mutat fel. Ha pusztán a foglalkozások és mesterségek területén maradunk, akkor is kiderül, hogy a mai nő sokat keres. Vannak közöttük olyanok, akiknek keresetük havonta harmincmillió magyar koronára rug. Ezek kivételek. De sokan csak húszmilliót keresnek, az átlag pedig megkeresi a maga havi tízmillióját Igen sok férfi van, aki fáradságos munkával, szakértelemmel sem tud ennyit előteremteni. Kétségtelenül uj jelenségei állunk szemközt, melynek ütemét gyorsította a háboruteremtette helyzet, amennyiben a háború után uj életszükségletek mutatkoztak. A nők a háború alatt elfoglalták a harcoló férfiak helyét, aztán ott is maradtak, vagy azért, mert hiányt kellett pótolniok vagy pedig azért, mert munkájukban, teljesítőképességükben egyáltalán nem mutatkoztak alábbvalóknak a férfiaknál s a vállalatok szívesen megtartották őket. JUHÁSZ GYULA: Munkások a hídon Kelenföld táján a hídon a zengő Hajnalba vágtat a vad gyorsvonat, A füstje száll, mint kóbor földi felhő, De én meglátom a munkásokat, Akik a hídon a dologtevésben Egy percre komoran megállónak, A kalapács az izmos barna kézben Lehanyatttk s ahogy főikéi a nap, Dos, bíbor fényét homlokukra fonja És bronz karjukra hull kacagva csókja, A támadó láng igy ünnepli őket. S mig a vonat tovább rohan a napba És száll a földre vig szikrák salakja, Utánuk lengetem még keszkenőmet!
