Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-06 / 155. szám
14. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1926 s a feleségem igen csinos, ha mosolyog, de a sirás, megvallom, nincsen előnyére a szépségének. Ö pedig, szegény, nem tud hajt látni, hogy könnyek ne szökjenek a szemébe. De a szerető férjnek az a kötelessége, hogy hasonló izgalmaktól óvja az asszonyát... Nemde? — Te valóban mintaférj vagy. — Méltó iparkodok lenni a feleségemhez... No, most elmondtam, hogy esztendők óta mért nem vagyunk együtt Bálintékkal. Mondanom se kell ián, hogy emiatt mennyire boldogtalanoknak érezzük magunkat. Olyan •jóba’ voltunk s olyan kedélyesen éltünk velük, nem tudom mit adnék, ha megint úgy lehetne mint régen s a feleségem Bábuméval, én meg az urával folytathatnám azt a testvériségre emlékeztető meleg viszonyt, amelyet azelőtt ápoltunk. Igazán, sokat vesztettünk •és nem riadnék vissza semmi áldozattól, ha folytathatnék ezt a szép együttest, amely most oly fájó módon hiányzik nekünk... Elmélázott s a távolba tekintett, mintha annak a ködében látná azokat az idillikus jeleneteket, amelyek a Bálintékkal való barátság korszakából felejthetetlenül tódulnak lelki szeme elé. Az az úriember pedig, akivel beszélt, igy szólt: — Szerfölött megható történet, amelyet részvéttel hallottam, :s_ csak azt nem tudom, ki iránt legyek nagyobb sajnálattal: irántatok vagy Bálinték iránt. Mert bizonyára nagy az ő szerencsétlenségük és kínos a helyzetük, de benneteket is rendkívüli bánat ért azáltal, hogy barátaitok ily szomorú sorsra jutottak, nem is szólva {»nagysága, kedves nőd, érzékeny szivéről, amely nem tudja elviselni a barátnője boldogtalanságát... Mégis azt hiszem, nem kellett volna mindennek igy történni. Mondd: nem segíthettél volna magadon és ezeken a jV>bb sorsra érdemes emberekén oly módon, hogy továbbra is együtt éljetek és szórakozzatok velük? Végre is, meghívhattad volna őket a páholyodba ,s a bérelt villádba, megmenthetted volna a zongorájukat, s gondoskodhattál volna arról, hogy liszt és zsir legyen mindig a spajzjukban és fa a pincéjükben. — Nézd csak —- felelte ámnlva a Bálinték barátja. — Erre nem is gondoltam... Bevallom; engem régóta foglalkoztatott a próféta, kit sokan magasztalnak sokan szapnlnak. de mindnyájan emlegetnek. Nem keltett bennem idegenkedést az sem, hogy divatos. Senuniesetre sem tudtam oly könnyedén elintézni, mint azek. kik lekicsinylik, mert nem rakéiázó előadó s nem mindig tudja .talpraesetten kifejezni azt, amit gondol. Hiszen annyian vannak, akik talpraesetten kitudják fejezni azt, amit .nem , gondolnak. A természetes életmódhoz való visszatérést hirdeti hittel és meggyőződéssel, a hústól, főtt ételektől való teljes tartózkodást, szervezetünkben rejlő ujr^-alkotó, ön gyógyító erőt, melyet a mai orvostudomány »vitalizmus«-nak nevez. Koplalást, böjtöt ir elő, akár egészségügyi rendelkezéssül a legtöbb vallás. Merész ujitásai legalább öt-hatezer évesek. Átültkor a színpad díszletei között találkoztam vele, meghívott villájába ebédre. Elmentem hozzá. Itt most leírom — legjobb tudásom szerint tárgyilagosan — hogy mit tapasztaltam. Alakja Pont délben — polgári időben — érkeztem a rákosszentmihályi »Esztnc«villához. Zöld ablakos verenda, előtte kert, körtefákkal, barackfákkal, szöllölugassal. Itt áll házigazdám ingujjban vasalt csikós-fehér nadrágban, hajadonfőit és mezítláb s fejét lehajtva lábujjai körmeit szemléli. Távolabb egy lócán sütkérezik menyasszonya, kékszemü, svájci lány. Ö is mezítláb. A kertben galambősz, hatvannyolc éves urhölgy sarlózza a füvet. Ez a menyaszszony édesanyja, ki csak két éve »tért meg», de azóta szívbaja, izületi bántalmai elmúltak, gyalog járta be Olaszországot. Bicsérdy Béla a vendég láttára cipőt húz, szürke kabátot. Leültet, de ő állva marad. Viselkedése „mintha íélszeg volna. Nem mindig néz szemembe. Ingerlékenynek is látszik Egy megjegyzésemre indulatba jön. Arca a nap tói, szabadlevegötöl világosbarna, olyan mint némely fiatal fakéreg. Ha beszél, mályvaszerü pir önti el, cikk-cakkos furcsa foltokban. Nem közvetlen. Társalogni nem tud, csak prédikálni, értekezni. in spécidé aeternitátis a világegyetemről s az emésztésről. 1 udása nem megbízható. Adatai nem megbízhatóak. Amint hangját emelve, színezve. hatalmasan kiöblösitve tanítja vendégeit, — mert ő mindenkit tanít'— engedőimével kezembe veszem csuklóját s olvasom érlökését. Ez csöppet se zavarja. Érlökése percenként 60, sohase tü'oh * sohase kevesebb, Szóval a szive • Ebéd Bicsérdynél (Tanulmány eyy prófétáról) ép annyit ver egy percben, mini zsebórám prremutatója. Életkora: 54 év. Súlya: 78 kiló ruha nélkül. Magassága: 178 centiméter, cipő nélkül. Két h ga hiányzik, de még a régi bűnös időből, amikor húst evett. Reggel fölkelés után, lefekvés előtt egy-egy negyedórát tornázik, lélekzési gyakorlatokkal sokat fürdik, uapkurázik. Naponta 5—6 órát alszik, ami szervezetének untig elegendő. Bajnoki izmok feszülnek barna-piros testén, hús is van rajta, különösen a hátán. Egyáltalán' nem sovány. Kun Sámuel, Munkácsy, Jókai Azért is érdekel, mert magyar sajátosság. Budapesten született 1872-ben. Nagybátyja Kun Sámuel, a filozófiai Író, aki a tizenkilencedik században Comte Ágostonnal, a pozitivizmus úttörőjével tartott fenn összeköttetést. Tőle ötezer kötetre rugó könyvtárat örökölt. Anyjának oly dús haja volt, mint Erzsébet királynénak, a sarkáig ért. Apja rajztanár, rajzolója a néhai Vasárnapi Ujság-tiak. Münchenben vég zett, legalább száz arcképet festett, Jókai Mór is ült neki, jól ismerte Műn kácsy Miirályt, 1885-ben apja vezette el őt, mint tizenhárom éves fiút Munkácsyhez, kinek akkor még egyetlen hajaszála sem őszült meg torzonborz üstökén. Minden író közül leginkább Jókait szerette, kinek regényes képzelete csillagok közit szárnyal. Melyik regényét? A „Mire megvénüliink”-ket, nem mert sohasem vénülünk meg, hanem az »Arany ember«-t, mely Ada-Kalén a törökök lakta Senki-szigetén játszik, hol ő százötvenhat gyümölcsfája alatt prédikál, meg »A jövő század regény«ét, természetesen sokáig görnj’-edt a fogarasi adóhivatalban, közben megtanult angolul, franciául, németül, évekig idő zött Londonban, Parisban, Németországban, szanszkritül olvasta Zoroaszter.t, nemzetközi versenyeken nyert dijat úszásból, súlyemelésből, most pedig otvennégyéves korában húsz éves menyasszonya van, kivel együtt halhatatlanná akarja tenni az embereket, meg akarja váltani a világot. Nem olyan ez az ember, mint egy Jókai regényalak? Gyermekcsinyek ésj-égi,rutbűnök Akárkiről meg tudja mondani, hogy husevö-e vagy sem. Egyszerre két érzéke vezeti nyomra: szaglása és tapin tása. A húsevők kézfogásában van valami saL^erü ellenszenves. Azért nem gyűlöli OKet, csak sajnálja. Hiszen egykor — tévedezése ideién—,ö is so,kát vétkezett. Gyermekkorában szülei mértékletességre fogtak, de azért szerette a gyomrát. Ekkor naponta háromszor evett. Reggel egy csésze világps tejeskávét, egy fél zsemlével. Min? den vágya az volt, hogy legalább még egy fél zsemlét kapjon. Délb'en polgári ebéd, melyet édes anyja készített, leves, hús, tészta, tejfölös palacsinta, túrós csusza pörcce! is. igen, mákos esik, Este ismét egy csésze világos tejes kávé ismét csak egy fél zsemlyével. Bizony sokszor fölkopott az álla. Annál inkább kárpótolta magát akkor, mikor vendégségbe ment .Emlékszik egy erdélyi ozsónnára. Bekebelezett vagy fél kiló kenyeret, hat-hét darab féltenyér nagyságú szalonntá , rengeteg lépesmézet s utána otthon még vacsorázott is. Megbocsátható az ilyesmi? Nem, a természet nem bocsát meg semmit, a mit ellene vétünk. Huszonnyolc esztendős korában, miután halálos betegsége miatt minden orvos lemondott róla, abbahagyta a husevést. Hogy mi volt az utolsó fglat hús, melyet lenyelt azt már elfelejtette. 1900 április 30. áttért a nyerskosztra. Hányszor hallottam „Két nap óta nem ettem meleget.” íme esztendeje nem volt meleg étel s boldogan emlékszik vissza hosszú, vidám koplalásaira. Az ebéd A ház asszonya indítványozza, hogy menjünk ebédelni. Arca nem a tüztíely lángjától pirult ki, hanem a napfénytől Konyhája. — az elmúlt idők boszorkánykonyhája — hideg és sötét, sohase ég ott a fűz. Egyetlen fogás sem lesz kozmás, annyi bizonyos. Rendesen délben esznek és este hatkor, A vendégsége s asztal görnyedésig rakva mindenféle jóval. Középütt valóságos datolaliegy, narancsok, aludt tej, friss tejföl üvegkorsóban, vaj halmok, retkek vöröshagymák, aztán mandola és mogyoró, méz, kis ezüst tartóban hámozott dióbél, bor,. olaj. A só, cukor természetesen hiányzik. Nincs étrend. Ki ki azzal kezdi-végzi» amivel akarja. Nem kinálgatják az embert, hogy tessék inég parancsolni, legyen kegyes el rontani a gyomrát. Soha ennél vendégszeretőbb házat. Bicsérdyt •figyelem, ki — rangját, megilletöen — az asztalföre ül. Lassan eszik, egy szót sem szól. Vöröshagymát vesz ki, szétvagdalja a vöröshagyma felé illatos fejét, vlágoszöld szárát, kenyeret szel, vajat ken rá, megeszik még három vöröshagymát. Mindez félóráig tart. Most az aludtejhez nyúl. de miután három kanálnyit lenyelt belőle, hirtelen abba hagyja. Csak még egy cikk dió, egy korty bor. Az étvágy , ha összhangban élünk a természettel s érzékeink nem romlottak, az óramii pontosságával megmutatja, mikor elég. — Mi még eszünk, bizakodva, hogy praesente medico semmisem árt. Valaki aziránt érdeklődik, hogy sült krumpli nem tilalmas-e. A mester megengedi, ment'héja van, mint a kenyérnek, de nem javasolja. Középkorban az egyházatyák igy engedélyezték böjt» napokon — hal mellett — a hód farkát ist De csak a farkát. Hitvita a húsról Ha ekkor arról vitáztak, hogy egyháromszög egyik szögén hány ‘angyal fér el, most az étkezés etikájáról besézlünk. Igazán ne mkicsinyesség ez. Nem közönyös az, hogy mit eszünk meg. Amit megeszünk, az mi magunk leszünk. Nem mindegy tehát, hogy disz nő szaolnnájával, tehenek bordahusával, borjuk kihűlt agyvelejével épitjiik-e sejtjeinket, vagy növények rostjaival, melyeiket isten az emberek ajándékául szánt. Shakespeare azonban mégis húst evett. Azt feleli házigazdám, hogy ötvenkét éves korában meghalt. Nem is halt meg, válaszolom, ment halhatatlan. Erre mindössze Senecát, Newtont, Swcdenborgot, Voltairet, Shelleyt, Wagnert, Tolsztojt és Shawt idézi fejemre, mint növényevő halhatatlanokat és junius Pithagorasí, Aristotelesf, Platonf. A görög nép — nem a városi, hanem az olajligetegben és hegyekben élő egészsé ges pásztornép — ma is 'tartózkodik a húsevőstül, évente csak egyetlenegyszer eszik húst husvétkor, akkor is csak a s egy-egy falatot költenek el belőle. Zoroaszter nem hiába emütettte a Zend kvestában a „mindentudás”-ról szóló fejezetben, hogy valaha az ösztönösen élő emberek évezredeikig is eléltek. Mózes örök életet igér annak, ki a gyű mölcsfák gyümölcseiből, a maghozó füvek magvaiból táplálkozik. Krisztus a törvény követésére int bennünket, mely csak a természet törvénye fehet. A példák emellett bizonyítanak. Mathu zsáleni valóban nyolcszázéves volt. Rég megdőlt az a hiedelem, hogy az akkori évek három hónapból álltak. Zoroaszter még a szökőévet is ismerte és a Talmud a „senacnon” a napnak a föld körüli forgását érti, akár mi. Parr Tamás, ki a Brittish Encyclopedia tanúsága szerint is 1483-ban született és 1635-ben 152 éves korában halt meg, csak nyers tejen és (kenyéren élt s akkor pusztult el, mikor I. Károly udvarába vitték, mint csodát s ott jutalmul „jobb kosztot” adtak neki. Véleménye szerint még az oroszlán is szebbé fejtene »tisztán növényi .eledelekén. Hát még az ember, a legnemesebb lény. Le hetetlen, hogy életünk csak ily kiírta legyen, mikor a krokodil ezer évei él meg és a szilfa háromszáz esztendőt Tanítványai Kik u tanítványai? Mindenkit meggyógyított. Itt ül két fiatal ember,’ mindakettő tüdőcsucshurutból épült föl. Most érkezik a harmadik, egy huszonkilenc esztendős festő, akit két hónappal ezelőtt Davosból hazaküldtek orvosai, mint gyógyíthatatlan beteget. Nyolc esztendeje úgyszólván folyton • ágyban feküdt, jártányi ereje sem volt. Végigjárta Európa legnevezetesebb .szanatóriumait egy vagyont költött, gyógyulására. Már föladták neki az utolsó kenetet. Értelmes, európai műveltségű. Előkelő, ismert családból! származik. Ö maga meséli el, hogy két hónappal ezelőtt Bicsérdy tanácsára tizenhatnapos koplalási kúrára határozta el magát mi alatt csak egy kis cit romos vizet ivott. Azóta (kizárólag nyers koszton él. Láza nincs. Ma már tiz kilométert is gyalogol. Egy kúriai bíró is benyit, ki érelmeszesedésből gyógyult ki s egész családjával áttért a bicsérdyzmucra. Gyalog jött ide Budapestre. E négy gyógyult beteggel beszéltem. 4500 gyógyulásról számolnak be, amit számos levél bizonyít, de ezek elfogultságon is alapulhatnak. Én arról szólok, amit láttam és hallottam. Erdélyben tizennégy orvos gyógyit az uj] elvek alapján. Prágában egyik híve, egy Gárdos nevezetű orvqstanhallgatp fogadásból lenyelt egy viruló tüdővész bacillus telepet és semmi baja sem tör tént. Nagyszalontán Arany János városában húsz magyar paraszt _ hódol ennek az életmódnaik. Marosvásárhelyen egy román ezredes, ki általa lábbadt föl a nyerskosztot bevezette a katonai iskolába. Bicsérdy naponta 5Ö-j 60 levelet kap. Maga válaszol mindé-' gyikre, a bélyegköltség ellenében, hosZ szán, gyakran oldalakon át. Tanácsaiért s’oha senkitől sem fogadott el pénzt. Viszontlátásra a huszonnegyedik században ! Másfél órája ülünk az asztalnál. Tanítványai fölemelik boros poharukat s koccintanak. Bicsérdyt éltetik: Ejhaj sohase halunk meg. Én elbucsuzkodont házigazdámtól. Több találkát adok neki. Az egyiket 2026-ban, mához pont száz évre, ugyanitt. Akikor ö csak 154 éves lesz, én pedig 140. Mindakefctert megígérjük, hogy tölünk telheíőeni pontosan megjelenünk ezen az érdekes légyotton. Kosztolányi Dezső
