Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-09 / 158. szám
12 OLDAL * ÁRA U DINÁR Poštarina plaíena! XXVII. évfolyam Sziibotica, 1926 SZERDA június 9. 158. szám Megjelenik minden reggel, ünnep utón és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—S8 Szerkesztőség S—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre ISO din. Szerkesztőség: Ztuój Jovin Irg 3. szám (iViines va-paiota) Kiadóhivatal: Subotica, Ztraj rov?n irg 3. (Minerva paloSa) Adócgységesités Arait eddig az adók egységesítéséről szóló törvény, intézkedéseiből tudunk, az arra int, hogy jó lesz leszállítani — ha nem is az adót — dó á reményeinket, amellyel az uj adótörvényt vártuk. A nagybeteg jugoszláviai mezőgazdaság, kereskedelem és ipar reménykedve várt3, hogy modern, az élettel számoló adótörvényt alkot a törvényhozás s ezzel segiti a talpraállás és újjáéledés munkáját. Az adótörvények öszszevisszasága, az adófökünyvek rendezetlensége eddig korbács volt a hatalom kezében, ^melynek segítségévéi a hadisarcnak meg tudta adui a törvényes formát és amellyel végig tudott sújtani az ország egyes vidékein. Hogy ezt a célt sikerült -is megközelíteni, a minden nap ismétlődő csődök, az élet megnehezülése, a mindenfelől hangzó jaj és panasz bizonyítják. A gazdasági válság nem speciálisán jugoszláv tünet. az egész világ nyög belé. Az azonban speciálisán jugoszláviai jelenség, hogy az állam a gazdasági válságba aként avatkozik bele, hogy az árral küziködőkön rúg egyet, hogy biztosabban elmerüljenek'. Szilárd, sőt emelkedő tendenciájú valuta mellett, amikor az állami bevételek meghaladják a költségvetésben előirányzott összeget, lehetetlenség volna az a tüzzel-vassal való adóbehajtás, ami nálunk folyik. De éppen azért, mert lehetetlen, megtörténik. Mi, vajdaságiak, akik az állam adóbevételeihez a legnagyobb őszszeggel járulunk, nem is kértünk mást, csak egyforma elbánást, egységes adótörvényeket. Irigykedve néztük a szerbiaiakat, montenegróiakat, sőt a horvátokat, dalmátokat és szlovéneket is, mert sokkal kevesebbet adóznak, mint mi, akiktől egész vagyonukat, egész jövedelmüket követeli adóba az állam. Addig sóhajtoztunk az egységes adótörvény után, amíg ime itt van. Egy-egy uj adótörvény jóságát csak az élet tudja megmutatni. Csak ha majd a törvényt életbe léptetik, akkor tudjuk meg, mennyit vágnak annak rendelkezései a húsúnkba és a vérünkbe. Annyit már most is látunk, hogy az egységes adótörvény nem egységes. Nem egységes annyiban sem, hogy nem biztosítják azt, hogy az ország minden részében egyforma lesz az adó. A törvény ugyanis érintetlenül meghagyja a megyei, községi, városi pötadók rendszerét. A pótadók pedig a Vajdaságban az állami adók kétszeresét — ötszörösét teszik ki. Amennyiben pedig egységes az adózás, abban nem igen lesz köszönet. Mi azt reméltük, hogy a szerbiai liberális adórendszer könnyítéseit kapjuk meg. Abban bíztunk, hogy az, akinek Bajmpk határában van egy viskója, nem fizet több adót, mint akinek Bcográdban, a Terazzián van a palotája. A kormány eb' bői csak annyit hallott meg, hogy egyformán akarunk fizetni s ime teljesítette is a kívánságunkat. Nem úgy, hogy mi fizetünk kevesebbet, hanem úgy, hogy a szerbiaiaknak kell többet fizetniük. Nem a szerbiai aránylagosan enyhe tnegadózíufás lesz érvényben a Vajdaságban, hanem a vajdasági súlyos adórendszerből kap kóstolót Szerbia. A kormány adóreformot csinál, állítólag az adózók kedvéért s ha meg lesz a reform, az államkincstárnak nagyobb lesz a bevétele, mint a reform előtt volt. A szerbiaiak úgysem túlságosan szeretnek bennünket vajdaságiakat. Az itt élő szlávok az ő szemükben magyarok vagy gyanúsak, a magyarok, németek már nem is gya; nusak, azokat szivükben már elitéij ték. Most megkapják az uj adótör- I vényt, amit a Vajdaság sürgetett és j követelt s ami miatt a beográdiak|uak is többet kell fizetniük. Akármilyen nevetséges és kompromittáló tüntetésekre fanyalodik errefelé a hazug nacionalizmus, a vajdaságiak — az idevaló szlávokat sem véve ki — nem lesznek népszerűek Beograd előtt, ha a délszerbiai szerb ráeszmél, hogy neki azért kell több adót fizetnie, mint eddig, mert egységesítették a Vajdasággal. . Általánosságban elfogadták az egységes adójavaslatot a parlamenti bizottságban A pénzügyminiszter hosszú beszédben védte a javaslatot — Az uj törvény nem az állami bevételek fokozását, hanem az egjrenlőllenség megszüntetését célozza — A Pribicsevics-párti szónok nem hiszi, hogy a törvény életbe fog lépni — Moser igazságos adózást kér Beogradbói jelentik: A parlamenti bizottság -kedden folytatta és befejezte az adóégységesitésrö! szóló törvényjavaslat általános vitáját. Popovics Szve* tiszláv független demokrata volt az első szónok. — A javaslat indokolása szerint — mondotta — a törvény célja az adók kiegyenlítése és az egyenes adók összhangbahozatala a magasabb állami szükségletekkel. A parlament úgy találta, hogy ez a második céh a fontosabb, ezért a javallatot nem utasította a törvényhozó bizottság elé, hanem ad hoc bizottság elé utalta. A javaslat uj adókat vezet be és az eddigi adók felemelését is tartalmazza az adóalapok és kulcsok felemelése folytán. A hírhedt 157. szakasznak is ez a feladata, hogy ezt elkendőzze. Az általános jövedelmi adó és a különböző kereseti adók több mint 23 százalékkal terhelik meg a nemzeti jövedelmet, tehát sokszorosan több a megterhelés, mint az eddigi adók. Az adózás egyenlőtlensége nem áll fenn olyan mértékben, ahogyan azt festik. Az egyrégcs adótörvény meg fogja szüntetni azt a harcot, amely az egyenlőtlenség örve alatt az egyenlőtlenség fantomja ellen küzd. De nem lehet az adókiegyenlités formai kérdését nézni, liánéra a törvény anyagi tartalmát kell tekintetbe venni. amely súlyos uj megterhelést jelent az országra. Ezért nem fogadhatja el Sztankovics Szvetozúr motivációját, amely szerint az uj tartományok képviselőinek mindenképpen meg kell szavazni a javaslatot, csak azért, mert az uj tartományokban a súlyos adókon csak igy lehet könnyíteni. Szerbia mindig megértést tanúsított a többi tartományok bajai iránt, akkor is, ha nála nem állt fenn ugyanaz a baj. A törvényjavaslat nem teljes, különösen hiányzik a pénzügyi igazgatás és a kataszteri igazgatás rendezése. Nem viszi igazságosan keresztül a tőke megadóztatását, mert a jövedelmi adók túltengenék és nem veszik figyelembe, milyen tökéből ered a jövedelem. A progresszivitás elvéi sem viszi keresztül, a létminimum megállapítása szintén nem igazságos. A jövedelmi adóknál a létminimumot fel kell emelni, a többi adóknál be keli vezetni. Az objektiv adónemeknél degressziót kell bevezetni. Kételkedik abban, hogy ez a törvény valaha is életbe fog lépni, mert nem lehet az adóegységesitést egyetlen kodiiikác|óva rendezni, liánéra novelláris utón kell kiegyenlíteni az egyenlőtlenségeket. Követeli a vagyonadó bevezetését minimális adókulcs mellett. A javaslatot nem szavazza meg. A Kémet párt szónoka Mózer németpárti képviselő kiemeli azt az ellentmondást, amely a javaslat indokolásában fennáll.- Az indokolás szerint a fÖadónem az általános jövedelmi adó, amelyhez a többi adónemek hozzáilleszkednek és azzal harmonikus egységet alkotnak. Ezzel ellentétben az indokolás egy másik mondata szerint az általános jövedelmi adó a többi adónemhez alkalmazkodik. A jövedelmi adót igazságost progresszivitással és gondos percentuális rendszerrel kell bevezetni. A kereseti-, ház-, föld- és a többi adónak ehhez kellene igazodni az adókulcs és az adóalap magassága tekintetében. A javaslat elveti azt a progresszivitást is, amely eddig fennállott a vagyonadó-, házosztály- és házbéradó terén és nagyon merev adókulcsot vezet be. Az adókulcs húsz százalék az ingatlanoknál és tizenkettő, nyolc, kettő százalék a többi adóknál. Ezek a merev adókulcsok a progresszivitás sikeres keresztülvitelét lehetetlenné teszik a nagy adózók érdekeit. szolgálják a szegényebb néposztály kárára. igazságtalan a jövedelem megadóztatási skálája, amely a kis jövedelmeknél gyorsan emelkedik, a magas jövedelemnél alig. Igazságtalanok a büntetések, a melyek azokat sújtják, akik az adóvallomásokat nem nyújtják be, vagy későn nyújtják be. A büntetés igazságtalan már csak azért is, mert az országban sok az analfabéta és nagy számban étnek nemzeti kisebbségek, akik vagy nem értik az áilamnycvef, vagy nem tudják olvasni a ciril írást. Ellenkezik a demokratiktfS^'fffegadóztatás elvével az az eljárás, hogy a pénzügyminiszter nevezi ki: az gdókivetőbizottságok tagjait. Különösen kifogásolja azt a rendelkezést, hogy a bizottságok elnökei csak aktiv vagy nyugalmazott tisztviselők lehetnek. Ezek rendszerint nem pénzügyi szakmából kerülnek ki és igy sem a fiskusnak, sem az adózóknak nem nyújthatnak kellő garanciát. Igaztalan, hogy a bizottság előtt benyujíott panaszoknak és az elsöicku adókivetés elleni felebbezésnek nincs halasztó hatályuk. Követeli, hogy a kereseti adóknál is állapítsák meg a létminimumot. Haladó országokban, mint például Németországban is az adókivető bizottságok nemcsak a jövedelmet, hanem mindjárt az adót állapítják meg, úgyhogy az adózó már a bizottság előtt megtudja, hogy mennyi adóval terheltek meg. Ezekben az országokban a kivetett adók bizonyos százalékát a behajtással megbízott város, illetőleg község kapja meg és igy a községi pót adó vagy nagyon kevés, vagy teljesen felesleges és néU külözhető. A pénzügyminiszter válaszol a felszólalásokra Miután több szónok nem volt, Pérics Ninko pénzügyminiszter reflektált az elhangzott kifogásokra. Kijelentette, hogy az ellenzéki szónokok kritikája nem volt objektív, bár valamennyi szónok elismerte, hogy a javaslatot az alkotmány .116. szakasza alapján be kellett nyújtani. Az alkotmány előírja az általános adókötelezettséget, az állami terhek egyenlő elosztását és hogy minden polgárt gazdasági erejéhez képest progressziven keil megadóztatni. A javaslat ezeknek az elveknek alapján készült. Nem állítja, hogy ez a javaslat a legjobb és a legmodernebb, de a kritika lehetett volna objektívebb és igazságosabb. Nem igaz, hogy a javaslat csak a fiskális szempontokat tartja szem előtt. A képviselők máris licitálnak a milliárdokkal, amelyek a népet fogják terhelni. A javaslatnak az a tendenciája, hogy az egyenlőséget és a progresszivitást a lehetőség határain belül bevezesse. Ezt a 157. paragrafus is igazolja. — A kormánynak — mondotta a pénzügyminiszter — nincsenek pontos számadatai a törvény pénzügyi effektusairól, ezért kellett a 157. paragrafus. Sok kifogás hangzott el, hogy a törvény szövege nem egész pontos és hogy sok kérdést utólag szabályrendeletekkel kell majd rendezni. A kormány a szabályrendeletek kiadásával meg fogja javítani az eddigi pénzügyi rendszert, mert a javaslat végeredményben nem más, mint az eddigi adótörvényhozás uniíikálása, A 157. szakasz eilen azt vetették fel, hogy az ellentétben áll az alkotmány-I
