Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-13 / 190. szám

4. oldal. BAüSMEGYEI NAPÚI 1926 jirli.us 13. Betörési kísérlet egy noviszadi ékszerüzletben Betörők felbontották a pince raeny­­nyezetét.átfiirészelték a padozatot, de az üzletből nem vittek el semmit No-vi sírodról ijeleníik: Eckfeld Adolf, a Kralj Petar-ucca 25. számú házban levő- ékszerüzlet tulajdonosa hétfő reg­gel, amikor üzletét kinyitotta, észrevet­te, hogy az üzlethelyiség padozata mint­egy harminc centiméterre a páncélszek­rénytől át van fűrészelve és azon negy­ven centiméter hosszú és harminc cen­timéter széles lyuk van. A lyukon ke­resztül látni .lehetett, hogy a pince mennyezete ki van bontva. Nyomban jelentést tettek a rendőr­ségnek, ahonnan Malencsics Radoljub rendőrkapitány több detektivvel a be­törés színhelyére sietett és megkezdet­te a vizsgálatot. Megállapították, hogy a betörők a hatalmas épület baloldali pincebejáratán hatoltak be és a régi iiáz zeg-zugos pincelabirintusán keresz­tül jutottak el addig a helyig, amely fölött az ékszerüzlet van és harminc téglát bontottak ki. A betörők gyertya­fény mellett dolgoztak, - valószínűleg több éjszakán keresztül, mert a régi épület boltíves pincemennyezetén rend­kívül erős a téglák összetartása. A betörök, akik kétségtelenül jól is­merték a terepet, pontosan kimérték, hogy hol van az ékszerüzlet. A mérő­lécet a pincében meg is találta a rend­őrség. A mennyezet kibontása után fúrógép­pel hat helyen megfúrták, az üzlet pa­dozatát és kézi fűrésszel kifiirészelték a nyílást és bemásztak az üzletbe, azon­ban az . ékszerész áruiból egyetlen da­rabot sem vittek el. Valószínű, hogy valami zajtól meg­ijedtek a betörök és elmenekültek, vagy pedig csak reggelre lettek készen mun­kájukkal és tovább nem mertek ott maradni. Néhány héttel ezelőtt Kfinoyitz Li­­pót száliitó üzletébe hasonló módon törtek be, de onnan sem vittek el sem­mit. A pipogya Irta: Majthényi György Vöneki szigorúan meg volt győződve »írről, hogy boldog házaséletet él, ami­­t.or a házasságuk harmadik évében, ap­ró (-„vcnetlenkedések után, amiket sem­­e '.üi* se vett, a felesége kijelentette, riogy visszaköltözik az anyjához. Vö­neki megdöbbent, kérlelni kezdte az asszonyt, aki igazán példásan látta el a 'kis háztartást — de az nem hallgatott a szavára. Törékeny, csinos nő volt, aki csöndes konoksággal vitte keresztül minden el­határozását és nem sokat kertelt. — A mama mellett sokkal kevesebb a dolgom és .nyugodtatok életet élhetek — volt a sztereotip válasza. A férj a szerelmére hivatkozott, majd gyanúba fogta az asszonyt, ám az csak a fejét rázta. — Ez a báróm esztendő kigyógyi­­tott a szerelemből. Semmi mást nem akarok, mint nyugalmat! Vöneki végül is elkeseredetten vont vállat. — Úgyis csak én húznám a rövideb­­fcct, mint mindig — gondolta és pró­bált a helyzetébe beletörődni. Ha lassan és kelletlenül is, azért most is alkalmazkodott a helyzethez és hivu­­talnoktársaival tartott, akik délutáni idejüket a kávéházban töltötték el. Va­­csoraidöben aztán mind. fölkercksdíek és hazaszéledtek. Akaratlanul is velük tartott, de egyre szorengóbb sziyvci közeledett a lakása felé: valósággal félt az elhagyatott otthontól. Egyszer a kávéházban föltűnt előtte egy asszony, aki. néhány asszonyisme­­röséval rendesen a szomszédasztaínál ült és vele egyidőben indult hazafelé ugyanazon az útvonalon.. Megkezdődött a Rákosi-per főtárgyalása Az elnök megvonta a szót Rákositól, mert vallomás helyett agitációs beszédet tartott sen foglalkozott a magyarországi kom­munizmus történletével és azzal, amit ő a tanácskormányban betöltött. Az elnök figyelmeztette Rákosit, hogy térjen közelebb a vád tárgyához, de Rákosi folytatta agitációs jellegű fej­tegetéseit, mire az elnök leültette és a tárgyalást berekesztette. Budapestről jelentik: Hétfőn kezdő­dött meg a budapesti törvényszéken Rá­kosi Mátyás volt népbiztos és ötven­négy vádlottársa bünperének fötárgya­­lása. A hallgatóság nagy része a vád­lottak hozzátartozóiból állott. Külföldd­­ről dr. Kurt Rozimbcrg és Poll Sán­dor német birodalmi képviselők és Ma­jor István és Kreibich Károly csehszlo­vákiai kommunista képviselők érkeztek meg a főtárgyalásra. Barbusse, aki szintén végig akarja hallgatni a fötár­­gyalást, még nem jött meg Budapestre. Rákosin kívül fővádlottjai a pörnek Őri Károly, Gőgös Ignác, Hámán Ká­ló és Weinberger Zoltán. Az ügyészi vádirat részletesen foglalkozik az 1919-i magyar kommunista forradalom törté­netével, különösen pedig Rákosi Má­tyás szerepével. A vád szerint Rákosi Mátyás Braun Vilmos név alatt útle­velet szerzett a milánói magyar követ­ségen és úgy jött vissza Budapestre, hogy a kommunista forradalom kitöré­sét ismét előkészítse. Ebből a célból rüpiratokat terjesztett, titkos üléseket is tartott és három vörös zászlót is ké­szíttetett a tervezet: felvonulásra. Az ügyészség az állami és társadalmi rend feliorgatúsára irányuló biincselekmény­­nyel vádolja Rákosiékat. A vádlottak a vizsgálat során azzal védekeztek, hogy nem akartak felfordulást előidéz­ni, csak azt akarták elérni, hogy a ma­gyar munkásság a harmadik interna­­cionáléhoz csatlakozzék. A tárgyalás1 megnyitása után az el­nök felvette a vádlottak személyi ada­tait, megállapította, hogy ötvenkét tanú van beidézve, majd megkezdte Őri Ká­roly kihallgatását. Őri Károly előadta, hogy összekötte­tésben állott Bécsben egy bizottsággal, amelynek- tagjait nem akarja megne-Figyelni kezdte. Észrevette, hogy egy jccában laknak. Aztán kipuhatolta a akását, amely csak néhány házzal esett közelebb az övénél és megtudta, íogy jómódú özvegyasszony s az a ha­­:á'rozottság, amely egész megjelenésén neglátszott, nagyon megtetszett Véne­dnek. Észrevétlenül kisérgetni kezdte; iá az asszony bement a kapun, ő a szemközti járdára állt s megvárta, imig kigyul a villany az ablakában, áztán nagyot sóhajtva ment hazafelé. Szivében már uj vágy remegett. vezni. Ennek a bizottságnak utasítására jött Gőgössel és Hámán Katóval együtt Budapestre és mint hármas bizottság, sok mindent elhatároztak, amire már nem emlékezik. Elnök: Majd felfrissítem az emlékeze­tét! Őri: Ennek igazán örülök elnök ur. Elnök: Rendreutasitóm. Őri: Kénytelen vagyok ezt eltűrni. Elnök: Egynapi magánzárkára és böjtre Ítélem. Őri: Hatalmukban állok, megtehetik. Ezután elmondta Őri, hogy alkot­mányos utón akartak érvényt szerezni a kommunista eszmének Magyarorszá­gon és megalakítani a magyar kom­munista munkáspártot. Néhány embert Becsbe küldtek tanfolyamra, amely tan­folyamon Kun Béla, Landler Jenő és Alpári adtak elő. A szükséges pénzt a külföldi magyar kommunista emigrán­sok adták össze. Elnök: Adja elő részletesen a szer­vezkedés történetét. őri: A rendőrségen kényszeritettek a vallomásra, most azonban, amikor osz­­jálybiróság előtt állok ... Az elnök itt félbeszakítja a vádlottat és leülteti. Két szuronyos börtönőr vezette ez­után Rákosi Mátyást a bírói emelvény elé. Rákosi előadta, hogy bejárta egész Európát, de nem hajlandó elmondani, hogy kikkel érintkezett, nehogy az ille­tőknek kellemetienséget okozzon. Is­mertette az orosz kommunista szerve­zeteket, majd kijelentette, hogy a kom­munista eszmét törvényes eszközökkel akarta propagálni Magyarországon. Tudta, hogy a burzsoázia az ő tényke­déseit törvénytelennek minősiti, de ez minden forradalmi párt sorsa. Részlete­— És azóta, hm, sose gondolt arra még, hm? — próbálkozott az asszony határozottságától, szókimondásától egy kis bátorságra kapva Vöneki. — Még egyszer férjhezmenni? Isten ments! A férfiak mind pipogyák! — je­lentette ki a határozott özvegy. Vöneki egy kissé elgondolkozott, kö­rülnézett. Valami ötlet fogta meg. Ko­moly arcot miméit, szemét megvillan­­totta, aztán hirtelen -az asztalkára csa­pott, hogy a teáscsészék is megtáncol­tak rajta. Veszedelmes vasúti tolvajokat fogott a topofai cseiidorség A tolvajbanda vesére pár évvel ezelőtt a csantavéri templomot is kirabolta Topoláról jelentik: Veszedelmes íol­­vajbandát tett ártalmatlanná a íopolai csendőrség. A Halmai-féle vendéglőben vasárnap este gyanús társaságra -ettek figyelme­sek a szolgálatot teljesítő esendőtök. A, társaság, melynek három tagja volt, a vendéglő asztalán, két feltűnően ele­gáns bőröndöt nyitogatott. A csendőrök igazolásra szólították fel a fiatalembe­reket, akik rendes okmányokkal igazol­ták is magukat, arra nézve azonban, hogy az elegáns bőröndökhöz hogyan jutottak, nem tudtak kellő magyaráza­tot adni. A csendőrségen aztán — aho­va a gyanús társaságot bekísérték — kiderült minden: megállapították, hogy a három fiatalember, György József, Blahó Antal és Csepregi János vesze­delmes tolvajok, akiit a Szubotica—­­beogradi gyorsvonaton lopták a bőrön­döket. Az egyikben harmincezer dinár értékű holmi volt — selyemáru — a kisebbikben Leopold Senor bécsi cég kötlevelei. A tolvajbanda vezére, György József nemrég szabadult ki a sziubótieai ügyészség fogházából, ahol két évi bőr-' tönbüntetését ülte le. Pár évvel ezelőtt, ő rabolta ki a csantáviri templomot, a honnan értékes egyházi szereket vitt el. A csendőrség a tolvaj fiatalembere­ket átadta a szuboticai ügyészségnek. — Ki az ördög az? — kiáltotta hara­gosan az ajtó felé, mert ilyen szokatlan időben csakugyan senkit se várt. Az ajtó lassan kinyílt. A küszöbön egy asszony alakja tűnt fel különböző dobozok, csomagok között. A felesége volt. Vöneki meghökkent egy pillanatra. — Hát téged mi szél hozott ide? —i kérdezte kisvártatva. A felesége azonban -nem ilyen fogad­tatásra számított és szinte megder-i medt a férje hangjára. Néhány nap múlva, egy esős esten, amint az özvegyet íöltünés nélkül kö­vette, az asszony a síkos, nedves jár­dán elcsúszott és majdnem hanyatt­esett. Vöneki odaugrott és elkapta. Megismerkedtek és az asszony más­napra teára invitálta meg lovagját. Vöneki alig aludt valamicskét azon a éjszakán és másnap izgatottan ment az özvegy lakására. Ám ott társaságot ta­lált, ami egy kissé lehütötte. Mégis módot lelt arra, hogy egyedül beszél­hessen vele és akkor tiz perc alatt ki­tálalta az asszony előtt minden baját, meggyónta egész életét. Az özvegy kacagott ezen a vallomá­son. . — Ne vegye rossz néven — mondta — én szókimondó vagyok. Meg kell val­lanom, hogy maga egy kissé... egy kissé... pipogya! Vöneki megiiokként. — Hogy érti ezt? __Hogy? Ráncba kellett volna szed­nie az asszonyt! Ilahaha! Csodálkozik, hogy asszony-létemre ilyet hall tőlem, mi? De nekem csak ?.z energia impo­nál. »—A kedves férje... ?. megboldogult — formázott Vöneki — az is d — Az volt csak igazán energikus’! Óh, tőle igen sokat tanultam! — De ha olyan férfira akadna — mondta olyan tragikus hangon, hogy krákognia kellett közben — aki halálo­san szereti magát? Aki hónapok óta követi, mint az árnyék? Aki mindent megkockáztatna magáért? ... Akkor? Az asszony eleinte meghökkentett né­zett rá, azután lesütötte a szemét a férfi szenvedélyes tekintete előtt. — Akkor — mondta halkan — akkor is meggyőződnék előbb arról, hogy csakugyan olyan energikus-e, mint ami­lyennek látszik? Vöneki ekkor felugrott és hevesen megcsókolta az asszony kezét. — Meg fog győződni róla! — mondta izgatottan. Az özvegynek megcsillant a szeme és a bucsuzásnál meleg hangon mondta: — A viszontlátásra mielőbb! Rövid idő múlva Vöneki annyira be­leélte magát uj szerepébe, hogy meg sem értette korábbi énjét. Daunnénak, az özvegynél,-, is igen tetszett ez a vál­tozás és mivel Vöneki az energikus liang mellett is, amelyet magára szo­kott, szerette az asszonyt és udvarias maradt, barátságuk rgyre meghittebbé vált. Egy este aztán, amikor éppen átöl­tözött. mert megint a szép özvegyhez készült, kopogás zavarta meg. — ... látni akartam, hogy mi van veled ... olyan régen nem írtál.. az­előtt meg egyre az elhagyatottságodról beszéltél és könyörögtél, hogy jöjjek... jöjjek vissza — dadogta az asszony. — Á, az régei: volt! Azt már kinőt­tem, fiacskám!... Sokáig gondolkoztál a dolgon... — De mi történt veled? ... Rád sem ismerek! — remegett a felesége. — Azt elhiszem! — felelte büszkén Vöneki. — Megváltoztam! Energikus lettem!... Amig pipogya voltam, úgy bántál velem, ahogy akartál!... Node nem baj. Most csak pihend ki magad. De nekem el kell mennem... Aztán majd holnap beszélgetünk. Majd meg­látjuk, hogy mit csinálunk — és azzal a kalapja után nyúlt. — Elmész? -- csuklóit föl az asszony hangja. — El, el, fiam, hiszen mondtam már. Azért csak pihend ki magad, ez ne zse­­nirozon ... No, pá! Azzal elment. S bár egy kicsit saj­nálta a feleségét a lépcsőn megelége­detten diinnyögte: — Hála Istennek, hogy visszajött, mert már egészen belekozmásodtam a másikba... Most már kipróbálom rajta is az energiámat1

Next

/
Thumbnails
Contents