Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-09 / 186. szám

4. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÜ 1926 julius 9. CIRK USZ b • a Kész kroki! Nahát, milyen szerencsém van! Kész 'kroki!.. Mint kiváló humorista, nem is kíván­hatok magamnak nagyszerűbbet. Aki­nek elmondtam, mindenki nevetett, vagy ha nem is nevetett, de biztatóan nézett rám: — na hallja, hisz ez egy kész kroki, csak meg kell írni! Vagyis hát le kell diktálni, mert irni nem tudok az ágyban. Hát akkor icja, fiam, legyén szives, ahogy diktálom, így, ahogy mondom, hiszen csak le kell irni. Kész kroki, amivel a kiváló hu­morista ostorozza a kor fonák kinövé­seit. Hogy is kezdődött? Kicsit fáradt a fejem. Aha, igen, tudom már. Van szerencsém teljes tisztelettel ostorozni. Tehát sétálok önagyságával az ápri­lisi veröfényben. Milyen szép ilyenkor a Váci-ucca. A Dunapart felöl kócos kis szellőcskék szemtelenkednek be, a mellék pocákból, mint viháncoló proietárgyerckek, akik... Tessék? Akik?.. Olvassa csak fel, kedves, amit diktáltam... ja igen, ezt hagyja ki a végén, ezzel a hasonlattal, onnan, hogy kócos kis szellőcskék, ezt huzza ki. Ez nem tartozik a kész kroki­hoz, csak úgy magam elé motyogtam. Kicsit zug a fejem ettől az átkozott aszpirintől, várjon, mindjárt összesze­dem magam. Na jó, kész, mehet. írja: Tessék? Akik?... Olvassa csak fel, kedves, amit... igy írja, áprilisban. Verőfényt huzza ki. Vagyis írja le mégis. Tudniillik ez hozzátartozik. Tudniillik verőfény, de egyszerre csak csöpögni kezd az cső. i Persze április van. Önagysága: Na íesék, esik az eső! Es én itt vagyok az uj kalapommal! Én: Hü, ebből felhőszakadás lesz! Üljünk gyorsan ebbe az autóba! Hé izé... önagy saga: Hogyne, autóba! Csak dobálni a pénzt, három lépés miatt! Ez maga! Autóba ülni, azt igen. .. elökc­­lősködni, azt igen... Én: De kérem, maga mondta, hogy a kalapja .,. önagysága: Persze, mert még egy rendes esernyőm sincs! Előkelősködni, autóba ülni, azt igen — ilyen földhöz­ragadt koldusnak, aki még csak egy esernyőt se tud venni a feleségének, hogy ne ázzon el a vadonatúj kalapja! Élt: Igaza van! Vegyünk gyorsan egy esernyőt! Izé... mennyibe kerül egv esernyő? Eső: Hó, rukk! Gyerünk (Megered.) Önagysága (végigmér): Autóba ülni — azt igen! Arra nem kérdi, mennyibe kerül! De ha a feleségének esernyő kell. akkor első kérdése. Köszönöm, iz'~ nem is kell! Én (ijedten): Nanana... Csak úgy szórakozottságból kérdeztem ... Néz­zen ide, milyen szerencsénk van . . Éppen itt van egy esernyős... Fussunk be, mert már nagyon izé! az eső... Önagysága (rekedten, gúnyosan ka­cag). Én: Mi az? Önagysága: Itt akar esernyőt venni _ itt, ahol kofáknak meg kocsisoknak való özönvizelőtti sátrakat árulnak? Köszönöm, már nem kell. Eső (markába röhögve): Zutty! (Nya­kamba borul.) Éli (szégyenkezve): Hát... azt gon­doltam... hogyha nem jó az esernyős... nem baj, akkor talán menjünk be ide a cipőáruházba, talán itt kap megfelelőt.. Önagysága (átveszi a csapatparancs­nokságot): Jöjjön utánam. Eső: Várjatok, jövök én is. csak ho­zom a dézsát. (Utánunk szalad.) Második jelenet, öt perc múlva. 1. Segéd: De kérem, nagyságos asz­­szony. gyermekeim életére esküszöm, a legújabb... Persze, hogy nem hordják, mert még csak most fogják hordani-.,. Holnap kezdik... Ma reggel kaptuk PáTisból az első mintát... önagysága (kérlelhetetlen): Rövidebb nyelének kell lenni. Jó két centivel rö­­videbb. Köszönöm, jöjjön, fiacskám! Majd a Dorottya-uccában! (Kivonu­lunk.) Eső (harsogva): Szervusz, öcsém, te vagy az már megint?! (Átölel, magához szőrit, nagyot cuppant mind a két ke­zemre, mint egy vidéki nagybácsi.) Harmadik jelenet, egy óra múlva, XIII. Segéd: De méltóságos asszo­nyom ... nem tetszik hosszúbbat kapni az egész városban... Önagysága: Ugyan kérem, ne mond­jon ilyet... A Muzeum-köruton is ka­pok.-.. Jöjjön, fiacskám! (Kitottya­­nunk.) Eső: (dühösen): Mi az , maga még mindig él? Miután negyven perce esem direkt a maga megfullasztására? (Rám­­ismer.) Szervusz, Noé, te vagy az? Nem emlékszel rám? (Fiilembezuhogva. disz­kréten.) Doktor Özönvíz... Mutass be a nagyságos aszonynak... Én (dühösen): Szaladj utána, bement abba a boltba, én már nem megyek egy tapodtat se, pukkadj meg. Eső (megsértődve): Finom ember vagy! Fütyülök rád, megyek vidékre! (Elvonul.) Nap: Áááá... (kisüt, körülnéz, meg­lát.) Nini. Ádátn! Hogy nézel ki, sze­rencsétlen... Na mi az, mért nem fe-1 Rómából jelentik: Bendoni tanár, a faenzai földrengésjelző állomás vezetője feltűnést keltő közlemény­ben újabb katasztrofális földrengé­seket jósol. Az olasz tudós a mostani földrengéseket egy újabb, az eddig;néi nagyobb földrengés előjeiének tekinti és az újabb katasztrófa bekövetke­zését már a legközelebbi napokban várja. Bendoni szerint a földkéreg jelen­tékenyen emelkedett és ez vezet az újabb, gyakori földrengésekre. Az lelsz? Hová tetted Évát? önagysága (jön ki a boltból, ragyo­gó arccal, esernyőt lobogtatva): Na megvan... Adjon, fiam, gyorsan ötmil­liót... Örült olcsó!... Nap: Kézit csókolom!... Nem tetszik emlékezni rám? Önagysága: Jónapot, Sonnenstrahl ur, hogy van a Renée —vagy már ott­hagyta magát? Mondtam, ugy-e, hogy ne kezdjen tó vele, rémes nő, én isme­rem, a legjobb barátnőm volt! Tudja, ki volt az első barátja?... Le fog esni az égről, ha megmondom .. hajoljon csak közelebb... Én (intek egy arra robogó hullaszállí­tó kocsinak.) Jól van, fiam, elég. Most adja ide a teát... hát igen, egy kicsit meghűltem. Még írja hozzá, hogy jelen utolsó krokimat ép elmével, aka­ratomnak és Ítélőképességemnek ‘ birto­kában mondtam tollba, egyébként mindenkinek megbocsátok és nyugodt lelkiismerettel... izé... Úgy. Írassa alá két tanúval. Jó dolog, mi? Kész kroki! Mondom, csak le -kell diktálni. Ne boncoljanak fel! olasz tanár a kritikus napokat julius 9„ II. és 13-ában jelöli meg. A jóslat szerint az újabb földrengés főfészke Szumatra szigetén lesz, az ellenlökések pedig Japánból várha­tók. Megállapítja végül Bendoni, hogy a földrengés Euróna déli és ke­leti részein is végig fog vo­nulni, valamint érezhető lesz a partvidé­kek mentén mindenütt, fel egészen Alaszkáig. vid ideig tartott. Rövidesen félreértések és civakodások támadtak a fiatalok közt és egy Ízben, a veszekedés hevé­ben, Achilina rálőtt kedvesére, aki csak könnyű sérülést szenvedett. Azonban hamarosan megbékéltek a szerelmesék ■ és ekkor már ki is tűzték az esküvő napját. Néhány hónapi boldogság után azon­ban Gheorghiu végkép-kiábrándult a le­ányból, akinek váratlanul kijelentette, hogy házasságot köt — egy dúsgazdag kereskedő leányával, akibe közben sze­relmes Tett. Az őrnagy közlése rendkí­vül lesújtotta a szerelmesében csalat­kozott leányt, aki egyetlen sztó nélkül összecsomagolt és elköltözött kedvesé­től. Gheorghiu őrnagy az elmúlt hét utol­só napján vezette oltárhoz uj menyasz­­szonyát. Amig az ifjú pár az oltár előtt térdelt, egy lefátyolozott arcú, rendkí­vül izgatottan viselkedő hölgy furako­­dott a násznép közé, aki a szertarFás után egészen a nászházig kisérte a la­kodalmi menetet. Néhány perc múlva az . őrnagy tisztiszolgája jelentette a nászlakománál ülő Gheorghiunak, hogy egy ismeretlen hölgy sürgősen beszélni óhajt vele, mire Gheorghiu gyanútlanul az uccára1 sietett. A legnagyobb meg­lepetésére Achilina lépett eléje, aki kö­vetelte, hogy hagyja cl ifjú feleségét és azonnal kövesse őt. Gheorghiu el­utasította volt menyasszonya kívánsá­gát, ami annyira elkeserítette a leányt, hogy revolverét kétszer rásütötte arra az embere, akinek az .életét mentette meg egyszer. Á két lövés találta az őrnagyot, aki azonnal összérogyott és még mielőtt segíteni tudtak volna rajta, kiszenve­dett. Achilina szörnyű tette után me­nekülni próbált, de a lövések zajára elő­sietett násznép feltartóztatta. A rendőr­ségen a ki állott izgalmak következtében hirtelen elmebaj tört ki a szerencsétlen nőn, őrjöngő nevetés Vett rajta erőt és kacagva sikoltozta: — Igen, ismerem, én öltem meg és ha feltámadna, ismét meg tudnám ölni! Félmüiiárdot sikkasztott a budapesti cérnagyár pénztárosa A pénzt elvesztette Monte-Carlóban, azután önként jelentkezett a buda­pesti rendőrségen Katasztrofális földrengést jósol egy olasz tudós Július 9., 11. és 13-ika a megjövendölt szerencsétlenség napjai Az irgalmas nővér halálos szerelme Nyílt uccán lelőtte volt jegyesét Bukarestből jelentik: Megdöbbentő gyilkosságnak esett áldozatul a fővá­rosban Gheorghiu Alexandru őrnagy, a kit — mint a Bácsmegyei Napló már je­lentette — elhagyott kedvese két revol­­yerlövéssel a nyílt uccán leteritett. A tragédia előzményeiről és igen érdekes részleteiről most a következőket jelen­tik: Még a háború idején történt, hogy Gheorghiu őrnagy — akkor még fő­hadnagy — súlyos, sebesülése miatt kórházba került, ahol Achilina Taurescu. irgalmas-nővér ápolta. Taurescu Acliili­­na éjjel-nappal a beteg ágyánál időzött, aki a gondos ápolás következtében vég­re lassan lábbadozni kezdett. Gheorghiu emiatt iiálát érzett az irgalmas-nővér iránt. Egy alkalommal a tiszt szerelmet vallott önfeláldozó ápolónőjének, aki fogadalmára hivatkozva tiltakozott az ellen, hogy Gheorghiu szerelmi vallo­mást tegyen neki. De a szerelem érzése hatalmasabb volt a fogadalomnál s rö­videsen a fiatalok titokban eljegyezték egymást. Gheorghiu felgyógyultan bevonult az ezredéhez s kérvénnyel fordult ezred­parancsnokához, akinek bejelentette szándékát, hogy Achilina Taurcscuval házasságra óhajt lépni. Gheorghiu kér­vénye hivatalos utón a hadosztálypa­rancsnoksághoz keriiit, ahol Razu gene­rális — Achilina nővér apácai fogadal­mára való hivatkozással — megtiltotta a házasság megkötését. A nem várt fordulat nagyon elkeserítette a fiatalo­kat, akik ekkor a halálra gondoltak. Achilina nővér azonban az utolsó pilla­natban visszarettent ettől és a cetatea­­albai kolostorba vonult vissza veze­kelni. Az időközben őrnaggyá kinevezett Gheorghiu azonban nem tudta elfelej­teni a leányt és 1918 telén megjelent a kolostorban, diói erélyes fellépésére a főnöknö végül is megengedte, hogy Achilina nővérrel beszéljen. Jézus hűt­lenné lett, de bűnbánóan visszatért je­gyese eleinte hallani sem akart Gheor­ghiu szerelméről és arra kérte az őr­nagyot, hogy örökre távozzék tőle. A fiatal tiszt heves ostromlása azonban végül mégis eredménnyel járt és Achi­lina nővér másodszor is »igent« mon­dott. A szerelmesek egyesülése elé azon­ban ismét váratlan akadályok gördül­tek. A bolsevisták előnyomulása miatt a kolostor lakóinak hirtelen menekül­niük kellett és a szerelmesek újra el­szakadtak egymástól, rr.ig két esztendő utált Gheorghiu egy este véletlenül ta­lálkozott Achilina nővérrel a bukaresti uccán'. Achilina a találkozáskor elmon­dotta azt is, hogy kilépett a rendből s miután már mi sem á'll boldogságuk, út­jába, a. fiatalok — addig is mig az es­küvőt megtartanák — együvé költöztek. Boldogságuk azonban csak nagyon ip-Budapestről jelentik: A budapesti An­gol-Magyar Cérnagyárnál a napok­ban nagyobb sikkasztásnak jöttek a nyomára, amit a vállalat föpénztárnoka, He fele János, idősb Hefele János nyu­galmazott altábornagy fia követett el. A sikkasztás úgy derült ki, hogy He­fele másfél hónappal ezelőtt betegsége miatt néháqyi napi szabadságot kért a vállalat igazgatójától, de egy hó eltelte után sem jelentkezett. Elmaradása gya­nús volt, érdeklődtek lakásán, ahol azt a felvilágosítást adták, hogy Hefele külföldre utazott. Nyomban rovancsol­­tak és megállapították, hogy a válla­lat pénztárából ötszázötvenmillió hiány­zik. A rendőrség körözőlevelet adott ki a sikkasztó ellen, aki csütörtökön dél­előtt önként jelentkezett. Hefele kihallgatása alkalmával el­mondta, hogy a tőzsdei bessz idején minden vagyonát elvesztette, minthogy azonban a jó életmódról nem tudott le­mondani, elhatározta, hogy Montecar­­lóban próbál szerencsét. A montecarlói kiránduláshoz szükséges tőkét a válla­lat pénztárából Szerezte meg, azzal, hogy ha majd tekintélyes összeget nyer, a hiányzó ötszázötvenmilliót vissza­teszi a pénztárba. A szerencse azonban nem kedvezett neki Montecarlóban sem, az ötszázötvenmilliót az utolsó krajcá­rig elvesztette a rulettc-asztalnál. Előre megváltott jegyével utazott vissza Budapestre, ahol első dolga volt jelentkezni a rendőrségén . ■ Hefele Jánost a rendőrség letartóz­tatta. 6

Next

/
Thumbnails
Contents