Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-06 / 155. szám
1926 június 6. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal Juhász Gyulának Irta: Antal Sándor Mintha minden tavasz elmúlt volna már, úgy szétterpeszkedik az itteni nyár, megelégedetten, úgy ragyog a napja, mintha enmagdnak volna anyja, apja, egymagában közöny, jómód és egészség, — sose hittem volna ily nyár létezését. Nekem gyanakodva ad egy kis meleget, alamizsna, eldobnám, de nem lehet. Félszemmel néz az ég, hosszan, hidegen és szól a földnek: Vigyázz, egy idegen! Testvér, én itten egyedül vagyok. Felások hát egy régi tegnapot, hogy benne téged megtaláljalak, lehulljon számról végre a lakat. Nem is számlálom most az éveket, mikor volt, hogy hallottam éneked, hogy láttam sápadt arcodat.,. Mégis tudom: a régi vagy. Mert jöttek hozzám követek és hoztak drága híreket, hogy az egyetlen, hű, dacos, Tiszánál maradi csolnakos az úr ellen ki fordulna: te vagy, Juhász Gyula. Pozsonyból nyújtom kezemet feléd, ■ akarom, hogy érezd megnőtt erejét, mit a nyavalyások vészesre ítéltek, mert az erő náluk rettenetes vétek. Itt minden nagyon szép, öreg: a vár, a dóm, a kapukon a vasveret, de az ember, a fiatal, még öregebb. Dévény ide egy kőhajtás, ne csudálkozz rajta pajtás, ellene a koravének mit tettek: öreg magyar sárból vályogot vetettek, kamatozó honfibúval falat építettek, elrekesztették az utat, hogy őnekik nem kell nyugat. Vinkó mellé illik a sváb rekedt verkli, csak igy tudják egymást szépen ünnepeim. Pozsonyból nyújtott kéz szorítja kezedet és hozzád menekül a szeretet, le régi. csöndes, egycdülvalö, ki voltál elefdr.tcsoní-toronyban lakó és lettél százezreknek a szive: uj tavasznak várt-e ott hire? Történik-e ott valami, ki hallgat rád? ffem tűrik már a Tiszánál a zabolát? Gyultak már éjjel a parton uj tüzek? Szakadtak-e ott a földből uj vizek? Kivánnak-c ott a Sétájuk uj izet Mi a neved ott teneked? Csak tisztelnek, mint emléket? Vagy higgyem, hogy kellesz, Élet vagy, kenyér? Feltámadó sereg élén vagy a vezér? Diadalmas címered egy rügy es dg? I Zászlód alatt együtt van az ifjúság? j Meglapult már előtted a gyűlölet? ! Kezed alatt begyógyultuk már sebek? j Mindenkinek a szájában lesz falat? i Romok helyén már nőinek az uj falak? j És aki ezt megcsinálta, az te vagy? :Hogy messziről büszkén most megesudállak, ; egy régen múlt varadi éccakánuk j a képét látom, összefogódzva a Kishidon I bandukoltunk mások után. Én nem i tudom, I ők mennyit ittak. Mi ketten voltunk részegek az álmainktól. Felborultunk, mint két gyerek. Ma velem a többi: néma, vén, halott, te állasz és építed már a holnapot! Felelj nekem: volt-e melletted asszony, aki hinni segített és amikor minden összeomlott, ki elsimította a gondot vihar-barázdús homlokodon ? Vagy anyád volt a boldog asszony? Borulj helyettem le elébe, hajtsad fejedet az ölébe és köszönd meg, hogy teljesedtél. Isten veled, hatnapos testvér! is legalább morális biztosítékok, aminők Ausztriának és a koronának adni szándékoltatnak? A jogfolytonosságnak nincs érvénye és fontossága nemzet és nemzet között, mert egy nemzet sem származtatja létét egy másiktól. Ha tehát tételes törvény ellenkezik valamely nemzet létével és e létet elfojtani törekszik, a nemzet mindaddig nem kötej les elismerni a tételes törvényt, inig az természetes jogával, mellyel tétele fentartására és nemzetiségének fejlesztésére bir, csszhangzásba nem hozatik: legkeyésbbé köteles pedig akkor, amikor! ő ezen igazságtalan tételes jog láncát kardjával kettévágta. (Hogyhogy?) Mi élünk nemcsak mint polgárok, de mint nemzetek is in commonitate juris a korona, mint a törvényhozás másik tényezője irányában, ily jogközösségben pedig azon szabály áll. Hogy potior conditio negantis... Miután tehát azt tartom, hogy a kiegyezkedés az országokkal és nemzetekkel, megelőzhetné a kiegyezkedést Ausztriával és a koronával, sőt magát az alkotmány, teljes visszaállítását, azért nem szavazhatok a fölirat mellett. A mi'nemzetünk ez ignorálást úgy értelmezi, hogy az országgyűlés azon •véleményben van, miszerint könnyen fog vélünk elbánni, ha Ausztriával és a koronával kiegyezett, ily esetben pé: dig függőben kell tartanom szavazatomat, amint függőben íartaíik a mi kérdésünk. A másik el\'. melyből a fölirat kiindul, a nemzetiségi dualizmus, a német—magyar szövetkezés. A szónokok Lajtán innen és Lajtán . túli országról beszélnek, a delegációt úgy tervezik, hogy az egyik a magyar országgyűlésből. a másik a reichsrathból fog kikerülni. Ez a szövetkezés a szlávok ellen irányul. Nekem rosszalnom keH ama magyar párt politikáját, mely erre törekszik, veszélyesnek kell nyilatkoztatnom magára az országra nézve, különösen magukra a magyarokra nézve. mert a többi nemzeteket a magyaroktól el fogja idegeníteni, közöttük még nagyob üreg fog nyílni, de a magyarokat illetően még nemzetiségükre nézve is veszélyes lehet. Ha sikerül német—magyar szövetséget létesíteni, akkor a szlávokat nagyobb ellenállásra fogja kihívni, mint amilyen 1848-ban volt s akkor ismét nagy kérdés, kinek segítenek a szomszéd nagyhatalmak egy második morva mezején vagy Világosifái. De ezen segítség nélkül is beteljesednének Rieger azon szavai, hogy Ausztria és Magyarország csak addig állnak fent, amig azt a szlávok akarják. Mindert azon múlik: megmaradnak-e most is a magyarok amellett, hogy e korona országai, vagy maga ez ország is. akár csak politikailag magyar nemzetiségű legyen, vagy azt akarják, hogy a szlávokkal és románokkal egyenjogú és csak a történet fonalán az első helyen ülő testvérek legyeitek? (Azt!) Ha ez utóbbit akarják, akkor . jövőjük velünk biztosítva van, ha az előbbit, akkor Lengyelország sorsa vár rájuk, azzal a különbséggel, hogy Lengyelország a szlávságban az egyenjogúság és föderáció alapján feltámadhat, a magyarokra pedig -- mint Deák ur monda — italai vár íöltámadás nélkül. Véleményem szerint .Magyarországnak önállóságot kell keresnie Ausztria irányában, melyet csak a personalis unió- alapján érhet el. Minden szövetkezés Ausztriával a szabadság sírja s az 'abszolutizmus anyja. Most, midőn látom, hogy a háromegy királyságnak . nem engedtetett meg, hogy saz üres lapot- betöltse, midőn látom, hogy a Königrätz utáni helyzet csak a birodalom két nemzetének javára akár. ielhasználtaíni, szavazatommal sem csatlakozhatom a felirathoz. Hogy azonban ne látszassam az ausztriai kormányt támogatni, de hogy egyszersmind »a remény utolsó sugarát« ne szakítsam ki a szerbek kebléből, ellene sem fogok szavazni, egyszerűen nem szavazom. Emlékezzünk régiekről Miletics Szvetozár első felirati beszéde az alkotmányosság visszaállítása ellen A magyar országgyűlésen 1866' december 15-ikén Deák Ferenc felirati javaslatának tárgyalásakor Miletics a következő nagyszabású, a történelem által igazolt proféciás beszédet mondotta. A beszéd az egykorú képviselőház naplóból jegyeztetett ki. Miletics Szvetozár: Tisztelt képviselőház! Én nem vagyok a felirat mellett, azon oknál fogva, mivel oly három főelv szolgái alapjául,. mely nézeteimmel ellenkezik. A felirat első elve a jogfolytonosságnak az opportunitássai kombinálása és pedig e korona alatt álló országok és nemzetiségek hátrányára. A felirat második elve a dualizmus és pedig nem egyedül az állami dualizmus, mely ellen bizonyos föderalisztikus feltételek alatt kifogásom nem volna, hanem a nemzetiségi dualizmus, a német —magyar dualizmus. A harmadik, mint a két előbbiből következtetett elv, hogy e korona országaira és nemzeteire a magyar nemzetiség jellegének jelzése __ nyomassák. (Ellenmondás.) Először, mondom, a jogfolytonosság elve az opportunitás elvtelenségével kombináltati'k... Ha azonban az opportuiiiíás az Ausztriát és a koronát érdeklő ügyekben föll^roüatik, mért mellőztetik ez a korona alatt álló nemzetek irányában? Uraim, midőn e . teremben a kiegyezkedésrő! tétetik említés, alatta -mindig Ausztria és Magyaror-z szág, vagyis, mint mások mondják, a »magyar király« és »Magyarország« közti kiegyezkedés értetik. De el szokott felejitetui, hogy van még valaki, akivel az országgyűlésnek számolnia és kiegyezkednie kellene: ezek pedig: a háromegy királyság és Erdély, melyeknek Magyarországgal szemben közjogi állásuk van, továbbá a nemzetek, kik e hazában élnek. Itt azt állítom. hogy az országgyűlésnek legalább is ezen országokkal és nemzetekkel kellene kiegyezkednie és csak azután megkísértenie a kiegyezkedést Ausztriával és a koronával (Mozgás.) ... Nem vagyok hivatva Erdély érdekében szólani, de igenis a háromegy királyság érdekében, ahol vérre és nyelvre nézve az .egész, névre nézve majd fele az én nemzetiségemből való. Mit jelentene ezekre nézve az alkotmány helyreállítása? Azt jelentené, hogy a háromegy krályság mindenben a magyar minisztérium alá rendeltetnék, jelentené, hogy az országgyűlés törvényeket szabna ki s mi több, jelentené a háromegy királyság integritásának és Horvátországnak Szlavóniával való összefüggésének felbomlását, jelentené, hogy az országgyűlés akaratától függne, mit fog a háromegy királyságra nézve territoriális és államjogi - tekintetben határozni, szóval jelentené Magyarországnak a háromegy királyság .feletti uralmát. (Ellenmondás.) Azt gondolja tán az országgyűlés, hogy a háromegy királyság erre, ha csak az 1848-i törvények reviziójáig, is, ráállana, vagy ráálíhatűa? És ha nem, minek kívánná azt, ami lehetetlen? Vagy jobban mondva, mirevaló a lehetőségből lehetetlent csinálni? Ugyanígy áll a dolog . a nemzetiségekkel. Ezekre nézve is az alkotmánynak belecgyezésökkel történő föltétien, tettleges és teljes visszaállítása annyit. jelentene, minthogy ők az országgyűlés többségének kegyeimére bízzák azt, miliő mértékben elégítse ki e nemzet kívánalmait, Lehet-e ennyi lemondást kívánni azon nemzettől, mely nemzetiségéért egy egész nemzedéknek vérét és birtokát zálogba adá és katakombák oltárára teve? És vájjon szükséges-e, célszerü-e ez Magyarországra, ennek függetlenségére és alkotmányosságára nézve? Miért nem adathatnának nekünk Egy omori magyar gazda, aki m?g tudja az ősmagyarok Írásait Omor, junius 3. Neüi üres frázis és nem puszta dicsekvés, hogy a magyarok kultúrája hatezer esztendős múltra tekinthet vissza. Ázsiában , aturani fensikon a szumirok a magyarok ősei voltak. Bebizonyított tény, — éppen nemrég könyvet irt róla egy angol tudós — hegy a szumirckná-k nagy városaik voltak, tudtak. írni és törvénykönyvük olyan tételeket tartalmaz, melyek Indián keresztül való vándorlásuk' írtján a zsidókhoz is eljutottak és, Mózes könyveiben uj állomásokat találtak. A szumirok műveltségét sorra örökölték utódaik: a szittyák, hunok, avarok, magyarok és az ezekkel rokon népek. Mikor ezer év előtt a magyarok hét törzse a Duna-Tisza tájékára jött, nem mint durva horda érkezett, hanem , az akkori idők viszonyaihoz mérten kulíur nép. Mert kulturnép az, mely magával hoza az írás-olvasás tudományát. Az ezer év előtti magyarok pedig tudtak irni-oivasni, írásuk az úgynevezett rovásírás Volt, melynek jegyeit már akor is bőtü' néven ismerték. Odaát Ázsiában ehhez hasonló írást, a .Teniszei vidékén lakó nemzetek, a csuvaszok és cseremiszek ma is kaszáinak. Az uj hazában a pogányvallásu magyarok csakhamar áttértek a kereszténységre. A keresztény papok úgy vélték a magyarokat az uj vallásban megerősíteni,, hogy elpusztítottak mindent, ami a pogány kor ra. emlékeztet..Azért nem maradtak fen ránk magyar pogány mondák, énekek, ritpsok és azért üldözték a végi magyar írást is. Ež a régi magyar irás, melynek nagyobb részben egyenes és csak elvétve görbe vonalakból áüó betűit késsel vésték jobbról balra menet négyszögletű pálcákra, ezentúl már csak a pusztai nép között bujkált. A magyar pásztorok mentették t meg a végleges elfeled tetéstöl. Később Erdély ben a székelyek közöt tmegint elterjedt valamennyire és a székely köznép az ezerhétszázas években még eléggé sűrűn használta. Tudományosan Telegdy László ismertette még elsőnek egy Leidában 1598-lian kiadott könyvében: Az újban korban különösen Ipolyi Arnold1 és Király Pál foglalkoztak a régi «nagyra írással. # Sokszor gondoltam apáink írására s - lám — most találtam egy embert, a ki ezt az írást tudja és fiatal korában használta. A temesmegyei Omor községbe kelett jönnöm, hogy taláikozam sál. ' Ősz Cinbér áll előttem. Zömök. Alakja arca' igazi magyar típus. Mintha most érkezeit volna valahonnan • Ázsiából, a hol a nap tüze perzselte különösbarnára az arcát. Tar Mihálynak hívják. Hét venöt- éves - mtilt az ősszel. A gerendás padmaiyu szobában ülünk az asztal mellett és Tar Mihály gazdával elmondatom, mikor és hogyan tanulta meg a rovásírást. — Gyula vidékéről való vagyok és Csorvás pusztán nőttem föl. Ott láttam a rovást a számadó juhászoknál és bojtároknál. Négyszögletű botokra vésték
