Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-18 / 167. szám
4. oldal BACSMí- elvi „b ? i.NAPLÓ 1926 junius 18. Halál a muzsika miatt Katonák, akik a frontról mulatni jöttek haza Kilenc év előtti bűnügyet tárgyalt a szuboticai törvényszéken Csulics Zvezdán törvényszéki tanácselnök büntető tanácsa. Á vádlott Oravec Ferenc szuboticai lakos volt, akit az ügyészség halált okozó súlyos testi .sértés bűntettével vádolt, mert — a vád szerint — 1917 március 16-án egy mulatóhelyen bajonette] megszurta Gabrics Antalt, aki a szenvedett sérülések folytán két órával később meghalt. A közvádat Vasziljevics Ljuba dr., az államügyészség vezetője képviselte, a védelmet Pelrovics Márkó dr. látta el. A vádlott az elnök kérdésére kijelenti, hogy az ellene emeli vádban nem érzi magát bűnösnek. Részletesen elmondja, hogy a jelzett időben katonai szolgálatot teljesített és tizennégy napi szabadságon volt itthon. A kérdéses napon több ismerősével a mostani »Tri še- Sifa« vendéglőben tartózkodott. Ugyánott volt Gabrics Antal külön asztalnál huszárok társaságában. Egy Jancsics Jócó nevű szállási ember és Gabrics között ott összetűzés történt. Jancsics odajött az asztalunkhoz és hozatott trombitás zenészeket. Gabrics kérte Jancsié siói a trombitásokat, ez nem adta oda a muzsikát. Ebből keletkezett a veszekedés. Elmondja aztán a vádlott, hogy Gabrics elkezdett borosflaskókkal dobálózni, majd egy nagy szódásüveget röpített Jancsics felé és el is találta az üveggel. Mire ők elmentek előbb egy korcsmába, aztán az éjjeli mulatóba, mindenütt ott volt Gabrics is a huszárokkal. A mulatóban — folytatja — Gabrics engem megtámadott és fejemre csapott, hogy beszakadt a fejem. Szúrást is kaptam a fejemen és a lágyékomban, de hogy kitől, nem tudom, azt tudom, hogy a huszárok felugrottak és kardot rántottak. Az elnök: Gafcricsot ki ütötte meg? A vádlott: Nem tudom. Én lieni ütöttem. Hogy ki szarta le, azt nem láttam. Ezután Jeremies Risztó dr. és Barta Antai dr. törvényszéki orvosok terjesztették elő jelentésüket a boncolás eredményéről. Az elhaltnál nyolc sérülést állapítottak meg. Ezzel befejezést nyert a bizonyítási eljárás. Költők Éjiéi után a kávéház terraszán édes likőröket szürcsölt a három költő: Alanyi, Állitmányi és Jelzőy. Gyönyörű nyár volt, de csak a kalendáriumban és a szivekben, ahol hangulatok bontakoztak virággá. — Ha megírhatnám — kezdte Alanyi — szenzációsabb riport lenne a frank-ügynél is. De nem írhatom meg, végtére az ember gentleman is. Elmondjam? Azok ketten nem feleltek rá semmit, Állitmányi rímet keresett az azaleára, Jelzőy a főpincér lépteit követte. — Szóval és röviden: szeretek egy asszonyt, aki tisztnek a felesége. Ö is szeret engem, elégedjetek meg ennyivel. Ti most azt hiszitek, hogy a férj generális és öreg. Hát azért is főhadnagy, csinos és szeretetreméltó. Előkelő, gazdag, a felesége mégis engem szeret. Mindig mondtam neki, hogy legyen óvatosabb, de nem bir a szenvedélyével s 'a lakásukon ad randevút. Közbe legyen mondva, a férjjel nem vagyok ismeretségben, ma találkoztunk először, rémes körülmények között. A lova eltörte a bokáját, idő előtt tért haza s engem ott talált az aszaszonya lábainál, Ismerhettek, nem veszítem el hamar a lélekjelenlétemet. Nem ugrottam fel, úgy maradtam térdelve s a legnagyobb hidegvérrel kezdtem szavalni a velszi bár.dokat. Aztán- mikor befejeztem, Vasziljevics Ljuba dr. államügyész bizonyítva látja a vádat az eskü alatt kihallgatott tanú vallomása által. Önvédelemről nem lehet beszélni a szóban forgó esetnél. Kéri a bűnösség kimondását. Pelrovics Brankó dr. védő kifejti, hogy be van bizonyítva, hogy a vádlott lett megtámadva és csak védekezett. Az, hogy a bajonettet használta volna, nincsen bizonyítva. Felmentést kér. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza és rövid tanácskozás után meghozta az Ítéletet, mely szerint a vádlottat felmenti a vád alól, miután a bűncselekmény elévült. gosizláv határőrök nagyon éberek. A tragikomédia teljességéhez még hozzátartozik, hogy csütörtökre Noviszadra voltak nagy bácskai lakodalmas ebédre invitálva a két család jugoszláviai rokonai, hogy üdvözöljék az uj párt. Szerdán egész este a noviszadi távírda összes Hughes- és Morse-gépei a kétségbeesett szülők táviratait kopogtatták Beogradba, Szomborba, Szulboticára s az ország többi részébe. »Ne jöjjetek, menyemet nem ismerik el fiam feleségének. Nem adtak neki vízumot. Lakodalmi ebéd elhalasztva.« Azalatt egy -szomorú fiatal pár jár a határvonalon és keresi azt a rést, melyen egy újdonsült uszony besnranhat<na uj hazájába. M. J. Királyi kegyelem a tudománypártoló gyilkosnak Nem végzik ki a zajecsári halálraítéltet, aki Vorocof-mütét céljára fel-, áldozta egyik értékes mirigyét Beogradból jelentik: Néhány héttel ezelőtt történt Jugoszláviában az első Voronof-műtét: Zajecsárban próbálta ki a megfiatalító operációt Kolesznikov orosz orvos, aki egy halálraítélt gyilkosnak egyik mirigyét ültette át öreg páciensébe. A kísérlet műtéti része sikerült, regenerációs hatására vonatkozólag szintén kedvezők a kilátások. A halálraítélt gyilkos, Krajan Híja földműves önként ajánlkozott arra, hogy áldozatot hoz a tudomány oltárán és aláveti magát a korszakalkotó fontosságú próbamütétnek. Ez az önfeláldozás, amelyet a halál küszöbén akár biinvezeklés végett, akár annak tudatában tett, hogy már minden mindegy, a legfelsőbb elismerést hozta meg Krajannak és megmentette a kivégzéstől: Alekszandar király junius 15-ikén kelt ukázával megkegyelmezett a halálraítéltnek és büntetését húsz évi súlyos börtönre változtatta át. . Krajan Ilija, aki még fiatal ember, büntetése letöltése után indulatoktól mentes, boldog, szelíd férfiú lesz: a tudomány jótevője és kedvezményezettje. Most még fenmarad az az izgató kérdés: vájjon a másik páciensből ifjú rablógyilkos válik-e? Pörlik a vizsgálóbiztost Pancsevó város polgári pert Indít a belügyminiszter kiküldötte ellen Pancsevóról jelentik: Pancsevó város kiszélesített tanácsa szerdán hosszú szünet után közgyűlést tartott. A napirenden ötven pontból álló tárgysorozat szerepelt. A közgyűlésen elhatározták, hogy a belügyminisztert intervencióra kérik fel a városi tisztikar egyes tagjai ellen folyamatban levő fegyelmi eljárás sürgős befejezése érdekében. A vizsgálattal kapcsolatban hosszas vita indult meg Perunisics Dusán vizsgálóbiztos szerepéről. Perumsicsot a belügyminiszter küldte ki Pancsevóra különleges megbízatással. A városi közgyűlés megállapította, hogy a vizsgálóbiztos működése törvényellenes volt, mert a városi ügyek kivizsgálása a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozott volna. Szóvátették ezenkívül, hogy a miniszteri biztos megérkezése után rögtön elfoglalta a főispáni lakást és egész télen át a város tűzifáját használta. A közgyűlés úgy döntött, hogy kártérítési pert indít a vizsgálóbiztos ellen. A közgyűlés a noviszadi Miletics-szoborra ötezer dinárt, a kikindai Mileticsemlékmüre húszezer dinárt szavazott meg. Elhatározták, hogy revizió alá veszik a városi földekre vonatkozó bérleti szerződéseket. A városi kórház részére 140.000 dinárt szavaztak meg. A kamsnicai árvízkárosultaknak 2000 dinárt utalt ki a város. A bukaresti jugoszláv konzul érvénytelennek tartja a polgári házasságot A férj nem hozhatja haza feleségét Noviiszadról jelentik: Egy ismert noviszadi ügyvéddel szokatlan és tragikomikus eset történt. Megházasodott s a házaságkötésnél a romantika összeütközésbe került a bürokráciával, az összeütközésben egyelőre a bürokrácia győzött. Az ügyvéd, a háború alatt Aradon volt internálva. Aradi kényszertartózkodásá alatt megismeredett egy ottani tekintélyes építész leányával. A fiatalok szive lángbabor.ult, de hogy egymáséi lehessenek, arra csak most került a sor. A noviszadi ügyvéd pár héttel ezelőtt megkérte régi szerelme kezét, ,a leány (szülei megadták az áldást és kitűzték a házasság napját. Aradon még a régi magyar házassági törvények és igy a polgári házasság érvényben van. A fiatalok tehát az anyakönyvvezetö előtt kötöttek házasságot. Egy héttel esőbbre, junius 13-ikáre kitűzték az egyházi esküvőt is. A férj és feleség is görögkeleti vallásit. A polgári házasságot követő napon a boldog férj expressz ajánlott kérvényben azzal a kéréssel. fordult az illetékes bukaresti jugoszláv fökonzulátüshoz> hogy a házassági bizonyítvány alapján adják; meg a feleségének a Jugoszláviába ’ szóló beutazási vízumot, miután az újdonsült asszony -— követni akarja urát közös hazájukba. ' Vasárnap annak rendje és módja szerint a pap előtt is megesküdtek a fiatalok. Minden rendben volt. Nagy bácskai lakodalom volt Erdélyben, amely belenyúlt a késő éjszakába. Még együtt ült a diszes násznép, amikor a fiatal pár csomagolt és elkészült az útra — haza — Noviszadra. Nem is lehet rossz néven vermi a fiatal férjtől, hogy nagy boldogságában csak már az elutazás pillantában jutott eszébe, hogy még nem kapta meg a felesége számára kért vízumot. Az ügyvéd férj nem tehetett egyebet, elhalasztotta az utazás abban a reményben, hogy másnap majd csak megjön a várva-várt vízum. A lakodalmas vendégsereg hűségesen kitartott másnapig, a postás hétfőn reggel nagy sárga hivatalos borítékot hozott, tele sok: pecséttel. — Itt a vizűm — kiáltott fel egyszerre busz vendég is és a fiatal férj megelégedetten bontotta fel a levelet, amelyben ott volt ugyan az útlevél, de vizűm nélkül. Vízum helyett pecsétes Írás volt mellékelve, amelyben a bukaresti jugoszláv főkonzulátus, arról értesíti a férjet, hogy a polgári házasság Jugoszláviának csak egyik részében érvényes, de nem erjed ki az egész országra, ennélfogva a bukaresti SHS konzul az aradi anyakönyvvezető előtt megkötött polgári házasságot nem ismeri el abszolút érvényességűnek. Mindezeknél fogva az asszonyt, aki polgári házasságot (kötött, nem ismeri cl — feleségének. A kétségbeesés a tetőfokra hágott. A fiatal pár felkerekedett és elutazott Temesvárra, hogy a helyszínen terepszemlét tartson, hol jöhetnének át a határon — vizűm nélkül. Azóta a naptár már csütörtököt jelez és a házaspár még nem érkezett Noviszadra, amiből arra lehet következtetni, hogy a juszokott könnyedségemmel folytattam. »-1— íme, ez a szemelvény Arany János összegyűjtött költeményeiből, amit csekély havi részletre méltőztassék megrendelni. A főhadnagy, aki összefont karokkal nézte végig a jelenetet, akkor szelíden hátba rúgott. — Hallja az ur, én is jártam valamikor önképzőkörbe, engem nem állít falnak. Régen gyanítom, hogy itt valami disznóság folyik, most megvan a tettenérés. Szedett is elő két pisztolyt. — Egyikünk ma itt marad! — Helyes — feleltem — én hazamegyek. Élet-halálharc kezdődött most köztünk — nem is tudom részletezni, olyan szörnyű volt, rám lőtt, itt a kötés a lábamon, majd egyszer megmutatom, aztán elájult a nagy izgalombán. De én még mindig reszketek. A két költő komolyan bólintott. — Hja, az asszony! — sóhajtozott Állitmányi. Kihörpintette italát s hosszasan nézett ő is a főpincér után. — Sosem érdekelt az asszony, az én mai délutánomat leány tette szentté. Szeretjük egymást esztendeje tisztán, rajongva, ártatlanul, a miként az kiderül a legutóbb megjelent verseskötetemből is. Asszony szerelme méreg, fertő1, elziillés — csak a lányé az éltető erő Ott táncol a kórusban, de az enyém minden lélegzetvétele. Órákat sétálunk együtt, megiszunk valahol egy pohár tejet s mindig egyet gondolunk. Ma is ott volt nálam. Délután kettőkor jött, nyolckor ment el. Ö a dívány sarkában ült, én a kandalló előtt a karos-székben s nem beszéltünk tiz szót, csak átéreztük egymás végtelen nagy szerelmét. — Csók? — kérdezte Alanyi. — Ugyan, kérlek — hördült fel a költő — hová gondolsz! Esküszöm, hogy a kisujj ammal sem értem hozzá. — Kézcsók?' — Az sem. Máskor igen, de most nem. így volt az egész szép. — Kettőtől nyolcig? — Pontosan. — Poézis! — mondta Alanyi. Poézis, ami körülbelül egy a hülyeséggel. Jelzőy nagyot nyújtózkodott. — Nekem nem volt semmi kalandom. Otthon voltam az egész délután s végre rendeztem az Íróasztalom fiókjait, összesen ötöt. Tele voltak zsúfolva kéziratokkal, levelekkel, kivágásokkal, árverési hirdetményekkel, vegyes - témákkal, préselt virágokkal, szivarszipkákkal, radirgumikkal, gyerekkori bicskanyelekkel, de rendeztem. A két költő nagyot hörpintett a vaníliából, összenéztek, elmosolyodtak. Alanyi szólalt meg atyai hangon. — Hát, fiaim, hazudni éppen nem muszáj. Ha igazat nem tudsz mondani, inkább., hallgass. Bob.
