Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)

1926-06-06 / 155. szám

4. oldal. 1926 junius 6. Béke kibékülés nélkül A főkapitány és pártelnök sajtóperé­ben a bíróság elrendelte a bizonyítást ezután a felek kiegyeztek Becskerckröl jelentik: A becskereki törvényszéken Bunks Ivó tanácsa szombaton délelőtt tárgyalta azt az.is­meretes sajtópert, amelyet Popov Dusán, a radikális párt volt-alelnöke indított Raj kavics Sziávkó volt becskereki fő­kapitány, jelenlegi mítrovicai főszolga­bíró ellen. Az elnök felolvasta a Neue Zeit inkriminált cikkét, amelyben Rajkö­­vics közismerten erőszakos, áologtalan dobrov óljáénak, nevezte Popovot, aki a nyilatkozat szerint bokszerrel, orozva ütötte meg a főkapitányt. Ezután Raj­kovics Sziávkó adta elő védekezését. Kijelentette, hogy nem érzi magát bű­nösnek. A veerkedést arra vezette vissza, hogy annak idején két ember küzdött a képviselöjelöltségért: Rajks Tósa mostani nemzetgyűlési képviselő és Bcslics Nikola. Ö mint rendőrfőkapi­tány,-pártatlan akart maradni, bár tőle is bizonyos szolgálatokat követeltek. Ezért mindenáron valami okot keres­tek, hogy öt eltávolithássák, mert -­­mondotta - nem volt hajlandó törvény­telenségéé elkövetni. Ez volt a konfliktus tulajdonképpeni előidézője. A közvetlen ok az lett. hogy Popovot .valamilyen kihágásért elitélte és intéz­kedett, hogy állítsák ciö. A kiküldött rendőr, noha nem volt ilyen utasítása, négy rendőrt vett maga mellé és igy állította elő a kávéházból Popovot. Este a feldühödött Popov mégtámadta a ká­véházban Rajkovicsot. — Hátulról fejbesujtoit, azután még egy ütést mért a szememre, valóságos apacs módján — mondja a vádlott. A cikk szerzőségét Rajkovics nem vállalja, hanem arra hivatkozik, liogy csak informálta az újságírókat. Hivat­kozik feldúlt lelkiállapotára, elmondja, hogy súlyos sérüléseiről egyetlen orvos sem akart látleletet adni és például dr. Kovacsevics Dusán vármegyei főorvos kijelentette, hogy ha látleletet adna, Mein maradhatna tovább Becskereken. Az el­nök kérdésére Rajkovics közli, hogy fel­jelentést is tett Popov ellen súlyos testi sértésért. Végül elmondja, hogy a nyi-Karácsonyi hosszúja Irta: D ószeghy Tibor Akik nem ismerik közelebbről Kará­csonyit, a speditőrt, azok aligha fog nak nagyobb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a beafsteak felét otthagyta a tányéron. Több. mint a felét. A szele­­tekre-vagdalt és zsirban ropogósra pi­rított burgonyához pedig hozzá sem nyúlt. Ejnye. Ilyesmi tizenöt év óta nem esett meg vele. Akkor halt meg az apja és emiatt el­it Ívták az ebédtől. Most azonban nem zavarja senki. A vasúti restiben, ahol a sarokasztal­nál, a kályha mellett elterpeszkedik, egy lélek sem ismeri. Karácsonyi ide gén ebben a városban. Nyugodtan a beafsteaknek szentelhetné magát. De ez az éppen, hogy nincs kedve hozzá. Pedig a hús direkt gusztusosán néz ki. Szép adag. És úgy van elkészítve, ahogy ő szereti, nem véres. Karácsonyt sohasem szól a pincérnek, kedvenc ételét megrendeli, hogy mondja meg fiam a szakácsnénak, ne süsse ki nagyon, mert angolosan Szeretem. El­lenkezőleg, lelkére köti, hogy csak jól kisütni. ___ Csak a zulukaíferek eszik a húst nyersen. Karácsonyi, mint kulturember, irtózik a vértől.-#■ A vértől kétségtelenül irtózik. De ak­kor mért vette magához a brauningot? Es mért lesi itt a féltizenkettes vona­tot, hogy hazautazzon vele, amikor a felesége azt hiszi, hogy ő most szé­pen Zagrebban csücsül a hőnfutott vagonok miatt? Ez csinos kis meglepe­tés lesz az asszonynak. Hiszen egészen biztos, hogy az a fiú ott van most nála. Ez biztos. A dolognak éppen ezért olyan színe­zete van, mintha megakarná ölni azt az alakot. Tagadhatatlan, hogy ilyesmi BÄCSMEGYEI NAPLÓ latkozafot azért adta, mert minden más védekezési lehetőségtől megfosztották. Még az . affér napján felfüggesztették állásától. Kéri, hogy a bíróság engedje meg állításai bizonyítását. Ankics Bózsó ügyvéd, a magánvádló képviselője tett ezután a bizonyításra vonatkozólag előterjesztést. Tanuk ki­hallgatását kéri arra, hogy az újságírók nem önként kértek információt Rajko­­vicstói, hanem az hívta fel őket, hogy • vegyék át a nyilatkozatát. Tanúként megnevezi Ruess Ferencet és Kelemen János újságírót, akinek Rajkovics szin­tén adott sértő tartalmú nyilatkozatot, amelyet azonban ez nem közölt. Jaksics Zsarkó dr. védő kéri dr. Ko­vacsevics Dusán főorvos, valamint a ve­rekedés három szemtanújának és három olyan tanúnak kihallgatását, akik bizo­nyítani tudnák a cikk Popovra vonatko­zó állításait. Kéri továbbá a súlyos testi sértésre vonatkozó eljárás iratainak, va­lamint Popov több hasonló ügyéről az iratok beszerzését. A bíróság elrendelte a megnevezett tanuk kihallgatását és az iratok beszer­zését. A tárgyalás folytatását a biróság június 14-ikére tűzte ki. A tárgyalás berekesztése után a felek a folyosón találkoztak és egyezkedni kezdtek. A megegyezés létre is jött, olyan értelemben, hogy Rajkovics visz­­szavonja a Popov ellen súlyos testi sér­tésért tett feljelentését és ezzel szemben Popov Dusán is visszavonja a sajtópert. A megállapodást a ielek azonnal bejelen­tették a törvényszék elnökének, majd kézfogás nélkül elváltak. Ezzel a béke kibékülés nélkül helyreállt. aludt. Ekkor felkelt és az egyik kis­lány nála maradt zsebkendőjét elásta a pincében. Délben el akart utazni Beogradbá, azonban Mrkovics Bosko és Gyorgye­­vics A. György detektívek a hajóállo­máson letartóztatták. Az elvetemült gyilkosnak felesége és három gyermeke van. Kihallgatását Mandrovics főkapitány tovább folytat­ja, mert az a gyanú, hogy bűntársa van. A két kislány holttestét még nem si« került megtalálni. ........................... —­Szegény ember szerencséje Gázolt a sorsjegyen nyert autó Becskerekről jelentik: Nagy szerencse érte pár nappal ezelőtt Gyukics Kosz­­ta becskereki pénzügyigazgatósági tiszt­viselőt. A tisztviselőnek öt gyermeke van, fizetése azonban éppen nem áll arányban a családtagok számával és Élve dobta áldozatait a Dunába a pancsevói kéjgyilkos Lackovics Zsárkó részletes beismerő vallomást tett Pancsevóról jelentik: A város lakos­ságát rendkívüli izgalomban tartja a pénteken felfedezett kettős kéjgyilkos­ság, amelynek egy 11 éves és egy ki­lenc éves kisleány esett áldozatul. A gyilkos, Lackovics Zsarko, akit elíogatásakor csák nehezen tudóit a rendőrség megmenteni a nép dühétől, péntek éjjel részletes vallomást tett. Elmondotta, hogy csütörtök délután felesége elutazott. Kikisérte az asszonyt a vasútállomásra, ahol közte és felesé­ge között valami jelentéktelen ügy mi­att éles szóváltás volt. Visszafelé az állomás közelében levő ringlispilhcz ment, ahol találkozott a kilenc éves Niklaus Erzsikével. A kislány moziba akart menni és ő megígérte, hogy vesz neki jegyet. A kis Erzsiké magával hív­ta még barátnéját a 11 éves Weidenhof Katicát is. Lackovics a két kislánnyal a Temes­­part mentén ment a. Duna felé, azon­ban nem vitte őket moziba, hanem el­csalta a szöllők közé. Amikor a várost elhagyták, letért ve­lük a Duna melletti erdőbe, ott leültette őket és a fiatalabbikon erőszakot akart elkövetni. A kisleányok sirtak. de Lae­­kovies megfenyegette a két leányt, hogy ha nem lesznek csendben, azonnal meg­öli őket. A két kislány nagyon megré­mült és megígérte, hogy hallgatni fog­nak, de az elvetemült ember mégis at­tól tartott, hogy a kislányok később el­árulják, ezért elhatározta, hogy mind­kettőt bedobja a Dunába. Először a kis Erzsikét csalta le a Du­nához azzal, hogy vizet inni mennek. Amikor a kis Niklaus Erzsiké lehajolt a vízhez, hogy igyék, Lackovics hátulról nagy lendülettel belökte a vízbe és olt hagyta elpusztulni. Ezután az erdőben maradt nagyobbik lányhoz ment és annak azt mondva, hogy Erzsiké mindjárt jön, csak vizet iszik, induljanak csak vissza. Mintegy háromszáz lépést mehettek, amikor is­mét vizivás ürügye álatt Katicát is le­csalta a Dunához és amint a parthoz értek, hátulról hirtelen felemelte a gyer­meket és belöktc a Dunába, azután el­távozott. Elment Pancscvón lakó báty­jához, ott lefeküdt és reggel 3 óráig igy Gyukicsékat nem lehetett a vagyo­nos emberek közé sorozni. . A szűkös viszonyok között élő tisztviselő nagy szerencsét csinált: százezer dinárt nyert sorsjegyen. A váratlan örömben Gyukics nem is tudott mit kezdeni a pénzzel. Isme­rősei és barátai ellátták számtalan jó­­tanáccsal, végül is elfogadott egy ked­vező ajánlatot és autót vásárolt, lévén', ez a Bánátban, ahol igen ritkán jár­nak a vonatok jó és gazdaságos befek­tetés. Gyukics értett valamit az autóveze­téshez, péntek este tehát fölült saját vadonatúj gépkocsijára és elkezdte ve­zetni. Addig vezette, amíg az autó ne-­­ki ment Ámort Péter hatvankét éves embernek. A szerencse-kocsi elütötte a szerencsétlen öregembert, aki a szemén és a karján szenvedett súlyos sérülése­ket. A rendőrség eljárást indított Gyukics ellen, Ámon Péter pedig kártérítést kö­vetel sérüléseiért. A »szerencsés« nye­rő talán megússza a szerencsétlenséget százezer dinárral. már megiordult a fejében. Amikor ki­hallgatta a telefonbeszélgetést a másik szobából, akkor gondolt rá csakugyan, hogy agyonlövi. De ennek már két hete. Azóta figyeli és gondolkozott. Rájött arra, hogy: 1. őrülten szereti a feleségét, 2. az asszony öt egyáltalán nem szí­veli, 3. hanem halálosan szerelmes a fiúba 4. és az is bele. Ilyen esetben a revolver nem meg­oldás. Mert tegyük fel, hogy elteszi láb alól a harmadikat. Mi lesz akkor? öt becsukják erős felindulásban elköve­tett szándékos emberölés miatt, az asz­­szony pedig éh majd a világát mással. Nem. Karácsonyi nem akarja elveszíteni az asszonyt. Ezért is nem dobja ki. Na­tália valószínűleg őzivesen elválna tőle. hogy ahhoz hozzámehessen. De ebből nem esznek. Tizenegy negyvenkor indul a vonat. Karácsonyi hívja a főurat és fizet. Van egy odvas zápfoga hátul, abba marko­latig döfi a fogvájót, úgy, hogy bele­törik. Sétálgat a perronou. A kanyaro­dónál vörös és zöld szemaforlámpák égnek, a jelzőharang döcögve csöngeti folyton ugyanazt a szignált. A vasúti tisztviselő kijön az irodából és átvág a síiteken a fütőház felé. Magas fiatal­ember, legalább busz-huszonöt évvel iiatalabb Karácsonyinál. A harmadosztályú váróterem ajtajá­ban valaki hangosan mondja: — Nyitják mán a pénztárt. # A villában nem talál senkit. Ez először roppantul megzavarja. Az utón már kitervezte az egész jelenetet. Hogy fogja kinyitni az ajtót, hogy tör be a szobába, milyen helyzetben találja a párt. Elhatározta az utolsó szóig és a legkisebb mozdulatig hogy mit fog szólni és hogyan viselkedik majd. Es most nincsenek itthon. Az ágy meg van vetve, tehát haza fog jönni. Persze szombat éjjel van, valószínűleg táncol a kurszalónban, vagy sétálnak lent a parkban. Kettesben. Összebújva. Karácsonyit eliuíja a forróság. , Vele sohasem sétái igy az asszony. Ök, ha együtt mennek valahová, nem szoktak beszélgetni egymással az utón. Igaz, hogy tizenkét éves házasok. Elég ide­jük volt kibeszélni magukat. Mindegy. Ezt az ölelkezést, ezt a csó­kot, ezt a szerelmi játékot most tőle lopják el. Karácsonyi leül a kertben a verandával szemben egyik padra és vár. Így várni, ennél nagyobb szenvedés nincs a világon. Minden perc óráknak tűnik fel. És ilyenkor derül ki, hogy a speditőrnek is van fantáziája, nem­csak a költőknek és a fantázia bizarr, perverz, borzalmas képeket fest Ka­rácsonyi elé, hogy mit csinálnak most azok. Pedig semmit sem csinálnak. Táncolni voltak és jönnek már haza. Még csak nem karonfogva. A fiatalember félhan­gosan dudol: »papa rossz mamma, ma­ma rossz pappa, papa rossz mamma, mama rossz.« Natália szótlanul lépked mellette. Felmennek a verandára, az ajtó becsukódik mögöttük. Karácsonyi szeretne utánuk rohanni, feláll, tesz is két lépést előre, azután rázni kezdi a ballábát. Kavics van a cipőjében és nyomja. Pont ilyenkor. Különben is meggondolja magát, valamikor később lepi csak meg őket, hogy in flagranti érje... Majd, ha lecsavarják a villanyt. De nem győzi kivárni. Három perc múlva feláll és a revolverrel kezében megy a nyaraló felé. Amikor belép a szobába, egy szót sem szól. Nem jön hang a torkából. Csak tartja némán a pisztolyt. Azok ketten megrettenve bámulnak rá, de egyikük sem mer beszélni. Az asszony már le­tette a blúzát. Percekig nézik egymást szótlanul Karácsonyi most már tudja, hogy azért jött, hogy bosszút álljon. A férfin. Lelőni! igen, de az.t rögtön kellett vol­na, abban a pillanatban, ahogy meglát­ta. Vagy ha beszélni kezdene, belefoj­tani a szót egy golyóval. A csönd azon­ban megbénítja • Megint okoskodni kezd. Mint kulturember irtózik a vértől. Viszont érzi, hogy most, a habozásá­val, kezd nevetségessé válni. Ez a kri­tikus pillanat. Ránéz a feleségére. Az asszony szé­gyenkezve összekapja födetlep mellén a blúzt. Ez az önkéntelen mozdulat dühbe hozza Karácsonyit. Úgy, hát előtte szégyenli? Az előtt nem? Vagy unnak nem szabad látni, hogy ő... igen, hogy ő... Ezt már nem gondolja végig. Már tudja, hogy mit csináljon. Oda megy a másikhoz, a lábával odahuz eléje egy széket: — Üljön le! A szerető leül. (A revolver a homlo­kának van szegezve.)‘Karácsonyi letépi a függöny zsinórját és odakötözi vele a fiatalembert a székhez. Aztán kigom­bolja mellényét, lecsatolja a hozentráge­­rét és ráhurkolja a fiú lábára, hogy mozdulni se tudjon. — Szereted ezt az asszonyt? A íiu nem felel. Karácsonyi felveszi a revolvert az asztalról és a fiút székestől odatolja közvetlenül a kettős ágy mellé. Az esz­­szony előtt rátartja a fegyvert. — Szereted? Nagyon csöndes, ijedt válasz, hogy szereti. — Én is — mondja Karácsonyi. A nadrágja kezd lecsúszni. A spedi­tőr nem zsenirozza masát a fiú előtt Leveti. Leteszi a kabátját is, szép ren­desen, ahogy szokott, vetkőzni . kezd. A pénztárcáját, zsebkendőjét, iratait kirakosgatja a nachtkaszlira, zsebórá­ját komótosan felhúzza és ráakasztja a kis plüss óra-tartóra, amit két év előtt a feleségétől kapott karácsonyra. Elő­keresi a hálóingét és felveszi. Az asszony, amikor rájön, hogy mi történik, arcra borulva leveti magát az ágyra és sírni kezd. Karácsonyi oda­megy hozzá és csókolni kezdi a vállát, hogy ne sírjon.

Next

/
Thumbnails
Contents