Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-30 / 177. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ 4. oldal. az agrárrelorm utján földhöz jutott dobrovoljácok nem hajlandók fizetni a kivetett ármentesitö dijat. Az 1924 után megkezdett védőmunkák is azért maradtak félbe, mert az árrnentesi.tő társulatok nem tudtak pénzhez jutni: a gazdák egyrésze nem fizetett, a kölcsönt pedig, miután az állam nem támogatta kellően őket, nem tudtak kapni. talma emelkedett. A nagymennyiségű szén (1920-ban 1300 millió tonna) ipari elégetése, valamint a vulkanikus kitörések, ha nem is sokkal, de hozzájárultak az atmoszféra szénsav-mennyiségének növeléséhez. Ezt igazolja, hogy a gle-1926. június 30. cser-képződések folyton veszítenek kiterjedtségükből és úgy az Alpeseken, mint a sarki vidékeken fokozatos és erős olvadásban vannak, ami csalatkozhatatlanul az átlagos hőmérsék emelkedésére enged következtetni, Noviszad határát is fenyegeti az árvíz Noviszadról jelentik: A noviszadi révkapitányság jelentése szerint a Duna kedden Noviszadnál elérte u 603 centimétert. A kulmináció 630 centiméter lesz. Az ár most már bizonyos fokig Noviszad határát is veszélyezteti. A rendőrség ezért kedden éjjel készenlétben áll, hogy ha a viz átlépi a várostól délre húzódó leggyengébb gátakat, segítséget nyújthasson a lakosságnak. Az éjszakai szélcsendes időjárás esetén semmiféle veszély nem állhat be, de ha a Dunán erősebb szél támad, a lazább helyeket valószínűleg áttöri éjjel a viz. Bogojevónál két és fél centiméter emelkedés hiányzik ahhoz, hogy a vizár átlépje a gátat. A Duna vize 1876 óta, tehát öíven éve nem volt ilyen magas Dr. Szántó Miklós ÍDiért esik állandóan az eső? Német tuöás az abnormális időjárásról Az idei tavasz és nyár szokatlanul abnormális időjárásai tudományos körökben is fölvetette azt a kérdést: nem áll-e a föld klima-változás előtt? A hires geológus, Svante Arrhenius nyomán ezzel a'kérdéssel részletesen foglalkozik egy, német tudományos folyóiratban Erich Marx professzor. A német tudós szerint a klímaváltozás magyarázatára két föltevés áll a tudomány rendelkezésére. Az egyik a föld tengelyének szögváltozása az aküptikához, ahhoz a képzeletbeli síkhoz, melyben a föld a nap körül forog. Ez a sík a föld egyenlítőjének síkjához huszonnégy fokra van elhajolva; az elhajlás az oka az évszakok változásainak. Minél nagyobb ez a szög, annál több meleg jut a sarki vidékekre és viszont: annál több meleget veszítenek egyenlítő közeli vidékek. A tudomány szerint a föld tengelyének újabb elhajlására nincs semmi adat, báláz utóbbi kilencezer évben volt ilyen elhajlás. Sokkal valószínűbbnek látszik — írja Erich Marx — a másik lehetőség, az, hogy a föld klima-változását elsősorban a földet körülvevő atmoszféra szénsavtartalmának ingadozásai idézik elő. A levegő összes szénsavtartalma nem tesz ki többet, mint 0.03 százalékot. De ennek az aránylag kis mennyiségnek esetleges változásai is elegendőek Svante Arrhenius szerint ahhoz, hogy földrészünk kiimáját teljesen megváltoztassák. A szénsav és a vízgőzök tudniillik a le vegöben úgy viselkednek, mint az üveg-A külvárosi borbély Irta: Szomaházy István Figaro mester éppen ö szent felségét borotválta, mikor oly éktelen lárma hallatszott az udvar felől, hogy a király intett a kezével a borbélynak s kíváncsian kitekintett, hogy mi történik odakünn. A versaillesi park fái között egy torzonborz. alak állt s a selyemruhás udvari emberek egész . serege tolongott körülötte. — Nem hordod el magad, hitvány pimasz! — kiáltotta az egyik. — Megkötözve kell bedobni a legsötétebb pincébe! — üvöltötte a másik. — Át kell adni a hóhérnak, az majd elbánik vele. A király, akinek még mindig szappanos volt a félarca, lekiáltott az ablakon át: — Ki ez az ember? Egy térdnad'rágos udvari lakáj — a többiek szóhoz sem tudtak még jutni a megbotránkozástól, mély gráciával meghajolt. — Egy csavargó, aki erőszakkal felséged szinc elé akar jutni! De a mester már süti szánjára a füzes vasat. . Általános felszisszenés , hallatszott, mikor XVI. Lajos, udvaroncaitól körülvéve, akik az öltözködésben segítettek neki, engedékenyen szólt a lakájhoz: — Engedd el, hiszen eltöröd a karját. És ha mindienáron elibém akar kerülni, hát -'kisérjétek fel a palotába. Bizonyára ház ablakai: átengedik a nap fénysugarait, anélkül, hogy elnyelnék, de a földről visszavert hősugarakat nem engedik ki a mindenségije. Arrhenius kiszámította, hogy ha az atmoszférának ez az aránytalanul kis szénsav-összetevő része eltűnne, annak közvetlen hatása az volna, hogy a föld atmoszférájának hőmérséke egyszerre huszonegy fokkal esne lefelé. A szénsav-hiány tehát önmagában átlag minus kilenc fokra nyomná le a hőmérsékletet a föld területén, ami jóval mélyebben fekszik annál a hőmérséknél, amely már magában is• jégkorszakot jelent. De ez a minus kilenc fok még nem is a végső következmény, mert a temperatura nagy csökkenése miatt a. vízgőz is teljesen eltűnne az atmoszférából és minthogy ezzel a föld hőjének utolsó védelme is megszűnnék, az átlagos hőmérsék a földön alig emelkedne magasabbra minus negyven foknál. Ugjmnezen számítások alapján az atmoszféra szűngáz-tartalmának csökkenése mai mennyiségének felére már lenyomná a föld hőmérsékletét legalább négy fokkal és viszont négy fokkal emelné azt a széngáz-tartalom megkettőzése. Az első esetben tehát jégkorszak következne be, a másik- esetben általános tropikus klíma. Svante Arrhenius szerint ebben az esetben a földet vizgőz-felhők burkolnák be, amelyek esetleg egészen megakadályoznák a fénysugarak átjutását a föld felületéig. Erich Marx valószínűnek tartja, hogy a földet körülvevő levegő szénsav-tarsürgös mondanivalója van, ha ennyire erőszakoskodik. A csavargó néhány perc múlva a király előtt állt, de a főurak nem távoztak, mert még mindig valami veszélytől tartottak. — Hagyjatok magamra vele, nem bánt ez engem. Te is várj — szólt a borbélyhoz — mig a jobbarcommal végzek Csak kevesen hallották, mikor a piszkos jövevény igy szólt a borbélyhoz: — Szerbusz kolléga! A király szőrzetének ápolója azonban annyira elképedt, hogy nem is válaszolt az üdvözlésre. Mikor XVI. Lajos és furcsa látogatója együtt maradt, a züllött ember felütötte a fejét. — Tudod, hogy ki áll előtted, felséges út? — mondta bátran a kopott vendég. — Azt látom, hogy aligha lehetsz a velszi herceg. — Nem, mert én több vagyok nála: ,én vagyok a »nép«, melyen uralkodói. Nem a jószagu, simabeszédil urak képviselője vagyok, akiket gyermekkorod óta látsz, hanem a nép. Égy vagyok a sok koplaló, káromkodó, elégedetlen emberroncsok közül, akik Paris távoli külvárosaiban laknak s téged meg a társaságodat okolnak minden nyomorért, amiben hitvány életüket megrövidítik. Láttad-e már valamikor Paris külső uccáit? Láttad-e már az embereket, akik ott laknak? Te aranyos karosszó-Szenta követeli a községi autonómiát A kiszélesített tanács közgyűlése Szentáról jelentik: Szombaton délelőtt tartotta rendes közgyűlését Szenta város kiszélesített tanácsa dr. Knezsevics Milos polgármester elnöklete alatt. A polgármesteri jelentés felolvasása után Vuics Szávó szólalt fel és a város súlyos anyagi helyzetének orvoslására vagy kormánybiztos kinevezését, vagy pedig a községi autonómia felállítását követelte. Dr. Ludaics Milos főügyész, Novoszel János és Branovacski Lázár is helyeslő értelemben szólaltak fel. A közgyűlés elhatározta, hogy feliratot intéz a belügyminiszterhez az önkormányzat érdekében. Ezután Vuics Szávó kifogásolta, hogy bár a városi közgyűlés elhatározta a tisztviselői létszám redukálását, mégis a mostani alügyész mellé főügyészt is választottak. Dr. Ltidaics szerint a városi szabályrendelet szerint be kellett tölteni a főügyészi állást. A városi nyugdíjasok kérelmét, hogy ugyanolyan fizetésben részesüljenek, mint az állami nyugdíjasok, elvetették, mert az egymillió dináros teherrel növelné a város költségvetését. A hídpénz leszállítását, amit a kereskedők kérelmeztek, nem fogadta el a közgyűlés. Elhatározták, hogy a szerdai hetipiacot csak abban az esetben fogják felállítani, ha a környező községek nem emelnek kifogást az uj piac felállítása ellen. A közgyűlésen még száz pont szerepelt, amit rövidesen letárgyaltak és hozzájárultak a tanácsi javaslatokhoz. Az uj földesurak A bánáti gazdák és polgárok földel vásárodnak Délszerbiában Becskerekröl jelentik: Érdekes és a mai viszonyokra jellemző jelenség tapasztalható az utóbbi időben Becskereken és az egész Bánát területén. A bánáti földbirtokosok, sőt még a jobbmódu városi polgárok is egymásután utaznak le Délszerbiába »terepszemlét« tartani az ottani mezőgazdasági viszonyok fölött. A terepszemlének pedig rendszerint az az eredménye, hogy a becskereki és a bánáti gazdák jókora darab földet vásárolnak Délszerbiában. Délszerbiájban, főként Szkoplje közelében igen sok az eladó földbirtok. A földet azok a törökök adják el, akik most nagy tömegekben készülnek visszavándorolni TOrökországba. A földnek az ára hektáronként 1300 dinár azon a vidéken, vagyis holdanként mintegy 800 dinár. A Szkoplje környéki föld kitünően alkalmas mák, dohány, ópium és gyapot termelésére, úgy hogy a délszerbiai olcsó földvásárlás a bánáti érdeklődők számára igen előnyös. Már eddig is számos becskereki vásárolt nagyobb földbirtokot Délszerbiában. Többek között egy becskereki orvos, egy magas állású becskereki pénzügyi tisztviselő és több földbirtokos vett szerbiai földeket, még pedig több száz holdat mindegyik. Azonkívül többen készülnek még arra, hogy Szkoplje vidékéit földet vásároljanak. Délszerbiában nem kell félni az agrárreformtól. Az uj szerbiai földbirtokosoknak az a szándékuk, hogy a Bánátból visznek le földmunkásokat uj birtokaikra. A bccskerekiek csak egy dologgal nem tudnak megbarátkozni az egész szerbiai földvásárlás ügyében: bogy a megvásárolt földet nem tudják telekkönyvileg a nevükre íratni, miután ott még nincsen telekkönyv. Ehelyett a községi jegyzőtől kapnak egy Írást, az úgynevezett »tapia«-t, akinek a tapia birtokában van, azé a föld. kékén ülsz, szép asszonyok pávatollakkal legyezgetnek, jázminok illata hatol be hozzád a kertekből, pásztorbotos grófnők sietnek udvarlásodra --- te, felség, a menyonszágban élsz és nem is tudod elképzelni, hogy milyen a pokol. De mi odakünn, mi akiknek a lehellete sem ér föl aranyos cipődig, mi a pokolban élünk, mig a földbe el nem ásnak bennünket. Adószedőid cézári gőggel szedik el mindenünket, csak hogy téged cliziumi kerti mulatságokkal, idegen földről hozott drágaságokkal vegyenek körül. Én csak egy nyomorult borbély vagyok, de mindennap látom azokat a bélpokbsokat, akiket te sohasem látsz. És ezek az átkozottak és számkivetettek gonosz és bosszúálló emberek. Az volna csak a szép napjuk, ha a te véres fejedet körülhordoznák Páris uccáin. Ök nem tudják, amit én tudok: hogy nem te vagy az oka mindennek, hanem hitvány szolgáid és talpnyalóid, akik selyemruhájukkal és selymes beszédükkel körülvesznek s vaksötétbe burkolják előtted az igazi Parist. Csak egyszer jöjj c! közéjük, csak egyszer mutasd meg nekik, hogy te is ember vagy, mint ők és akkor valamennyien imádni fognak. Mutasd meg nekik, hogy szived is van felség! A borbély elhallgatott, a király pedig egy percig maga elé tekintett. De nem haragudott meg a borbélyra. Inkább megbocsátható hangon válaszolt neki: — Jó ember, a földi hatalmasoknak mindig meg voltak az ellenségeik. Szeretik eHelejb’V.LJjojkv a királvokrr Vs époly szükség van, mint a borbélyokra. Egyébként, ha az alkalom úgy kívánja, el fogok látogatni Páris külvárosaiba is, ahol tcszerinted csupán a véres fejemre kiváncsiak. E szavak után, egy kegyes kézlegyintéssel elbocsátotta magától a szókimondó fickót s a másik borbély tovább folytathatta a szappanozást. Félévvel később megnyílt a Bastille ajtaja s XVI. Lajost felültették a hóhér bordélyára. A király nem félt, inkább álmosnak érezte magát kissé, ő megbékélt istenével s a főurakra gondolt, akik egykor öltöztették s akiket egy vad orkán elröpitett tőle. Ki a Bastilleben várta sorsát, ki idegen országokba menekült. Csak akkor érzékenyült el, amikor felesége és gyermeke árca újra feltűntek képzeletében. De ellágyulását akkor sem mutatta a hóhér előtt, aki gúnyos mosolygással kérdezte tőle, miközben a bordély kerekei keservesen nyikorogtak:--Az üveges határban most jobb volna, polgártárs? Nem válaszolt,* de ekkor, a néptömeg láttára, hirtelen kimeredt a szeme. A külvárosi borbély pillantásával találkozott, aki egyszer Varsaillesben meglátogatta. A züllött ember észrevétlenül sipkájához emelte a kezét: tisztelgett neki. És a király ezt gondolta magában: — Isten veled, te egyetlen, igaz barátom, akivel földi életemben találkoztam*
