Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)

1926-06-30 / 177. szám

1926 június 30. BACSMEGYEf NAPLÓ okföl Kisebbségi Élet ® H • Az erdélyi magyar párt parlamenti csoportja Bukarestben ülést tartott, me­lyen szóba került Szele Béla brassói ■képviselő mandátumának megseinmisi- 1 tése. A parlamenti csoport az ülésről a 'következő kommünikét adta ki: Köte­lességünknek tartottuk Szele Béla kép­viselőtársunk ügyével foglalkozni, akit a román sajtó részéről állandóan táma­dások érik. A ^árnadás okául az a cikk ozolgal, amely 1916-ban a Brassói La­pok hasábjain jelent meg. A magyar parlamenti csoport a harmónia kedvé­ért világosságot akart deríteni az ügy­ben és megállapította, hogy a kifogá­solt cikket nem Szele Béla irta, miután ebben az időben még csak felelős szer­kesztője sem volt a lapnak, nem tehető felelőssé tehát egy oly közleményért, melyhez kosé nincsen. A magyar parla­menti csoport megelégedéssel állapította meg, hogy Szele Béla intenciójától tá­vol áll a kérdéses cikk szelleme, miután a maga részéről mindenkor csak jóin­dulatot tanúsított az államalakulattal szemben és állandóan a román-magyar közeledés ügyét szolgálta.« Szele Béla visszavonulását a konnáuyzópárt a magyar parlament csoport határozata ellenére is követeli. Bucsan kisebbségi miniszter az Adeverulban igy nyilatko­zott: »A magam részéről szívesen lát­nám, ha Szele Béla ' képviselő ur le­mondana mandátumáról. Ez minden­esetre csak további teljes megértésünk ügyét fogja szolgálni, miután nem le­hetséges az, hogy a magyar-román kö­zeledés nagy ügyét egy képviselő sze­mélye miatt ne valósítsuk rneg ^abbaii a mértékben, mint ahogyan azt óhajt­juk. A kormánynak nem áll módjában, hogy szembehelyezkedjen a román nép akaratával.« A szlovenszkól vasutasokat államnyelv­­vizsgákkal zaklatja a prágai közleke­désügyi minisztérium. A királyházai magyar mozdonyvezetőket és fűtőket, akik már régebben letették az állam­nyelvi vizsgát, a napokban újabb vizsga letételére szólították fel. Tizennyolc fűtő és öt mozdonyvezető jelentkezett is a vizsgára, egy mozdonyvezető azonban nem volt hajlandó azzal az egyszerű indokolással, hogy a vizsgát egy Ízben már sikerrel letette. Az uj vizsga eredménye lesújtó volt: a tizen­nyolc fütő közül tizenhét megbukott. Holota János dr. magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő azonnal inter­veniált Ryha vasutügyi miniszternél és kérte, hogy szüntesse meg ezeket az anomáliákat és indítson szigorú vizsgá­latot. Koós Károly, a kalotaszegi magyarok vezére, aki kilépett a magyar pártból, nyilt levelet intézett Erdély magyarsá­gához. A nyílt levélben a kalotaszegi vezér kiválásukról a következőket írja: »A magyar pártból való — és mint a következmények mutatják — demon­strativ kiválásunknak (magamat kive­szem, mert már egy éve elmúlott, hogy megtettem) végső oka, ami annak úgy­szólván' a döntő lökést adta meg: a magyar párt vezetőségének, illetőleg e vezetőség mentalitásának a választások folyama alatt való megnyilatkozása. Tudott dolog, bogy a kormány egyes közegei a választási siker érdekében nem éppen törvényszerű eszközöket is igénybe vettek. Nem hiszem, hogy a magyar párt vezetősége a majdnem mindenütt előfordult visszaélésekről ne tudott volna. Ha a kormány, vagy vala­mely román párt teszi meg, ám lelke rajta, a következményeket vállalnia kell úgyis. De nekünk, magyar kisebb­ségnek, akik rövid hét esztendő óta egyebet sem teszünk, mint a jogért, a törvény respektálásáért 'jajgatunk, aki­ket a hatalom erkölcs és jog ellenére annyit tipor, annyit aláz, annyit nyúz,. nekünk semmi erőszakosságot támo­gatnunk nem szabad. Kormány által »kölcsönkért« autókon száguldottak magyar kortesek a vidéken akkor, ami­kor az ellenzéki korteskedés tiltva volt. Semleges szemlélője voltam ennek a választási kampánynak és megdöbben­tem egyszer, amikor magyar reformá­tus papkortest láttam igy »dolgozni«. Ha mi örvendünk azon és elnézzük, sőt segítünk, hogy a hatalom kijátsza a jogot, akkor nincsen és nem lehet jo­gunk a magunk számára törvénytiszte­letet követelni. De kérdem, mi szükség volt arra, hogy a választás előtt, a kor­teskedés idején, a választást vezető kormány támogatásában igen sokhe­lyütt egyenesen kiprovokáltuk a román­ság nemzeti és faji érzékenységét? (Most tessék zászlót lobogtatni, most tessék a magyar nyelv jogait érvénye­síteni!) És mindezt szemben és ellenére erdélyi román nemzettestvéreinknek, akikkel együtt éltünk a múltban és együtt kell élnünk jóban-rosszban a jö­vőben. Azokkal, akik ezt igy intéznék el, nem haladhatok egy utón. De kérdem* ki vállalja a már is érezhető következ­ményekért a felelősséget?« A nyilt le­vél nagy feltűnést keltett Erdélyben. Lázasan dolgoznak a Duna védőgátjainak megerősítésén A vízállás tirhaladta az 1924. évi legmagasabb nívót — A talajvíz több ezer hold földet borított el — Kritikus a helyzet az apatin-szontai szakaszon Tizenkét község vesz részt a védőmunkában (A Bácsmegyei Napló kiküldött mun­katársának jelentése.) Az ország határá­tól kiindulva végigjártuk az árviz veszé­lyeztette területeket. A margitaszigeti ármentesitőtársulat sátjai Magyarorszá­gon kezdődnek és mintegy nyolc kilomé­ter-hosszúságban folytatódnak jugoszláv területen. Ezeken a helyeken a viz már csaknem a töltés peremén lebeg. Nyul­­gátakkal védekeznek a kiöntés ellen. A töltések eléggé jókarban vannak általá­ban, de a nagy nyomás következtében már sok helyen szivárog a töltés: forrá­sok keletkeztek több mint nyolcvan he­lyen. Még jó jel, hogy egyelőre minden ilyen forrásnál tiszta a kiszivárgó viz. Félő azonban, hogy ha az ár levonulása hosszabb ideig késik, a meglazult töltés valahol beszakad. Ebben az esetben húszezer holdnyi földterület kerülne viz alá. Odébb: ennek a töltésnek a folytatása a bezdánszigeti ármentesitő társulat ti­zenöt kilométer hosszú töltése. Ez a vé­­dőépitmény a leggyöngébb, mert bár a töltés előirt magassága megvan, a szé­lessége nem elegendő s hiányzanak a töltéseket támogató patkák. Szerencsére maga a terület kellő magasságban fek­szik s igy a közvetlen veszély nem olyan nagy. Ugyancsak rossz állapotban van sokhelyütt a Dunamentén tovább követ­kező töltés, amely a Monostor—apatini ármentesitő társulaté, harminckét kilo­méter hosszúságban. Ez a töltés még az 1897. évi árviz után épült, ma pedig már hetvenegy centiméterrel magasabb a viz, mint az akkori ár volt. Noha a töltések kitűnő állapotban vannak, nincs meg mindenütt a kellő magasságuk, úgy hogy több szakaszon nagyobb hosszakban nyulgátakkal kell védezni. A legnagyobb veszély abban van< hogy itt is több részen szivárog a töltés. Ha a nyomás nyolc napnál tovább tartana, vagy újabb áradás indulna meg, katasztrófa állna be. Legerősebb a szivárgás a kucskai szi­vattyúnál. Végig a leglázasabb munka folyik a szivárgó töltés betömésére. Az 1921. évi áradásnál 703 centiméter volt a legmagasabb vízállás — ezzel szemben ma 747 centiméter. Attól lehet tartani, hogy ha az áradás huzamosabb ideig folytatódik, a töltés beszakadása folytán nemcsak ez a terület, hanem a szomszé­dos társulatok területének nagyrésze is iz alá kerülne. Veszedelembe juthat igy Monostor, Kjipuszina, Apafin, Szvilojevó, Priglcvicaszentiván is. Az ár a Kralja Petra-csatorna be­kapcsolódása esetén a csatomamenti összes községeket egészen Kuláig, de a különösen alacsonyan fekvő Szembor városát is ellepné. A hatóságok minden intézkedést meg­tesznek az esetleges katasztrófa elkerü­lése végett. Munkáscsapatok, csendőr­ség, katonai osztagok dolgoznak a gáta­kon. Ezeken az árterületeken összesen körülbelül ezer ember ötszáz kocsival végzi a védőmunkát. A munkálatokat Zinkler. Ádám, az-ármentesitő társulatok főmérnöke vezeti, aki tizenöt napja ál­landóan künn tartózkodik a munkások­kal a töltéseken. A környékbeli földbir­tokosok szintén éjjel-nappal résztvesz­­nek a munka irányításában. Az apatin—vnjszkai sza­kaszon nayy a veszély' Az Apatin—szontai ármentesitő társu­lat töltésén a védő-munkálatokat Rujer Ferenc mérnök vezeti. Az 1924-es árviz után a töltés kiépítését itt megkezdték, pénzhiány miatt azonban a munkát ha­marosan abbahagyták. Ezen a szakaszon most lázasan dol­goznak, hogy a veszélyt elhárítsák. Egyes helyeken a töltéseket emelik, má­sutt a védögát erősítését végzik, hogy a töltés kibírja a Duna abnormális nyo­mását. A veszély itt is akut, de remény van rá, hogy a védőmunkát idejében befejezhetik. A töltéseken éjjel-nappal több mint ezer kocsi és 1500 ember dolgozik katonák és csendőrök felügyelete alatt. Ha a Duna ezen a szakaszon áttöri a gátat, több mint hetvenezer hold termőföld kerül viz alá és veszélybe jut Szonta, Bogojevó, Szvi­lojevó, sőt Apatin is. Vajszkánál kedvező a helyzet A Bogojevó—vajszka—zsivai töltés­­szakasz, ahol Pallós Jenő mérnök, az ár­mentesitő társulat igazgatója vezeti a munkálatokat, ötvenezer held árterületet védelmez. A helyzet aránylag itt a legkedvezőbb, mert a töltések újak és modernek. Az egész vonal védelmi munkálatait Krotin Zlatoje, a folyammérnöki hivatal főnöke ellenőrzi, aki motoros csónakjá­val éjjel-nappal a Dunán tartózkodik. Rendben folyik a védő-munka A dunamelletti községek a gátakra rendben küldik a közerőt. A lakosság, látván a veszélyt, nagy igyekezettel vesz részt a védőmunkában. Eddig Csonoplja, Krnyaja, Novi-Szivác, Sztari-Szivác, Szvetozár - Miletics, Priglevica-Szentiván, Sztapár, Szon­ta, Svilojevó, Moonstor, Bezdán, Apa­tin községek adtak nagyobb számú közerőt. Kedden Szomborból is elindult 75 ko­csi a közeli védöszakaszra. A töltéseken a kocsik százai dolgoznak és több ezer ember, akik csendőrök, katonák és tűz­oltók felügyelete alatt vannak. A munka éjjel is megfeszített erővel folyik. Kétszáz-kétszáz méterre éjjel-nap­pal örök teijesitenek szolgálatot, a kik figyelik a töltéseket: nem szi­várog-e valahol? A nagy nyomás következtében a talaj­víz több helyen kitört és több ezer hold termöiöidet elborí­tott. A termésnek itt már vége — a gazdák az idén nem aratnak. Kinevezték az árviz-biztost A veszélyes zónában a hatóságok ál­landóan permanenciában vannak és amiben csak lehet segítséget nyújtanak a védelmi munkát vezető mérnököknek. Az idegölő szolgálatra való tekintettel Beogradból és Becskerekröl kedden mérnökök érkeztek, úgyhogy ezen­túl minden két kilométeres szaka­szon egy-egy mérnök vezeti a mun­kálatokat. Szomborbati szerdán megérkezik Be­­ssarics Szvetozár, a földművelésügyi minisztérium vízügyi vezérigazgatója, hogy a védőgátak építését személyesen ellenőrizze. A kormány különben árvízi biztossá kinevezte Marinko­­vics György vármegyei főjegyzőt, titkárrá pedig Bikar Mirkó szombori főszolgabírót. A kulmináeiót a hatóságok julius 3-ára várják. A Duna, a beérkező jelentés szerint, Passaunál már apad, a jugo­­szláv-szakaszon még emelkedik. Bez­­dánnál hétfőn 670, kedden 678 volt a viz magassága, ami 15-el haladja túl az 1924. évi legnagyobb vízállást. Bo­­gojevónál a viz 726-ról 738-ra cmelke­­kett, Apatinnál 738-ról 747-re. Miért fenyeget minden évben az árvizveszedelem ? Beszélgetést folytattam Krotin Zlato­­jevvel, a folyammérnökség vezetőjével, aki kijelentette, hogy a veszély fenye­gető ugyan, de remélhetőleg alapos és hősies munkával sikerül a Duna kiára­dását mégis megakadályozni. Nagyon érdekes magyarázatot kap­tam egy szakembertől — az egyik ár­mentesitő társulat mérnöke az illető — arra, hogy az árvizveszedelem mért fenyegeti oly sűrűn a jugoszláv Duna­­menti területeket. — Több oka \ an ennek — mondotta — a legelső a szokatlan, abnormális idő, a másik pedig, hogy Csehszlovákiában kivágták azokat az erdőket, melyek a Duna mellék­folyói mellett feküdtek és áradás esetén meglassították a.viz „folyását és ezzel időt adtak arra, hogy az ár­hullám torlódás nélkül végighaladhas­son a Dunán. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy Magyarországon, Pest, Tol­na és Komárom megyében ezelőtt hatal­mas árterületek voltak, melyek nagy vízmennyiséget fogtak föl, a védögátak kiépítése folytán azon­ban ezek a területek ma nem állnak rendelkezésre, sőt ma a viz ezen a részen összeszcrul. — A harmadik ok — mondotta - in­formátorom — már itt van nálunk Ju­goszláviában. A Duna-mentén nagy ura­dalmak voltak, melyek föntartottik az árviztásulatokat. Az agrárreform óta az ármentesitő társulatok nem tudnak kell« munkát kifejteni, mert

Next

/
Thumbnails
Contents