Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-13 / 162. szám
16. oldal — Félelem? —(Mikor kefélik, csigát Keli enir j — Kétszáztiz? — Nagyon szívesen, de benne van. — Isten vele Osztrovszky ur! — Isten vele, de uincs értelme. A vasajtő újra becsapódik mögöttem, aaz orvos lehúzza a kulcsot. A tiszta; losendes folyosó végén egy szolga a padlót keféli. Milyen egyforma mozduljatok, milyen különös mánia, padlót kéífélni ... Az orvos felém fordul: , 1 — Hogy tetszett1? — Nagyon érdekes ... —• Megfigyelte hogy a dementia praecox és a mania codepressiva ... . — Mi ez? Miket beszél? Miért mondja ezt már harmadszor? praecox . . . depressziva... hát ez meg miféle rögeszme? Ijedten nézek rá. Nem kell ingerelni, gondolom. A szobában barátságosan ugrálnak fel az urak. Óvatosan közeledem feléjük. Vigyázna rázom meg régi ösmerösöm kezét, közben a szemébe nézek s próbálom kitalálni a mániáját... Csak nyugalom, intek magainnak. Az uccán ijedten kerülök ki a szembejövők elöl. Aztán- hangosan felnevetek. Most veszem észre, hogy már egy óra óta mindenkivel úgy próbálok beszélni, mintha bolond volna. Gyerünk haza. Mcgirom ezt a dolgot. És gépiesen teszem hozzá Osztroszkyval: — Megírom, de nipcS értelme. Nekem az a rögeszmém, hogy megírjam. Egy lugast... egy madarat... Minden lépés fájdalom, Árvaságom fájlalom. Sok szépet, mi elmaradt, Egy lugast... egy madarat... Sok szép éjjet és napot. Egy fátyolt, egy kalapot. Egy lugast, egy madarat... Úgy sajnálom magamat... Somlyó Zoltán Álom (Vigyázz és föl ne riaszd a gyermeket, ■ez Értelmet, ki most az álmok selymében sütltérezik s egyszersmind él igazabban és látja a fénybolyhos édes csirákat. ■Rém áll ki sötét lovashaduk elébe egy szál karddal s. egy könnyű szalaggal, hogy megmérje a forgószelek magasságát, fölhasitsa a felhőt. És nem szorong. • hogy a fájdalmak értelmét helyesen betűzze ;s megmossa a pókhálós, füstös szavakat. [Tán most van rajta az ö igaz vértje, <most tüzesiti lelkére a hősök glóriáját, most hág a kiépített igaz országúira, szemét nem súrolja a lángok látásával, a bort ízlelgeti és nem elemzi, !kardjával játszik és nem vagdos, neveti a nap szerelmét u saját képével a tóban. És a lovassereget, az élet színeit hagyja szállni a csipkés vizek fölött. Hagyja sírni a reggelt, szökni a messzeségei\, ifölröppeimi a szánakozó csillagot. Hagyja, hogy a fű dideregjen és nevessen, hogy a szivárvány a vágyakat ölelje üt és nem számlálgatja most a sziliéit. 1Hagyja a jégvirágokat csodának, fölhök esőjét megérthetetlen áldásnak, a szelet az isten hideg sóhajának és mindezek életébe akasztva szemét, nem áll ellenük, hanem az ö friss iramukat élve ; és útjaik ködös irányát hasítva j megy. És úgy bukkan a hálái szigetére, mintha megtalálta volna az öröm fészkét, ahol lerázva a régi nt vörös porát, föiöUözhetik az uj szivek friss öltönyébe. Herényi János Bálvány Irta: Radó Imre BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1. Cscrvenkai ebéd után így szólt a feleségéhez: — Édes Amáikám, bocsáss meg, nagyon indulatos voltam ma reggel, amikor a szekrényhez löktelek. Furcsálom, hogy itt vagy, ebédet főzettél számomra, hiszen sokkal kisebb dolgok, bajok miatt már kétszer is szétszakadtunk... De látod, együtt vágjunk és akárhogy, is rosszalkodom, nem lehet a dolgon segiteni: mi ketten egymásnak vagyunk teremtve... No... békiilj ki velem, Amálka! Többet nem leszek rossz! j. Az. asszony kenyérmorzsát gyúrt az ujjahegyével. Rá se nézett az urára. — Amálka, kérlek, nagyon kérlek, állj szóba velem. Muszáj. Estére vendégünk lesz. Persze, gondolod, ütközeteink után, mindig vendégeket hozok a házba, hogy kénytelen légy békére lépni velem. De ma estére nem úgy lesz, mint máskor. A régi vendégek közül nem keli senki. Azok már nagyon ismerősök nálunk, jól tudják, hogy az elmúlt vihar utáni romokat takarítják ej az útból... Édes Amáikám, ma este Ö jön cl ide, aki még sohasem volt itt, csak a kisértete járt nálunk... Ma a kisértet nálunk vacsorázik. Kollár Pál... Igen... ö. Az asszony nem remegett, nem pirult el, amikor Kollár Pál nevét hallotta. Felemelte a fejét, nyugodtan beszélt. — Kollár Pált hat éve nem láttam. Nem is tudtam, hogy itthon van... Furcsa ... sokszor beszélgettünk róla és sohasem mondtad, hogy ismered... Azt hiszem, a múlt héten is... és akkor sem mondtad, hogy ismered... — Több, mint egy esztendeje ismerem. Bocsáss meg, hogy nem vallottam be. Izgatott ez az ember. Meg kellett ismernem. Beléptem a kaszinójába. A múlt héten egészen a kapuig kisért, lopva felnézett az ablakunkra. Én feljöttem és igen ... véletlenül... szóba került a neve és te az égre nézve mondtad: »Csodálatos karriert futhatott be Londonban az az ember.« Ezért a íohászos kijelentésedért nagyon haragudtam, mert Kollár Pálnak köztudomás szerint nyakkendő-képviselete van és ezzel csodálatos karriereket nem lehet befutni. Nyakkendő-ügynökség és karrier nem találkozhatni. Nem, nem! Még ha London is benn van a dologban. De Londonból egy szó sem igaz. Kikutattam... igen, én egy esztendeje kutatok 'Kollár Pál után. — Éreztem... — Hiszem, hogy e bűnömet is megbocsátod. De végre tisztázni kell a dolgokat. Drága Amáikám, képzeld. Kollár Pál összesen három hónapot töltött Becsben, azóta itthon van... Látod, Amáikám, én bizonyos vagyok benned, különben elpirulnál, most és ha nem volnátok ti két egymástól messzeeső élet. Kollár is elpirult volna ma reggel, amikor mondtam neki, hogy jöjjön estére vacsorázni hozzánk, mert az asszony azt hiszi felőle, hogy Londonban polgármesterkedik. Mondom, Kollár Pál sem pirult el. Egy kissé szabadkozott, mert nem vizitelt még nálunk. Mondtam: jöjjön hatkor vizitbe. Ebben megegyeztünk. Én csak hét órakor jövök haza, ezt neki is megmondtam ... Kérlek, meg ne csaljatok, mig nekem másutt van dolgom... No, csókolj meg, Amáikám... Amálka elsírta magát. — Csókolj meg, liogy ne tudjam, miért sírsz. — Rossz vagy István... Rossz... rossz... 11 Amálka a szalon délre nyíló ablakából révülten bámulta az őszi kertet. A nyár szép volt itt a platánok alátt, ahol most a szél, az öreg mindenes, fűzős kézzel söpörte az avart. .lön a tél. Mit hoz a tél? De hiszen sok a dolga. Mindenre ő ügyel. Délig a konyhán áll, mert ha rossz az étel, kikap. A kurta délutánra rászakad az est. A férj korán megjö. Hétkor vacsora, utána sivár újságolvasás, szó nélkül. Végre, vigasztalanul. az óra kilencet iit. Le kell feküdni. A nagy, kétszemélyes ágj- fehéren ásit. várja az éjszakára Való temetkezésüket. .. Ötéves házasság... oly szépen kezdődött ... A férfi csupa szerelem, áldás, melegség... Amálka bus arca beleolvad az őszi szürkületbe, elfelejti magát. A kapu nyílik és belép a kertbe Kollár-Pál. A Az asszony felriad. íme, jön , Kollár Pál. aki sirt előtte az utolsó nap és neki is fájt a férfi távozása, mert szerette az okosságát, de a szive nem kért belőle. Amálka az ablaknál maradt. Kollár azt fogja gondolni, hogy ez póz, de ö őszintén akar az ablaknál maradni, tehát igy van jól. A férfi az ajtóban egy pillanatra megállt, aztán az asszonyhoz lépett. — Az őszt nézi, asszonyom? .lói teszi. Az ősz a legnemesebb évszak. A tavaszt gyűlölöm. Olj'an, mint az ízléstelen mesterlegény. Százszinii nyakkendőt visel, agyonhimzett a mellénye, lármás, hepciás, erejére hivatkozik, izgat és izgatott vagy ellágyulva kínálja minden teremtett lénynek a gyöpyört... De nézze a rőt őszt... — Hagyja abba Kollár — szólt kelletlenül az asszony. — Nem ezt vártam ... Magát mindig közvetlen, egészen okos embernek tartottam Hat éve nem láttuk egymást, nagyon megváltozott. — Nagyon megváltoztam. — Én nem. — Csak mondja, de nem igaz. 'Judom, hogy megváltozott, mert a sirás messzire hangzik, a könny messzire világit. — És ha hallotta a sírásom s látta a könnyeimet, mért nem jött felszántani azokat? — Mert amikor végre meghalljuk az értünk való sírást, már nem lehet segiteni. Furcsa, de igy van. Amálka mosolygott. Mulatott ezen a sommás elintézésen. Felcsavarta a villanyt és rég elvesztett jó kedvét meg találva, bohókásan kérdezte: (J_... , — Hát már nem szenet? y-*sífíC— Ha szeretném, úgy kerestem volna magát. Alkalmam volt höz«á. Az ura kaszinó pajtásom. — És hogy tudott elfeledni? Egyik levelében azt inta, bőgj- az ön szerelme egyoldalú szerződés, melyet örökké be fog tartani. — Akkor úgy éreztem és azóta többször írtam meg más és más hölgynek, de mindig igaz volt ez amikor leírtain. — Többször? — Háromszor. És mindig reményte- Ilenül. Később sírtak utánam. De hiába keresnek most már engem. A szivem: temető, melyben ugy-e sok az emléktábla? De Amálka, a maga halhatatlan emlékét nagy obeliszk hirdeti a melyre szivem első hevével véstem ki az első szerelem fragédiás történetét. Az első szerelem elvetélődik, félredobódva. kif osztottan 411 az ablak alatt. Egyszerre az ablak fénye kialszik, mért a hálószobába berontott valaki... Az ablakot őszi eső verte. Az ebédlőből hehallatszott a terítés csörömpölése, az előszobában a megérkező férj Szava hangzott fel. Szidta a cselédeket mert étel szagot érzett. III. — Kedves Pál, milyennek találod Amálkát? — Nagyon kedves, szép az asszonyod. Még újra Beleszeretek. Kiitták a konyakjukat. Cservenkai jó kedvvel beszélt. — Amálka jó gazdasszony. Most a konyhán mindent megvizsgál, kijavít... Te! te nem is tudod, hogy mit vesztettél. Persze én neveltem. Nem most, hanem még melegében. Amálka visszajött a szalonba, az urak megkínálták, koccintottak és hármasban tréfáltak, azután vidáman vacsorához ültek. ■ '■*" Cservenkai jó étvággyal evett, ivott és sokat beszélt. Hamarosan rátért házassága előzményéire, mely témáról boldog asztalhoz meghívott vendég előtt nem szokatlan beszélni. — Tudod barátom, az úgy volt, hogy sehogy sem sikerült letenuein az ügyvédi vizsgát. Már egy féléve tanulgattam Marosvásárhelyt, amikor . . Amáliától levelet kapok, hogy. te ,nem jársz 1926 június 13. Az emberek boldográga az egészség munkckndv és életörömök összeségéből tevődik össze. Mindezek elsősorban a helyes és célszerű táplálkozástól függnek. Aki megfeszített munkában tölti életét, fokozott mértékben tartozik ügyelni arra, hogy mindennapi táplálékát olyan természetes, erősitő tápszerrel egészítse ki, amely; az emésztés megzavarása nélkül koncentrált alakban juttatja szervezetébe azt a többletet, amelyre a szervezet elhalt szöveteinek, sejtjeinek pótlásához, energia termeléshez, az élet fenntartásához szénhydrátokban, fehérjékben, zsírokban, tápláló sókban és főként vitaminokban szüksége van. ; Ilyen tápszer az mely 25 év óta Anglia, Svájc, Németország, Franciaország és Amerika müveit közönségének meghitt barátja és istápolója. Egy csésze tejben 2—3 kávéskanál Ovomalline a legjobb reggeli és uzsonna. Ára dobozonkint 18.50 dinár Kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer• «1 csemegekereskedésekben. ' Mintát és ismertetést ingyen küld: Cr. A. Wantísr D. Đ. Zágráb, Jurjavska ul. 37, már hozzájuk. Én csak híredből ismertelek, de jó híredből. Csodálkoztam nagyon. hogy re aki nagyon jól kerestél, úgy emlékszem hogy akkor egy lyoni nyakkendő gyárat képviseltél, én meg reménytelenül álltam a vizsgám előtt, te három éve udvarolsz Amálkának, én meg csak egy jogász bálon táncoltam, vele és te kicsőppensz, én meg értesítést kapok a bukásodról. Nem tagadom nagyon boldog voltam . . . No, kedves Pálom, ezt a poharat kiisszuk Amálka egészségére ... De Amálka nem bánta meg . kérlek, a dolgok nagyszerűen sikerültek. Az existencia egy kettőre megjött. Kiköltöztünk ide a város végére, azaz csak nyaralni jöttünk ide, de megtetszett nekem ez a poétikus táj —Amálka, ugy-e neked is? — kiszögeztettem az ügyvédi táblámat és agitáltam a városligeti lakosság érdekében Tudod; bevált! Hoztam ide világítást, villanyost, kövezetét, sűrűbb rendőri posztokat, lakásépitési akciót rendeztem, parcelláztam, szóval kulturáltam a vidéket. Barátom, minden jól ment. Tudod, nagyszerű . szervező erő vagyok és ezenkívül a munka embere. Cservenkai itt-ott megállt a szavában, töltött, itatott és egy-egy nagy; korty után, ügyesen megvédve szólás-' jogát, mindemelkedettebbcn beszélt. .— Tudod, Pál, mindez nagy ’robot volt. Szegény Amálka meg is sokalta. Örökös 'vendégjárás. Amálka szerint tatárjárás volt házunknál. Hjali! nem udvari bál volt. Nem, nem. Az érdekképviseletek előtt ki kellett nyitnom házam ajtaját... Tyhii! egyszer olyan európai botrány volt itt, hogy a lapok is szellőztették. Barátom! az érdekképviseletek összevesztek. Tudod, a kerületi kéményseprő mester, nagy sipista, de jó párthivem, a vendégek közt besúgót talált. Barátom! a besúgó a kéményseprőtől két nagy pofont, kapott, viszont a kéményseprő két nagy pofont kapott a besúgótól. így kezdődött a veszekedés.-Sok minden eltört ... és ... és vörösbor dűlt az abroszra , . , Kérlek
