Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-18 / 195. szám
Jt926 iulius-18. BÄCSMEGYEf NAPLŐ ft. rilđal Az angol szénkrizis ' Hogy a harmadik hónap óta tartó angol bányászsztrájkot megérthessük, ahhoz okvetlen szükséges rövid visszatekintést vetni a háború utáni évekre, Lloyd George 1921-ben szembeszállt a bányászokkal, akik nem akartak belenyugodni a bérredukciókba. Néhány hónapi sztráik után a kormány tizmil lió szubvenciót adott az erősen redukált munkabérekhez, ezáltal húsz százalékkal emelkedtek az 1914 es munkabérekhez viszonyítva. Ez a helyzet eltartott három évig, amely idő al^tt az általános gazdasági helyzet javulóban volt. A Ruhr-vidéki zavarok 1923-ban a német szénprodukciót egy éven át megakasztották, az angol bányák jól kezdtek prosperálni, úgyhogy a bányatulajdonosok az 1921-es béreket 10%-al felemelték. A szénbányászatban munkások és munkáltatók közt 1925. júliusáig nyugalom volt. Julius 15-én a kollektiv szerződés lejárt. Ekkor a bányatulajdonosok felmondták az előbbi megállapodást, tekintve, hogy.a Ruhr-vidéki konkurencia erősen szorította őket és nagyrészük veszteségre dolgozott. Az aranyvalutára való visszatérés 1925-ben szintén ártott az angol szénexportnak, Ugy, hogy a helyzet tavaly nyáron annyifa komoly Volt, hogy ismét kormánybeavatkozással kellett azt megoldani. A közvélemény akkor nem volt teljesen tisztában, hogy kinek van igaza, úgyhogy a kormány előre meg nem állapított összegű szubvenciót szavazott meg 1925. júliusától 1926. május 1-ig terjedő időre és kijelölt egy bizottságot Sir Herbert Sámuel volt belügyminiszter elnöklete alatt, melynek tagjai pártatlan emberek, akiknek se a politikához, se a vitás felekhez közük nem volt. hogy vizsgálja meg a szénbányák helyzetét és tegyen javaslatokat. A szubvenció nem kevesebb, mint huszonhárom millió fontot emésztett fel kilenc hónap alatt. Ez év márciusában jelent meg a Sámuel bizottság jelentése, amely röviden a következő megoldást javasolta: Visszautasítja a munkaadóknak azt a kérelmét, hogy a béreket szállítsák le és a munkaidőt emeljék fel hét óráról nyolcra, továbbá, hogy helyenként megállapodást létesíthessenek az eddigi kötelező általános, az egész országra szóló szerződés helyett, visszautasítja a munkások vezéreinek azon javaslatát, hogy a bányákat szocializálják. Ehelyett javasolja a munkabérek leszállítását az 1921-es nívóra, belátva, hogy az J924-es bérmegállapodás a Ruhr-vidéki zavarok következménye, ami természetesen a változott viszonyok között nem állhat meg. Hogy azonban a minimális béreket kapó munkások ne szenvedjenek, javasolja, hogy csak 45 shillingen felüli hetibérek legyenek redukálva, továbbá a családdal bíró munkás külön pótlékot kapjon a családtagok után. A bérredukciót a bizottság elengedhetetlennek tartja, azonban az esetben, ha a hét órai munkaidőt nem akarja a kormány megváltoztatni. A javaslattal szemben a kommunista Cook vezetése alatt álló munkások olyan jntranzigens álláspontra helyezkedtek, hogy nemcsak a közvélemény, hanem a többi munkásszervezetek is elfordultak tőlük. Cook a Samuel bizottság javaslatának azzal a részével érvelt, amelyben a bizottság a bányák vezetését kritizálja és azok reorganizációját sürgeti.. Hogy itt sok tenni való van, az bizonyos, de hogy se fúziók, se más modern eszközök nem változtatnak azon.a tényen, hogy az anogl szén a régi béreket nem bírja, az is bizonyos. Pár héttel ezelőtt a kormány elhátá-. rozta, hogy-a hét órai munkaidőről szóló törvényt egyelőre hatályon kívül helyezi, tekintve, hogy a munkások inkább dolgoznak többet, mintsem hogy a béreket erősen leszállítsák és igy a megszokott életstandardjukat kénytelenek legyenek feláldozni. A hét órás munkanapról szóló törvényt szenvedélyes viták után hatályon kívül is helyezték. Eddig Angliában kötelező volt a bányákban . a hét órás munkaidő, most megengedték, hogy nyolc órát dolgozzanak. Ezen az alapon uj tárgyalások indulhatnak meg s valószínű, hogy ez az alap és a munkások körében mindinkább érezhető nélkülözés, a sztrájk letörésére fog vezetni. Ami a kormánynak a kérdésben való magatartását illeti, tévedés azt hinni, hogy Baldwin vezetése alatt álló konzervatív kormány munkásellenes. Soha olyan .loakaratu ember nem állt a kormány élén, aki annyi megértést tanúsítana a munkás jólét, iránt, mint Stanley Baldwin. Mikor júniusban benyújtotta a nyolc órai munkaidőről szóló javaslatot. azt mondta; A bai az, hogy sok jószívű ember v an, aki nem ismeri a közgazdasági törvényeket, már pedig a szénkrizist se retorikával, se szentimentalizmussal megoldani nem lehet. A szénkrizis nem pusztán angol ügy. Van szénkrizis Németországban, Amerikában és másutt, csakhogy az angol munkásvezérek nem látták be, hogy ők nem a bányák ellen, hanem a közgazdasági tények ellen harcolnak. Hiszen a bányatulajdonosok szívesen fizetnék az eddigi béreket, ha a kormány tovább is adná a szubvenciót. Ezt azonban a közvélemény nem tűrné, tekintve, hogy ez évenként több mint harmincmillió fontot tenne ki, amit adó formájában kellene az amúgy is erősen megadóztatott közönségnek megfizetni. Különben is a Samuel report a leghatározottabban ellene van a szubvenciónak és kijelenti, hogy teljesen igazságtalan, hogy akkor, mikor szakmunkások a többi iparágakban alig keresnek heti 56—60 shillinget, a 70—80 shillinget kereső bányászok bérét állami segítséggel tartsák fenn. A szénkrizisnek az egész világon csak egy megoldása van és pedig ossz hang a produkció és a fogyasztás között. Loucheur. a legnagyobb francia iparmágnás kijelentette, hogy körűibe lül évi húszmillió tonna . szén a tulprodukció. Ennek az állapotnak csakis internacionális megállapodások (kartel lek) vethetnek véget. A túlzott konkurencia csakis a versenyzőknek okoz kárt, úgyhogy remélhető, hogy a közel jövőben az angol és német bányatulajdonósok saját érdekükben módot találnak arra, hogy szabályozzák a termelést. Ami az angol szénkrizis szociális oldalát illeti, itt legalább bebizonyosodott hogy a közgazdasági törvények nem reagálnak se diktátor!, se munkásvezérek fenyegetéseire. Mussolinik és Cookok egyaránt tehetetlenek a kereslet és kínálat, avagy a termelési költség törvényeivel szemben. A szénnek az ára tisztán a munkabértől függ, tekintve hogy más jelentős kiadás, mint a munkabér, a széntermelésnél nincs. Oxon. MAR NEM. Irta: BAEDEKER Beszélgettünk az uj időkről. amelyek 1914-ben kezdődtek s még sokáig újak lesznek s megállapítottuk. hogy élvben az erkölcsileg és gazdaságilag nagyon megváltozott korban az élet színpadán szereplőknek két feltűnő típusa emelkedik ki a legészrevehetőbben: a már nem becsületeseké s a már nem becsteleneké. Az erről a témáról lefolyt társalgásnak körülbelül ez a foglalata: Az első csoport embere többévtizedes szeplőtlen múltra tekinthet vissza, egyetlen cselekedetéhez se férkőzhetett soha a gyanúnak árnyéka se, s polgártársai tisztelettel tekintettek föl előkelő aakjára, melyet a tiszta élet, a megközelíthetetlenség s egyéb férfias erényeknek a dicsfénye vett körül. S ez a nemes'jelenség itt áll e khaotikus világban, e tülekedő, gazdagodni vágyó, erőszakos eszközzel dolgozó gazdasági életben, amely rövid idő alatt kopott emberekből s szegény ördögökből hatalmasokat csinál, amely züllött egzisztenciákat jelentékeny "közgazdasági téiiyezök»-ké léptét . elő,’sőt a közbecsülés magaslataira segit föl, — . ez az előkelő gondolkozásu ur itt áll szegényen, sok év előtt készült, elnyűtt öltönyében, nélkülözve sokat, talán éhezve is néha, esetleg borzongva a hidegtől, mert az élelmiszerek és a tüzelőanyag olyan rettenetes drágák: itt áll és nézi, hogy körülötte mint folyik az élet, milyen jól táplálkoznak s mily pompás megjelenéssel parádéznak a nála sokkal értéktelenebb, műveletlen és kétes morálu 'kortársak, és elkeseredik ... Óriási összegekről, napról-napra nagyobbakról hali beszélni, amelyeket egy tollvonással,’ egy, kis kijárással meg lehet keresni-' Akik emlegetik ezeket. a lehetőségeket, mindig hozzáteszik. hogy ez »egészen tisztességes« kereset, amelyet igen jeles urak. nálánál is nagyobbak, állandóan és vigan zsebelnek be — minden skrupulus nélkül. Ajánlatokat is kap. eleinte burkoltakat, később világos kínálatokat, hogy »értékesítse« az összeköttetéseit, hasznába föl tiszfa, érintetlen nevének a szűzies varázsát, mert ez — mondják —. igen nagy kapitális, amelyet kár parlagon hévertetni. Az ilyen becsült név most .fölér egy kjs birtokkal vagy egy jól jövedelmező bérházzal, s egyre súgják neki, hogy ö néni iš olyan szegény, — csak bocsássa áruba, váltsa föl a nevét, majd meglátja, minő gazdag... Szemrehányásokat is kap, hogy minő könnyelmű ember ő, hasonlatos ahhoz a szerencsés szerencsétlenhez, aki szégyenlősségből nem fogadja el a hatalmas örökséget, mely számára megnyílt, s az iránt se érdeklődik, hogy miből áll az... Aztán »argumentum ad honiméin« jön. Egy-egy közbenjárásáért határozott és igen tekintélyes összeget ígérnek neki s hozzá még diszkréciót is. Egy ideig a ragyogó név tulajdonosa ellent tud állni, — méltatlankodva utasítja ol a tolakodókat s. büszkén erőlködik, hogs- hü marad szeplőtlen múltjához. De. bizonyos idő múlva — közben megint drágult az élet — habozni kezd s a »diszkréció« szóban rejlő varázs nem marad rá hatás nélkül. Egyre jobban érzi aránylag csekély fizetésének vagy szerény nyugdijának az elégtelenségét, — talán családja is van, esetleg betege a háznál, vagy olyan zúgolódó és elégedetlen családtag, aki jobb ebédeket - szeretne kapni és rendesebb ruhában járni... a kisértések folyton szaporodnak, példákat is lát (figyelmeztetik rájuk!) hozzája hasonló kitűnő és nagytekintélyű férfiakat, akik egy pár lépéssel (igazán nem nagy fáradság!) alaposan megjavították a helyzetüket. S ahogy a besúgók és kisértök biztosítják őt, a dolog ránézve ugyancsak kényelmes. Mielőtt egyetlen »lépésiét tesz, már van »kassza« amint ők bécs-budapesti elmésséggel mondják, az »üzlet« kápéval kezdődik, — bizonyos összeget, nem is éppen kicsit, mindjárt a kezéhez /kap (csak nyissa ki a markát), ugy hog3 ha autóra van szüksége, vagy a Riízben kell valakivel talákoznia, nem jöhet zavarba. És csekkeket meg bankjegyeket lobogtatnak előtte, azzal, hogy ez csak minta, jóformán érték nélkül, de majd ha az üzlet sikerül, mi lesz akkor!?... Konstatálni kell s ez kötelességünk a nagy harcokon keresztülment férfiua nagy harcokon keresztülment férfiuü val szemben, hogy sokáig áll ellent s a végletekig küzd, még akkor. is, amikor belsőleg már határozott, akkor is ellenkezik a szeméremérzete, mint a & t ' ■ nóierény, mely még akkqrf f$ s kozik, mikor a vágy már fölibe kefe«’ kedett... iVégre mégis kapitulál mini egy kiéheztetett vár, srez a banális sonlat itt nincs is olyan igen rosszal' elhelyezve... Az emberünk valószínűleg igy gondolkozik: —- Eh, mit! Elég sokáig voltam becsületes! Mi hasznát"!áttam eddig? Mélyen emeltek előttem kalapot a tiszte« lőim s mindenféle tisztségeket bíztak:1 rám, amelyekben azért kellett ingyenmunkát végeznem, mert közbecsutéshpri állok. Ám azzal, hogy miből s ’ hogyan élek, nem törődött soha senki. Minden megdrágult körülöttem, csak az én munkám maradt ingyenes és olcsó..-'-.: Muszáj már a családomra is gondolni egy kicsit. Elkelne néhány jobb falat a háznál s igazán ránkférne egy kissé jobb ruha, mert maholnap ki se mehetünk a házból, annyira lerongyolódunk... S aztán, árt az a becsületnek, ha egy percre vagy egy napra letérek az u. n. erénynek az útjáról s engedek valamit a morál negyvennyolcából? Hiszen nem magamért, hanem a családomért, nem gonoszságból, hanem szeretetböl teszem. Nem mindegy az, az államnak meg a társadalomnak, hogy egy hivatalt, üzletet, vagy szállítást Fehér Pál nyer-c el vagy Fekete Péter? S nem lclietséges-c, hogy az én Pálom azt jobban látja cl vagy szebben bonyolítja le, mint másvalakinek a Péterje? S iödőlog, hogy nem tudja meg senki, —1 diszkréció biztosítva ... És elfogadja az első megbízást s az első províziót. Ettőlfogva őt is látni, aki azelőtt csak hozzája hasonló úriemberekkel érintkezett, kávéházi alakokkal, ügynökökkel moneymaker-ekkel. Lassanként ő maga is az lesz: jutalékembe:* pénzcsináló szenzál, kijáró... S a diszkréció? Azzal már alig törődik. Olyan szépen »hoz« az uj mesterség, hogy közömbössé kezd rája nézve válni, tudnak-e a viselt dolgairól, vagy sem... Megint jobban öltözködhet s a családja hosszú évek után eljut újból színházba, restaurant-ba, cukrászdába. Sőt autón is nem ritkán mutatkozhat már a íamilia, ameiy. ezelőtt, ha csak lehetett, elspórolta magától a villamost is. A családfő szájában megint finom, illatos, vastag szivar, s a gomblyukában mindig fehér vagy piros szekfü, fölváltva, — nem akar nyiltan szint vallani, mert különböző árnyalatú,kulörü és világnézeti: emberekkel akad dolga, a felekezetekről nem is szólva... Ne irigyelje tőle senki, hogy -megint jobb napjai vannak, s ne ítéljük el szigorúan, hisz sokat nélkülözött és igazán sokáig volt becsületes ember... ’ A másik csoport képviselője — bárminő pályán működött — egész életében a business embere volt, s azzal foglalkozott, hogy mindenből pénzt csinál-: jön. Különös, de ugy van, hogy aki pénzt tud csinálni, az mindenből tud pénzt csinálni. S vannak ennek a tudománynak olyan varázslói, akik mindent arannyá tudnak változtatni — aranyemberek, akik ett is kincset lelnek, ahol mindenki más csak salakot vagy szemetet talál. Ez a jó ur már a háború kitörésekor jómódú ember hírében állt, aki előtt a huszonkilenc hadüzenet fényes! perspektívákat tárt föl. Lázasan kezdett vásárolni, kötéseket csinálni, árukat fölhalmozni, eladni, szállítani és újból venni. Megvétt mindent, ami eladó volt 'á drágulással kecsegtetett, s akkor adtai el, amikor az áru ezt azj Ígéretet beváltotta. S ez izgató nagy kampányban is hü maradt régi kipróbált »erkölcsi« elveihez: nem válogatott sem az üzletekben sen: az eszközökben, amelyekkel hozzájuk juthatott, sem az emberekben és nem válogatott természetesen a módszerben sem, amellyel dolgozott* amellyel elrontott, megvesztegetett, demoralizált mindenkit akire csak a válla-’ lataihoz szüksége volt. Ami üzlet pjo.
