Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-16 / 193. szám

4. oldal. 8ACSMEGYEI NAPLÖ 1926 julius 16. Jugoszlávia külpolitikája Nincsics külügyminiszter összegyűjtött beszédei A beogradi könyvpiacon egy vé­kony kis füzet jelent meg, amely Nincsics külügyminiszter beszédeit tartalmazza és az S. H. S. királyság ; 1925—1926-os külpolitikájáról akar ■számot adni. A füzet semmi olyan nj momentumot nem tartalmaz, a melyet az olvasóközönség ne ismer­ne, de megjelentetése már azért is érdekes, mert akkor kerül a könyv­piacra,^ amikor a jugoszláv sajtó egy része Nincsics külügyminiszter politikáját a legélesebb kritikai megjegyzésekekl kiséri. Nincsics külügyminiszter nem törekszik népszerűségre és megma­rad állhatatosán szigorúan megfo­galmazott külpolitikai tétele mel­lett, hogy egy nép külpolitikául nem változik, az mindig egy és ugyanaz marad, legfeljebb csak a taktikában lehetnek eltérések, de egy ország külpolitikájának alapvető igazságai máról-holnapra nem alakulhat­nak át. Külpolitikához mindenki felelős­ség nélkül akar érteni, aki azonban Nincsics miniszter fagyosan objek­tiv mondatait elolvassa, annak meg kell _ állapítania azt a nagy felelős­ségérzetet, amely a minisztert mon­datainak a megfogalmazásakor ve­zeti, száraz kijelentések, amelyek a szórakozott olvasót nem lelkesít­hetik, legfeljebb gondolkozásra késztetik. 1925 május 25-én ezt mondja a külügyminiszter egy interpellációra adott válaszában, amelyet a görög hatóságoknak a görögországi nem­zetiségi kisebbségek üldözése miatt intéznek hozzá: »Bennünket a gö­rög néphez nem csak hogy a leg­szebb érzések fűznek, hanem azok a fontos érdekek, amelyek a Bal kán félszigeten a közös és egyetér tő feladatokra köteleznek benniin niinket«. Másnap a hivatalos görög sajtóban a görög külügyminiszter hasonló barátságos kijelentésekkel felel és néhány nap múlva újra megindulnak a tárgyalások a Sza­­loniki-i szabad jugoszláv kikötő tárgyában. A trieszti fasiszta tüntetések ügyében a hozzá intézett interpellá­cióra Nincsics 1925 november tize­dikén a következőképpen ad választ: Majdnem minden nemzetközi kon­ferencián, nemzetközi konfliktusok alkalmával delegátusainak szoros együttműködésben voltak Olaszor­szág képviselőivel. Mind a két ál­­hunnak érdekében áll. hogy ez az együttműködés tovább fejlődjék.« Ezt a fejlődést Nincsics politikája, ugylátszik, ei is érte, mert a blédi kisantant-konferencia után a sajtó előtt tett nyilatkozatában kijelentet­te, hogy minden középeurópai kér­désben hozott határozatról infof­­málta a római diplomácia képvise­lőit. Nmcsicsnek ez a kijelentése beogradi ellenzéki körökben óriási feltűnést keltett, de a külügyminisz­ter nem volt hajlandó erről az elha­tározásáról bővebb felvilágosításo­kat adni. A zagrebi olasz zászló elégetése alkalmával nyugodtan állt szembe az ellenzéki támadásokkal, amikor kijelentette: A mi kétségtelenül bá­tor népünk nem provokált még soha senkit sem. És ez a bátrak alaptu­lajdonsága. A jugoszláv külpolitika végcélját Nincsics a következőkben foglalja össze: »A békére szükségünk van, mindenkivel békében akarnunk élni, különösen kívánjuk a békét szom­szédainkkal. A mi külpolitikai orien­tációnk világos. Ez az az orientá­ció, mely a békéhez fog vezetni. Ez a főcélja minden diplomáciai tevékenységünknek.« Ez a záróakkordja ennek a kis füzetnek. Mindenki forrón óhajtja, hogy teljesedjenek ezek a szépen hangzó, nehezen elérhető célkitűzé­sek. Nemzetközi bélyeghamisitó szövetkezetei leplezett le a pancsevói rendőrség Jufoszláv, román és francia felülbélyegzés! hamisítottak értéktelen magyar bélyegre — „Téves nyomású“ bélyegeket gyártott egy pancsevői órás Pancsevóról jelentik: Nagyarányú bélyeghamisítást leplelezett le a pan­­csevói rendőrség. A hamisítók használt és bélyeggyűjtői forgalomban értékte­len magyar levélbélyegekre felülbélyeg­zést hamisítottak és az ilyen hamis fe­lültél yegzésii bélyegekkel elárasztották a nemzetközi bélyegpiacot. A leleplezés Gyorgyevics A. György pancsevói rendőrkapitány érdeme. Gyorgyevics rendőrkapitány maga is filatelista és mint gyűjtő, összekötte­tésben állt Sztankov György pancsevói órással, aki mellékesen bélyegkereske­déssel is foglalkozik. Stankov néhány hét előtt felajánlott megvételre Gyor­­gyevicsnak néhány magyar bélyeget, amelyeken a háború utáni megszálló hatóságok felülbélyegzése volt. A rend­őrkapitánynak gyanúsak voltak a felül­bélyegzések, mindamellett átvette a bé­lyegeket és elküldte azokat Németor­szágba szakértői felülvizsgálás végett. A német bélyeggyűjtők központi egyesülete nem adott határozott szak véleményt, azonban szintén gyanúsnak találta a bélyegeket. Gyorgyevics erre előállittatta Stankovot és a pancsevói órás csakhamar bevallotta, hogy a fe­lülbélyegzést ő hamisította a bélyegek­re. A rendőrség házkutatást tartott Stankov lakásán és meg is találták a hamisításhoz használt bélyegzőket. Nyolcféle bélyegzőt találtak Stan­­kovnál, amelyek közül héttel a háború végén forgalomban volt magyar bélye­geket bélyegezte felül, a nyolcadikat egy C. M. T: 40 b. szövegű négyszög­letes bélyegzőt, amilyet a román meg­szálló hatóságok használtak Galíciában az osztrák bélyegek felülbélyegzésére, természetesen Stankov is osztrák bé­lyegekre ütötte, a magyar bélyegek fe­lülbélyegzésére pedig a következő pe­cséteket használta: 1. S. H. S. szövegű keretnélküli jugo­szláv felülbélyegzés; 2. Urvatska S. U. S. szöveg, keret nélkül: 3. Prekomnrje S. H. S. keretnélküli bélyegző; 4. Fiume szövegű olasz bélyegző; 5. Occupation Francois szövegű ke­retnélküli bélyegző, amelyet Temesvá­ron használtak a francia megszálló csa­patok; 6. Zóna de ocupatia, Románia szöve­gű tojásdad keretbe foglalt bélyegző, amelyet Debrecenben használtak a megszálló románok és 7. Lupu szövegű román bélyegző. Stankov Emil részletes vallomásában elmondotta, hogy kiknek a révén ju­tott a bélyegzőkhöz, kik voltak beavat­va a hamisításba és hol értékesítettek már hamis bélyegzésü bélyegeket. A vallomás alapján a pancsevói rendőrség újabb három letartóztatást eszközölt és rövidesen Jugoszláviában és a külföldön is szenzációs letartóztatások várhatók. A Stankovnál megtartott házkutatá­sok során különféle vegyszereket és különféle színezésű 1921—1925-iki ki­adású S. H. S. bélyegeket találtak. Stankov a vegyszerek segítségével két­féle szinü úgynevezett téves nyomású bélyegeket gyártott és egy-egy 12 bé­lyegből álló sorozatot 24.60 aranymár­káért bocsátott áruba. A bélyegek árusítása céljábgl levelezőlapokat és leveleket irt a világ minden ré­szébe a következő német szöveggel: »Bin von meiner Weltreise curückge­­kchrt und habe verschiedene Abarten von Marken abzugeben«. A hamis felülbélyegzésü és a hamisí­tott hibás nyomású bélyegekből Stan­kov és társai óriási mennyiséget érté­kesítettek és a pancsevói leleplezés kétségtelenül nagy riadómat fog okoz­ni a nemzetközi bélyegpiacon, mert a l hamisítványokat rendkívül nehéz meg­különböztetni az eredetiektől.' A pancsevói rendőrség értesítése! alapján külföldön is, főként Romániá-! ban erélyes nyomozást indítottak a bé-1 lyeghamisitó bűnszövetkezet többi tag­jainak leleplezésére. Egy kritikus albumából Irta: Baedeker •A pártoknak ritkán van teljesen igazuk. Mindegyiknek túlozni kell, ígérni, vádolni és nagyhangon beszélni, hogy népszerűségre vergődjön és ha­talomra juthasson s így, ha két poli­tikai párt küzd egymással, rendesen valahol a középen van — tehát egyik­nél sincs — az igazság, amelyet csak azok látnak, akik a pártokon felül vagy legalább azokon kívül állnak. Ezeknek a szemére nem borul a párt­­fegyelem szürke, sőt néha fekete há­lyoga, * Ha egy uralkodó a fia vagy az uno­kája javára mond le a trónjáról, akkor úgy tesz mint a boltos, aki a fenyegető csődöt azzal iparkodik kikerülni, hogy a felesége nevét teszi ki a cégtáb­lájára. * A jó politikus rendesen okos ember, de az okos ember — szerencsére — nem okvetlenül jó politikus. * Ha van igazság, akkor több rossz mint jó politikus jut a menyországba. Mert a rossz politikusok rendszerint ■jobb emberek mint a jók. * A legnagyobb politikai kérdés — s ezen a problémán rágódik 1789 óta s ezen a problémán vérzik el az embe­riség — hogy előbb kell-e kiművelni az alsóbb néposztályokat s azután egyenlősiteni őket, vaigy a teljes po­litikai szabadságot és egyenlőséget ad-. ni meg nekik, hogy aztán kedvükre mű­velődhessenek. A szabadság hívei az utóbbi módszert óhajtják, a kullma barátai az elöbbenit. * Nagy igazságtalanság rossz néven venni az uralkodóktól, amiért a tarto­mányaikat szaporítani s a birtokállo­­mányukat növelni iparkodnak. Alapjá­ban véve ugyanazok az érzések és motívumok ezek, mint a földéhes és talajszerető parasztéi, aki a földjét kikereldteni s a szomszédjaitól men­tül több holdat vagy négyszögölet megkaparitani óhajt.-3je Az államok sorsa attól függ, hogy kik kormányozzák. Ha elég kiváló és rátermett emberük születik s azok mind az őket megillető helyre jutnak, akkor nem történhetik semmi bajuk. * A pártos emberek halálosan gyűlölik és sokszor a szónak ttegszorosabb ér­telmében halálra keresik egymást. Pe­dig alapjában véve épp oly kevéssé van joguk rossz néven venni egymás­tól, hogy különböző a pártállásuk, mint ahogy nincs okunk haragudni azokra, akiknek más a bölcselmi világnézetük, a véralkatuk vagy az ízlésük mint ne­künk. A különböző Büchmaunoknak még nem sikerült kideríteni, ki hasz­nálta először a hires szálóigét: Politik verdirbt den Charakter. Bárkitől eredt az, alighanem erre a tünetre vonatko­zott. A politizálás annyira megrontja a jellemeket, hogy azokat gyülölkö­­dökké, kegyetlenekké teszi. Freytag­­nak Die Journalisten című vigjátéká­­jbau mondja egy szereplő hölgye — Ha valaha abba a helyzetbe jutnék, hogy férjhez menve egy férfit az uramnak ismerjek el, ezt a föltételt szabnám eiéje: »Dohányozzon, uram, amennyit akar, az legfeljebb a tapétá­kat fogja megrontani, de ne merészel­jen politikai újságot a kezébe venni, mert ez a jellemét fogja tönkretenni.« Nos, ha az újságolvasás nem is, de aktív politizálás bizony megrontja a jellemet — gyülölköáövé, iriggyé, ke­gyetlenné teszi. A politikában a nőknek nincsenek el­veik, de vannak szerencsés vagy hogy merész szót használjak: okos ösztö­neik és némely politikus helyesen te­szi, ha olykor inkább hallgat egy ilyen ösztönre, nűnt a saját bölcsességére. Nagyon gyakran találkozunk a nyil­vános életben ott szereplő emberekkel, akik egyáltalában nem valók a köz­életbe. Bizonyára kellemetlen tünet, amelyet meg szokott sinylem az or­szág — de ennél sokkal sivárabb lát­vány, ha a magánéletben találunk olya­nokat. akik nem privátéletre teremt­­vék. Örök kéTdés marad, hogy az ilye­nek miért vannak a világon? # Vannak, akik komiszak a magán­életben és korrektül viselkednek a po­litikában s vannak nyilvános gazem­berek, akik a privátéletben kifogásta­lanul élnek. * A Szabadság, Egyenlőség és Testvé­riség a három legszebb szó a világön. Baj csak az értelmezésüknél áll elő. A léStöbb ember; magyarázata szerint ugyanis neki minden szabad, 6 egyen-; lő a legkiválóbbakkal és leghatalma­sabbakkal s vele testvériesen kell bán-1 ni mindenkinek. S rá nézve a három gyönyörű szónak ez az egész tartalma. # Jellemző a politikára és a politiku­sokra, hogy ez utóbbiak azt a legtöbb­ször merő szórakozásból vagy üzleti ■szempontból űzik. # Guizot némi megvetéssel kiáltotta egyszer oda Thiers-nek: Vous devinez et vous ne voyez pás! (ön kitalálja a dolgokat, de nem látja őket!) Ez a megvetéssel odadobott mondás tulaj­donképpen nagy dicséret. Hány olyan j politikus van, aki bár sókat lát, sem-, mit se talál ki! # A legjobb politikus mindenesetre az lesz, aki a saját korát legjobban érti meg — de csak akkor, ha jól ismeri a múltat és megvan az a képessége, hogy belát a jövőbe is. * Némelyek olyan komoly ábrázattal és oly fontoskodással mennek egy poli­tikai összejövetelre, mint ha az va­lami komoly dolog volna. * A királyok abban a csalódásban él­nek, hogy népeik épp oly boldogok mint ők s a nép abban a tévhitben van, hogy a királya boldogabb mint ő. * Az a pálya szerzi a legnagyobb meg­­becsültetést, amelyben legkevesebb a becsületesség: a politika..

Next

/
Thumbnails
Contents