Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-05 / 154. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 4. oldal. NRPRŰL HRPRR m ■ • Amundsen és a végrehajtó Azt talán kevesen tudják, hogy a hires sarkkutató anyagi zavarokkal is szokott küzdeni. Mikor már csőstül zúdulnak rá a hitelezők, gyorsan elmenekül az ószaki sarkra. Ez nem tréfa. így történt szorul szóra. • Amundsen a Norge nevű léghajón éppen indulóban volt, amikor egy autó közeledett őrült sebességgel a léghajó felé. Bevárták. Az autóból egy kis fekete ruhás ur szállott ki és felmászott a Norge födélzetére. Végrehajtó volt. Süni bocsánatkérések között előadta, hogy Amundsen egyik hitelezője azt kéri, hogy követelése fejében foglalják le a léghajót. Amundsen nem jött zavarba, kacagva jelentette ki, hogy a számláját azért sem hajlandó kifizetni. Amig pedig kedélyesen beszélgettek, a végrehajtó rémülten vette észre, hogy a léghajó emelkedni kezd és teljes sebességgel úszik a mező fölött. — Szent Isten! — ordított fel halálra rémülten a végrehajtó. Amundsen megnyugtatta: — Annyira megindított a kötelességtudása, hogy most jutalmul elviszem magammal az Északi Sarkra. Azóta nem akad végrehajtó, aki Amundsenhez bemerne állítani. Egy ilyen sarkutazóval sohase szabad kukoricázni, mert egyszerűen elrabolja a léghajóján és aztán lerakja egy magános jéghegyre a szegény végrehajtót. Már pedig a végrehajtó nem az az ember, aki megél a jég hátán is. Ámbár az is lehet, hogy az Amundsen végrehajtója nem bízott abban, hogy a végrehajtást szenvedőnek sikerül az Északi Sarkot felfedezni. Mert ha bízott volna, tán el is utazik az Északi Sarkra. Milyen szép lett volna, hogy amikor Amundsen az Északi Sarkra érve kijelenti: Lefoglalom a norvég királyság nevében .... Megszólal a végrehajtó: — Én pedig felülfoglalom Csótány és Felperes harisnyaáruház nevében. .. A dollárkirály lesajnálja Európát A Dollárkirály most járt először Európában. Folyton üzleti ügyeket intézett és a maradék huszonnégy óráját Rómában töltötte. Délután behivatta a hotel titkárát. — Mutassa meg nékem három óra alatt Róma valamennyi nevezetességét — parancsolta. A titkár nem szólt semmit, bár a három órát kissé keveselte ahhoz, hogy valaki az Örök-várost megismerje. Először a Szent Péter-templomhoz mentek. — Ez a világ leghatalmasabb temploma—hadarta a titkár a baedeckerszerü adatokat — amely hosszú évszázadok alatt készült el teljesen és... — Bah, menjünk tovább — ásított az amerikánus — hisz nálunk. Amerikában egy hónap alatt a leghatalmasabb felhőkarcolókat építik fel. Maguknak meg egy templom építésére évszázadok kellenek. A titkár illedelmesen hallgatott. A Vatikán elé mentek. — Bah — legyintett a Dollárfelség vmennyivel szebb épületeket láttam ennél Newyorkban. Szegény titkár nagyot nyel. A »Forum-Trajanum«-höz hajtatott. — Ez volt Traianus császár egykori hires temploma — magyarázott — a melynek építése három évszázadon keresztül tartott. — És mégis csak a romjai maradtak meg — méltatlankodott a bankár. A titkár rémeseket nyelt. A »Piazza Venezia« előtt álló III. Vittore Emanuelo lovasszobrához vezette az amerikait. (Ezt az emlékművet harminc év előtt kezdték cl építeni és még mindig nem készült el.) — Hát ezt meddig építették? — mutatott a fehér márványemlékre a ban,kár. — Ezt még nem fejezték be, mert — kezdett mondókájába a titkár. — Mit, még be sem felezték? t — méltatlankodott az amerikai. Elég volt, elég ebből a városból, ahol mindent az örökkévalóságig építenek. És az esti expresszel elhagyta Rómát, az élhetetlen várost, ahol egy templomon évszázadokig nyűglődnek és ahol egy lovasszobrot még máig se tudtak elkészíteni... Aki nem ki-, hanem belop az emberek zsebébe Ne tessék megijedni. Nem brilliánsokat lop be az emberek zsebébe. De nem is tüsszentőport. Csak meghívókat. Páris legnagyobb árverési áruháza a Hotel des Ventes, amelyben mintegy busz nagy teremben furcsa összevisszaságban vannak felhalmozva a legértékesebb műkincsek s mellettük a legügyesebben sikerült hamisítványok. A tapasztalt műkereskedők itt keresnek óriási összegeket es itt pocsékolnak el szintén óriási összegekéi a tapasztalatlan, de tapasztaltnak látszani akaró, főleg amerikai műgyűjtők, akiket a rájuk váró hamisítók nagy elvezettel és még jobb haszonnal csápnál; bt.. A napokban az egyik teremben, a melyben modern festmények \<vtak kiállítva, incidens támadt. Egy gazdag amerikai műgyűjtő állott a hirtelen támadt csődület közepén és erőteljesen szorongatta egy elegáns fiatalember kabátját, aki áliíása szerint a zsebeiben kotorászott és így csakis zsebtolvaj lehet. A zajongo felháborodás Kiütött végre szóhoz jutott a lettes is, aki először is bemutatkozott, mint egyik jónevü fiatal tagja a francia festőgenerációnak. Kijelentette, hogy cszeágában sem volt bárkit jogos tulajdonától megfosztani, de legközelebb képkiállitást rendez és mivel nagyon jól tudja, hogy az egész egyszerűen átnyújtott meghívókra az emberek s főképpen a miibarátok nem igen reagálnak, azt a trükköt eszelte ki, hogy a népes Hotel des Ventesben, ahol sok érdeklődő megfordul, prospektusát becsempészi a mübarátok zsebébe. A hivatásos zsebmetszők számára mindenesetre egy jó »écát« adott az ifjú festő, mert ha majd valakinek az aranyóráját clemelik, igy védekezhetnek: — Pardon! Én csak felakartam hívni az ön figyelmét a művészetemre! * / \ ' ' .......................................................... "I - II és közismerten erőszakos ember. Szóváltás támadt közöttünk és hogy ennek véget vessek, el akartam hagyni a kávéházat, de Popov Dusán utánam- jött és hátulról orvul megtámadott, földhöz vágott és egy boxerrel úgy megvert, hogy több súlyos sérülést szenvedtem. Csak azért nem használtam efgyveremet, hogy a közönséget meg ne ijeszszem. — Az esetet azért hozom nyilvánosságra, mert arról értesültem, hogy bizonyos politikai körök az ügyet el akarják tussolni. Azt hiszem ugyanezen köröknek tudható be, hogy egyetlen becskor cki orvos sem volt hajlandó engem megvizsgálni és sérüléseimről látleletet kiállítani. Azonkívül tudomásomra jutott, hogy ebben az ügyben a vármegyeházán megbeszélés volt, ami ellen tiltakozom, mert arra engem nem hívtak meg. Végül a nyílttéri cikkben a főkapitány fcihivta a város lakosságát nemzetiségi külömbség nélkül, hogy nyilatkozzanak, meg voltak-e elé^dve a működésével és fcihivta az orvosokat, hogy jöjjenek el a lakására, vizsgálják meg éd adjanak sérüléseiről látleletet. Ezért a cikkért indította meg Popov Dusán a sajtópört Rajkovics Szlávkó ellen sajtó utján elkövetett becsületsértés miatt, mert sértőnek találta a cikk azon állításait, mintha ő hátulról támadta volna meg Rajkovicsot, továbbá hogy ő közismerten erőszakos és foglalkozás nélküli ember lett volna. Rajkovics Szlávkó főkapitány kihallgatása során azzal védekezett, hogy ő a nyilatkozatot izgatott lelkiállapotában irta alá és miután nem tud németül, nem értette meg annak szövegét és neki nem volt sértő szándéka, Popov azonban arra hivatkozik, hogy Rajkovics más újságíróknak is adott sértő tartalmú nyilatkozatokat, de azok nem közölték le azokat. .A vizsgálóbíró kihallgatta a verekedés szemtanúit, akik azonban nem igazolták a főkapitánynak azt az állítását, mintha Popov öt hátulról támadta volna meg és boxerrel ütötte volna. Bunics ivó törvényszéki elnök az érdekes sajtópör fötárgyalását szombatra tűzte ki. A tárgyaláson Popov íőmagánvádlót Ankics Bózsa ügyvéd látja cl, a vádlott volt főkapitányt pedig, a kit időközben Mitrovicára neveztek ki főszolgabírónak, dr. Jaksics Zsárkó védi. 1926 június 5. határozta, hogy eretnekségét egy oly bűncselekménnyel fogja kifejezni, amelyért Allah biztos halálbüntetést mér reá. — Mire való ez a gonosz élét? Nincs irgalom a földön — jobb lesz meghalni, akár a pokol árán is. S Isza, a bölcs Husszein egykori jámbor tanítványa most már csuk azon törte a fejét, hogy miféle eretnekséget kövessen el. Végre ez is megjött. Egy sötét, holdtalan éjszakán, amidőn ott ült újból a mecset kapujában, éhesen, szomjasan, rongyosan és agyonhaiszoltan — hirtelen felugrott, kinyújtotta karjait a Város ielé és igy kiáltozott: — Halld óh, szent és bűnös Város az én utolsó eretnekségemet! Halld -y Allah az én szavamat! Hazug völt Husszein mester tanítása! Mert igaz ugyan, hogy Allah száz rész irgalmat teremtett — de csak egy részt tartott meg magának s ezért nem könyörült meg rajtam; kilencvenkilencet pedig a Világban szórt szerteszéjjel s ezért nincs irgalom a szegény koldus számára! Ez volt Isza utolsó eretneksége, aki a bölcs Husszein tanítványa vala. Ezután lefeküdt a koldus a mecset kapujába s örök álomra hunyta le szemeit. > Hogy mi volt a sorsa a túlvilágon — erről nem szól a mese. A MEGVERT FŐKAPITÁNY EGY KÁVÉHÁZI VEREKEDÉS EPILÓGUSA Bccskcrckről jelentik: Rendkívül érdeke?! sajtópört tárgyal szombaton a becskereki törvényszéken Bunics Ivó tanácselnök tanácsa. A sajtópör elé igen nagy érdeklődéssel tekintenek az itteni politikai körökben, mert a sajtópör vádlottja Becskerek város volt főkapitánya, a főmagánvádló pedig a becsekereki radikálispárt volt alelnöke. Az eset előzménye az a nagy feltűnést keltett kávéházi verekedé:,, mely Rajkovics Szlávkó volt akkori főkapitány és Popov Dusán, a radikálispárt alelnöke között folyt le a műit év szeptember 15-én a becskereki Rózsa-kávéhSzban. Rajkovics főkapitány bejött a kávéházba és meglátta ott Popov Dusánt, akivel már előzetesen differenciája volt éq beszélni akart vele, de Popov bejelentette, hogy neki semmi beszélnivalóju nincs a főkapitánnyal. Ebből hangos szóváltás keletkezett közöttük, végül a főkapitány valami fenyegető kijelentést tett, ami Popov Dusánt anynyira felháboritotta, hogy felugrott és a főkapitányt megütötte. Ezután verekedés A bazár meséiből Mordehaj Avi Schaul (Jeruzsálem) lm’ elmondom Isza utolsó eretnekségét. Írva vagyon: »Száz rész irgalmat teremtett Allah. Kilencvenkilencet megtartott magának, egyet pedig odaadott az egész világnak. Ebből az egy részből sugárzik minden hús és vértől származó kegyesség a földön«, Isza, ki a vén Husszein szorgalmas tanítványa volt, egész életén át ezt a szent tanítást forgatta elméjében — s mégis szegény koldus maradt, akit emöeri kegyesseg aligalig illetett. — Óh mily nagy és mily végtelen Allah irgalma! Ki ismeri az ő gondolatát?! De az emberfiának mégis csak egy rész kegyességet adományozott. S talán e miatt nem hallják az emberek az én koldusdalomat — Allah kevés irgalmat csepegtetett szivükbe — igy beszélt magában a vén koldus. Amint mondám, Isza koldus maradt élete végéig. Utolsó napjait valósággal az ut porában hemperegve élte le s már koldulásra sem birja kinyújtani aszott karjait. Vájjon lehet-e csodálkozni azon, hogy élete végén eretnekké lett a jó Isza? A dala«: következőkéoDen történt: kezdődött, mire Popov Dusán földhözvágta Rajkovics főkapitányt és alaposan elverte, még csak a pincérek szét nem választották őket. Ekkor a főkapitány elrohant és pár perc múlva revolverrel tért vissza, a revolvert magasra tartotta és azt kiáltotta: — Mindenki azonnal távozzon a kávéházból. Persze nagy volt a riadalom, az emberek menekültek, Popov Dusán azonban nem ijedt meg, hanem nekiugrott Rajkovicsnak, lefogta a kezét és megint addig verte, amig a pincérek ki nem szabadították a kezei közül. A póruljárt főkapitány elkeseredésében másnap nyilatkozatot adott ki, mely szeptember 17-ikén jelent meg a Neue Zeit cimü becskereki német lap nyílttéri rovatában. Ez a nyilatkozat a következőket tartalmazta: — Szeptember 15-ikén bementem a kávéházba, ahol találkoztam Popov Dusánnal, akinek 8% hold földet osztottak ki, foglalkozásnélküli dobrovoljác Egyszer ott ült Isza a mecset egyik 'kapujában, Bab-el-Hadid mellett s szokása szerint elnyujtózott a kövön, maga mellé nyugtatva kinyújtott kolduló karját. Sokan jártak arra, sokan kerülték ki a koldus kezét, de alamizsnát egyik sem nyújtott. Végül Isza elszenderült. De még alvása sem telt nyugodtan, mert almában megjelent neki egy retteentes alakú sejk, aki gyönyörű biboros ruhába volt öltözve s kardjával hadonászott — mig végre hirtelen lecsapott a vén Isza kezére. Az öreg koldus felriadt fájdalmas álmából és azt látta, hogy gyerekek haticuroznak körülötte s a közelgő Nebi-Musza ünnep harci játékaiban gyakorolják magukat. Az egyik pajkos gyerek csapott le kardjával, egy korhadt bottal Isza kezére, hogy kipróbálja erejét. A vén koldust elöntötte a méreg: — Allah tépjen szét benneteket! Omoljon össze házatok és apátok háza! Ördög fajzatjai! E pillanattól kezdve Isza kételkedni kezdett az isteni igazságban. Kételye napról-napra növekedett, mig végre a szentéletü koldusból igazi eretnek lett. Persze, egyelőre nem fedte fel mások előtt istentagadó gondolatait, mert attól tartott, hogy egészen éhenpusztitják. De el-