Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)

1926-07-01 / 178. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NARLÖ 1926. julius 1. hogy a rendőrségnek jól jött a tá­madók provokációja, hogy a gyű­lést feloszlathassa. Neudorf er és Ti­szai képviselő a horvát parasztklub­nak jelentést fognak tenni a bajmo­­ki rendőrség és csendőr ség hallatlan magatartásáról és a horvát paraszt­­klub a leghatározottabban követelni fogja a belügyminisztertől, hogy vonja felelősségre azokat, akik a bajmoki eseményekért felelősséggel tartoznak és hogy a jövőben a hor­vát parasztpárt számára garantál­ja a törvényes gyülekezési jogot a Vajdaságban is — közli a Dom cikke. A Jovanovics-párfc interpellációja az árvíz ügyében A Jovanovics-párt képviselői in­terpellációt intéztek a kormányhoz, a legsürgősebb intézkedéseket kérve az árvizveszedelem elhárítására, Követelik a Duna medrének kikot­rását, a szabályozási munkák elvég­zését és a gátak megerősítését. Az interpellációt Lalosevics Jócó, Sztri­­lics Béla, Sztankovics Szvetozár és dr. Hadia Gyura Írták alá. Megint ej adó! Cimtáblaadőt akar a városi tanács kiróni a szuboticai cégekre Ötventöl-harmincezer dinárig terjedne a legújabb adó Szubotica vá!*os tanácsa a szerdai ta­nácsülésen állította össze a Julius 2-ikára összehívott rendkívüli közgyűlés tárgy­­sorozatát. Mint a Bácsmegyei Napló már jelentette, a tanács a pótadó leszál­lításával kapcsolatban újabb adónemeket létesített, amelyekről már elkészültek a városi szabályrendeletek és a juliusmáso­­dikán megtartandó rendkívüli városi közgyűlés elé fogják terjeszteni. A kár­tya-, autó-, kerékpár-, villa-, villany­áram-, zene-, uccatisztitási-, kávéházi­éi utlevéladón kívül a városi tanács cím­­tábla adót is létesített. A pénzintézetek, bankok, részvény­­társaságok, biztosítótársaságok, amelyek egy millió dinár alaptőkével rendelkez­nek, évi 1500, egymilliótól öt millióig terjedő alaptőke után évi 3000 dinár, öí­­tiz millióig 5000 dinár, tiz millión felül fél ezrelék cimtáblaadót fizetnének, az adó «összege azonban nem haladhatná meg a harmincezer dinárt. A pénzintéze­tek szuboticai fiókjai a központjuk beté­tei után fizetnék a cimtáblaadót. Nagykereskedések, amelyek en detail is árusítanak, azonkívül ékszerészek, pénzváltó intézetek, gyógyszerészek te­kintet nélkül arra, hogy a város melyik részében van üzletük, évi 1500 dinárt fi­zetnének cégtáblaadóban. Gyárak, gyári lerakatok, amelyek nem részvénytársa­ságok, 300—3000 dinárig, csemege és cukrászüzletek 500—1500 dinárig, pékek, hentesek 150—400 dinárig, iparosok 30— 300 dinárig, fűszeresek, droguisták és más üzletek 200—500 dinárig terjedő cimtábla-adót fizetnének. Privát szana­tóriumok, fürdők kétezer, technikai vál­lalatok, mérnökök, orvosok, fogászok, fogorvosok, ügyvédek, szállítók, ügynö­kök, közvetítők és ehhez hasonló foglal­kozású egyének ötszáz-kétezer, végül kofák és uccai cukorárusok százötven dinár cimtáblaadót tartoznának fizetni. A töhbnyelven megirt cimtáblák után kétszeres adó volna fizetendő. A külön­böző szláv nyelven megirt cimtáblákat csak egyszeresen adóztatnák meg, csak a magyar és német nyelvű íeiirások után kellene külön adót fizetni. Az adó ma­gasságát a városi tanács fogja megálla­pítani. A cimtáblaadót minden év már­cius 15-éig egész évre előre kellene le­fizetni. A városi közgyűlésen a kilenc külön­böző adónemről szóló szabályrendeleten kívül még más fontos ügyeket is fognak tárgyalni. így a városi tanács a városi takarékpénztár alapszabályain szándé­kozik bizonyos módosításokat eszközöl­ni. Ezenkívül a rendőrségen cipész, sza­bó és szíjgyártó üzemeket akarnak léte­síteni. Ugyancsak a rendkívüli közgyűlé­sen dől cl a városi kávéház bérletének ügye is. A napirenden szerepel ezenkívül Mamuzsics György volt rendőrkapitány­nak, Vujkovics Cvijin István volt adó­tisztnek nyugdíj rántí kérvénye is, aki­ket, mint ismeretes, a múlt évi képviselő­­választások előtt bocsájtottak el a város szolgálatából. Ezenkívül Csóvics Márkó irodatiszt, Bulyovcics Szilveszter rend­őrbiztos, Malagurszki György végrehaj­tó és Vukics Ferenc volt városi főjegyző nyugdíj iránti kérvényét fogják tár­gyalni. Az uj szabályrendeletek miatt, ame­lyek újabb adók lavináját zúdítanák a város lakosságára, a város rendkívüli közgyűlése rendkívül izgalmasnak ígér­kezik. Hir szerint a kereskedők tiltakoz­ni fognak az uj adók bevezetése és kiro­vása ellen. Az uj adók rendkívül súlyos terhekkel sújtják a város lakosságát, amely az utóbbi években amugyis gazdasági vál­ságba sodródott az eddig kivetett és . antiszociálisán behajtott adók foly- I tán. Mussolini spórol Drákói takarékossági törvényt fogadott el az olasz minisztertanács Rómábóll jelentik: Az olasz kormány minisztertanácsot tartott, amelyen taka­rékossági törvényjavaslatot fogadtak el. A törvényjavaslat szerint julius 1-től 1927 junius 30-ig Olaszország területén tilos minden fényüzési épület építése. Az építkezések kizárólag munkás laká­sokra szorítkozhatnak, vagy pedig gaz­dasági épületekre. Julius 1-től tilos ven­déglők és éjjeli miiatók nyitása, novem­ber 1-től nem szabad tiszta benzint használni; julius 1-töi pedig a munkaadóknak joguk van a munkaidőt egy órával meghosszabbítani. Az uj törvény kötelezné azonban a munkaadókat, hogy állami bizottságok ellenőrzése mellett gondoskodnak kell a munkások olcsó é$ jó minőségű áru­­vail való ellátásáról. A törvényjavaslat szerint további intézkedésig a napilapok hat oldal terjedelemben jelenhetnek meg. A lapok formájának megváltoztatása is tilos. A törvényjavaslat nagy feltűnést kel­tett. Az olasz kormány hangoztatja, hogy az uj törvényjavaslat intézkedései sem­miesetre sem tévesztendők össze a há­borús rendszabályokkal. A törvényjavaslat a kormány szerint kizárólag Olaszország gazdasági hely­zetének mielőbbi gyors konszolidálására irányul. Gazdag aranyaratás a boszniai hegyek közt Talált pénzen nincs áldás Mo-sztárból jelentik: A mosztári he­gyek között Zrnics Ivó tiz éves kanász­­gyerek a napokban játék közben egy méter mélyre ásott le. A kisfiú az árok­ban egy nagy aranypénzt talált. Rögtön hazaszaladt és elmesélte szüleinek az esetet. A Zrnics-család néhány szom­széd kíséretében ásóval, kapával felke­rekedett és elmentek arra a helyre, ahol a kis kanászgyermek a pénzt találta. Nyomban megkezdték az aranykeresést. Rövid idő múlva egy zsáknyira való aranypénzt és egy métermázsa súlyú ezüstpénzt ástak ki. A pénzt még való­színűleg a török időkben rejtette oda valaki. A szerencsés kutatók ezután egymásközt a legpontosabban felosz­tották a talált kincset és hazatértek. Néhány nap múlva azonban a csendőr­ség tudomást szerzett a szerencsés le­letről. A mosztári hatóságok az ügyről jelentést tettek a szarajevói főispáni hi­vatalnak és a szarajevói országos mú­zeum igazgatójának, ahonnan bizottság fog kiszállni a helyszínére. A helyszínen valószínűleg ásatásokat fognak eszkö­zölni. A kincskeresők, akik néhány napon át boldogan őrizték a talált«, aranyat és ezüstöt, szívesen kiegyeznének már ab­ban, hogy a talált kincs egy részét visszakapják. A hatóságok azonban ehelyett eljárást indítottak ellenük, ami­ért a leletröü nem tettek jelentést. Egy kritikus albumából Irta: Bfi- dnker , Egy nem minden pedagógiai ér­zék hijján való úriember mondta egyszer: — A jónevelésü gyermeknek nem keli s a neveletlennek hiábavaló a nevelő. Minek egyáltalában nevelő? # A nevelésnek a bölcsőnél kell kez­dődni, s az önnevelésnek csak a ha­lálos ágyon szabad végződni. *• Mentül kevesebbet nevelni a gyer­meket, sokszor a legjobb pedagógiai módszernek bizonyul. * Csak jónevelésü embert lehet ne­velni. Tulajdonképpen csak tovább­nevelni lehet. * Sokkal fontosabb, hogy a tanítót szeressék, mint hogy az sokat tud­jon. M,ert lilába tanit lelkiismerete­sen és jól, ha a tanítványok nem éreznek iránta rokonszenvet. S ha még oly keveset tud, sokat fognak tőle tanulni azok, akik szeretik. % Társaságban, ahol de rebus om­nibus et quibusdam aliis csevegnek, jóformán senki se törekszik arra, hogy tanuljon valamit, hanem a leg­többen azon vannak, hogy túladja­nak a maguk kicsi tudományán, s igy elszalasztják a jobb alkalmat, hogy tanuljanak és megragadják a legkedvezőtlenebbet, hogy oktassa­nak. * Tanitásközben a tanitó mindég ta­nul, néha a tanuló is. A jónevelés első és főszabálya: keveset nevelni a gyermeket és bé­két hagyni neki. * Ha jónevelésü gyermekeket aka­runk, akkor előbb nevelőket kell ne­velni. Vigyázni kell, hogy a növendéket agyon ne neveljük. Időt kell enged­nünk neki, hogy önmaga is dolgoz­hasson a szellemi és erkölcsi fejlő­désén s a saját értelme és ösztöne szerint egészíthesse ki a nevelő mun­káját. A gyermekből, akit reggeltől estig dirigálnak, vagy papirosember lesz vagy pedig szenteskedő jezsui­ta. Aki ért a neveléshez, nem fog­lalkozik állandóan a neveltjével # Legjobb nevelője a gyermeknek — hogyha okos ember — az apja, a felnőttnek pedig — ha okos em­ber — sajátmaga. Csak gondolkodó és fegyelmezett agyú embernek szabad autodidak­tának lenni. A nem okos autodidak­tákból azok a furcsa figurák, akik csalhatatlanok módjára hirdetik a banalitásaikat és saját találmányaik és felfödözéseikként tálalják föl azo­kat az igazságokat, amelyeket má­sok a középiskolában tanultak. # Az nem a legértéktelenebb tudás, amit az ember sajátmagától tanul. Az autodidakta többet és egyúttal kevesebbet tud mint más. Mert mást tud. # Otthon több szeretettel, idegen­ben több szakértéssel nevelik a gyer­meket. Legjobb nevelés azé a neve­lőintézeté, ahol szeretetet is talál a gyermek, vagy azoké a szülőké, a kik értenek is a neveléshez. Az előb­bi eset nem éppen gyakori, az utób­bi szerfölött ritka. Ha csak azok az anyák szülnének gyermeket, akiknek megvan a kva­lifikációjuk ahhoz, hogy nevelni is tudják őket, nagyon hamar elnépte­lenedne a világ. # A tanítónál fontosabb a szeretet mint a tudás, s a gyermeknél fon­tosabb a szeretet mint a szorgalom. Vannak született tanítók. Ezek bármily pályára lépnek, mindig ta­nítani fognak. Mások meg hiába végzik el a szemináriumot, okleve­let is kapnak, esetleg dicsérő elis­meréssel, s még se igazi tanítók. * Amit szeretünk tanulni, azt me'g is tudjuk tanulni. * Fiatalkorban többet tanulunk mint amennyit elfelejtünk; öregkorban nem tudunk annyit tanulni amennyit elfelejtünk. # A gyermeket jobb valami helyte­lenségről lebeszélni mint attól el­tiltani. A jó példák mindig elrettentőén hatnak — néha a rosszak is. * A koedukáció mindenesetre je­lentős lépés a természetes életmód és életvitel felé, s ha általánossá vá­lik, az új nemzedék talán nem lesz jobb nevelésű, de valószínűleg egész­ségesebb lesz. S ez is figyelemre­méltó pedagógiai eredmény. * Kellemesen tanitani: a legnagyobb művészet. Azért kevés müvésztanitó van. . -* Könnyebb valamit megtanulni, mint valamiről leszokni.

Next

/
Thumbnails
Contents